Armenia

’Armenia, az Euphrates, Tigris és Araxes felső folyásának mentén levő felföld, a melyben a nyugati árja (medrus) törzsekkel rokon nép lakott, a mely önmagát hajnak, a többesben hajkh, azaz úrnak nevezi. Herodotus (7, 73) szerint az örmenyek a phrygiai törzsből származtak, Strabo (11, 530) szerint thessaliai eredetűek. Az ország két fő részre oszlik: 1) Nagy-Armenia, A. major, ’A. h megalh, melynek határai k. media (az Araxes folyó), é. Albania és Iberia (a Cyrus folyó), Colchis és Pnotus (a Paryadres hegyei), ny. Kis Armenia (az Euphrates), d. Mesopotamia (a Tigris) és Assyria; terjedelme körülbelül 5000 mfd; a mostani Erzerúm, Karsz, Van és Eriván nevű tartományokat foglalta magában. 2) Kis-Armenia, A. minor, ’A. h mikra; ezt az Euphrates választotta el Nagy A.-tól; gyakran Cappadociához számították; csak a római kor óta volt önálló. Az egész országban sok a hegység, a mely a Taurus rendszeréhez tartozik; é. a paryadres montes (m. Barkhal), a montes Capotes (m. Dujik Dagh), a Gordyaei montes (a kurd hegyek), Niphates (m. Npat). Vízben való nagy bősége (két nagy tava van, Thospitis v. Arsissa, m. a. vani tó és Lychnitis, m. Szevan) meg a Caspiusi tenger közelléte miatt termékeny földjének kitünő termékeit könnyen eladhatta. Valóban önállóak nem sokáig voltak lakósai; az assyriai, majd a medus és perzsa királyok alattvalói voltak és e birodalmak sorsában osztoztak. A. az assyriai kéziratokban Urartu, déli része Nairi. Kr. e. 150 óta az ország az Arsadicák, a parthus dynastia egy mellékága alatt, ismét önálló lett; utóbb Kr. e. 50 óta meg-megcsonkították a rómaiak, végre Kr. u. 387 körül a perzsa Sasanidákkal megosztoztak rajta. Legkiválóbb városai: Artaxata (Artasat), Kr. e. 180 óta jól megerősített fővárosa az Araxes prtján; ősrégi előbbi fővárosa Armavira; Tigranocerta (vagyis: a Tigranes építette), későbbi fővárosa Nicephorus folyó mellett; ezt II. Tigranes Kr. e. 80 körül alapította; Arsamosata (l. ezt; örményül: Asmusat), Arzen (a mai Erzerúm közelében). – Strab. 11, 525 s k. 547 s k. Xen. an. 4, 3–5. Spiegel, Erân. Altherthumskunde, I, 137–188. 364–8. Ide tartozik részben a hazánkban megjelenő Árménia czímű folyóirat is. V. ö. Pauly’s Real-Encyclopädie d. class. Alterthumswissenschaft, neue Bearb., az Armenia szó alatt. Kiepert, Lehrb. Der antel Geogr. 72–83. old.