Utica

’Itukh, Outikh, nagyon régi tyrusi gyarmat Észak Africában, alapíttatott állítólag 287 évvel Carthago előtt, tehát 1100-ban Kr. e., nem messzire az Apollo hegyfokától és a Bagradas folyó nyugati ágától, Carthagotol 4–5 mérföldnyire. Nagyon korán virágzásra jutott élénk kereskedése által, melyet jó kikötők föllendítettek. A természet és emberi kéz által megerősített város rendkívül gazdag, termékeny síkon feküdt, mely érczben gazdag hegyekhez csatlakozott. Gabonát és sót nagy mennyiségben vittek innen Italiába. Caes. b. c. 2, 37 skk. Pol. 1, 75. 86. 12, 3. Strab. 17, 832, különösen pedig Liv. 25, 31. Egykori nagyságáról és fényéről (Bu Satir falunál levő romok) tanuskodnak a mai nap is látható és részben jó karban levő nagyszerű vízművek és templomok romjai, egy szinház és amphitheatrum maradványai, mely utóbbi 20.000 embert is magába fogadhatott, valamint más emlékek romjai, melyekről a régi idők nagy magasztalással szólanak. Carthago mellett Utica volt a legjelentékenyebb phoeniciai gyarmatváros s amazzal névleg inkább egyenjogú, mint alárendelt város viszonyában állott, habár általában mégis sokszor nehezen kellett éreznie a Carthagótól való függését. Ebből magyarázható meg az, hogy több ízben föllázadt, mint (241. Kr. e.) a zsoldos háborúban, vagy amannak ellenségeihez szegődött, így Agathocleshez (310. Kr. e.), míg a két pún háborúban hű volt Carthagóhoz. Pol. 1, 82. 88, 14, 2. Livius 29, 35. A carthagóiak utolsó kétségbeesett harczában (149. Kr. e.) meghódolt Romának, s azért Carthago elpusztítása után főhelye volt Észak Africának s Roma összeköttetéseinek a belfölddel, valamint a kereskedelemnek is fontos piacza volt. Sall. Jug. 25, 63. Cic. Phil. 3, 10. Pol. 36, 1. Elszakadása jutalmául jelentékeny földterületet kapott. A későbbi polgári zavarokban nagy szerepet játszott Utica. Caesarhoz hű lévén, az ifjú Cato birtokába vette, s híres lett az ő falai között bekövetkezett haláláról. Caes. b. Afr. 56 skk. Augustus rendkívül kedvezett a városnak. A későbbi császárok alatt is virágzott, és az Africában született Septimius Severus kegyének örvendett. A vandálok és arabok későbbi harczai sokban hozzájárultak a város elpusztításához, míg a 7-ik században az arabok által elpusztíttatott.