Tzetzes

Ioannes, ’IwannhV o TzetzhV, görög grammatikus és költő a 12-ik században, nagy olvasottságú, de önhitt és felületes író, kinek nagyszámú munkái sokszor a legelemibb tévedéseket mutatják. Első sorban említendők: 1) Egy 107 levélből álló gyüjtemény; a levelek csak kis részben koholt, de legnagyobbrészt valódi személyekhez intézvék és telvék a mythologiai irodalomtörténeti és történeti adatok zűrzavaros sokaságával. Kiadás Preseltől (Tubingen, 1851). 2) T. legterjedelmesebb műve a 12,674 versus politicusból álló philologiai-historiai tanköltemény bibloV istoriwn, melynek ma szokásos chiliades elnevezése az első kiadótól, Gerbeltől származik, ki az egészet könnyebb idézés czéljából 13 versezetre osztotta, míg maga a szerző 600 istoriai czímű fejezetet különböztet meg. Az egész nem egyéb, mint levelekben foglalt mythologiai, irodalmi és történeti adatoknak óriási, versbe szedett commentariusa, a melyhez aztán a szerző még javító és pótló lapszéli scholionokat is csatolt részint prózában részint versus politicusokban és iambusokban. Első kiadás Gerbeliustól (Basiliae, 1546); azután kiadta Kiessling (Lipsiae, 1826); eddigelé még nincs megfelelő, jó kiadás, 3) Homerusra vonatkozik a ta pro ‘Omhrou, ta ‘Omhrou, ta meJ ‘´Omhron czimű költemény hexameterekben, kiadva és idézve rendesen Antehomerica, Homerica, Posthomerica vagy egyszerűen carmina Iliaca (v. Iliaca) czímen. A Homerica tárgya az Iliaséval azonos, az Antehomerica a homerusi elbeszélést megelőző történeteket (pl. Helena elrablása, készülődés a háborúra), a Posthomerica a Homerus által elbeszéltek után következő eseményeket (pl. a trójai faló, Troja lerombolása) foglalja magában. Kiadás Bekkertől (Berolini, 1816); a Bekker-féle szöveg Hesiodusszal, Apollonius Rhodiusszal és más szerzőkkel együtt újból kiadva Lehrstől és Dübnertől (Paris, 1868). 4) Egy 57 iambusból álló dramatikus költemény, melyben egy paraszt (agroikoV), egy bölcs (sojoV), egy kar (coroV) és a Múzsák (Mousai) lépnek fel. Mindannyian boldognak tartják a bölcs életét, de a bölcs (nyilvánvalóan maga a szerző) szomorúnak és szerencsétlennek mondja azt. Kiadás Matarangától, Anecd. gr. 2, 622–623. ll. Ezeken kívül említendők: az euhemerismus alapján való allegorikus magyarázatok az Iliashoz és Odysseához; exegesis az Iliashoz; egy versus politicusokban írt, Homerusra és Hesiodusra vonatkozó tanköltemény; scholionok Hesiodushoz, Aristophaneshez, Lycophron Alexandrájához, Oppianus halienticáihoz, Nicander theriacáihoz és alexipharmacáihoz; peri twn en tois sticoiV metrwn apantwn, metrikai tanköltemény versus politicusokban; iamboi tecnikoi peri kwmwdiaV; versek peri tragikhV poihsewV stb. stb. V. ö. Krumbacher, Geschichte der byzant. Litteratur, 1897, 2-ik kiadás, 526–636. – Tzetzes egy idősebb testvérének Izsáknak (’IsaakioV o T.) bizonyossággal csak egy munka tulajdonítható, az értelmes belátásról tanuskodó, versus politicusokban írt, terjedelmes tanköltemény peri twn Pindarikwn metrwn, melyet egy rövid iambikus proeomium előz meg; kiadás Cramertől, Anecd. gr. Paris, 1 (1839), 59–162. ll. Téves az a nézet, hogy Ioannes a Lycophron Alexandrájához való scholionokat Izsák fivérével együtt írta meg.