Thermae.

– Qermai, némely meleg forrásáról nevezetes hely neve (l. pl. Himera, 1). – 2. Római fürdők, melyek nagyterjedelmük és pazar kiállításuk által tüntek ki. A fürdőberendezéssel kapcsolatban a szórakozás minden nemére, főkép testgyakorlatokra alkalmas helységekkel voltak ellátva. Mintaképül a görög gymnasiumok szolgáltak. Az elsőket Agrippa építette Romában a Dio Cassiusnál (53, 2) még gumnasion a nevök. Példáját követték aztán a császárok, mint Nero, Titus, Domitianus és Trajanus, Caracalla, Diocletianus és I. Constantinus. Legismertebbek Caracalla és Diocletianus thermái, melyekből bámulatra méltó romok maradtak fenn. A vidéki városokban is voltak thermák, kisebbek és nagyobbak, így a CIL III 3525 = 10492 felirat Aquincum nagyobb thermáit említi. Ezek annyival tanulságosabbak, mert az egyes helyiségek rendeltetése könnyebben felismerhető. A 820. ábra azon thermae alaprajza, melyek Pompejiben a forum közelében, attól Északra állottak. Nagyobb részüket a fürdőhelyigéek foglalták el, két csoportra osztva. A férfiosztályhoz tartoztak: 5 (opodyterium), 6 (frigidarum), 4 (tepidarum) és 8 (caldarium), a női osztályhoz pedig E (apolyterium és frigidarium), A (tepidarium) és B (caldarium). Mindegyikhez külön bejárat vezetett, az egyiken (1 a) át a fedett tornáczczal ellátott kertbe (2) közvetlenül is lehetett jutni, a hová egy exedra (3) nyilott.