Vota

eucai, vallásos fogadalmak, melyek a római állami és magánéletben nagyon gyakran történtek: a) Votum publicum lehetett évenként ismétlődő, vagy olyan, melyet rendkívüli alkalom szült. Az előbbit megkivánta a hit; a magasabb tisztviselőknek hivataluk elfoglalásakor fogadalmat kellett tenniök az állam üdvéért a Capitoliumban, szintúgy, ha provinciába mentek. Ez volt a voti nuncupatio. Liv. 22, 1. Szintúgy nyilvános fogadalmat tettek, ha veszélyben forgott az állam, hogy az istenek hárítsák el a bajt, s az állam ne szenvedjen területcsonkítást. A fogadalom ilyenkor marhaáldozat, játék, zsákmány tizedrésze, ünnepi lakoma (lectisternium) stb., a legrégibb időben ver sacrum (lásd ezt) volt. A votumot a pontifexek irásba foglalták, a pontifex maximus felolvasta, a consul vagy praetor megismételte, azután a pontifex az iratot tanuk jelenlétében eltette, hogy a kitüzött idő letelte után elővegye. Háborúban a csatatéren is tettek ily fogadalmat. Később kiváló emberek meggyógyulásáért is tettek publicum votumot, ha nagy betegségbe estek, legelőször Cn. Pompejusért (Vell. Pat. 2, 48), majd Caesarért, Augustusért; a császárok korában évenként tettek ily fogadalmat januarius 3-án (pro incolumitate principis). E szokás Kr. u. a 7-ik századig tartott Romában és az egész birodalomban. E napnak votum volt a neve, s minden polgári és egyházi hatóság megünnepelte. Tettek továbbá a császárság idejében hosszabb időre szóló fogadalmakat is (l. Quinquennales), azonkívül, ha a császár hadba vonult, születése napján, trónra lépésének évfordulójakor, a császárné lebetegedése előtt s más alkalmakkor; b) Votum privatum nagyon sokszor történt, akár ünnepélyesen a templomban, akár hirtelen valamely veszedelem pillanatában. Az előbbi esetben viasztáblára vagy papirostekercsre, melyet lepecsételtek, irták a fogadalmat, s ezt az istenszobor térdére tették, hogy onnan a pap elvegye és egy meghatározott időben felnyissa. Ha a kérés teljesült, a fogadalmat pontosan megtartották. Az ajándékot rendszerint fogadalmi táblával kisérték, melyet a templom falára függesztettek, s rajta felirat v. domború kép jelezte a fogadalom alkalmát. Igy pl. betegség esetén az illető testrész képét vetették a táblára; tengerészek a hajótörés veszedelmét ábrázolták ily táblán (Hor. od. 1, 5, 13–16. Pers. 1, 90) Neptunus v. Isis templomában.