Vendéglők.

A görögöknél a homerusi kor még nem ismeri. A csekély forgalom mellett az idegen ismeretlen helyre is betérhetett és szíves fogadtatásra talált (jiloxenia), s az utasok rendesen vagy hagyományos (xenia patrikh) vagy előre ajánlott családoknál szállnak meg. A forgalom növekedtével és az utazók számának szaporodtával azonban, különösen oly városokban (Corinthus, Athenae) vagy helyeken (Olympia, Aphrodite temploma Cnidusban, Heraeum Plataeaeben), hova az idegenek tömegesen érkeztek, a szükség hozta létre a vendéglőket, szállásokat, melyeket vagy községek tartottak fenn (katagwgia), vagy magányosok (pandokeia). Hogy ezeket nemcsak az alsóbb osztályú hanem tekintélyes emberek is igénybe vették, bizonyítják Athenaenek macedoniai Fülöphöz küldött követei, kik ily pandokeia-ban szálltak meg. Aesch. defals. leg. p. 272. A vendéglős ipar az aiscra erga közé tartozott és megvetett volt, mert az ily vendéglőkben rendesen csalás, fosztogatás, játék és hetaera gazdálkodás folyt. v. ö. C. Grevé, Das Reisen in alter und neuer Zeit, Nordische Rundschau, 8, 6. – Mint a görögöknél úgy a rómaiaknál is megvolt a vendégbarátság (hospitium), de itt találunk, különösen az országutak mentén, deversoria, couponae, popinae néven vendéglőket, csárdákat. Horatius brundisiumi utazásának leirásában (sat. 1, 5) ily országút melletti vendéglőről szól. V. ö. Becker-Göll, Gallus, 3, 27 skk.