Vediovis, Vedius | V | Végrendelet |
1. Flavius Veg. Renatus, a kevés számú reánk maradt római hadászati írók egyike, 384 és 395 közt Kr. u. irta epitome rei militaris cz. 4 könyves munkáját, melyet Nagy Theodosius (vagy III. Valentinianus) császárnak ajánlott. Az 1. könyv az ujonczozásról és az ujonczok begyakorlásáról, a 2. k. a katonai fegyelemről, a 3. k. a háborúról és a strategemákról, a 4. k. az ostromlásról szól. Az egész mű nem egyéb, mint kivonat Cato Censorius (de disciplina militari), Cornelius Celsus, Frontinus, Paternus stb. hadászati munkáiból. Bár Vegetiusnak a kivonatoláshoz sem volt meg a kellő szakértelme és stilusa is igen fogyatékos, műve mégis, mivel az eredeti források elvesztek, nélkülözhetetlen a római hadászattal foglalkozóknak. Legjobb kiadása Lang (2. kiad. 1885). 2. Az előbbivel azonos az a P. Vegetius, kiről az egyetlen latin állatorvosi munka maradt ránk digestorum artis mulomedicinae ll. 4 cz. alatt. Forrásai görög művek voltak, melyeket minden önálló itélet nélkül használt fel; stilusa bárdolatlan. Kiadását l. Gesner és Schneider Scriptores rei rusticae cz. gyűjteményében.