Vacuna

a római cultusban ismeretlen, de a sabinusoknál annál népszerűbb és azért a római íróknál ismételten előforduló mythusi alak, a kit aratás idején tiszteltek, még pedig különösen Reatéban és Tiburban. Reatei szentélye egy berekben volt, az Avens folyónak (a mostani Velinónak) torkolatánál (Preller szerint a mostani Pie di Luco helyén). Valószínűleg itt folytak le azok a sabinus ünnepségek és áldozatok, melyeket Ovidius említ (Fast. 6, 307). Másik szentélye dombon feküdt a Digentia (most Licenza) völgyében, közel a Horatius sabinumi birtokában (Epist. 1, 10, 49: fanum putre Vacunae). Az imént közölt helynek magyarázói Varro munkái alapján el is mondanak egyet mást az istenasszonyról, a kinek igazi természete nagyon sokoldalu lehetett, mert hol a békének műveivel, hol a háború sikerével hozták kapcsolatba (litare Vacunae = vacuum esse), hol Ceresszel, Venusszal, Dianával, hol viszont Bellonával és Victoriával azonosították. Varro határozottan Victoriával azonosította és minden más magyarázatot elitélt. Erre a sabinus győzelmi istenasszonyra kell vonatkoztatnunk azt az érdekes cultust, melynek szinhelye a cutiliai tónak szigete volt. Magát a cutiliai tavat Italia központjának (umbilicus) tekintették és azt hitték róla, hogy feneketlen (erre és a következőkre nézve lásd Dion. Hal. 1, 15). A tónak egész környékén szent sorompók és rekesztékek vonultak végig, melyek megakadályozták, hogy a be nem avatottak a titokzatos vízhez jussanak. Csak évenkint egyszer szünt meg ez a tilalom, akkor ráléptek a benne levő szigetre, melynek természete az úszó lápokhoz hasonlított, s melyet a szél hol ide hol oda terelt. A szigeten áldozatot mutattak be, aztán ismét egy évig vándorolt az, elhagyatva, lakatlanul. L. Preller, Römische Mythol. 3. Aufl. 1, 114. 418. Pauly-Wissowa. Religion u. Cultus d. Römer, 44. 128. Preller, Ausgewählte Aufsätze, 256 skk.