Aristaeus

’AristaioV, egyike a görög őslakosság isteneinek, a kit később hol Zeusszal, hol Apollóval azonosítottak, s a legkülönbözőbb helyeken (Thessalia, Boeotia, Arcadia, Ceos) tiszteltek. Ő védi a nyájat, a vadat, a méheket (Verg. Georg. IV. 317 skk.), gondjába veszi a földművelést, a bor és olajtermelést, a miért is melléknevei: NomioV, ’AgreuV, MelisseuV. Pindarus, Pyth. IX. 5–65. A genealogikus hagyomány szerint A. szülei Apollo isten és Cyrene, Hypseus lapitha királynak leánya. Maga A. Thessaliában nevelkedik, nevelőapja Chiron, az öreg centaurus. A legkülönfélébb helyeken merül fel A. különböző, de mindig jótékony szerepben (l. fentebb). Úgy látszik, hogy A. valami olyan görög törzsnek volt sajátos istene, a mely a folytonos vándorlások következtében elkallódott, de mindenütt nyomokat hagyott ama vidékek istentiszteletében, a melyeken az illető törzs az újabb telepekbe beleolvadt. Lassankint a képzőművészet is foglalkozott vele, tény például, hogy Syracusaeban Dionysus templomában volt egy szobra. Cic. Verres elleni beszéde, IV. 128. A ránk maradt emlékek közül azokat a bornzból és más anyagokból készült szobrokat szokás A.-ra vonatkoztatni, melyek pásztort ábrázolnak, vállára vetett kossal, néha mellére szállott méhekkel; köröskörül halak vagy juhok. A Pauly-Wissowánál felsorolt irodalomból kiemelendők: Immerwahr, Arcad. Myth. u. Culte, I. 1891, 251 skk. és Pridik, De Cei insulae rebus (Berlin, 1892); Welcker, griechische Götterlehre, 1857, I. 487 skk. ll.