Arvales fratres

mezei testvérek, tizenkét tagú római papi testület, mely Dea Dia tiszteletére alakult. Az istennő neve másutt nem fordul elő, de valószínüleg azonos a szántóföld régi római istennőivel, minő pl. Tellus, Ceres, Ops, Acca Larentia, s hagyomány szerint az utóbbi volt a testület megalapítója. Adatokat róla a 96 márványtáblácskára írt jegyzőkönyvek nyújtanak, melyeket 1570-től 1869-ig időszakonként ástak ki Rómától délnyugatra az 5. mérföldkőnél, a Tiberis jobb partján, hol Dea Dia berke s egyszersmind az A. gyülekező helye volt. Idáig terjedt ugyanis a régi ager Romanus. E jegyzőkönyvek a Kr. u. 14–241. évről szóltak; szerintük a testület a császárok korában a legelső családok tagjaiból állott, sőt császárok is tartoztak a testvérekhez, vagy rendes minőségben, vagy ha a szám be volt töltve, rendkívüli tagok gyanánt. A választás a magister fratrum ajánlatára, kinek egy évig tartott a mandatuma, cooptatio útján történt, s az illető egész életén át megtartotta rangját. Jelvényük fehér fejszalag (infula) és kalászkoszorú volt (123. á.). Főünnepük május folyamán három különböző napon át tartott, az első és harmadik Rómában, a második Dea Dia berkében. A föld temrékenységéért imádkozva, szertartásaik nagyon szövevényesek voltak, s a berek templomában tánczoltak is, mialatt oly régies nyelvezetű carment (carmen fratrum arvalium) énekeltek, hogy értelmét már senki sem tudta biztosan megállapítani. Hor. Epist. 2, 1, 86. Varro l. l. 7, 3. Cic. de Orat. 3, 51. Marshoz és a Laresekhez imádkoztak, s e hymnus a latin költészet legrégibb emlékeihez tartozik. A testület egyéb kötelességeihez tartozott engesztelő áldozat bemutatása, ha a berekben egy ág letört, villám csapott le, vagy ha vasszerszámmal dolgoztak benne; szintúgy fogadalmi ajándékot kellett igérniök a császári ház boldogságaért, rendszerint januarius 3-án, s igéretüket be is váltották. V. ö. Ambarvale sacrificium. – Irodalom: G. Marini. Gli Atti e Monumenti de’ fratelli Arvali. Roma 1795. Henzen: Acte Fratrum-Arvalium, Berlin 1874. Corpus Inscr. Lat. VI. p. 459 sk. Klausen: De Carm. Fratr. Arv. Bonn 1836. Corssen: Orig. Poësis Rom. Berl. 1846. Preller: Römische Mythologie³ II. 28–36. Ribbeck: A római költészet története I. 4. sk.