Ulpii

Hispania Baetica tartománynak Italica nevű városába való régi nemzetség, mely azonban csak a római császárok idejében kezd szerepelni. E nemzetségből valók: – 1. M. Ulp. Trajanus, a hasonló nevű császár atyja, ki örökbefogadás által jutott az Ulpiusok családjába, és Vespasianus alatt a zsidók ellen vívott csatában tűnt ki. Mint Syria helytartója Kr. u. 76-ban a parthusokkal harczolt és 79–80-ban Asia provinciának proconsula volt. Jos. b. Jud. 3, 7, 31. 9, 8. 10, 3. Plin. paneg. 14. Aur. Vict. Caes. 9. ep. 9. – 2. M. Ulp. Trajanus, a Kr. e. 53. év sept. havának 18-án Italicában született, ifjú korában atyja parancsnoksága alatt katonai szolgálatot teljesített a parthus háborúban (Plin. pan. 14); 91-ben Domitianus a consuli méltósággal tüntette ki és kevéssel utóbb a Rhenus melletti katonai parancsnoksággal a germánok ellenében. Szigorú katonai rendtartással és körültekintésével nagy hírnevet szerzett magának, úgy hogy Nerva figyelmét is magára vonta. Ez őt 97. őszén fiává fogadta és kormányzó társává nevezte ki. Plin. pan. 9, 2. Aur. Vict. ep. 13. Nervát 98-ban bekövetkezett halála után Trajanus követte a trónon. Képét mutatja a 850. ábra (bronzérem) és a 851. á. (a vaticanói mellszobor után). Miután gyámatyjának haláláról Colonia Agrippinában (Köln) értesült, bevonult Romába. Plin. pan. 20. 101-ben a dacusok ellen indult, őket legyőzte (ezért kapta megtisztelő cognomenül a Dacicus nevet l. 852. á.) és királyukat Decebalust hódolatra kényszerítette. De a nyugtalan vérű Decebalus néhány év mulva (105-ben) újra fellázadt Trajanus ellen. Trajanus az eszélyes és tetterős fejedelmet újra legyőzte, minek következtében az öngyilkossá lett 107-ben. Plin. ep. 8, 4. Dio Cass. 68, 6 skk. Zonar. 11, 21. Eutr. 8, 2. E szerencsés csata emlékére állították a Forum Trajanumon a mai nap is ott álló Trajanus oszlopot, melynek domborművei (l. 853. á. v. ö. 218–219. 224. ábra, továbbá lásd 854. ábra) Trajanusnak Decebaluson aratott győzelmét hirdetik. 114-ben Trajanus a parthusokkal kezdett háborút; Armeniát (Dio Cass. 68, 18) ugyanebben az évben, Mesopotamiát 115-ben s Assyriát 116-ban római tartományokká tette s győzelmesen egészen a Tigris torkolatáig nyomult előre (u. o. 68, 26, 28); de minthogy mindenfelől fellázadtak ellene, kénytelen volt visszavonulni. Útközben megbetegedett s a ciliciai Selinusban váratlanul meghalt 117-ben. Dio Cass. 68, 33. Zonar. 11, 22. Oros. 7, 12. Trajanus egyike volt a legkiválóbb római császároknak, egyaránt nagy békében és háborúban; vitéz harczos, szigorú önmaga és katonái iránt, ügyes vezér, igazságos és barátságos alattvalóival szemben. De az emberi hiúság benne is megvolt; főkép arra vágyott, hogy minél nagyobb legyen híre-neve, azért nagyszerű épületeket emeltetett, csinos városokat alapított, érmeket veretett stb. A nép szerette őt atyjaként, mint a ki közte időnként kenyeret osztatott és mulattatására fényes játékokat rendezett. Uralkodásával igen meg voltak elégedve a rómaiak; egyik jellemző bizonyítéka ennek, hogy Optimus melléknévvel tisztelték meg (a 835. ábrán látható bronzérem körirata S[enatus] P[opulus] Q[ue] R[omanus] OPTIMO PRINCIPI S[enatus] C[onsulto]. Birodalmát Daciának, Arabia egy részének (106-ban) és az Euphrates melléki parthus birtokoknak meghódítása által gyarapította; azonban az úgyis nagy kiterjedésű birodalomnak nem igen váltak javára, azért egy részéről már legközelebbi utódai lemondtak. A zsidók fölkelését elnyomta. Számos törvénynyel igyekezett az ország belügyeit jobb karba hozni; a többi közt beszüntette a felségsértési pereket. Szerető gonddal felkarolta a szegény gyermekek nevelését s e végből nagyszerű alapítványt (lásd Alimentarii) tett; azonkívül a szónoki iskolákat is fejlesztette. Birodalmát behálózta nagyszerű utakkal, kikötőket, fürdőket és vizvezetékeket építtetett. A senatus jogait tiszteletben tartotta s neki meglehetős nagy befolyást biztosított. Tudósok, írók és művészek nyugodtan és békével dolgoztak az ő protectoratusa alatt, sőt maga is írt egy történeti könyvet Decebalusszal való hadjáratáról. Ebből magyarázhatjuk, miért volt oly termékeny az irodalom az ő korában. Alatta éltek és müködtek Quintilianus, Silius Italicus, Juvenalis, Martialis, Suetonius, Tacitus, Dio Chrysostumus, Plutarchus, Arrianus és az ifj. Plinius, a császár barátja. Francke, zur Geschichte Trajans (1837). Dierauer, Beiträge zu einer krit. Geschichte Trajans (1868). De la Berge, Essai sur le règne de Trajan (1877). – 3. Az előbbinek testvére Ulpia Marciana, kit dicsérőleg emleget Plinius (pan. 84). – 4. Matidia, az utóbbinak leánya, Hadrianus császár feleségének Sabinának anyja, a kit Hadrianus igen tisztelt. Spart. Hadr. 9. – 5. L. Ulp. Marcellus, kinek tanácsával gyakran élt a két Antoninus; híres jogász volt. A Justinianus-féle pandectákban számos, munkáiból merített kivonattal találkozunk. Capit. Ant. 12. 6. Ulp. Julianus, Caracalla idejében élt és Macrinus alatt (Kr. u. 217-ben) a császári testőrsereg parancsnoka volt. Dio Cass. 78, 15, 1. Midőn Macrinus őt Syriának Emesa városába küldte ki, katonái fellázadtak ellene és megölték. Dio Cass. 78, 15. Capit. Macr. 10. – 7. Ulp. Crinitus, Aurelianus ipa.