Actio

tulajdonképpen minden jogi cselekmény, különösen performa, jogorvoslatkeresés, tehát magánvád, ellentétben a bűnváddal (accusatio). A magánkereset 1) azon alap szerint, a melyen megindítják, a honoraria és civilis; az előbbi megindítására az egyes tisztviselők (praetorok, aedilisek) rendeleteiből (edicta) levont jogi elvek, az utóbbiéra az egyéb forrásból eredő jogi intézmények (pl. Leges, plebiscita, senatusconsulta) szolgáltak alapul; 2) a megindításra való jogosultság szerint a. privata és popularis v. publica: előbbi egyesek magánérdekeit védi, utóbbit pedig a nép köréből bárki is alkalmazhatja, nem csupán a sértett fél; 3) a vitás jog szerint a. in rem és in personam: amaz olyan ellen irányult, a ki másnak valamihez való dologi, nem személyi vonatkozású jogát vitássá tette, emez pedig bizonyos személyek ellen különös kötelezettségi viszonyokból (obligatio) kifolyólag; 4) az elbirálás módja szerint a. stricti juris és honae fidei: amott a judex mereven ragaszkodik itéletében a jogügylet világos fogalmazásához, itt pedig (ha t. i. az egyességben határozottan kifejezve nincs) a méltányosságra való tekintettel (ex aequo bonoque) jóhiszemüleg (ex bona fide) hoz itéletet (Cic. Top. 6, 17. Rosc. Com. 7); az elbőbi fajta itélet: judicium, az utóbbi, ha judex helyett arbiter hozta: arbitrium (Cic. de off. 3, 70; Muren. 12. Sen. de ben. 3, 7); 5) az itélethozal alakja szerint a. ordinaria és extraordinaria: előbbiben a magistratustól kinevezett biró itélt, utóbbiban maga a magistratus. – A keresetformákra vonatkozólag. l. Formula és Legis actio.