Vindobona

római város Felső Pannoniában a mai Bécs helyén. Celta eredetű neve ezen alakban előfordul a tabula Peutingerianán s Antoninus Itinerariumában háromszor (p. 248. 266 kétszer). Az első kútfőnk, ki említi, t. i. a földrajzíró Ptolemaeus (2, 14, 3), szintén Ouindobona alakot használja. Eltérő formák Antoninus Itinerariumában (p. 234) Vindomona, Jordanesnél (de origine actibusque Getarum 50, 264) Vindomnia, a Notitia Dignitatum Occ. 34, 25 helyén Vindomara és ugyanott (28) Vindomana. A feliratokban (CIL III 4557) Vind.-re van rövidítve, csak a CIL III 4710 téglán olvasható Vindob(ona). A tabulán a dunaparti út állomásai között szerepel, hasonlókép az Itinerariumban (p. 247), de egyúttal a Scarbantia (Sopron) felől jövő állami út végpontja (p. 233). A tabula szerint Carnuntumtól (Deutsch Altenburg) 28, az Itinerarium szerint 27. Scarbantiától pedig 34 római mérföldre feküdt. A valóságban azonban az utóbbi távolság Sopron és Bécs között legrövidebb vonalban is legalább 10 r. mérfölddel kisebb. Míg a római legiók nem nyomultak elő a Dunáig, Carnuntum Noricumhoz tartozott (Vell. 2, 109, 3) s még inkább természetesen Vindobona. Carnuntum jelentősége sokkal nagyobb volt, mint Vindobonáé, bár valószínüleg egy időben lett Vindobona is katonai táborhely. A legrégibb feliratos emlék (CIL III 4570) Vindobonából, a legio XV Apollinaris egyik katonájának siremléke, még az első század első feléből származik. De ezen legiónak legfölebb csak egy része (vexillatio) tartózkodott rövid ideig Vindobonában. Elsőnek tulajdonképen a legio XIII gemina került Vindobonába, és pedig miután 69-ben még Pettauban (Petovio) találjuk, ezen időpont után. Trajanus alatt aztán felváltotta a legio X gemina, a mely legalább a 4. század végéig el nem hagyta. Ptolemaeus is az Itinerarium is egyformán odajegyzik Vindobona nevéhez. A tábor a mai belváros helyén emelkedett, a hol rendszeres ásatásokat nem lehet ugyan végezni, de az esetleges leletekből eddig is elég pontosan meg tudták állapítani oldalait. A CIL III 4575. 4576 szerint valamikor megfordult még Vindobonában az ala I Flavia Augusta Brittonum, végre a Notitia följegyzéséből (Occ. 34, 28) kitünik, hogy a classis Histrica Carnuntumból Vindobonába helyeztetett át. Azon celta telep, mely a castrum mellett fenmaradt s tovább fejlődött, idővel városi jogot nyert. De több mint municipium nem lett, a minek a CIL III 4557 felirat nevezi. Abból, hogy a tribus Quirinába (CIL VIII 1642) tartozott, azt következtethetjük, hogy már Vespasianus vagy fia tette azzá, Domaszewski (Wien S. 5) szerint azonban ezen jogi állását nem kaphatta Caracalla (211–218) előtt. Hatóságai, minők a II vir iure dicundo, aedilis, quaestor, az egyetlen CIL III 4557 feliratból ismeretesek. Ugyanabban említve van a városi tanács tagja (decurio) s a praefectus collegii fabrum. Aur. Victor (ep. 16, 12) szerint apud Bendobonam halt meg 180-ban Marcus Aurelius császár. CIL III p. 564. Kenner, Vindobona, Berichte und Mittheilungen des Alterthumsvereines in Wien, 1866. W. Kubitschek, Vindobona, Wien, 1893. Geschichte der k. k. Reichshaupt- u. Residenzstadt Wien, 1. Bd. Wien, 1897. S. 42–159. Fr. Kenner, Bericht über römische Funde in Wien in den Jahren 1890 bis 1900, Wien, 1900.