Asinii

Teate Marrucinorumból származó plebejus nemzetség. – 1. C. Asînius Pollio, sz. Kr. e. 76-ban. Már 22 éves korában váddal lépett fel a triumvirek érdekében működött C. Cato ellen, kit azonban Pompejus fellépése következtében felmentettek. Tac. dial. 34. Cic. ad. Att. 4, 15, 4. A polgárháborúban részben a személyes barátság, részben a senatus-párt erélytelensége, Caesar táborába vitte, ki őt nagyra becsülte s többnyire maga mellett tartotta. Curio veresége után – kinek megbizásából M. Catót Siciliából elüzte – megmentette a sereg romjait (App. b. c. 2, 45), aztán együtt harczolt Caesarral Pharsalusnál. Plut. Pomp. 72. Caes. 46. 47-ben elfojtotta s Dolabella-féle socialis lázadást (Plut. Ant. 9) s részt vett az afrikai s hispaniai harczokban. Plut. Caes. 52. Suet. Caes. 55. Cic. ad Att. 12, 38, 2. 45-ben a praetor lett, mint propraetor Hispaniát kapta, de itt S. Pompejusszal nem boldogult. Vell. Pat. 2, 73, 2. Dio Cass, 45. 10. A Caesar halála után kitört zavarokban hajlamainak megfelelőleg semleges akart maradni, de mert tekintélyes provinciája s serege volt, kénytelen volt szint vallani s a senatus eljárása miatt a triumvirekhez csatlakozni. Cic. ad. fam. 10, 32, 4. App. b. c. 3, 97. Vell. Pat. 2, 63. Antonius Gallia Transpadanát bizta rá hét legióval; itt intézte a hirhedt földosztogatást s megmentette Vergilius birtokát. Donat. Vit. Verg. 10. A perusiai háborúban (Kr. e. 41-ben) eleinte semleges volt (App. b. c. 5, 32), később Fulvia ösztönzésére L. Antoniust támogatta, de siker nélkül, sőt provinciájából is kiszorúlt, melyet Octavianus Alfenus Varusra bizott. Az általánosan várt – háború nem tört ki s a feszült helyzetnek véget vető brundisiumi szerződésnél A. P. mint Antonius megbizottja szerepelt (Kr. e. 41-ben), mire 40-ben megkapta a consuli méltóságot, a mivel már rég biztatták. App. b. c. 5, 64. Dio Cass. 48, 15. Vell. Pat. 1, 76. 39-ben egy dalmata nép, a Dyrrhachium környékén lakó parthinusok ellen harczolt: elfoglalta Salonaet, diadalmenetet is tartott (Dio Cass. 48, 41. Flor. 4, 12, 11. App. b. c. 5, 75) s ezzel a politikától teljesen visszavonulva ezentul csupán tudományos s müvészeti hajlamainak élt s még az actiumi harczokban sem vett részt. Ő alapította Rómában az első nyilvános könyvtárt az Aventinuson, Libertas atriumában (Plin. 7, 31) s a császárság idejében mindinkább szűkebb körre szoruló nyilvánosság némi pótlására behozta a recitaliókat, melyek Róma irodalmi életében később fontos tényezővé váltak. Sen. controv. 4, praef. 2. Mint író első sorban a szónoklatban tünt ki, de mint történetíró sem jelentéktelen; fiatal korában tragoediákat is írt (Hor. od. 2, 1, 9. sat. 1, 10, 42); hogy ezeket előadták-e, bizonytalan. Megirta Kr. e. 60-tól a philippii ütközetig történt eseményeket, sőt lehet, hogy egészen Actiumig haladt (Hor. od. 2, 1), mindenütt kiméletlenül kimondva az igaz szót, miért is e munkáját a régiek nagyra becsülték. Tac. ann. 4, 34. Suet. Caes. 50. Mint írót jellemezi a régies fordulatok s kifejezések kedvelése. Tac. dial. 21. Suet. gramm. 10. Quint. 10, 1, 113. 2, 17. Vell. Pat. 2, 36. Seneca szerint (controv. 4. praef. 3) «Strictus, asper et nimis iratus» beszédeiben. Ujabban Landgraf s utána mások is azt állították, hogy Asinius volna a bellum Africanum szerzője s a Caesar-Hirtius-féle művek kiadója; e hypothesis azonban nem bizonyítható be. v. ö. Schanz, Römische Litt. gesch. I, 170. Mint kritikus igen jelentékeny volt: kiméletlen, de találó; kár, hogy itéleteiről csak futólag, megokolásuk nélkül értesülünk. Quint. 8, 1, 3. (Liviusra). Sen. suas. 7 (Cicerora), Suet. Caes. 56 (Caesarra), Suet. gramm. 10. (sallustiusra vonatkozólag). Mint író s ember egyforma nyilt s egyenes jellemű, szókimondó férfi volt még Augustus irányában is, kivel nem egyszer szembe szállott. Köztiszteletben halt meg Kr. u. 5-ben, Tac. dial. 17. Műveiből csak töredékek maradtak meg. – Irodalom: Thorbecke, Disp. hist. crit. de A. Pollione. Jacob, A. Pollio. – 2. C. Asinius Gallus Saloninus, az előbbinek fia, szül. Kr. e. 41-ben; erre vonatkozik Verg. 4. eclogája. Serv. bue. 4, 1, 11. Kr. e. 12-ben elvette Tiberius elvált nejét, Agrippinát, miért is Tiberius halálosan meggyülölte (Tacit. ann. 1, 12) s gyülöletét még fokozta A. ingatag magaviselete. Tac. ann. 1, 8. Kr. u. 3-ban elfogatta, három évig kínoztatta (Tac. ann. 6,23); 33-ban éhhalállal mult ki: önként-e vagy kényszeritve, bizonytalan. Tac. ann. 4, 71. Consul volt Kr. e. 8-ban. Művében (Comparatio patris et Ciceronis; Quint. 12, 1,22), mely ellen Claudius császár irodalmilag fellépett, atyját Cicero fölé helyezte. Suet. Claud. 41. Egy epgirammja megvan. Suet. gramm. 22.