Vatinii.

– 1. P. Vat., Reatéból, azt állította, hogy Macedonia királyának Perseusnak elfogatásáról a Dioscurusok útján értesült. A római senatus őt merész állítása miatt fogságba vetette, de utóbb a hír igaznak bizonyúlván, gazdagon megjutalmazva szabadon bocsátotta. Cic. n. d. 2, 2, 6. – 2. Unokája, P. Vat., 63-ban Kr. előtt elnyerte a quaesturát, mely állásában erőszakoskodott. Mint C. Cosconius legatusa se viselte magát jobban Hispaniában. Cic. Vat. 5, 12 sk. 59-ben a tribunatust nyerte el és ebben a hivatalában kiváltképen több törvényjavaslat előterjesztése által mint Caesar terveinek buzgó pártfogója tűnt ki, kivel felesége révén rokonságban állt. 58-ban Caesarral Galliába ment (Caes. b. g. 8, 46. Cic. Att. 2, 7) s a Belgiumban táborozó 4 legiónál M. Antonius és C. Treboniusszal mint legatus működött. Majd korábbi túlkapásai miatt törvény elé idéztetvén, visszatért Romába, azonban a hírhedt Clodius segítségével a törvényszéket erőszakos módon szétzavarta. Cic. Vat. 14. A P. Sestius-féle pörben (56). Sestius és ennek védője Cicero ellen lépett fel. Ezért Cicero mindjárt megtámadta őt egy vádbeszédben, és ez Vatiniust nagyon megalázta. Cic. Qu. fr. 2, 4, 1. Pompejus támogatásával 55-ben vesztegetés útján elnyerte a praetori tisztséget. Plut. Cat. min. 42. A következő évben bevádolták, és most Cicero, a ki vele időközben kibékült, két beszédben védelmezte. A polgárháborúban mint Caesar legatusa szerepelt (Caes. b. c. 3, 19) Kr. e. 48-ban és 47-ben. Caes. b. c. 3, 100. b. Alex. 44 skk. 45-ben mint proconsul Illyriába ment (App. lll. 13) és Caesar halála után a provinciát átadta Brutusnak. Vell. Pat. 2, 69. App. b. c. 4, 75. Cic. Phil. 10, 5, 11.