Vestini.

– I. Személynév: – 1. L. Vest., a galliai Viennából való, Claudius császár barátja, lovagrendű nemzetségből. – 2. M. Vest. Atticus, az előbbinek fia, 65-ben Kr. u. Silus Nervával consul; eleinte barátja, később ellenfele Nerónak, kit maró gúnynyal támadott. Ezért abba a gyanuba esett, hogy részese a Piso-féle összeesküvésnek, de ez a gyanu nem bizonyult igaznak. Nerónak Vest. iránt táplált régi gyülöletét növelte az is, hogy Statilia Messalinát nőül vette; ezért Nero Vestinust erőszakos módon kivégeztette, hogy maga vehesse el Messalinát. Tac. ann. 15, 48. 52. 68 sk. – 3. Az 1. sz. alattinak egy másik fia volt valószinűleg L. Vest., a kire bizta Vespasianus a leégett Capitolium újonnan való fölépítését. Tacitus hist. 4, 53. – II. Népnév. Sabellus népség, mely Közép Italia keleti részében, Picenum, a sabinusok, paelignusok és marrucinusok, Keletről az adriai tenger közt lakott. Rendesen a marsusokkal, marrucinusokkal és paelignusokkal együtt emlegetik őket, a kikkel szoros szövetségök és a két utóbbi néptörzszsel Aternumban közös kikötőjük volt. Később a samniumiakkal közös ellenségei voltak Romának (Liv. 8, 29), miután azonban 323-ban Kr. e. legyőzettek, 301 óta a rómaiak szövetségesei lettek s hozzájuk hívek maradtak a szövetséges háborúig (91-től Kr. előtt), mely háború őket örökre a rómaiak szolgálatába hajtotta. Főhelyük Pinna volt. Strab. 5, 219. 228. 241. Liv. 8, 29. 10, 3.