Tranquillitas

Galhnh, a nyugalomnak és csöndnek megszemélyesítése, még pedig egyfelül a csöndes tenger nyugalmáé, másfelül viszont a kedélybeli csöndé. Elébbi minőségében Posidonhoz hasonlóan ábrázolták (Paus. 2, 1, 8. Jacobs ad Anthol. Graec. 9, p. 233); utóbbi minőségében Securitashoz hasonlított, de még azénál is jóságosabb külsővel (ülő nőalak, fején babérkoszorúval, kezeiben evezőlapáttal és búzakalászokkal). Mint Galhnh azt a csöndes boldogságot jelenti, melyet a meghallgatott szerelem nyujt az emberi sziveknek (Valckenaer ad Luc. Ev. 8, 23). Kivált mint a tenger csendes nyugalmának képviselője némi cultusnak is örvendett; így az antiumi három oltár közül az egyik neki volt szentelve. CIL X 6642–6644. Érmeken is találkozunk vele. Ekhel. D. N. 7, 328. 497. A művészetben az is megesik, hogy mint kedvező szélben tovasiető vitorlás hajót ábrázolják (pld. az antiumi oltáron). V. ö. Wissowa, Religion u. Cultus d. Römer, 252. 278. Preller, Römische Mythol. 1, 330.