Arminius,

Segimerus chrescus fejedelem fia. Ifjúkorában a római hadseregben szolgált s Augustustól római polgárjogot és lovagi rangot ynert. Vell. Pat. 2, 118. Ez időben (12 Kr. e. – 5 Kr. u.) Augustus mostoha fiai, Drusus és Tiberius szerencsével hódítgatták Germania területét s úgy látszott, hogy a Rajna és az Elba közötti rész már teljesen a római uralom alá került. P. Quintilius Varus helytartó már a római provincialis rendszer bevezetésébe fogott. Ekkor A. néhány északnyugati germán törzsnek titkos szövetségét hozta létre a gőgös helytartó ellen. Kr. u. 9 szeptember havában megtámadta Varust a teutoburgi erdőben (a mai Osnabrück város vidékén) s megverte a római sereget. Varus kétségbeesve saját kardjába dőlt. Tac. Ann. 1, 55. 60. Dio Cass. 56, 18–20. Flor. 4, 12. Vell. Pat. 2, 117–119. Oros. 6, 21. A vereség hire nagy hatással volt Rómában, különösen Augustusra. Utódának Tiberiusnak idejében Germanicus 14–16 Kr. u. harczolt Germaniában, de siker nélkül, mire Tiberius visszaszólította. A. 17. Marbod marcomannus birodalma ellen is harczolt. Suet. Oct. 23. Tac. Ann. 2, 44. Strab. 7, 290. Vell. Pat. 2, 119. A. később nagyobb hatalomra törekedett s ezért 37 éves korában (21-ben, mások szerint 19-ben Kr. u.) orgyilkosságnak esett áldozatául. nejét Thusneldát ennek tulajdon atyja Segestes kiszolgáltatta a rómaiaknak; ennek fogságában született fiát Thumelicust (Tac. Ann. 1, 58. Strab, 7, 292) Ravennában nevelték, némelyek szerint gladiatorrá. A.-nak mint Germania megszabadítójának emléke tovább élt; népe dalokban énekelte meg. Tac. Ann. 2, 88. A 120. á. a.-nak a Museo Capitolinoban levő állítólagos szobrát mutatja. A. nevének jelentése talán «fenséges», v. ö. nyelvtud. Közl. 28, 338; etymologiailag semmi köze a Hermann névhez, a melyet később ruháztak a cheruscus fejedelemre.