Timaeus

TimaioV. – 1. Bölcsész Locriból, ki beavatta Platót Pythagoras tanaiba. Cic. fin. 5, 29. r. p. 1, 10. Suidas különböző műveket tulajdonít neki, melyeket valószínűleg egy későbbi pythagoreus írt. Az azonban bizonyos, hogy nem T. írta a peri yucaV kai jusewV czímű könyvet (kiadta de Gelder, 1836). – 2. Plato híve a Kr. u. 3. századból, rövid szótárt írt (peri twn para Platwni lexewn kata stoiceion) Plato műveihez. Ruhnken (1754, 1789). Koch (1828, 1838). Plato zürichi kiadása. – 3. A siciliai Tauromeniumból, 50 évig számkivetésben élt Athenaeben és csak mint aggastyánt tért vissza Siciliába, hol 96 éves korában halt meg. Sicilia terjedelmes történetét írta meg a legrégibb időktől a Kr. e. 264. évig, melyben nem szorítkozott Siciliára, hanem Italia, Carthago és Görögország történetét is érinti. Timaeus nagy szorgalommal gyűjtötte adatait és ő maga tanulmányozta a carthagói és phoeniciai kútfőket. Forrásaival és elődjeivel szemben nem volt igen hiszékeny, sőt ellenkezőleg szavahihetőségüket tagadásba vette, a miért is gáncsoskodónak nevezték. Ő rajta megint Polybius gyakorolt erős critikát. Pol. 12, 3–15. 23–28. Timaeus volt az első, ki az idő meghatározására az Olympias szerinti számítást alkalmazta. Töred. l. Müller, Fr. h. Graec. 1, 103. Göller, de situ et orig. Syrac. 209. v. ö. Creuzer, Hist. Kunst d. Griechen. Arnoldt (1841). Beloch (1881). Classen (1883).