Zacynthus

ZakunJoV, ma Zante, legrégibb neve Plinius (4, 12, 54) szerint Hyrie, az Ioniai tenger legdélibb görög szigete, nem messze a Peloponnesus legnyugatibb pontjából, az elisi Chelonatas hegyfokától, kb. 60 stadiumnyira Cephallenia szigetétől. Strabo 10, p. 458. Legészakibb részét és nyugati partvidékét, nem nagyon magas, összefüggő hegyláncz borítja, ezt vagy a sziget délnyugati részén elterülő, ma Szkoposznak nevezett hegységet hivták a régiek Elatusnak. Kikötőkben nagyon szegény. A legjobb Délen van, ott a hol a part az említett két hegység között mintegy sarló alakban huzódik vissza. A hegyek az ókorban erdőkkel voltak borítva. ‘ĄlheiV és ulhessa a mellékneve Homerusnál (Od. 1, 246. 13, 123) s nemorosának nevezi Vergilius is. (A. 1, 270). Az erdők ma már eltüntek, hanem a keleti termékeny sikság még ma is kitünően van művelve, úgy hogy az olasz a «kelet virágának» (Zante fior di Levante) nevezi a szigetet. Különös természeti nevezetességét képezték az ókorban a részben még ma is meglevő folyékony-szurok források a sziget délnyugati csúcsán és a keleti part északi részén. Hdt. 3, 195. Vitr. 8, 3, 8. A szigetet, mely Homerus szerint (Od. 1, 246. 16, 250) Odysseus birodalmához tartozott, a peloponnesusi achaeusok gyarmatosították. Thuc. 2, 66. Korán megszerezte függetlenségét, és kereskedelmének jelentékeny virágzásáról tanuskodik azon körülmény, hogy Creta szigetén Cydoniában gyarmatot alapított; innen azonban a samusiak nemsokára kiüzték. Hdt. 3, 59. A hispaniai Saguntummal is összeköttetésbe hozták a nevét. Liv. 21, 7. 456-ban Tolmidas kényszerítette, hogy Athanaehez csatlakozzék, s mint Athenae adómentes szövetségese vett részt a peloponnesusi háborúban. Thuc. 2, 66. 7, 57. Diod. 11, 84. A háború befejezte után Sparta befolyása érvényesült rajta, a mennyiben az uralomra jutott oligarchák elűzték a democratákat, de ezek Athenae támogatásával nemsokára visszatértek. Xen. Hell. 6, 2, 3. Később V. Fülöp macedoniai király hatalmába került, majd az achajaiak vásárolták meg (191. Kr. e.); ezektől T. Quinctius Flamininus foglalta el a rómaiak számára, a kik azonban meghagyták autonomiáját. A császárok korában a szigetre ujra jólét költözött, melynek csak a vandalok betörése (466 táján Kr. u.) vetett véget. Városa, úgy mint ma, az ókorban is csak egy volt, Zacynthus, a sziget keleti partján; a város nyugati részén, egy kb. 120 m. magas domb tetején állott a rendkívül megerősített Psophis nevű acropolis. Benn a városban egy Apollo és Aphrodite szentélyéről, továbbá egy stadiumról van tudomásunk. Liv. 26, 24. Paus. 8, 24, 3. Zacynthushoz tartozóknak szokták még tekinteni a tőle nem messze fekvő Strophades nevű (l. ezt) kis szigetcsoportot is. Bursian, Geographie von Griechenland, 2, 378–382. ll.