Victor.

– I. Mint melléknév megilleti: – 1. Juppitert. Liv. 10, 29. Ov. fast. 4, 621. – 2. Herculest, a kinek mint ilyennek két temploma volt Romában, egy régibb a forum boariumon s egy ujabb a porta trigemina tájékán. – 3. Marsot. Egyik temploma a Capitoliumon, a másik az Augustus forumán állott. – Victrix mint melléknév megilleti: – 1. Venust, a kinek Pompejus 55. Kr. e. az általa épített kőszinház legfelső emeletén templomot állított. Ugyancsak Venus Victrix tiszteletére templomot épített és ünnepi játékokat alapított Julius Caesar. – 2. Minervát. – 3. Némely várost és legiót, így a hatodikat, a tizennegyediket és huszadikat. – II. Mint személynév: – 1. C. Julius Victor, a Kr. után 4. században élt rhetor, kinek ars rhetorica Hermagorae, Ciceronis etc. cz. kis munkáját Angelo Mai fedezte fel s legutóbb Halm adta ki, Rhet. lat. min. p. 371. – 2. S. Aurelius Victor, római történetíró, Constantius és Julianus császárok idejében, tehát a Kr. u.4. század második felében virágzott. Julianus alatt Pannonia helytartója Theodosius alatt praefectus urbi és judex sacrarum cognitionum (Amm. Marc. 2¸ 10, 6) lett. Tőle származik a de Caesaribus cz. történeti munka a római császárokról, melyet 360-ban Kr. u. írt jó források alapján s a mely csakhamar keresett iskolai könyvé vált. Reánk csak kivonatosan maradt. Ugyancsak tőle való a de viris illustribus urbis Romae is, melyet némelyek, a czímtől félrevezetve, majd Cornelius Neposnak, majd Pliniusnak vagy Hyginusnak akartak tulajdonítani. Ellenben nem tőle származik, hanem valószínűleg a Kr. u. 5-dik vagy 6-dik századból való a de origine gentis Romanae (kiad. Sepp, 1885) cz. művecske, melyben egész csomó költött idézet van oly régibb írók műveiből, kiket az ismeretlen szerző bizonyára sohasem olvasott. Még az ókorból származik a de vita et moribus imperatorum Romanorum ex libris S. Aurelii Victoris a Caesare Augusto usque ad Theodosium imperatorem, mely, mint a czím is mutatja, Aurelius Victor munkájának kivonata ugyan, de értelmetlen írótól származó rossz kivonat. Az említett négy munka együtt található a következő kiadásokban: Schott (1579), Pitiscus (1696), Arntzen (1733), Gruner (1757), Schröter (1829); csak a vir. ill. kiadásai: Brohm (3. kiad. 1860), Keil (2. kiad. 1872).