Tibiscum

római város a volt Bánságban, mely mint a CIL III 1550 felirat lelhelyéről kitünik, Zsuppa mellett a Temes és Bisztra összefolyásánál feküdt. Ezen feliraton kívül előfordul még neve egy fényi kövön (CIL III 12595) Tib(iscum) alakban rövidítve, azután Porolissum (Mojgrád) nevével együtt egy várhelyin (CIL III 7962, hol Tibisc(um) áll) s végre egy karánsebesin (CIL III 7997), melyen csak a kezdőbetűjével találkozunk. Ptolemaeus (3, 8, 4) Dacia jelesebb városai között sorolja fel s helyét fokok szerint határozza meg. A tabula Peutingerianán először a Lederatából (Rama) kiinduló nyugati útvonal végpontja kettős toronynyal, azután másodszor azon odább Kelet felé menő úton fordul elő, mely Taliatis és Tierna között lépte át a Dunát s Tiernától a Cserna völgyében haladt Észak felé. A városnak mind a két helyen olvasható azonos elnevezése Tivisco is kizárja, hogy két különböző városról lehetne szó. A valóságban a két útnak szükségkép találkozni kellett, s ezen a találkozási ponton állott Tibiscum. Innen az út Kelet felé a a Vaskapun át Sarmizegethusába (Várhely) vezetett, s hosszúsága 37 r. mérföld, a mennyi körülbelül a valóságban is a távolság Várhely és Zsuppa között. Tibiscum már a római hódítás előtt község lehetett, a mely aztán a római korban municipiummá fejlődött, a minek a CIL III 1550, 7962, 7997 és 12595 feliratok nevezik. A CIL III 1550 feliratos oltárt a város tanácsa (ordo municipii) Salonina, Gallienus neje tiszteletére állította. Tagjaival (decuriones) a CIL III 1555. 12595 feliratokban találkozunk. Ismeretes továbbá egy flamen municipii (CIL III 7997), míg a CIL III 7999 felirat egyszerűen pontifexről emlékezik meg. A collegiumok közül egyedül a collegium fabrorum említhető, ha ugyan a CIL III 1553 felirat Tibiscumra vonatkozik. Dacia védelme szempontjából Tibiscum megerősítése mulaszthatatlan feladatot képezett. A helyőrséget a numerus Palmyrenorum képezte, melynek optiójáról s egyik katonájáról a CIL III 7999 és 14216 feliratok révén van tudomásunk. Neveik sémi hangzásúak (Guras, Boreas Zabdiboli), sőt a 7999 felirat végső sora sémi nyelvű. CIL III p. 246. Ortvay, Tibiscum helyfekvése, Arch. Közl. 10, 3. füz.