Tyrtaeus

TurtaioV, Echembrotus fia, a harczias elegia legtökéletesebb képviselője, a második messenei háború idejében (685–668. Kr. előtt) élt Spartában. Bizonyosan lacedaemoni származásu, különben az eunomia cz. költeményében nem nyilatkozhatik úgy, hogy Zeus a Heraclidáknak adta Lacedaemont, kikkel együtt «jöttünk» a Peloponnesus rónáira. Az a mese, hogy a lacedaemoniak a messenei háború szorongatott viszonyai közt segélyt kértek az athenaeiektől és ezek egy sánta iskolamestert küldtek volna oda, ki lelkesítő dalaival győzelemre vezeté a spartaiakat (Plato Leges 1 p. 269A. Lycurgus in Leocr. 28) az athenaeiek koholmánya, melylyel csak a spartaiak iránti megvetésüket akarták kifejezni. Suidas czikkében e kifejezés: T. Lakwn h MilhsioV, megerősíti laconiai származását. Miletus úgy kerülhetett bele Suidas életrajzába, hogy Miletusból eredt az elegiaköltés. T. Callinus nyomdokába lépett. Munkáit az alexandriai grammatikusok öt könyvre osztották. Leghíresebb volt az eunomia czímű könyv, mely a lacedaemoniak villongásait csillapítá le. Egy más könyvének upoJhkai lehetett a czíme. Ebből maradt ránk három teljes elegia, mely a harczi bátorságra buzdítja honfitársait és a gyávaság szégyenét rajzolja eléjük. Horatius e versekre mondhatá: Tyrtaeusque mares animos in Martia bella versibus exacuit (s. p. 402). E verseket Lycurgus szónok Leocretes ellen intézett beszédében idézi. Ennek köszönhetjük fennmaradásukat. Az elegiáktól eltérő rythmusban (anapaestikus mértékben) és dór dialectusban voltak írva az indulók, embathria. Látni, hogy itt nem az ión elegia szentesített formája és nyelve lebegett a költő előtt. T. harczi elegiái oly mély és messze időkre terjedő hatást tettek, hogy a spartaiak a táborban az asztali ima vagy a paean után fuvola mellett elénekelték, és a polemarchus annak, ki legszebben adta elő, egy darab húst adott. Athen. 630. Lycurgus c. Leocr. 107. T. költeményeit kiadták: Klotz (1767), Bach (1831), a lyrai gyűjtemények szerkesztői: Gaisford, Brunck, Scheidewin és Bergk (P. L. Gr.⁴ 2, 8 skk). Legújabban Schwartz Ed. (Hermes, 34, p. 427 skk.) a régi hagyománynyal szemben azt a vélelmet állítja föl, hogy Tyrtaeus nem létezett, és hogy a neve alatt ismert költemények egy athenaei lacon-érzelmű író czélzatos munkája 400 körül Kr. e., ki az athenaei democratiával szemben Sparta eunomiáját állítja oda. E nézet nem talál visszhangra és nincs okunk a hagyománytól eltérnünk. A magyar irodalomban első fordítója Ungvárnémeti Tóth László, Athenaei Tyrtaeusnak versei. Haszn. Mul. 52. 1817. Latkóczy Mihály, Riadó, E. Ph. K. 10, 817–818. Ugyanott (8, 682) Fináczy Ernő fordítja le T. harczi riadóját.