Timoleon

Timolewn, előkelő corinthusi családból származott 411-ben Kr. e. (apja Timodemus, anyja Demariste) s egyike volt az ókor legnemesebb jellemeinek. Már kora ifjúságában kitünt bátorságával, szabadságszeretetével, okosságával és vallásosságával. Első nevezetes tette az volt, hogy saját bátyját Timophanest, ki Corinthus tyrannisát akarta magához ragadni s kit egyszer a saját élete koczkáztatásával mentett meg a haláltól (Plut. Tim. 4. Diod. 14, 86. 92), barátai segítségével, miután hasztalan igyekezett szándékáról lebeszélni, megölte. Plut. i. h. Diod. 65. Nep. Tim. 1. Tettét a közvélemény dicsérettel halmozta el, édes anyja azonban megátkozta érte, s ez oly hatással volt lelkére, hogy előbb teljes visszavonultságban élt, majd pedig 20 évig semmiféle állami ügygyel nem akart foglalkozni. Plut. Tim. 5–7. Diod. i. h. 345 táján azonban követek érkeztek Syracusaeból Corinthusba, hogy az anyavárostól segítséget kérjenek. Syracusaeben ugyanis Dion halála óta (354) folytonos zavarok dultak, egyik tyrannus a másik után garázdálkodott benne, s most is épen az ujra visszatért ifjabb Dinoysius és Hicetas leontinibeli tyrannus, ki a sziget keleti felére is áhitozó carthagóiakkal volt szövetségben, küzdöttek a város birtokáért. A követek kérését meghallgatták, megszavazták a kért segítséget és vezérül a most már 65 éves Timoleont választották, ki örömmel vállalkozott arra, hogy részt vegyen a szabadságharczban. 344-ben indult el csekély seregével (700 zsoldossal 10 hajón) Syracusae megmentésére. Sikerült neki a carthagói hajóhad kijátszásával Tauromeniumba eljutni, s a siciliai városokból némi segítséget nyervén, az Aetna közelében fekvő Hadranumnál a nála ötszörte erősebb Hicetast megverte, mire a siciliai városok közül is mind többen csatlakoztak hozzá, úgy hogy midőn Syracusae elé érkezett, Dionysius, kit Hicetas a várba és Ortygiába szorított vissza (a carthagóiak meg a város kikötőjét szállották meg), belátván helyzete tarthatatlanságát, a várat roppant hadi készletével együtt titokban átadta Timoleonnak, s ő maga Corinthusba vonult vissza. Plut. Tim. 13–15. Diod. 70. Nep. Tim. 2. Timoleon nemsokára az Achradinát is elfoglalta, s mikor a carthagói hajóhad is elvonult Syracusae alól, az egész városnak ura lett. Első dolga volt, hogy leromboltatta a fellegvárat, a tyrannis symbolumát, helyébe törvényszéki csarnokot emelt, visszaállította a democratikus alkotmányt s a legfőbb hatalmat mint eponymusra Zeus évenkint változó főpapjára (amphipolus) bizta, visszahivatta az elmenekült syracusaeieket, s kívülök még állítólag 60,000 görögöt telepített le a sok csapás miatt szinte egészen elnéptelenedett városba. Ezután a carthagóiak óriási seregét Segesta városánál teljesen leverte (342) s arra kényszerítette őket, hogy a Halycus folyón túl fekvő minden hódításukról mondjanak le; sorra megbuktatta a sziget többi városaiban a tyrannusokat, s így a nagy feladatot, Sicilia felszabadítását, fényesen bevégezte. A sziget városait Syracusae fennhatósága alatt, de önállóságuk teljes biztoításával, szövetségbe vonta össze, Gela és Agrigentum városát romjaiból felépítette, Agyriumot és Camarinát ujra benépesítette, úgy hogy nemsokára visszatért a régi jólét és virágzás az oly sokat szenvedett szigetre. A nagy mű így be lévén fejezve, az ősz Timoleon, ki időközben szeme világát is elvesztette, letette korlátlan hatalmát s 336-ig mint magánember élt szeretve és tisztelve új hazájában. Halála után hálás polgártársai szinte herosként tisztelték, emlékét évenként halotti áldozattal ünnepelték, s fényes siremléket (Timoleonteum) emeltek neki, alkotásai azonban nemsokára halála után megsemmisültek. Plut. Tim. 35 skk. Nep. Tim. 3 skk. Arnoldt, Über die Quellen zu Timol. Leben, 1848. Classen, Kritische Bemerkungen z. Geschichte Timoleons, Jahrb. f. Phil. 133. köt.