Asclepius

’AsklhpioV, Aesculapius, a görög hitregében a gyógyítás istene. Szülei az általánosan elfogadott költői hagyomány szerint (Hesiodus, Pindarus): Apollo és Coronis, Phlegyas lapitha fejedelemnek leánya. Mikor aztán Apollo Coronist féltékenységből megölte, a kisded Asclepiust neveltetés czéljából Chiron centaurusnak adta által, a ki őt egyéb tudományokon és művészeteken kívül a gyógyításban is oktatta. De nemcsak Thessalia tulajdonította magának azt a dicsőséget, hogy A.-nak létet adott; versenyre keltek vele ezért Epidaurus, de kivált Messenia, hol anyja állítólag Arsinoë, Leucippusnak leánya volt. Asc. a gyógyítás tudományát csakhamar gyakorolni is kezdette. Halálra vált embereket lábra állított, sőt még halottakat is föltámasztott. Zeus, attól tartván, hogy így majd megszűnik a földön a halandóság és a halálfélelemmel együtt vész ki az istenfélelem is, villámaival megölte Asclepiust, a kit isteni atyja Apollo hasztalan akart azzal megbosszulni, hogy megölte a Cyclopsokat, a kik Zeusnak a villámokat kovácsolták. A fentebbi hagyományok fonalán alakul által Asc.-nak mythologiai egyénisége. Homerusnál, Pindarusnál mégcsak heros, kitűnő orvos, később azonban a gyógyításnak és gyógyulásnak valóságos istene, kinek szentélyei berkekben, gyógyító források fejénél, de kivált a nagyvárosok területén jó levegőjű, jó vizű pontokon voltak. Ezen általános jellegnek keretén belül. Asc. tiszteletének terjedése bizonyos vándorlás tünetét mutatja. Legrégibb fészkeiből a lapithák ősi földjéről (Hestiaeotis, Pelasgiotis, Magnesia) elterjedt az egész görög anyaországban, az aegaeumi szigeteken, Cyrenaicában, Kisázsia nyugati partvidékén, nemkülönben a thrák-macedoni partok mentén is Byzantiumtól Dionig, sőt a nyugati görög gyarmatok kebelébe is bevésődött. Tiszteletének főbb pontjai mégis Tricca Thessaliában; továbbá Epidaurus, a hol minden öt évben nagyszabású ünnepségeit tartották (’Asklhpieia) és Pergamus, a honnan az A. tisztelet nagyszerűen fejlődött tovább. Nagy Sándor hódító hellenismusa a barbárok földjén is megszaporította A. szentélyeit. Ptolomaeus Epiphanes Philae szigetén, Egyptom déli határán is épített neki templomot. Szent helyein kigyókat tenyésztettek és azokat használták a gyógyítás eszközéül, ugyancsak divott templomaiban az incubatio, mikor a betegek az éjt ott töltötték, azon czélból, hogy az isten álmukban közölje velök a gyógyító erejű orvosságot. A ki meggyógyult, fogadalmi táblát akasztott föl a templomban, rajta a betegségnek és az orvosszernek leirásával. – A. ábrázolásai visszanyúlnak az archaistikus korba (fűzfavessző-kép a spartai stadiumnál), de határozott, typikus jellegök csakis Calamis chryselephantin szobrával kezdődik és Phidias iskolájának több művével folytatódik. Teljesen kialakulva a IV. század szobrászai mutatják A. typusát, mely kettős (hol álló, hol ülő) formájában némikép Zeusra emlékeztet (124. á. amelusi Asclepius a British Museumban, melyet Overbeck Kunstmyht. p. 89. Zeus Milichiusnak tart). Kifejezése szelid, arczán a borongó elmélkedés képe, leggyakrabban előforduló velejárója egy pálcza, melyen kigyó csavarodik fölfelé (igy mutatja a 125. á. egy berlini bronzszobrocska nyomán); néha a kettő külön-külön is előfordul. Áldozati állatja a kakas. Csoportképeknél gyakran látható mellette a gyermek Telesphorus (a gyógyulás geniusa; a 126. á. körelief Tordán, Botár úr házánál, Arch. epigr. (Mitth. 1894 p. 16); ritkábban Euamerion (Euameriwn) vagy Acesis (a jóllét megszemélyesítése). Paus. II, 11, 87. – A. felesége Epione (Hpionh), a fájdalmakat csillapító; gyermekei Hygiea vagy Hygea (rendesen viruló szép hajadon alakjában ábrázolják, baljában csészével, melyből egy kigyót itat), Panacea (a mindent gyógyító), végül a Homerusnál említett két mesés orvos: Machaon és Podalirius. Ilias, II, 731. – Rómában Aesculapius néven az isten tisztelete 291. Kr. e. honosult meg. akkor történt ugyanis, hogy egy pusztító dögvész idején a Sybilla-könyvek tanácsára kigyó alakjában Epidaurusból elhozták és a Tiberis szigetén templomot emeltek neki. Liv. X, 47; Ovid. Metam. XV, 622 skk. A római hódoltsággal Asc. cultusa Pannoniába is elszármazott. Tanuskodnak erről a nagyszámú fogadalmi feliratokon kívül a régi Pannonia területén talált szoborművek is. Igy találkozunk A.-szal a Sabariai Anubis-reliefen, Brigetio területén pedig két márványképét (szobor és haute-relief) találták, melyek magasabb művészetről tanuskodnak. L. Thraemer czikkét Pauly-Wissova szak-szótárában és az ott felsorolt irodalmon kívül még Kjelberg, Asclepius (Upsala, 1894–97). Columba, Le origine tessaliche del culto di A. (Palermo, 1898); Reinach, Répertoire de la statuaire grecque et romaine (Páris, 1897–98); Asclepiusnak pannoniai tiszteletére nézve l. Récsey, Pannonia ókori mythologiai emlékei, p. 47 és skk.