Tormenta

(torqueo-ból). – 1. Kinzóeszközök, ú. m. eculeus ló, fidiculae kötél, laminae tüzes ólomlemez. A köztársaság idejében csak rabszolgákat vallattak kínzó eszközökkel. A császárság idejében azonban a szabadokat is kínzással vallatták, ha felségsértéssel, méregkeveréssel vagy más effélével voltak vádolva. A kínvallatást egy quaesitor vezette s a carnifex vagy tortor végezte. Hogy az ily módon kierőszakolt vallomást mennyibe vették, lásd Cic. pro Sulla, 28. – 2. Lövő és hajítógépek, melyeknél a hajító erőt összesodrott kötelek szolgáltatták. E hadi gépeket állítólag a phoeniciaiak találták fel s a zsidók is ismerték; Diodorus (14, 41) szerint Dionysius Kr. e. 400-ban mindenünnen mechanikusokat hívott össze Syracusaebe hadigépek készítésére s ez alkalommal találták fel a catapultát. Eleinte e hadi gépeket csak várostromnál használták, hogy a védőket lezavarják a falról; N. Sándor óta azonban nyilt csatákban is alkalmazták. A rómaiak e gépek használatát a görögöktől tanulták el, de alkalmazásában nem vitték annyira, mint mestereik. Caes. b. civ. 2, 2. A köztársaság vége felé s a császárság idejében minden csapatnak megvoltak a külön t.-i. A görögök megkülönböztettek euJutona organa-t és palintona org.-t; az előbbiek egyenes irányban lőttek, az utóbbiak pedig 45^o szög alatt hajítottak; az előbbieket oxubeleiV-nek vagy katapeltai-nak (catapultae, 835. á.) is nevezték, mivel nyíllövésre szolgáltak, az utóbbiakat liJoboloi-nak v. petroboloi-nak (ballistae, balistae, 836. és 837. á.). A t.-t a lövegek nagysága szerint nevezték el; a catapulták közt leggyakoribb volt a trispiJamoV, diphcu, peniespiJamoV és triphcu, ezek 69, 92, 115, 138 cm. hosszú nyilat lőttek; e gépek hordereje körülbelül 350–360 méter volt. Egy catapulta súlya 30–300 kg. volt, értéke pedig átlag 480 drachma, körülbelül 380 korona. A palintona-t is a lövegről nevezték el; voltak 10–50 minás, 1–3 talentumos p.-k, melyek 4,3–21,5, 26–72 kilogrammos köveket hajítottak. A legnagyobb lőtávolság 7–800 méter volt. Súlyuk 2500–10,000 kg. közt változott; értékük volt 2000 drachma is, 1600 korona. Hogy mily biztosan lőttek e gépekkel, azt egyes esetek bizonyítják. Pol. 8, 7. Caes. b. g. 7, 25. Ctesibius találta fel a calkentonon-t és az aerotonon-t; az előbbinél érczrugók, az utóbbinál összenyomott levegő szolgáltatta a hajító erőt; az alexandriai Dionysius pedig egy poluboloV katapelthV-t talált fel, a mely egymásután több nyilat lőtt ki. Ismerték még továbbá a gastrajethV-t, melynek szerkezete lényegileg azonos volt a középkori számszeríjéval, a rómaiak arcuballistának nevezték. A carroballista valószínűleg kereken járó euJutonon (catapulta) volt. A rómaiaknál használatban levő onagernek főalkatrésze volt egy felcsapódó gerenda, melynek végére parittyába kövek voltak helyezve. Neve onnan származik, hogy a vadszamár üldözés közben köveket rúg üldözői felé. Scorpiónak is nevezték Vegetius (4, 22) szerint, quod parvis subtilibusque spiculis inferant mortem. A t. kezelésére kirendelt katonákat ballistarii, libratores- vagy trogulariinak nevezték.