Arion

’Ariwn, ünnepelt dithyrambusköltő és zeneszerző a Lesbos-szigeti methymnából, 625–585 táján volt élete javában barátja és patronusa Periander corinthusi kényúr udvaránál. Élete folyásáról nem tudunk egyebet annál a kedves regénél, melyet Herodotusnál (I. 23 skk.) olvasunk először. Mikor t. i. egyszer egy Siciliában és Italiában végzett művészi útjából Corinthusba visszahajózott, a hajósok szemet vetettek kincseire és a tengerbe készültek őt vetni, de megengedték neki, hogy még egy utolsót énekelhesen. A. dalát elénekelvén, maga beleugrott a tengerbe, de nem fult bele, mert egy delphin, melyet a szép dal társaival odacsalt, hátára vette és Taenarum hegyfokánál partra tette. Onnan egyenesen Corinthusba sietett. Mikor a hajósok odaérkeztek s Periander kérdésére azt felelték, hogy a költőt jó egészségben Tarentumban hagyták, előlépett a tőlük elveszettnek hitt költő s Periander kivégeztette a bűnösöket. Taenarum hegyfokán egy delphinen ülő férfi érczszobra állott, melyet Arion fogadalmi emlékének hittek, de valószínűbb, hogy Taras istennek a szobra volt. Említi e regét Cicero (tusc. 3, 27, 67), elbeszéli Ovidius is (fast. 2, 83–118); Schlagel balladában örökítette meg. A. arról volt nevezetes, hogy a dithyrambust, a Bacchus tiszteletére énekelt kardalt művészileg kifejtette és karokkal (kuklioi coroi) adatta elő. Költeményeiből semmi sem maradt fenn, mert a nevét viselő Posidonhoz szóló hymnus (Aelian. hist. anim. 12, 45) nem tőle származik. L. Flach: Gesch. d. gr. Lyrik. 347–356.