Vibii

sabellus eredetű nemzetség. – 1. Vib. Virrius, campaniai polgártársait Hannibal pártjára térítette; mikor a rómaiak Capuát bevették, több társával együtt megmérgezte magát. Liv. 23, 6. 26, 13. – 2. Vib. Accaus, egy pelignus csapat vezére, melylyel a carthagóaiak táborát Beneventumnál megostromolta 212-ben Kr. e. Liv. 25, 14. – 3. C. Vib. Pansa. Atyja száműzött mariuspárti volt (Dio Cass. 45, 17) s ő maga is csak a lex Plautia alapján térhetett vissza Romába. Visszatérte után azonnal Caesarhoz csatlakozott, ki személyes pártfogója volt s 59-ben Kr. e. senatori rangra emelte. Valószínűleg ugyanazon évben quaestor volt, 53 elején pedig Caesarral Galliába ment, a nélkül azonban, hogy különös hadi dicsőséget szerzett volna magának. Cic. fam. 16, 27, 1. Nemsokára vissza is tért s 51-ben néptribunus lett. Pharnaces elleni háboruban és Asia provincia rendezésekor Bithynia helytartóságát kapta Caesartól, mely minőségében 47–46-ig működött. 46 végén már ismét Romában volt (Cic. Lig. 1, 1) s a Pompejus-pártiak érdekében gyakran sikeresen járt közbe Caesarnál. Cic. fam. 15, 17, 3. 45-ben Caesar Gallia Cisalpinába küldte, hol szelíd természetével jó hatást keltett. Még hivatala lejárta előtt vissza kellett térnie, egyfelől Caesar halála miatt, másfelől pedig azért, mivel a 43. évre A. Hirtiusszal együtt consul designatus volt. Ciceróval egyetértve – bár Cicero (Att. 14, 6, 2. 12, 2) nem volt teljes bizalommal irányában – azonnal felkészült Antonius ellen s martius végén 4 legióval maga is követte Hirtiust. Bononia mellett apr. 15-én 43-ban volt az első csata, melyben a consuli seregek vereséget szenvedtek s maga Pansa halálos sebet kapott, melynek következtében a mutinai csata után (apr. 25–27) nemsokára meg is halt; ez utóbbi ütközetben consultársa Hirtius is elesett. Cic. fam. 11, 13. Vell. Pat. 2, 61. Dio Cass. 46, 39. App. b. c. 3, 69. 71. 75. – 4. Vib. Gallus, római szónok Augustus idejében; oly kitünően tudta utánozni az őrűlteket, hogy később maga is megbolondult belé. Sen. controv. 9. – 5. Vib. Postumus, Dalmatia helytartója volt Kr. u. 9-ben s nagy érdemeket szerzett a dalmata-pannoniai felkelés leverésében. Vell. Pat. 2, 116. – 6. C. Vib. Marsus, 17-ben Kr. után consul, 18-ban Germanicus alvezére Keleten. Később Africa kormányzója lett. Tiberius uralkodásának utolsó éveiben vád alá került, melyből azonban kimentette magát. Claudius alatt Syriát kormányozta egész 44-ig Kr. u. Tac. ann. 2, 79. 6, 47. – 7. Vib. Serenus, 23-ban mint proconsult nyilvános erőszak miatt száműzték; később saját fia vádolta be felségsértés miatt, Tiberius azonban megkegyelmezett neki. Tac. ann. 4, 13. 30. – 8. Q. Vib. Crispus, gazdagságáról és befolyásáról híres szónok, meghalt valószínűleg Domitianus alatt 90-ben. Juv. 4, 92. Tac. hist. 2, 10. Quint. 10, 1, 119. – 9. Vib. Secundus, az előbbinek testvére; 60-ban Kr. u. Mauretania zsarolása miatt vád alá került, fivére közbenjárására azonban csak számüzetéssel büntették. Tac. ann. 14, 28. hist. 2, 10. – 10. C. Vib. Trebonianus Gallus és – 11. fia C. Vib. Afinius Gallus Veldumnianus Volusianus, római császárok Kr. u. 251–253-ig. A család perusiai eredetű volt. Az atya mint Moesia helytartója a dunai hadak parancsnoka volt Decius császár alatt s a gótok elleni háborúban elkövetett árulásával úgy látszik a császár halálát okozta. Zonar. 12, 21. Zos. 1, 23. Ekkor aztán a sereg és a senatus őt és fiát Volusianust tette császárrá (utóbbit előbb Caesar czímmel). Uralkodását nemcsak a gótokkal kötött gyalázatos béke, hanem pestis, éhinség és mindenféle szerencsétlen háborúk tették emlékezetessé. Ehez járult, hogy a dunai (pannoniai) legiók Moesia győzelmes helytartóját Aemilianust tették helyébe császárrá. Elindult ugyan Aemilianus leverésére, de útközben saját katonái fiával együtt megölték Interamnában 253 végén Kr. u. Zonar. 12, 21. Zos. 1, 24. 28. Aur. Vict. Caes. 31. ep. 30. 31. Eutr. 9, 5. – 12. Vib. Sequester (a 4. vagy 5. században Kr. u.), írt egy földrajzi művet de fluminibus, fontibus, locubus, nemoribus, paludibus, monatibus, gentibus per litteras cz. a. meglehetős nagy tudatlansággal és barbár nyelven. Kiadásai Hesseltől (Rotterdam, 1711), Bassedettől (franczia fordítással, Paris, 1843), Bursiantól (Zürich, 1867) és Riesétől, Geogr. Lat. min. 145. l.