Ventidii.

Említésre méltók: – 1. P. Vent. Bassus, picenumi, abban a diadalmenetben, melyet 89-ben Kr. e. Pompejus Strabo a picenumi asculumbeliek felett tartott, anyja őt mint kiskorú gyermeket a karjain hordozta, míg atyját P. Ventidiust a többi parancsnokkal együtt Asculum bevétele után valószínűleg kivégezték. Val. Max. 6, 9, 9. Oros. 5, 18. Caesar kegye és barátsága folytán alacsony sorsból a senatori méltósághoz s egyéb kitüntetésekhez jutott. Gell. 15, 4. Dio Cass. 43. 51. Jótevőjének és pártfogójának halála után Antonius pártjára állt, Cicerót szökésre kényszerítette Romából, lábát megvetette a picenumi vidéken (App. b. c. 3, 66. Cic. Phil. 12, 9, 23), míg végre a senatustól számkivetésre itéltetett. Mialatt Octavianus békés szándékkal Antoniushoz közeledett, Ventidius az utóbbihoz szegődött seregével. App. b. c. 3, 80. Midőn pedig a két triumvir egymással kibékült, a 43. évre elnyerte a consuli hivatalt. App. b. c. 4, 2. Dio Cass. 47, 15. Vell. Pat. 2, 65. A következő évben Antonius parancsnoki minőségben túlsó Galliába küldte ki, melyet a perusiai háború kitörésekor (41) odahagyott, a nélkül hogy L. Antoniusnak valami különös szolgálatot tett volna. Dio Cass. 48, 10. App. b. c. 5, 31 sk. 35, 50. Midőn Antonius nem sokkal az Octavianusszal való békés viszony helyreállítása után Labienus és a parthusok ellen hadjáratra készült, Ventidiust előre küldte (40), ki mindkét félt legyőzte, Ciliciát és Syriát felszabadította (39). Aztán Syriában a parthusok főparancsnokát Pacorust tönkreverte (38), ki a csatában életét is veszté. Gell. 15, 4. Dio Cass. 48, 39 skk. 49, 19 skk. Vell. Pat. 2, 78. Az irigy Antonius Syriába érkezése után megfosztá őt a főparancsnokságtól, azonban diadalmenet tartását megengedte neki. Dio Cass. 49, 21. – 2. Vent. Cumanus, Felix előtt Judaeát kormányozta. Tac. ann. 12, 54. Jos. ant. 20. 5, 2 skk. 6, 2 skk.