Astrologia és astronomia.

A classikus korban a rómaiaiak a csillagászatot astrologiának nevezték (pl. Cic. de or. 1, 16. div. 2. 42); később a fogalmuk úgy alakultak ki, hogy az astrologi a csillagzatok állásából az emberek sorsát magyarázták, ellenben az astronomi az égi testek mozgását és egymáshoz meg a földhöz való viszonyát számították. V. ö. Ptolem. Tetraiblos I. praef. Már a legrégibb időkben a keleti népeket életmódjuk és foglalkozásuk a csillagos ég megfigyelésére vezette, de a csillagászati ismereteikről szóló adatok zavarosak és homályosak. Ezektől, főleg a chaldaeusoktól kapták ismereteiket az aegyptusiak, a kik azokat jelentékenyen kibővítették; ők osztották fel először az évet 365 napra és 6 órára. Még nagyobb haladást tettek tanítványaik, a görögök, kiknek első csillagászuk a bölcselkedő Thales volt (600 kr. e.). Plutarchus szerint a következő tételeket állította fel: a föld a mindenség középpontja; a földet a nap világítja be; napfogyatkozás a holdnak a nap előtt való elvonúlásából származik. Állítólag (Hdt. 1, 74. Plint. 2, 9, 12) ő jelzett a görögök közt először előre napfogyatkozást. A mit Plutarchus még róla állít, hogy a föld gömb alakját tanította, azt mások tagadják. Későbbiek részben olyan elveket és tételeket állítottak fel, a melyek meglepően jelzik a helyest, péld. Democritus (430 Kr. e.) állítása, hogy a hadak útja (a tejút) számtalan csillag fénye, vagy a pythagoreusok tana a földnek tengelye körüli forgásáról, a melynek következtében Aristarchus (270 Kr. e.) kimondta, hogy a föld évenkint megkerüli a napot. Azonban mindezek csak elméleti következtetések és gyanítások voltak, hiányzott hozzá az égnek pontos megfigyelése, mert még sem a mennyiségtan, sem a mechanika nem emelkedtek a fejlődés szükséges magaslatára. Eudoxus (366 körül Kr. e.) volt az első, a ki az elméletet a mennyboltozat valódi megfigyelésére alapította. Miután művei elvesztek, az ő csillagászati eredményei felől csak alkalomszerűleg értesülünk, péld. hogy a bolygók mozgását tanította. Sen. quaest. nat. 7, 3. Aristoteles ismét visszatért az elmélkdéshez. Állítja és határozottan bizonyítja a föld, az égbolt és a csillagok gömbalakját és hogy a föld mozdulatlanul áll a mindenség középpontjában. Bizonyításainak élessége meglepő, csak azt kell sajnálni, hogy nem állott rendelkezésére bővebb tapasztalás és megfigyelés. Pytheas tengerész Massiliából, Aristoteles kortársa, északra tett utazásaiból azzal a hírrel tért vissza, hogy ott a nap 6 hónapon át nem nyugszik le (Plin 2, 75, 77), a mit azonban neki senki sem hitt el, Strabo pedig többszörösen kétségbe vont. A samusi Aristarchus (270 körül Kr. e.) az égitestek távolságának kérdését éles elmével fejtegette, Eratosthenes pedig megkísérlette a nap és a hold távolságát a földtől meghatározni. A csillagászatnak, mint tudománynak, tulajdonképeni megalapítója Hipparchus (140 körül (Kr. e.), a ki Eudoxus elvéhez tért vissza, a mely szerint a csillagászatban a leggondosabb megfigyelésekből kell kiindulni; ezzel minden időre kijelölte ennek a tudománynak útját. Szerinte a nap körben mozog a föld körül, de nem egyenletes gyorsasággal. Az év hosszát 365 napra 5 órára 55 első- és 12 másodperczre számította ki. Plinius szerint (2, 9) 600 évre előre kiszámította a nap és hold útját, a holdtölte és holdujságok idejét, továbbá kijelölte a nap hosszát s egyes helyek földrajzi szélességét és hosszúságát. Az ó-kor utolsó csillagásza Ptolemaeus (130 körül Kr. u.). Ő Hiparchus felfedezéseit feldolgozta és a sajátjaival rendszerbe foglalta. Az ő tana Ptolemaeus rendszere név alatt az egész közép-koron át érvényben volt s röviden következőkből állt: A föld gömbalakú s a gömbalakú mindenség középpontjában mozdulatlanul foglal helyet, a nap, hold, bolygók és álló csillagok körülötte mozognak különböző távolságban. – A rómaiak közt egyetlen híres csillagász sem volt, a miért is Caesar a naptár javítására Sosigenest hivatta el Alexandriából. Ellenben az astrologia már a császárok előtt s még inkább azok alatt Rómában nagyon virágzott s egész sereg astrologus, chaldaeus, magus és bizonyára mathematikus is említtetik, a kik a forumon ácsorogtak vagy a házakba mentek s az emberek sorsát a csillagokból jövendőlték és magyarázták. A többit l. Chaldaei alatt.