Astarte

’Astarth, egy phoeniciai fő istnenő, a hold és a szerelem istennője, a kit a görögök főleg Aphroditével azonosítottak. Neve a phoen. és héber nyelvben ’Astóret (1 Sám. 7, 3. 4. 12, 10. 31, 10. Bírák 2, 13. 10, 6. 3. Király. 11, 5. 33. 23, 13. Jerem. 7, 18. 44, 17 s k.). Régi elterjedtségére régi helynevek vallanak: ’Astárót (5 Móz. 1, 4. Józsue 13, 12), Berestera (Józsue 21, 27). ’Asterot-Karnaim (1 Móz. 14, 5), az arámiban Atar és Atargatis (’AJara és ’AtargatiV, ’AtargatiV, ’Atargath, ’Artagath, ’AttagaJh, ’AtergatiV, ’AtargateitiV), az assyr-babyloniban Istar. Lucian. de dea Syr. 4. Achill. Tat. 1, 1. Plut. de Isid. et Osir. 15. Cic. n. d. 3, 59. Minuc. Fel. 6, 1. Tert. Apol. 24. Lydus de mens. 3, 35. 4, 44. Artemid. Onir. 1, 9. Herodian. 5, 6, 4. Augustin. in Heptat. 7, 16. Athen. 9, 392 d. Myth. Vatic, 1, 17. 2, 37. 3, 8. Roscher, Ausführlich. Lex. der griech. und röm. Mythol., e szó alatt. A 138. á., a Babyloniai Astarte, terracotta Telloból, most a Louvreban.