Tutela

– 1. Gyámság kiskorúak és nők fölött. A) Tutela pupillaris v. impuberum keletkezett; a) testamento patris (a 12 táblás törvény szerint is); b) lege; ha ugyanis az apa nem intézkedett haláláig gyám felől, akkor a gyámság a 12 táblás törvény szerint (azért: t. legitima) a legközelebbi agnatust vagy, ha olyan nem volt, valamelyik gentilist illette; c) ha sem végrendeleti sem törvényes gyám nem volt, akkor a praetor a lex Atilia (188. Kr. előtt) értelmében a néptribunusok meghallgatása után (t. dativa) nevezett ki gyámot (azért tutor Atilianus, Gaj. 1, 185). A császárkorban a consul, később meg a praetor tutelarius vagy pupillaris nevezte ki a gyámot. A gyám jogai főleg a gyámgyermek személyére vonatkoznak (tutor datur personae, curator rei). Ha a gyámgyermek nem volt még hét éves, akkor a gyámgyermek vagyonának teljes gondozása (gestio) ő rá volt bízva; ha pedig a gyámgyermek infantia major (7–14 éves) volt, csakis a gyámgyermek akaratnyilvánításának jóváhagyását (auctoritas) kivánták tőle. A gyámok visszaélései ellen már a 12 táblás törvény módot nyújtott arra, hogy a gyanús gyámok letétele iránt pert indíthassanak (suspecti crimen) s kétszeres visszatérítést rótt ki arra, a ki gyámoltját meglopta. Dig. 10, 1, 2. 26, 7, 55. Azonkívül a vétkes gyámot infamiával sújtották. B) Tutela muliebris. Liv. 34, 2. Cic. Mur. 12. Serdült koron (14 év) tullevő hajadonok és özvegyek, a kik felett megszünt az apai illetve férji hatalom (patria potestas, manus), a legközelebbi agnatusukat kapták gyámul, ha atyjuk, illetve férjük nem jelölt ki számukra sem föl nem hatalmazta őket végrendeletében, hogy maguk választhassanak gyámot maguknak. Liv. 39, 19. Agnatus hián itt is a hatóság rendelt. A serdült koron túllevő nő maga igazgatta vagyonát; csak bizonyos cselekedetei vagy intézkedései (végrendelettétel, res mancipi eladása, manumissio in jure cessio, coëmtio, obligatio) voltak alávetve a gyám megerősítésének (auctoritas). A gyámi kötelezettség alól való mentség (excusatio) magas kor, jus trium liberorum (l. Lex Julia et Papia Poppaea) s senatori méltóság folytán volt lehetséges. Az egész intézmény a családi vagyon összetartására irányult s nem vették többé oly szigorúan, miután az agnatusok öröklő kiváltsága is elenyészett. Az özvegyeket már Claudius császár kivonta az agnatusok gyámkodása alól (46. Kr. u.). – 2. Nagyon hasonló volt a t.-hoz a cura vagy curatio. Ilyen ú. n. gondnokság alá olyanokat helyeztek, a kik nem voltak apai hatalom alatt, a serdült kort (14 év) átlépték, de a nagykorúságot még el nem érték (cura minorum). Nagykorú is kerülhetett gondnokság alá, ha lelki betegnek (cura furiosi) vagy tékozlónak nyilvánították (cura profusi), vagy ha távol volt (cura absentis). A méhmagzat érdekében is lehetett gondnokság (curatio ventris) A lex Plaetoria (263. Kr. e.) cura védelme alá vette az ifjakat, elrendelvén, hogy 25 évesnél fiatalabb ifjakkal őket terhelő szerződést kötni s őket rászedni (circumscribere) nem szabad. Cic. off. 3, 15. n. d. 3, 30.