Virginii, Verginii.

E családból valók: – 1. Opiter Virg. Tricostus, 502-ben Kr. e. mint consul Sp. Cassius Viscellinus tiszttársával Suessa Pometiát sikerrel ostromolta. A csata után a város leromboltatott s földjei eladattak. Virg. egy a volscusok ellen vívott ütközetben esett el 487-ben. Liv. 2, 17. Dion. Hal. 5, 49. Zonar. 7, 13. – 2. T. Virg. Tric. Caeliomontanus, a latinusok ellen mint consul küzdött a Regillus tó mellett vívott csatában 496-ban Kr. előtt. Liv. 2, 21. Dion. Hal. 6, 2. – 3. A. Virg. Tric. Caeliom., 494-ben Kr. e., a mely évben consul volt, szerencsésen hadakozott a volscusokkal, s később egyik tagja volt annak a követségnek, melyet a senatus a plebshez a szent hegyre küldött. Liv. 2, 28. 30. Dion. Hal. 6, 34. 42, 69. – 4. Proculus Virg. Tric. Rutilus, 486-ban Kr. előtt mint consul kitüntette magát az aequusok ellen, és a földfelosztási törvényjavaslat ellen, melyet collegája Sp. Cassius terjesztett elő, teljes erejével küzdött. Liv. 2, 41. Diod. Sic. 11, 1. Dion. Hal. 8, 68 skk. – 5. A. Virg. Tric. Rutilus, consultársának Sp. Servilliusnak épen jókor hozott segítséget a vejibeliek elleni csatában 476-ban Kr. e. Liv. 2, 51. Dion. Hal. 9, 25 sk. – 6. A. Virg. Tric. Caeliom., az aequusok ellen több izben kitüntette magát. Liv. 2, 63. Dion. Hal. 9, 56, 10, 49. – 7. A. Virg., néptribunus és a Terentilius-féle törvényjavaslat védelmezője 461-ben Kr. e., a legközelebbi 4 évre ismételten megválasztották. Liv. 3, 11 skk. 19. 21 sk. 24 sk. 29 sk. – 8. L. Virg., leányát Virginiát megölte, mivel Appius Claudius decemvir becsületét rossz hírbe hozta; 449-ben Kr. előtt néptribunusszá választották. Liv. 3, 44. 47 skk. 54 skk. Cic. fin. 2, 20. 5, 22. – 9. L. Virg. Tric. Esquilinus, consuli hatalommal felruházott katonai tribunus, mivel tiszttársával Sergiusszal ellenséges viszonyban élt, őt a Veji ellen viselt háborúban (401. Kr. e.) nem segítette. Versengésüknek vége az lett, hogy mind a kettőt idő előtt lemondásra kényszerítették. Később a népribunusok váddal léptek föl ellene, törvénybe idézték és 10,000 as pénzbirságra itélték. Liv. 5, 8 skk. – 10. A. Virg., római jogtudós, Rutilius Rufus barátja. Cic. Lael. 27, 101. Digest. 1. tit. 2. fragm. 2. hibásan Paulus Virginiusnak iratik. – 11. L. Virg. Rufus, Gallia Cisalpinából való, Nero alatt 63-ban Kr. u. a consuli méltóságot viselte és 68-ban Felső Germania helytartója volt, a honnan sereggel nyomult elő a Vindex szította felkelés elnyomására. Vindex halála után ismételve felszólították csapatai a trón elfoglalására (Dio Cass. 63, 25. Plut. Galb. 6. 10. Tac. hist. 1, 8), de ő visszautasította azt (Plin. ep. 2, 1. 9, 19), és midőn a senatus Galbát kinevezte, katonáit feleskette az iránta való hűségre. Mindamellett a bizalmatlankodó Galba őt visszahivatta Romába. Tac. hist. 1, 8. Dio Cass. 64, 4. Plut. Galb. 11. Otho alatt, a ki őt (69-ben) másodízben nevezte ki consulnak (Tac. hist. 1, 77. Plut. Oth. 1) részt vett a Vitellius elleni csatában. Otho öngyilkossága után csapatai ismét a császárságra akarták emelni, de ő ezúttal is lemondott róla. Tac. hist. 2, 49, 51. Mint ünnepelt és csodált ember 97-ben együtt viselte Nerva császárral a consuli tisztséget, de ennek tartama alatt meghalt. Plin. ep. 2, 1. Dio Cass. 68, 2. Tacitus halotti beszédet tartott felette. Ez a Virg. költő is volt. Plin. ep. 5, 3. Saját maga készítette sírversét gyámfia, az ifj. Plinius megőrzötte számunkra. U. o. 6, 11. 9, 19.