Arnobius.

– 1. A numidiai Siccában rhetor, egy álomlátás a keresztény hitre térítette, Diocletianus alatt irta (valószínüleg kevéssel a üldözés után) több elevenséggel és melegséggel, mint a kereszténység alapos ismeretével adversus-nationes l. VII-t, hol a polytheismust részletes szakismerettel erősen szónokias s a durvaság felé hajló nyelven támadja meg és absurdnak és erkölcsellenesnek mutatja ki. – Irodalom: Ed. Reifferscheid, Vind. 1875 (Corp., scr. eccl. lat. IV). Franke, die Psychologie und Erkenntnisslehre des A., 1878. Röhricht, die Seelenlehre des A., Hamburg 1893. Id. De Clemente Alex. Arnobii in irridendo nagl, de Arnobii maioris latinitate, Goritiae, 1894. – 2. A. junior, galliai klerikus, egy 460 körül írt commentarius in psalmos quaedam evangeliorum loca is. Mástól való azonban az Arnobii catholici et Serapionis conflictus de deo trino et uno. – Irodalom: Migne, Patr. lat. 58.