Aristobulus

’AristobouloV. – 1. A., II. Alexander Iannaeus, a zsidók királyának a fia. Apja halálakor anyja Alexandra foglalta el a trónt 78-ban Kr. e., s alatta a farizeusok kerültek az uralomra, míg ellenben A. a sadducaeusoknak volt a vezetője. 69-ben nyiltan pártot ütött, de ekkor meghalt az anyja s a háborút folytatta bátyja Hyrcanus, a jogos trónörökös ellen. Bátyját le is győzte, mire békét kötöttek, melynek értelmében ő kapta meg a királyságot. Jos. Ant. 14, 4. Bell. Jud. I. 6, 1. Az egyesség csak rövid ideig tartott, mert Hyrcanus a nabatai királynak, Aretasnak a segítségével újra megtámadta Aristobulust, megverte s Jeruzsálemben ostrom alá fogta. Ez alól azonban M. Scaurus legatus fölmentette. Pompejusnak, a ki 64-ben volt Syriában, kereste ugyan, de nem bírta a kegyét megnyerni; Pompejus végre Jeruzsálemben három havi ostrom után elfogta 63-ban s Rómába magával vitte. Az uralmat H. kapta meg. Plut. Pomp. 39. 45. Flor. 3, 5. Jos. Ant. 14, 34. 79. Bell. Jud. 1, 6, 4. Rómából megszökött s 56-ban újra lázadást szídott Judaeában, de sikertelenül. Ismét elfogták s csak Caesar adta vissza a szabadságát 49-ben, egyúttal csapatokat is adott neki, hogy Judaeáben Pompejus ellen pártot szítson. Ekkor azonban megmérgezték. – Irodalom: Schürer, Gesch. d. jüd. Volkes I. 232. – 2. A. a Cassandreai, ó KassandreuV, történetíró. Alexander hadjáratait írta meg, melyekben ő maga is részt vett, 80 éves korában (301. Kr. e.) Ptolemaeus mellett fő forrása volt Arrianusnak. De használták Plutarchus s Strabo is .Töredékek Müller, fragm. scriptt. Alex. M. 94 s kv. l.