Xanthus

XanJoV (a szőke). I. Mythologiai és történeti név. – 1. Phaenops fia Trójából. Hom. Il. 5, 152. – 2. Triopas fia, a pelasgusok királya Argosban, ki Lesbosba vándorolt ki. Diod. Sic. 5, 81. Hyg. fab. 145. Call. h. 4, 41. – 3. Erymanthus fia, Psophis atyja. Paus. 8, 24, 1. – 4. Theabe utolsó királya, kit Melanthus párbajban megölt. Strabo 9, 393. Paus. 9, 5, 16. – 5. Szögszínű lovak neve: Achilles lova (Hom. Il. 16, 149), Hector lova (Hom. Il. 8, 185). – 6. Görög lyrikus költő, Stesichorus elődje. – 7. A lydiai Xanthus, ki Suidas szerint még élt Sardes bevételekor (499), ludiaka czímmel történetet írt, mely Ephorus (Ath. 515E) szerint buzdítólag hatott Herodotusra. Azonban Artemon grammatikus azt tartja, hogy a nevezett művet a mytilenei Dionysius (Scytobrachion melléknévvel) irta a Kr. előtti első században (Welker, Rhein. Mus. 1830, 9. sz.). Töred. l. Müller, Fr. h. Gr. 1, 36. 4, 623. 628. – II. Földrajzi név. – 8. A Scamander (l. o. 1) mellékneve. – 9. Vergilius (A. 3, 350) szerint kis folyó Epirusban, melyre átruházta Helenus a Xanthus nevet. – 11. Lycia legjelentékenyebb városa (most Günik), melyet először a perzsák (Hdt. 1, 176), azután a rómaiak Brutus alatt (Plut. Brut. 30) leromboltak. Egyik híressége volt a Leto templom, a lyciai szövetség szentélye. Fennmaradt emlékei közül említendő az ion stilusban épített, oszlopokkal gazdagon ékesített heroon, továbbá az ú. n. nereis-emlék, mely talán Pericles lyciai király síremléke, ki 370 körül Kr. e. Telmessus városát megadásra birta. Strab. 14, 666. – 11. Kisázsiai folyó (Hom. Il. 2, 877, 5, 479), mely Lycia és Pisidia határán ered, és Lyciában átfolyik a nagy síkságon (to XanJion pedion), hol Kr. e. 544-ben Harpagus legyőzte a lyciabelieket. Strab. 14, 665. Hor. od. 4, 6, 26.