Velleji.

– 1. C. Vell., római senator, kit Cicero de natura deorum cz. munkájának első könyvében úgy szerepeltet, mint az Epicurus-féle philosophia képviselőjét. Cic. n. d. 1, 6, 15. – 2. C. Vell. A történetíró Vellejus nagyatyja, Pompejus barátja és párthive, a ki 41. Kr. e., midőn Octavianus Neapolis felé vonult, öngyilkossá lett. – 3. (Vell.) Capito, római senator, a ki 43. Kr. e. Cassiust Caesar meggyilkolása miatt bevádolta. Vell. Pat. 2, 69. – 4. C. Vell. Paterculus, római történetiró, előkelő család sarja. Született 19. Kr. e., korán hadi szolgálatba lépett, mint tribunus militum Cajus Caesarnak, Augustus unokájának kiséretében bejárta Keletet, majd Tiberius alatt mint praefectus equitum és legatus Germaniát, Pannoniát és Dalmatiát. Kr. u. 6. Romába visszatért, csakhamar quaestor, 15. pedig praetor (2, 124) lett. Később a magánéletbe visszavonulva mint Tiberius kedveltje az udvarral folytonos összeköttetésben élt és szabad idejét tudományos munkálatokra fordította. Midőn Marcus Vinicius 30. Kr. u. consul lett, az ő tiszteletére állította össze historiae Romanae ad M. Vinicium consulem libri duo cz. munkáját. Halála éve ismeretlen. Vellejus mint történetíró azt a czélt tűzte ki maga elé, hogy az egész római történetnek rövid áttekintését adja. Munkája jelentékenyen megcsonkulva jutott reánk; az első könyvből hiányzik a sabinus nők elrablásától Perseus (Perses) elleni háboruig terjedő rész, továbbá a befejezés; a második könyv teljes és Tiberius nevezetesebb tetteinek magasztalásával végződik. Az egész művön az elsietés nyomai látszanak meg; az író kellő előkészület nélkül fogott munkájához s a kidolgozásra sem engedett magának elég időt. Az innen eredő tárgyi hibák, továbbá a stilus pongyolasága, leginkább pedig az a körülmény, hogy Tiberius uralkodását erőnek erejével úgy akarja feltüntetni mint a római birodalom történetének legdicsőbb korszakát, a minimumra szállítják le a műnek mint historiai forrásnak becsét. Aligha van okunk fájlalni, hogy az a nagyobb római történeti munka, melyet több helyen kilátásba helyez, nem készült el. Vellejus historiája a középkorban ismeretlen volt s csak 1515-ben találta meg Beatus Rhenanus az egyetlen kéziratot az elsassi Murbach nevű klastromban. Ez a kézirat nemsokára ismét elveszett s jelenleg a szöveg alapjául csak a Baselban 1520-ban megjelent editio princeps és a murbachi kéziratnak Amerbach féle másolata szolgál. Ez a körülmény nagyon megneheziti a romlott szöveg helyreállítását. Kiadások: Orelli (1835), Kritz (fő kiadás 1840, szövegkiadás 1847), Haase (2. kiad. 1863), Holm (1876). Magyar fordítása az eredeti szöveg kiséretében Szölgyémy Ferencztől (Budapest, Franklin-Társulat, 1896) mint a M. T. Akadémia class. phil. bizottságának kiadványa jelent meg.