Madách-díj. Olyan regények jutalmazására szolgált, amelyeket Nyugaton élő szerzők emigrációjuk ideje alatt írtak. A díjat pályázat útján lehetett elnyerni. Adományozását a Madách Irodalmi Alap tette lehetővé, ennek működését pedig egy jómódú németországi magyar, Lázár Pál 1000 márkás felajánlása. A díjat, amellyel 500 márka jutalom és a nyomtatásban való közlés járt, a Hungária című müncheni lap hirdette meg 1951 februárjában. A díjat elsőnek Thury Lajos nyerte. A második alkalommal a pályázat nyertese Márjás Viktor volt. 1956-ban Vajay Szabolcs kapta a díjat.

Madách Irodalmi Kör. 1951-től működött Melbourneben. Alapította Csepelyi Rudolf. Rövid idő után megszűnt.

Madarász Pál (Hajdúszoboszló, 1921. nov. 21.) nyelvész, író. Elvégezte a Ludovika Akadémiát. 1943-ban avatták hadnaggyá. Katonaként került 1945 tavaszán Ausztriába. 1951-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. 1953-tól 1986-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig a kaliforniai Monterey-ben, az Amerikai Haderők Nyelvintézetében tanított. 1968-ban doktorált. Részt vett magyar nyelvkönyvek írásában. 1961 és 1970 között a kaliforniai San Jósé állami kollégiumában modern európai történelmi, majd utána más iskolákban nyelvészeti kurzusokat vezetett. Nyelvészeti, történelmi és művelődési cikkei angol nyelvű szaklapokban jelentek meg. Gönczy Pál néven verseket publikált amerikai magyar lapokban.

Máday Béla Károly (Béla C. Maday, Prága, 1912. nov. 3.) szociológus, szerkesztő. A budapesti Tudományegyetemen 1937-ben doktorált. Magyarországon több könyve jelent meg. Amerikában, a Massachusetts állambeli Springfield Collegeban egészítette ki tanulmányait. Majd Washingtonban az American Universityn tanított. Kézikönyveket szerkesztett. 1973 és 1986 között az Amerikai Magyar Alapítvány által kiadott Hungarian Studies Newsletter szerkesztője volt.

Madridi Magyar Rádió. A Spanyol Nemzeti Rádió (RNE) 1949 januárban indult magyar adása. 1975 karácsonyáig működött. Az adást kezdetben Muráti György (1959 júniusig), majd Kelety Endre, 1967-től megszűnéséig Rónai Zoltán vezette. Belső munkatársként egy ideig Mustó István és Czilchert Aurél dolgozott, a bemondó Muráti Lili színművésznő volt. Ismertebb külső munkatársak: Marosy Ferenc, Nyírő József, Vaszary János, Megyer József, Justh István és a szerkesztés átvételéig Rónai Zoltán.

Magyar Archívum. Történelmi és archívumi folyóirat. 1979 októbertől jelenik meg Stockholmban. Számai rendszertelenül látnak napvilágot. Kiadja az Északi Magyar Archívum, szerkeszti Szöllősi Antal. Főleg a skandináviai magyarok múltjával és jelenével foglalkozik, de helyet ad a magyar emigrációt érintő cikkeknek, beszámolóknak, könyvismertetéseknek is.

Magyar Baráti Közösség. Az amerikai Oregon államban bejegyzett felekezeten felüli magyar vallásos, karitatív és kulturális társaság. 1967-ben alakult ITT-OTT néven laza szervezetként, a hajdani amerikai magyar diákszövetség tagjaiból. Hivatalos bejegyzése MBK-ként 1974-ben történt. Költségeit a tagdíjakból, barátai adományaiból, kiadványai előfizetéseiből, konferenciái részvételi díjaiból fedezi. Élén az MBK Tanácsa áll. Az ügyvezetésért a gondnok felel. A helyi csoportoknak gyülekezet a neve. Célja a vallásos nevelés, a magyar hagyományok és a magyar művelődés ápolása, a magyar nyelv és öntudat fejlesztése, az ifjúságnak magyar-amerikaiként való megtartása. Ennek érdekében évenként egyszer tanulmányi konferenciát, a csoportok kebelében előadásokat, összejöveteleket rendez, magyar érdekek előmozdításáért külpolitikai tevékenységet folytat, támogatja magyar tárgyú művek angol nyelvű megjelenését és magyar témájú tudományos értekezletek megrendezését, kiadja az ITT-OTT című folyóiratot, együttműködik a Magyar Emberi Jogok Alapítvánnyal és az Anyanyelvi Konferenciával. A MBK gondnokai voltak: 1975-től Éltető Lajos, 1978-tól Sass Márton, 1984-től ismét Éltető Lajos, 1987-től Ludányi András, 1991-től Somogyi Balázs. Az első évi összejövetelt a Pennsylvania állambeli Herefordban 1972-ben, a másodikat az Ohio állambeli Adában 1973-ban rendezték. 1974-ben és 1975-ben a New York állambeli Lake Chataqua volt a találkozó helye. 1976-tól kezdve az Ohio állambeli (a tagok által Reménység tavának nevezett) Lake Hope az évi találkozók színhelye. Az említetteken kívül Boros Lajos, Bojtos László, Cseh Tibor, Kovács Árpád, Kovács Beáta, Ludányi Julianna, Lipták Béla, Nagy Károly, Nyeste Zoltán, Pándy-Szekeres László, Somogyi Csilla tartoztak és tartoznak a szervezet ismertebb és tevékenyebb tagjai közé.

Magyar Család. Kéthavi-negyedévi londoni irodalmi, kulturális, ismeretterjesztő lap. 1962 márciusában jelent meg első száma. Elődje, a Harsona 1960 októberétől 1962 februárig látott napvilágot. Felelős kiadója mindvégig Lajossy Sándor volt. A szerkesztést Lajossy Sándor, Hámory Várnagy Dalma és Nádasy T. Jenő végezte. Gyakoribb és ismertebb szerzői közé tartoztak a nevezetteken kívül Cser László, Dezséry András, Diószeghy Tibor, Flórián Tibor, Kisjókai Erzsébet, S. Koósa Antal, Szabó Ferenc (London), aki a lap főmunkatársa volt. Lajossy Sándornak 1989 elején bekövetkezett halálával megszűnt.

Magyar Egyházszociológiai Intézet (Ungarisches Kirchensoziologisches Institut, UKI). 1962 óta működik Bécsben András Imre és Morel Gyula irányításával. Rendszeresen ad ki a magyar katolikus egyház életéről és működéséről készített jelentéseket, összefoglaló elemzéseket és tudományos könyveket. Publikációi német és magyar nyelven jelennek meg.

Magyar Élet. 1.) Ausztráliai magyar hetilap, amelyet 1957 novemberében indított el Melbourne-ben az 56-os forradalom után Ausztráliába került Gordon Rezső. 1977-től Ady János a tulajdonos és kiadó. A lapot ő szerkesztette a Sydneyben élő Csapó Endrével. 1982-ben a Melbourne-ben élő Márffy Attila lett a felelős szerkesztő és kiadó, Csapó Endre pedig a főszerkesztő. A laptulajdonos a Hungarian Life Publishing Co. Két irodája van: Melbourne-ben és Sydneyben. Munkatársai közé tartozik Csepelyi Rudolf, Fáy István, Kiss Zoltán, Malonyay Éva. Rendszeresen tájékoztat az ausztrál politikai életről, Magyarországról és az ausztráliai magyarok, valamint szervezeteik tevékenységéről. Szépirodalmi, kritikai és történelmi tárgyú közleményeknek is helyet ad.
2.) Torontóban megjelenő hetilap, amelynek 1964 óta New York-i kiadása is van. 1957 márciusában indította el a dél-amerikai Magyarok Útja folytatásaként Vörösváry István és Kerecsendi Kiss Márton. Az előbbi lett a felelős kiadó, az utóbbi a szerkesztő. Vörösváry 1963 augusztusában átvette a Kanadai Magyarságot. A lapot azóta László András adja ki. Kerecsendi Kiss után a következők szerkesztették: Hlatky Károly, Achim András, Zsigmond András, László András. A rendszeres munkatársak közé tartoztak és tartoznak: Fáy Ferenc, Fáy István, Haraszti Endre, Iváni Zoltán, Kisjókai Erzsébet, Kiss Zoltán, Nehéz Ferenc, Stirling György, Wass Albert.

Magyar Főiskolai Hét. 1961 és 1977 között Németországban rendezett nyárvégi tanulmányi konferencia. Színhelye a Westerwaldban fekvő Bad Marienburg "Európa-Ház"-a volt. Az utolsót a Nürnberg közelében lévő Burg-Feuersteinben rendezték. Kezdetben az Európa-ház, a kölni Széchenyi Kör és a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Németországi Szövetsége volt a rendező, 1971-től a hivatalosan bejegyzett "Magyar Főiskolai Hét Egyesület - Kultúrfórum". A hatvanas években rendszeresen, a hetvenesekben rendszertelenül került sor az augusztusi találkozókra, amelyeket többségükben a müncheni Balogh Tibor szervezett. 1977 után már annyira megcsappant az érdeklődés, hogy abba kellett hagyni és az egyesületet feloszlatni. Addig azonban színvonalas, népszerű és látogatott volt a konferencia, amelyen – a hatvanas évek közepétől magyarországi előadók részvételével is – értékes előadások hangzottak el magyar irodalmi, történelmi, politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekről.

Magyar Füzetek. Párizsban 1978 nyarától kezdve rendszertelenül megjelenő folyóirat, amely egyrészt magyarországi szamizdat írásoknak adott másodközlésben nyilvánosságot, másrészt tematikus számaiban egy-egy témakört érintő tanulmányokat, esszéket és cikkeket közölt. Fő érdeklődési területe a magyar társadalom, politika és az ellenzéki tevékenység alakulása volt. Magyarországi és hazai szerzőket publikált. Alapítója és szerkesztője Kende Péter volt. Az első két számban Kemény István, Bence György és Tamás Gáspár Miklós szerepelt mint főmunkatárs. A 3. szám szerkesztői munkaközösséget tüntetett fel, a következő nevekkel: Borsody István, Fejtő Ferenc, Kemény István, Kende Péter (fel. szerk. és kiadó), Király Béla, Schöpflin György, Szabó Zoltán (1984-ig), Szelényi Iván (1979-ig), Varga Iván (1980-tól). 1988-ban Tanácsadó Testület került az impresszumra, az alábbi összetételben: Borsody István, Fejtő Ferenc, Kis János, Molnár Miklós, Schöpflin György, Varga Iván. A folyóirat a magyarországi változások következményeként 1989-ben megszűnt. Addig húsz számot adott ki, valamint 13 könyvet és további 10 könyvet Király Béla kiadójával közösen.

Magyar Ház Kiadóvállalat. Brüsszelben alakult 1957-ben. Déri Béla belgiumi katolikus lelkész alapította Kisjókai Erzsébet közreműködésével. Déri Béla haláláig, 1966 végéig működött. Mintegy 15 könyvet jelentetett meg: regényeket, versesköteteket, értekező prózát.

Magyar Helikon Társaság. 1951-ben alakult Torontóban, de New Yorkban is működött. Eckhardt Tibor és Borsi Tivadar alapította "a magyar kultúra és szellemi élet fenntartására". Ezt előadások rendezésével igyekezett előmozdítani. Első elnöke Kresz Géza hegedűművész volt. Később Hornyánszky Miklós festőművész, majd Torzsay Biber Gyula állt a társaság élén.

Magyar Hiradó. 1957. január 11-én indult mint Bécsi Magyar Híradó, amelyet az 56-os magyar forradalom után az ausztriai magyar menekültek tájékoztatására az ENSZ menekültügyi főbiztosának támogatásával a magyarok megsegítésére alakult Osztrák Nemzeti Bizottság és az Osztrák Szakszervezeti Tanács alapított. A lapot a bécsi Die Presse nyomdájában állították elő és kiadója Fritz P. Molden volt. A főszerkesztők: Szöllősy Pál (Paál Szabolcs néven) 1957 augusztusáig, Sebestyén György 1957 augusztusától 1958-ig, Ilosvay Ferenc 1959-ig, attól kezdve 1979 decemberében bekövetkezett haláláig Klamár Gyula. Az utolsó szám 1980. január 1-én jelent meg. A lap kezdetben hetente kétszer, 1958–62-ben hetente, azóta havonként került az olvasók kezébe. A felelős kiadó Fritz Molden után Ilse Barkata, majd 1962–68-ban Vasváry Edit, 1968–72-ben Fóti József volt. A laptulajdonos 1962 tavaszán a Bécsi Magyar Hírlapírók Köre lett. Egy ideig szerkesztőbizottság is működött. Ennek tagjai a szerkesztőn kívül: 1964-ig Sebestyén György, 1968-ig Pogány Jenő-Géza, 1972-ig Fóti József. 1957-ben mintegy 100.000 példányban jelent meg és ennek nagy részét menekülttáborokban ingyen osztogatták. Megszűnése előtt a példányszám 8000 körül volt. Az emigrációs politikában közel állt a New York-i Magyar Bizottsághoz. Munkatársai közé tartozott az említetteken kívül Czettler Antal, Domahidy Miklós, Fercsey János, Gosztonyi Péter, Gömöri György, Halász Ernő, Hanák Tibor, Juhász Sári, Nagy Judith, Surányi Imre, Vándor Györgyi, Varga József, Varga László.

Magyar Hírlap. 1.) A dél-amerikai magyarok független lapja, amely a Délamerikai Magyarság utódaként 1971-ben indult Buenos Airesben. "Brazíliai Magyar Hírlap" című oldalain a brazíliai magyar kolónia eseményeivel és problémáival foglalkozik. A fő részben főleg Argentínát, az ott élő magyarokat és általános dél-amerikai kérdéseket érintő cikkek, beszámolók és hírek, valamint a magyarországi helyzetről szóló jelentések kapnak helyet. 1974-től kezdve Czanyó Adorján a felelős szerkesztő és kiadó. A főmunkatárs Gácser Imre, valamint 1991 májusától Tóth László, akik a brazíliai részt gondozzák. A gyakoribb szerzőkhöz tartoznak az említetteken kívül Dezső László, Fercsey János, Kurucz László, Theész János.
2.) Torontóban és Montrealban kiadott "független politikai hetilap". 1959 nyarán indult és 1965-ig jelent meg. Kiadója először Tóth Kálmán, majd Tar Mihály, főszerkesztője Kiss Sándor volt. 1959 és 1963 között Vass Vilmos szerkesztette. Politikailag az ötvenhatos emigráció orgánumának számított és közel állt a New York-i Magyar Bizottsághoz. Szerzői főleg amerikai és kanadai magyar írók, újságírók és politikusok voltak.

Magyar Írók Szövetsége Külföldön. Az 56-os forradalom után Nyugatra került és a korábban is emigrációban élő írókból alakult az amerikai Congress for Cultural Freedom nevű értelmiségi szervezet anyagi támogatásával. Alakuló értekezletét 1957. március 15–17-én Londonban tartotta. Az alapszabályok szerint céljának tekintette: 1.) a magyar írók és értelmiségiek, különösen a Magyar Írók Szövetsége 1956 októberében és novemberében tett nyilatkozatainak szellemében "küzdeni a magyar nép függetlenségéért, dolgozó városi és falusi osztályainak boldogulásáért és felemelkedéséért, a gondolat, a lelkiismeret, a szólás és az írás szabadságáért"; 2.) segíteni mindazoknak, akiket a fenti eszmékért bebörtönöztek és üldöztek; 3.) a magyar irodalmat világszerte ismertetni s iránta érdeklődést felkelteni; 4.) a magyar költők, regényírók, drámaírók, tanulmányírók és egyéb alkotók érdekeit világszerte képviselni. Döntés történt az Irodalmi Újság megjelentetéséről, amit elősegített a rendszeres amerikai pénzügyi támogatás. Megválasztották a következő vezetőséget: Faludy György, Horváth Béla, Ignotus Pál, Kovács Imre, Pálóczi Horváth György, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán. Az elnöki teendőket Ignotus Pál látta el. Főtitkár Szabó Zoltán, üv. Mészáros István, pénztáros Kemény György lett. A Szövetség Londonban rendezte be állandó irodáját. A taglétszám 1958 októberéig 116-ra emelkedett. Az 1958. október 23–26-án Párizsban rendezett kongresszuson az addigi tisztségviselőket megerősítették és az addigi vezetőség helyébe mint legfőbb határozó szervvé a választmányt állították. Ennek tagjai lettek: Arnóthy Kriszta, Bikich Gábor, Borbándi Gyula, Borsody István, Enczi Endre, Faludy György, Fejtő Ferenc, Gömöri György, Hatvány Bertalan, Kovács Imre, Szász Béla, Vajda István. E kongresszus határozta el a könyvkiadás megindítását, illetve a Magyar Könyves Céh megszervezését. A Szövetség felemelte a szavát magyar írók letartóztatása és perbefogása ellen, közreműködött nemzetközi tiltakozó akciók szervezésében. Belső ellentétek azonban mindinkább megbénították az eredményes munkát. A szervezet hatékonyságát az sem emelte, hogy az adminisztráció megerősítésére először Enczi Endrét, majd rövid időre Vámos Imrét is igénybe vette. Az ellentétek és viszályok miatt 1960 őszén több választmányi tag kilépett, a meghirdetett közgyűlést határozatképtelenség miatt nem lehetett megtartani. A Szövetség 1961 elején beszüntette működését.

Magyar Könyvbarátok. Kulturális szemle. 1957–58-ban mint a Hungária című lap melléklete, 1959–61-ben az Amerikai Magyar Kiadó gondozásában mint folyóirat, 1962–63-ban mint a Pásztortűz című folyóirat melléklete jelent meg. Szerkesztette 1957–58-ban Csiky Ágnes Mária, 1959–63-ban Megyery Ella. Ebben a periódusban a Vörösmarty Irodalmi Kör lapjaként működött. Munkatársai voltak az említetteken kívül Bátori Miklós, Benedek Károly, Dénes Tibor, Fáy Ferenc, Ferdinandy Mihály, Flórián Tibor, Jákli István, Kannás Alajos, Kőszegi-Farkas István, Kutasi Kovács Lajos, Menczer Béla, Mérő Ferenc, Mezey Sándor, Rezek Román, Somogyi B. Gerő, Torjai Szabó István, Tóth László, Wass Albert.

Magyar Könyvbarátok Diáriuma. Irodalmi folyóirat 1952 július és 1954 között jelent meg Buenos Airesben a Kárpát Könyvkiadó gondozásában. Kiadta és szerkesztette Kótai Zoltán.

Magyar Könyves Céh. A Magyar Írók Szövetsége Külföldön könyvkiadója és könyvbarát társasága. Megszervezését az 1958 októberi párizsi kongresszus határozta el. Londonban székelt és vezetője Szabó Zoltán volt. Két legjelentősebb kötete a "Kilenc költő" című lírai antológia és Bibó István "Harmadik út" című esszégyűjteménye volt. Utolsó kiadványa 1965 tavaszán jelent meg. Összesen hat kötetet adott ki.

Magyar Kulturális Alapítvány (Hungarian Cultural Foundation). A magyar irodalom és művelődés amerikai megismertetésére Értavy-Baráth József alapította Buffalóban 1966-ban. 1972 óta Atlantában működik. Legjelentősebb teljesítménye angol nyelvű könyvsorozata, amelyben a többi között megjelentek Petőfi, Ady és József Attila válogatott versei.

Magyar Kulturális Szövetség. 1948 szeptemberében alakult Münchenben a Németországba került magyar menekültek művelődési igényeinek kielégítésére. Elnöke Nyírő József, főtitkára Baranyai-Lőrincz Gusztáv volt. Az irodalmi osztályt Flórián Tibor, a képzőművészetit Baranyai-Lőrincz, a sajtót Ölvedi János, a szellemtudományit Ferenczi István, a jogit Moór Artúr, a külföldi szellemi kapcsolatokét Bakó Elemér vezette. Irodalmi, művészeti, zenei esteket és ünnepségeket rendezett. Jelentős vállalkozása volt az 1952 decemberében Thorma Tibor által szervezett közvéleménykutatás, annak kiderítésére, hogyan él és gondolkodik a németországi magyar menekültréteg. A kivándorlások következtében nemcsak a vezetők, de a magyar művelődés iránt érdeklődő magyarok száma is megcsappant. A szövetség tevékenysége ezután hamarosan megszűnt.

Magyar Menekült Újságírók Szövetsége. Az Egyesült Államokban az ötvenes években működött újságíró szervezet, amelynek elnöke Lázár Miklós, alelnöke Saly Dezső és főtitkára Kóréh Ferenc volt.

Magyar Műhely. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat, amelyet 1962 májusában indítottak – részben az Új Látóhatárból kivált – fiatal költők és írók, azzal a céllal, hogy a nyugati magyar avantgarde művészetnek fórumot teremtsenek és ezzel a hazai kísérletező irodalmat is bátorítsák. Első szerkesztői Czudar D. József, Márton László, Nagy Pál, Papp Tibor, Parancs János, Szakál Imre voltak. A művészeti vezető Pátkai Ervin lett. Az elkövetkező években a szerkesztőség összetétele többször változott. 1978-ban Bujdosó Alpár bekapcsolódásával kialakult az a szerkesztői hármas – Bujdosó, Nagy Pál, Papp Tibor –, amely mindezideig a folyóirat megjelenéséről gondoskodott. A folyóirat 1970-től kezdődően kisebb-nagyobb megszakításokkal rendszertelenül jelent meg. 1963-ban elindította könyvkiadási programját. 1989 végéig 36 kötetet adott ki, ezek szerzői közül 29 nyugati és 7 hazai volt. 1972 márciusa és 1977 decembere között megjelentette d'atelier című francia nyelvű negyedévi testvérlapját. A kiadási tevékenységet nagy mértékben megkönnyítette, hogy Nagy Pál és Papp Tibor kitanulta a nyomdászmesterséget. A szerkesztőség 1967-től a munkatársak és barátok részvételével Műhely-találkozókat rendezett, eddig összesen tizenhetet. Ezeket 1974-től a M. M. Munkaközösség hirdette meg. A nyári találkozók színhelye 1972-től felváltva a Párizs melletti Marly-le-Roi és a Bécs melletti Hadersdorf volt. Minden összejövetelt más és más téma megbeszélésére rendezték. 1985-től magyarországi városokban is volt M. M. konferencia. A folyóirat a magyarországi irodalmi élettel kezdettől eleven kapcsolatra törekedett. Gyakori szerzői közé tartozott az említetteken kívül: Albert Pál, András Sándor, Bakucz József, Baránszky László, Dedinszky Erika, Határ Győző, Horváth Elemér, Karátson Endre, Kemenes Géfin László, Kibédi Varga Áron, Lehoczky Gergely, Makkai Ádám, Siklós István, Thinsz Géza, Tűz Tamás, Vitéz György. A magyarországi 1989-es politikai változások eredményeként a folyóirat beszüntette párizsi megjelenését, Budapestre telepedett át és az 1990 márciusában történt hivatalos bejegyzés után a 75. számtól kezdődően Magyarországon jelenik meg. Az addigi szerkesztőség két magyarországi szerkesztőt – Petőcz Andrást és Székely Ákost – kooptált. Szerkesztőbizottság alakult, amelynek elnöke Ágoston Vilmos, tagjai Fráter Zoltán, Hegyi Lóránd, Juhász R. József (Érsekújvár) és Szombathy Bálint (Újvidék).

Magyar Nők. Családi, irodalmi, kulturális folyóirat. Feketéné Korény Lívia és Mérey Aurélné alapította 1948 decemberében a bajorországi Walchsingben. 1951-től Vilshofenben, 1955 márciusától 1969-ben bekövetkezett megszűnéséig Münchenben jelent meg. Kiadója és szerkesztője Feketéné Korény Lívia, 1961-től Fekete Sándor volt.

Magyar Október - Szabad Sajtó (Hungarian October - Free Press). A hazai ellenzék időszaki tájékoztatójaként Londonban 1985 és 1989 között magyar és angol nyelven kiadott kőnyomatos. Szerkesztette és kiadta Krassó György.

Magyar Ökumenikus Találkozó. Három európai keresztény értelmiségi szervezet – a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem és az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia – által időközönként rendezett tanulmányi hét. Ennek színhelye 1971-ben a svájci Sion, 1976-ban az ausztriai Fuschl am See, 1984-ben a belgiumi Nassogne, 1990-ben a németországi, Münster közelében fekvő Borken-Gemen volt. A keresztény ökumene szellemében összeállított vallásos programot irodalmi, történelmi és társadalomtudományi témák megvitatása egészíti ki. Minden alkalommal más és más szervezet a rendező. Előadók meghívása határokra való tekintet nélkül történik.

Magyar Öregdiák Szövetség l. Bessenyei György Kör

Magyar Örökségi Központ (Hungarian Heritage Center) l. Amerikai Magyar Alapítvány

Magyar Pax Romana l. Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom

Magyar Szabadság. A kisbarnaki Farkas Ferenc által irányított Magyar Szabadság Mozgalom lapja. 1951-ben indult Londonban, 1953-tól Münchenben jelent meg. Szépirodalmat is közölt. Felelős szerkesztője a müncheni Csopaki József (tkp. Thorma Tibor), majd Zayzon Sándor volt. Rendszeres szerzői közé tartozott Farkas Ferenc, Fenyvessy Jeromos, Liptay Lajos, Nyíró József, Ráttkay R. Kálmán, Vargha Lajos. 1954-ben szűnt meg.

Magyar Szellemi Munkaközösség l. Új Magyar Út

Magyar Szeminárium . 1977 augusztusa óta São Paulóban működő laza értelmiségi szervezet, amely a magyar nyelv, művelődés, irodalom ápolása, valamint a magyar műveltség fejlesztése és korszerű ismeretek gyarapítása céljából alakult Alapítói voltak Cseh Tibor, Pillerné Tirczka Éva, Tóth László és Tirczkáné Palluch Erzsébet. A Szeminárium rendszeresen szervez előadásokat, vitákat, filmbemutatókat és egy-két napos találkozókat. Az utóbbiakra – 30-50 résztvevővel – eddig 15 alkalommal került sor, 1987 óta magyarországi vendégelőadókkal is. A hétvégi találkozók színhelye a São Paulo közelében lévő "Reménység tanya", amely a valóságban néhány magyar hétvégi háza.

Magyar Színjátszó Társaság. 1947-ben Buenos Airesben alakult magyar színtársulat, amely kezdetben az argentin fővárosban játszott, 1952-től kezdve a brazíliai São Paulóban is. Ekkor változtatta meg nevét "Dél-Amerikai Magyar Színjátszó Társaság"-ra. A társulat tagjai voltak a többi között Cselle Lajos, Eszenyi Olga, Hajmássy Miklós, Komár Júlia, Páger Antal, Szilassy László, Tahy Anna-Mária, Vaszary Piri. A havonta rendezett előadásokon az említett neves művészekhez szükség esetén műkedvelők társultak. Az előadások népszerűek és sikeresek voltak. 1952-ben a São Paulóban szervezett Magyar Színházpártoló Társaság mintegy félezer bérletet biztosított a helyi színiévadra. A társulat klasszikus magyar darabokat és külföldi színműveket mutatott be. A színház nem tudott a színészeknek megélhetést biztosítani, ezért polgári foglalkozást is űztek. A sikerek sorozata 1954-ben megszakadt. A brazíliai vendégszereplés után nem mindenki tért vissza Argentínába. A társulat kettészakadt. Hajmássy Miklós megalakította a São Paulói Magyar Játékszínt, de ez is megszűnt 1955-ben. Páger Antal 1956-ban visszatért Magyarországra, a színészek szétszóródtak, egy részük búcsút mondott a színpadi pályafutásnak.

Magyar Szó. Az ötvenhatos menekültek tájékoztatására 1956 decemberében Londonban indult lap, amely havonta háromszor jelent meg. Elsősorban az időszerű nyugati és magyar eseményekkel foglalkozott, de közölt irodalmat is. Először Szabó Zoltán szerkesztette, őt Tábori Pál követte. 1957 júniusában jelent meg utolsó száma.

Magyar Társaság. 1952 novemberében alakult Clevelandben Nádas János vezetésével az ugyancsak általa 1948 nyarán alapított Innsbrucki Magyar Társaság folytatásaként. Kiterjedt kulturális szervező munkát végez. 1961 óta évenként megrendezi Clevelandben a Magyar Találkozót (amelyet 1973 óta Magyar Kongresszusnak is neveznek) és kiadja az ott elhangzott előadásokat, elkészített jegyzőkönyveket, beszámolókat. Megszervezte az Árpád Akadémiát, az Árpád Rendet, elindította az Árpád érmek adományozását, létrehozta Nádas Gyula irányításával az Árpád Könyvkiadó Vállalatot. E munka végzői és a Találkozók résztvevői között többségben vannak az Egyesült Államokban és Kanadában élő szellemi és értelmiségi foglalkozású magyarok. A Társaságnak alapítása óta Nádas János az elnöke.

Magyar Történelmi Egyesület Zürich (Ungarischer Historischer Verein Zürich). 1985-ben alakult Svájcban Csihák György kezdeményezésére, azzal a céllal, hogy fórumot nyújtson a magyar őstörténettel kapcsolatos különféle nézetek és elméletek szembesülésének. A magyar őstörténészeket évenként konferenciára hívja össze. 1986-ban a spanyolországi Benidorm, 1987-ben Zürich, 1988-ban London, 1989-ben az ausztriai Felsőőr volt a találkozó színhelye. Kezdettől fogva kapcsolatot tartott a magyarországi tudományos körökkel és kutatókkal. 1989 óta magyarországi tagozata is működik.

Magyar Újságírók Külföldi Egyesülete. 1948 júniusában alakult Münchenben és az ötvenes évek elején a kivándorlások okozta megcsappant érdeklődés miatt szűnt meg. 1948 és 1951 között Nyírő József volt az elnöke, Ölvedi János az alelnöke. 1951-től Wass Albert állt az élén. A két alelnök Bakó Elemér és Makra Zoltán volt.

Magyari Sándor (Arad, 1939. márc. 3.) író, közgazdász. A budapesti Közgazdasági Egyetem külkereskedelmi szakán végzett 1964-ben. Utána külkereskedelmi tisztviselő volt. 1968-ban Svájcba emigrált. Zürichben telepedett le. A Swissair légiforgalmi társaság piackutató osztályán dolgozik. Nyugati magyar lapokban elbeszéléseket, riportokat és kritikákat publikált. A Svájci Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Köre alapítóinak egyike.

Magyarország történetírói (Geschichtsschreiber Ungarns). A grazi Styria Kiadó Ivánka Endre által elindított "Kelet történetírói" című könyvsorozatának része. A sorozat alig vagy nem ismert történeti források közzétételét vállalta. A magyar sorozat 1976-ban indult és Bogyay Tamás szerkesztette.

Magyarság. Torontói hetilap, eredetileg Kanadai Magyarság, amely címből 1982 szeptemberben maradt el a "Kanadai". Vörösváry István alapította, megvéve a Kenesei F. László által 1951 novemberében megindított és 1963 augusztusában betegség miatt megszüntetett "Kanadai Magyarság" hetilap címét. Az évek folyamán a legnagyobb amerikai magyar lap lett. Jelenleg mintegy tízezer példányban jelenik meg, amelynek kb. fele az Egyesült Államokban Amerikai Magyarság címmel kerül eladásra. A világeseményeket és a magyarországi fejleményeket érintő cikkeket, az emigráció életéről szóló beszámolókat és kevés szépirodalmat közöl. Megjelenésének első két évtizedében ismertebb munkatársai voltak: Béldi Béla, Csonka Emil, Frey András, Gábor Áron, Kerecsendi Kiss Márton, Kovách Aladár, Kovács Imre, Nyiregyházy Pál, Oláh György, Stankovich Victor, Wass Albert, Zathureczky Gyula. A nyolcvanas években a leggyakoribb szerzők: Fáy István, Fekete G. István, Haas György, Habsburg Ottó, Molnár Zsigmond, Nagy György, Ormay József, Polgár Tibor, Rónai Zoltán, Ruttkay Arnold, Saáry Éva, Vajda Albert.

Major Róbert (Budapest, 1896. júl.28. – Budapest, 1985. máj. 1.) újságíró, közgazdász. Budapesti lapok és folyóiratok (köztük a Századunk, a Szép Szó, a Szocializmus) politikai és közgazdasági cikkírója a harmincas és negyvenes években. 1945 után a Népbíróságok Országos Tanácsának sajtófőnöke, a Kis Újság, a Népszava munkatársa, a Közgazdasági Társaság igazgatója, a Közgazdaság szerkesztője. 1947-ben nyugati útjáról nem tért vissza. Először Olaszországban, majd hosszabb ideig az Egyesült Államokban, 1971-től Bécsben élt. Emigráns lapokban publikált (Peregrinus írói álnéven is).

Major-Zala Lajos (tkp. Major Lajos, Kerkateskánd, Zala vm. 1930. jan. 1.) költő. 1949-ben Jugoszlávián át menekült Nyugatra. Ausztriai tartózkodás után került Svájcba, ahol fizikai munkából élt, majd a fribourgi egyetemre járt és Párizsban is hallgatott három szemesztert. Gyógypedagógiát, francia és német irodalmat tanult. 1957-ben végzett. Foglalkozása: orvoslátogató. Verseket ír. Franciául és németül is publikált elbeszéléseket, tárcákat svájci lapokban, valamint rádiókban. Első magyar verseskötete 1957-ben jelent meg. Rendszeresen közölt nyugati magyar folyóiratokban, köztük az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Szivárványban, valamint magyarországi irodalmi lapokban. Sokáig élt Fribourgban, jelenleg a környékén lévő Pensierban lakik.

Makkai Ádám (Budapest, 1935. dec. 16.) nyelvész, költő. Makkai János és Ignácz Rózsa fia. A budapesti Tudományegyetemen magyart és franciát tanult. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. A Hawaii-szigeteken, Honoluluban 1958 és 1960 között középiskolai nyelvtanár volt. A Harvard Egyetemen orosz-francia szakot végzett, a Yale Egyetemen 1965-ben nyelvészeti doktorátust szerzett. 1963–64-ben Kuala Lumpurban tanított. 1965–67-ben Los Angelesben kutatómunkát végzett. 1967-ben Chicagóba költözött és a University of Illinois-n az angol nyelv tanára lett. 1988-tól Hong Kongban a Baptist College-on tanít angol nyelvészetet. Több szakfolyóirat szerkesztőségének tagja. Megalapította a Forum Linguisticum című folyóiratot. 1974 óta az általa létrehozott Linguistic Association of Canada and United States (LACUS) ügyvezetője és kiadóbizottsági elnöke. Magyarul verseket, tanulmányokat és kritikákat ír. Munkái a többi között az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Magyar Műhelyben, a Szivárványban jelentek meg.

Makkai János (Erzsébetváros, Kis-Küküllő vm, 1905. mire. 6.) újságíró, politikus. A budapesti Tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett. Utána újságíró lett. A Magyarságnál dolgozott, 1934-ben kivált és részt vett az Új Magyarság nevű kormánylap megindításában. 1935-ben kormánypárti programmal országgyűlési képviselő, 1939-ben újraválasztották. Az Esti Újság felelős szerkesztője. 1938-ban az első zsidótörvény képviselőházi előadója. Később szembefordult a magyar kormány hivatalos nácibarát politikájával. 1940-es amerikai útjáról visszatérve vele jött amerikai feleségével a háború alatt titkos adót létesített és különbékét sürgetett. Ezért 1944 márciusától augusztusig a Gestapo fogságában volt, majd Németországba hurcolták. Hazatérése után eljárás indult ellene korábbi politikai működése miatt. Magyarországon számos könyve jelent meg, amelyek közül a kritikus hangvételű "Szép közélet" (1941) és az "Urambátyám országa" (1942) volt a legismertebb. 1947 áprilisában Bécsbe menekült, majd kivándorolt az Egyesült Államokba és 1958-ban a Hawaii szigeteken telepedett le. Sem az emigrációs politikai, sem az irodalmi közéletben nem vett részt. Csak 1986-ban jelentkezett egy verses regényével.

Makra Zoltán (Arad, 1915. júl. 5.) újságíró, szerkesztő. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Innsbruckban és Párizsban végezte. Jogi doktorátust szerzett. 1940-ben a honvédelmi minisztérium tisztviselője lett. Több miniszter mellett mint titkár dolgozott. Állásából 1949 januárban elbocsátották. Nyugatra menekült, Münchenben telepedett le. 1950-ben a Hungária című hetilap kiadója, majd felelős szerkesztője lett. Miután a Hungária 1956 februárjában megszűnt, az 56-os forradalom után támogatta a Nemzetőr megindítását, kezdettől fogva munkatársa volt, 1990 januártól főmunkatársa. A Donau-Bote főszerkesztője. Alapítója és vezetője a müncheni Danubia Nyomdának. Főtitkára az Európai Szabad Magyar Kongresszusnak és 1963 óta a Szabad Újságírók Szövetségének. Szerkesztette a Hungária és a Nemzetőr naptárait, illetve évkönyveit, valamint a magyar hadifoglyok sorsát tárgyaló Fehér Könyvet (1950) és a magyarországi kitelepítésekkel foglalkozó Fekete Könyvet (1951).

Málnási Ödön (Edmund, Brassó, 1898. jún. 28. – Bécs, 1970. febr. 17.) történész, közíró. A budapesti Tudományegyetem jogi és bölcsészkarán végzett tanulmányai után 1924-ben történelemből doktorált. Az egri érseki tanítóképzőintézetben történelmet tanított. Jelentős külföldi tudományos intézetekben, könyvtárakban és levéltárakban kutatott. Számos tanulmányt írt és különböző tudományos kitüntetésekben részesült. 1937-ben jelent meg "A magyar nemzet őszinte története" című könyve, amelynek a fennálló rendet támadó és nemzetiszocialista szellemű megállapításai miatt bíróság elé került, elítélték és egy évet a szegedi Csillag-börtönben töltött. Előzőleg csatlakozott Szálasi nemzetiszocialista pártjához, de szabadulása után ellentétbe került vele. "Anarchizmus" miatt kizárták. A nyilas-puccs után ismét Szálasi híve. 1945 tavaszán Ausztriába került, de az amerikaiak kiadták és hazaszállították. A Népbíróság 10 évi kényszermunkára ítélte. 1956-ban szabadult. A forradalom után Ausztriába távozott, majd menekültszállítmánnyal az Egyesült Államokba került, de az amerikai hatóságok nem engedték be, hanem visszatoloncolták Ausztriába. Bécsben telepedett le. Magyar, angol, arab, urdu nyelven jelentek meg cikkei és tanulmányai. Kapcsolatban állt iszlám körökkel. A magyar emigráns életben mint a Magyar Unió nevű politikai csoport vezetőinek egyike vett részt.

Mánfai Csaba (József Cs., Marosvásárhely, 1943. febr. 4.) költő, író. Erdélyből szüleivel 1945-ben áttelepedett Magyarországra. 1962–65-ben orvosi tanulmányokat végzett a pécsi Egyetemen. 1966 és 1971 között különböző foglalkozásokat űzött. 1971-től a budapesti Közgazdasági Egyetemen tanult és 1976-ban a belkereskedelmi szakon diplomát szerzett. 1977 óta él Németországban. Köln környékén telepedett le. Verseket, szövegeket ír. Munkáit az Új Látóhatár, az Irodalmi Újság, a Magyar Műhely, a Szivárvány, a Katolikus Szemle, valamint német irodalmi lapok közölték.

Mannheim Károly (Karl, Budapest, 1893. márc. 27. – London, 1947. jan. 9.) szociológus, filozófus, pedagógus. 1916-ban doktorált a budapesti Tudományegyetemen. Utána középiskolai tanár, a Szellemi Tudományok Szabadiskoláján előadó, a Tanácsköztársaság alatt a budapesti tanárképző főiskola tanára, 1919-ben Ausztriába emigrált. Bécsben, Freiburgban élt, 1926-ban a heidelbergi egyetemen magántanár. 1930-ban a frankfurti egyetemen a szociológia és a közgazdaságtudomány tanára. 1933-ban Angliába költözött. A London School of Economics-on szociológiát tanított. 1946-ban a Londoni Egyetem oktatásszociológiai tanszékének vezetője. Tanítói tevékenységén kívül sokat publikált, tanulmányainak jelentős része azonban csak halála után jelent meg kötetekbe gyűjtve. 1943-ban megindította és haláláig szerkesztette a The International Library of Sociology and Social Reconstruction című sorozatot. 1946-ban az UNESCO európai tagozatának igazgatója lett. Fő érdeklődési területe a tudásszociológia, az eszmetan és a társadalom tervezésének, megreformálásának kérdése volt. Londonban írott művei közül a legismertebb az 1943-ban megjelent "Diagnosis of our time".

Márai Sándor (Kassa, 1900. ápr. 11. – San Diego, 1989. febr. 21.) író, költő. Bölcsészeti tanulmányokat folytatott Budapesten, Frankfurtban, Berlinben és Párizsban. A lipcsei egyetemen újságíró szakot végzett. 1919 és 1923 között Németországban, 1923 és 1928 között Franciaországban élt. Újságíróként a Kassai Munkásnak és a Prágai Magyar Hírlapnak, majd a bécsi Tűznek, Budapesten az Újságnak, a Pesti Hírlapnak, 1945 után a Magyar Nemzetnek dolgozott. Verseket, fordításokat, karcolatokat, elbeszéléseket, útirajzokat, esszéket, regényeket és színműveket írt. 1918 és 1948 között csaknem ötven könyve jelent meg. Számos színdarabját játszották magyar színpadokon. 1948-ban emigrált. 1948–50-ben Svájcban, 1950–52-ben Olaszországban (Posilippo), 1952–67-ben az Egyesült Államokban (New York), 1967–80-ban Olaszországban (Salerno) és 1980 májusától ismét az Egyesült Államokban (San Diego) élt. 1951 és 1968 között (Candidus néven) a Szabad Európa Rádió levelezője volt. Az emigráns sajtóban kevés írása jelent meg. Néhány munkáját közölte a Látóhatár, az Új Európa, az Irodalmi Újság, a Kanadai Magyarság, a Magyar Híradó, a Független Magyarország, a Délamerikai Magyar Hírlap. Önkezével vetett véget életének. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjban részesült.

Márer György (Szécsény, Nógrád vm, 1898. márc. 21. – New York, 1983. aug. 24.) újságíró. Az I. vh.-ban katona, majd magántisztviselő, közben riporter egy ipari folyóiratnál. Aachenben elvégzett egy német textilfőiskolát. Tisztviselő az újpesti Magyar Pamutiparnál. Azután újságíró lett. Dolgozott a következő lapoknak: Népszava, Ma Este, Budapesti Hírlap, Kis Újság, Kossuth Népe. A negyvenötös koalíciós kormány idejében az iparügyi minisztérium sajtófőnöke. 1948-ban emigrált. Először Venezuelába ment, majd a hatvanas években áttelepedett az Egyesült Államokba. Vezette az Amerikai Magyar Világ New York-i irodáját. Cikkeket írt az Amerikai Magyar Népszavába, a Szabadságba, a Látóhatárba, az Irodalmi Újságba, a Független Magyarországba.

Márjás Viktor (Budapest, 1895. nov. 12. – Toulon, 1974. szept. 9.) újságíró. A budapesti Tudományegyetemen művészettörténetet tanult, ezen kívül jogi és államtudományi tanulmányokat is folytatott. Az I. vh. után a Nemzeti Újság munkatársa lett. Színházi kritikákat, képzőművészeti cikkeket és kiállítási beszámolókat írt. Az Új Nemzedéknek is dolgozott. 1939-ben Párizsba ment és a Nemzeti Újságnak küldött tudósításokat. A háborút Franciaországban élte át, utána az emigrációt választotta. 1951 augusztusában a Szabad Európa Rádió müncheni szerkesztőségébe került. Az Anonymus nevet használta. 1954 januárjától 1957 júniusáig a magyar osztály h. vezetője volt. Utána párizsi kulturális tudósító lett. Az Új Látóhatárnak francia tárgyú irodalmi cikkeket és könyvszemléket írt. Madách-díjat kapott. 1974 tavaszán Nizzába költözött. Egy touloni szállodában öngyilkos lett.

Márkus György (Budapest, 1934. ápr. 13.) filozófus. 1952 és 1957 között mint ösztöndíjas a moszkvai Lomonoszov Egyetem filozófiai fakultásán tanult. 1957–66: a budapesti Tudományegyetem filozófiai tanszékén tanársegéd, illetve adjunktus. 1958–1973: a MTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa. Kandidátusi disszertációját 1965-ben védte meg, majd ösztöndíjasként egy évet töltött az amerikai Harvard, Pittsburgh és Stanford Egyetemen. 1973-ban politikai okokból kutatói állásából elbocsájtották. 1977-ig értelmiségi magánmunkákból élt. 1977-ben családjával elhagyta Magyarországot. 1977–78-ban a berlini Freie Universität filozófiai intézetében mint vendégtanár működött. 1978-tól Sydneyben, a University of Sydney általános filozófiai tanszékén ad elő. Egyidejűleg külföldi tudományos kutató és vendégtanár. Jelentős publikációs tevékenységet folytat. 1990-ben a MTA külső tagja lett.

Marlyn, John (Nagybecskerek, Torontál vm, 1912. ápr. 2.) író. Szüleivel gyerekként került Kanadába. Fiatalságának éveit Winnipegben töltötte. Angol nyelven elbeszéléseket, regényeket, színdarabokat ír. Első jelentős munkája, az "Under the Ribs of Death" című regénye kelet-európai bevándorlókról szól, mások hasonló témájú elbeszélő és tudományos műveinek megírását sugalmazva hozzájárult a kanadaiak felfogásának megváltozásához, a multikulturális szemlélet és politika térnyeréséhez. Elbeszélései folyóiratokban és antológiákban jelentek meg. 1958-tól kezdődően több irodalmi díjat nyert.

Maróthy-Meizler Károly (Keszthely, 1897. jún. 8. – Buenos Aires, 1964. szept. 7.) újságíró, politikus. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetem jogi karán végezte, majd ügyvédi vizsgát tett. A húszas évek elején a keresztényszocialista párt titkára, 1925-től a Katolikus Népszövetség ügyésze. A Keresztény Gazdasági Párt programjával 1936-ban Keszthelyen képviselő lett. 1937-ben részt vett a Keresztény Nemzeti Szocialista Front megalapításában. Ennek programjával 1939-ben ismét képviselővé választották. 1939-ben megindította a Pesti Újság című napilapot, ennek 1944-ig főszerkesztője volt. 1945 tavaszán Nyugatra távozott. Kivándorolt Argentínába. Buenos Airesben 1949 és 1954 között szerkesztette a Magyar Népet, amely "a délamerikai szabad keresztény magyarok hetilapjá"-nak nevezte magát. A Kárpát című folyóiratban is publikált.

Marschalkó Lajos (Hajdúböszörmény, 1903. szept. 11. – München, 1968. máj. 20.) újságíró. Pályafutását Debrecenben kezdte. A harmincas évek közepétől a budapesti Függetlenség és az Esti Újság vezércikkírója. 1945 tavaszán került Nyugatra. Regényeket, tanulmányokat, színműveket írt. Az emigráns sajtóban családi nevén kívül Mátray Lajos néven is publikált. 1951–54-ben a brazíliai Új Magyarság, 1960–62-ben a londoni hungarista Összefogás főmunkatársa, 1954-től a londoni Hídfő egyik szerkesztője. Közölt ezeken, kívül a Hungáriában, a Délamerikai Magyarságban, a Délamerikai Magyar Hírlapban, a Magyar Nőkben és más lapokban is. Publicisztikán kívül regényeket, elbeszéléseket írt.

Martin, Andrew (Marton Endre, Budapest, 1906. ápr. 21. – London 1985. febr. 27.) jogász. A budapesti Tudományegyetem jogi karán végzett, majd ügyvéd lett. A háború kitörése előtt Angliába költözött. Oxfordban jogot tanult és 1940-től Londonban ügyvédi gyakorlatot folytatott. A háború alatt és után a BBC magyar osztályának külpolitikai kommentátora volt. 1963-ban a Southhampton-i Egyetemen a nemzetközi és az összehasonlító jog tanára lett. Queen's Council (Q. C.) címet kapott. Angol törvénykezési reformokkal foglalkozott. Több angol nyelvű könyve és tanulmánya jelent meg.

Márton Endre (Andrew Marton, Budapest, 1910. okt. 29.) újságíró. A budapesti Műegyetem közgazdasági karán doktorált. 1946-ban az Associated Press (AP) amerikai hírügynökség budapesti levelezője lett. (Felesége a United Pressnek, egy másik amerikai hírszolgálati irodának dolgozott.) Tudósított a többi között a koncepciós perekről is. 1955 februárjában feleségével együtt letartóztatták, majd novemberben hazaárulás és kémkedés hamis vádjával 13 évre elítélték. A börtönből 1956 augusztusában szabadult és folytatta – a forradalom heteiben is – tudósítói tevékenységét az AP-nél. 1957 januárjában a letartóztatás elől Ausztriába menekült. 1957 áprilisában családjával együtt az Egyesült Államokban, a Washington közelében fekvő Chevy Chase-ben telepedett le. Az AP washingtoni irodájában dolgozott mint a Fehér Házhoz akkreditált tudósító. 1975-ben nyugdíjazták. Utána a Georgetown University School of Foreign Service szerződtette tanárnak. A sajtóról és a külpolitikáról adott elő. Az egyetemen 1985-ben vonult nyugállományba, de öt évig még tartott előadásokat. Rendszeresen írt cikkeket és elemzéseket amerikai és angol lapokba, a többi között a Los Angeles Timesba és a londoni Economist-Foreign Reportba. Dolgozott a londoni International Institute for Strategic Studies részére is. Pataki Endre néven 1960 és 1985 között a Szabad Európa Rádió washingtoni tudósítója volt. Több újságírói kitüntetést kapott.

Márton Ernő (Dicsőszentmárton, Kis-Küküllő vm, 1886. máj. 17. – Tel-Aviv, 1960. aug. 28.) újságíró, szerkesztő. A kolozsvári Tudományegyetemen jog- és államtudományi doktorátust szerzett. 1917-től főispáni hivatali titkár volt. Bekapcsolódva a cionista mozgalomba, 1918-ban az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség elnöke lett, majd részt vett a szövetség Új Kelet című lapjának megalapításában. Ennek szerkesztőjeként 1920-ban a hetilapot napilappá fejlesztette és főszerkesztőként jegyezte. 1929-ben kolozsvári alpolgármester, 1932-ben parlamenti képviselő. Az Új Keletet annak a magyar hatóságok részéről 1940-ben történt betiltásáig szerkesztette. 1944-ben áttelepedett Romániába. 1946-ban kivándorolt Palesztinába. Izrael megalakulása után, 1948-ban Tel-Avivban napilapként újra elindította az Új Keletet.

Márton Kati (Kati Marton-Jennings, Márton Endre lánya, Budapest, 1947. ápr. 3.) újságíró. A párizsi Sorbonne-on és az amerikai George Washington Universityn tanult, Az utóbbin magiszteri fokozatot kapott. Újságíró lett. 1971-től rádiónál és televíziónál dolgozik. 1977 és 1981 között az ABC tv. állomás bonni irodáját vezette. A CBS-nek is munkatársa. Cikkei a New York Timesban, a Washington Postban, a New Republicben, a londoni Sunday Timesban és a Guardianben jelentek meg.

Márton Lajos (Jehuda, Nagyszalonta, 1910. máj. 21. – Jeruzsálem, 1977. dec. 14.) újságíró, lexikográfus. A nagyváradi Jogakadémián végzett, majd a kolozsvári Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett, de tanult történelmet, földrajzot és művészettörténetet is. A II. vh. alatt munkaszolgálatos volt, majd Bergen Belsenbe deportálták. 1945-ben Palesztinában telepedett le. 1950-től az izraeli rádió magyar műsorát szerkesztette, majd 1970-től a kelet-európai osztályát vezette. Héber és magyar nyelven publikált. A dél-amerikai Hatikva és izraeli magyar lapok munkatársa volt. Történelmi publikációiért 1975-ben Herzl-díjat kapott. Szerkesztője volt a Nagy Héber Enciklopédiának (a magyar anyagot szerkesztette), ugyancsak ő szerkesztette az angol nyelvű Encyclopedia Judaica magyar anyagát is.

Márton László (Budapest, 1934. aug. 15.) író, kritikus. 14 és 17 éves kora között Izraelben élt. Azután visszatért Budapestre. Tanulmányait a Színművészeti Főiskola dramaturg szakán kezdte, 1954–56-ban a budapesti Tudományegyetem újságíró szakára járt. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. 1957–60-ban Oxfordban keleti nyelveket tanult. 1958-ban kiadója volt az Eszmélet című folyóiratnak. 1960-ban áttelepedett Franciaországba. 1962-ben részt vett a Magyar Műhely megindításában és 1973-ig társszerkesztője volt. Elbeszéléseket, esszéket, kritikákat írt. Rendszeresen dolgozott az Új Látóhatárnak, az Irodalmi Újságnak, valamint külső munkatársként a Szabad Európa Rádiónak is. 1978-ban a Sorbonne-on gazdaság- és vállalatvezetésből doktorált. Azóta reklámpszichológiával és piackutatással foglalkozik. Hosszabb szünet után 1989-ben kezdett újból magyarul publikálni.

Martos Péter (Budapest, 1948. szept. 4.) újságíró. 1956 december végén Nyugatra menekülő szüleivel került Ausztriába. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Bécsben végezte. 1969 szeptemberétől a Die Presse belső munkatársa. A lap magyar és kelet-európai szakértője.

Máté Imre (Maglóca, Sopron vm, 1934. dec. 11.) költő, kritikus, szerkesztő, 1953–56-ban a budapesti Tudományegyetemen magyar nyelvészetet és irodalmat tanult. Az 56-os forradalomban részt vett a fegyveres harcokban. Utána Nyugatra menekült. A göttingeni és müncheni egyetemen nyelvészeti és néprajzi tanulmányokat folytatott. Később munkás lett, szakmát tanult, Münchenben lift- és villanyszerelő üzemet alapított. Ezt gazdasági nehézségek miatt 1974-ben bezárta. Azóta felesége franciaországi birtokán gyümölcsöt és bort termel. Verseket, tanulmányokat, kritikákat ír. Írásai az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Magyar Műhelyben, a Nemzetőrben, a Szivárványban és más emigráns lapokban jelentek meg. 1975-től szerkesztette a Vagyunk című kulturális szemlét. 1972-ben megalapította és 1983-ig fenntartotta az Etana nevű müncheni kiadót.

Mattyasovszky-Lates Kornél (Cornel von Lates, Budapest, 1907. ápr. 10.) újságíró. Budapesten közgazdasági tanulmányokat folytatott. Újságírói pályafutása 1925-ben a Nemzeti Újságnál kezdődött. Évekig mint magántisztviselő dolgozott. 1938-tól kizárólag újságírásból élt. Dolgozott a Pesti Hírlapnak, a Korunk Szavának, az Új Kornak, a Vigíliának, a Pester Lloydnak, szerkesztőként működött a Magyar Szónál, a Pesti Újságnál, a Pestnél, a Magyarságnál. Lapszerkesztőként telepedett át 1945 tavaszán Ausztriába. Onnan később Franciaországba került, ahonnan dél-amerikai német és magyar lapokat tudósított. 1950-ben az NSZK-ba költözött Tübingenben telepedett le. Több német napi- és hetilap rendszeres munkatársa volt. 1951–53-ban Bad Kreuznachban filmszínházat vezetett. 1956–58-ban az 56-os magyar menekültek részére kiadott A Híd - Die Brücke című kétnyelvű folyóirat főszerkesztője volt. Ugyancsak az ő főszerkesztésében jelent meg 1962 tavaszán az Új Európa első két száma. Magyar írásai megjelentek ezen kívül a Kanadai Magyarságban és a Katolikus Magyarok Vasárnapjában.

Matuz József (Josef Eugen, Budapest, 1925. okt. 27.) történész, orientalista. A budapesti Tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1951–53-ban a Hadtörténelmi Levéltárban, 1953–56-ban a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulatnál dolgozott. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. 1961-ben Münchenben bölcselettudományi doktor, 1966-ban Strasbourgban a keleti tudományok doktora lett. 1964 óta a Freiburgi Egyetem keleti szemináriumában tanított, mint lektor, magántanár, docens, majd mint a török és oszmán tudományok nyilv. rendes tanára. 1991 elején nyugdíjba vonult. Több tudományos folyóirat rendszeres munkatársa.

Megyer József (Menczer, Budapest, 1900. jan. 22. – Nápoly, 1972. nov. 9.) író, piarista szerzetes. 1917-ben belépett a Piarista Rendbe. A budapesti Tudományegyetemen elvégezte a katolikus teológiát és a magyar-latin szakot. 1924-ben pappá szentelték. Piarista gimnáziumi tanár volt. 1948-ban Olaszországba távozott. Olaszországi és spanyolországi útirajzokat írt. Főleg a Katolikus Szemlében publikált.

Megyery Ella (Györffy Aladárné, Balassagyarmat, 1889. márc. 18. – Bad Aibling, NSZK, 1962. márc. 9.) újságíró, író, szerkesztő. Pályafutását költőként kezdte. Kötete is megjelent. Azután újságíró lett. A Pesti Hírlapnak belső munkatársa volt. Dolgozott ezen kívül a Magyarságnak, az Esti Újságnak, a Függetlenségnek. 1936–39-ben az Ünnep című képeslap főszerkesztője. Regényeket és riportokat írt. Sokat utazott. A harmincas években több útirajza jelent meg könyv formában. 1945-ben az oroszok elől Nyugatra ment. Portugáliában és Németországban élt. A Hungáriában, Új Hungáriában, a Délamerikai Magyar Hírlapban, a Magyar Könyvbarátokban publikált. Az utóbbinak 1959 és 1963 között szerkesztője volt. Mérey Miklós álnéven is írt.

Megyery Sári (Balassagyarmat, 1897. júl. 28. – Párizs, 1984. febr. 5.) író, színész, újságíró. Budapesten színiiskolát végzett, színésznő lett. Berlinben Sacy von Blondel néven majd ötven filmben játszott. A színészetet abbahagyva a harmincas években újságíró volt. Ezen kívül verseket, elbeszéléseket, regényeket írt. Számos könyve jelent meg. Tudósítóként 1938-ban Párizsba került. Nem tért vissza, a francia fővárosban maradt, 1939-ben férjhez ment André Lang újságíróhoz és színpadi szerzőhöz. A háború után egyetemi tanulmányokat folytatott a Sorbonne-on, majd Cambridge-ben angol tanári diplomát szerzett. Több könyve jelent meg franciául, magyarul néhány írása a párizsi Irodalmi Újságban, valamint amerikai magyar lapokban.

Mehrle Tamás (Zidovice, Csehország, 1912. febr. 12.) domonkos szerzetes, teológus, egyházi író. Grácban és Rómában folytatta egyetemi tanulmányait, az Angelicumon lett teológiai doktor. 1937-ben szentelték pappá. 1940-ben a dogmatika tanára a Domonkos Rend budapesti papnevelő intézetében. 1950 és 1955 között munkás volt. Azután Svájcba került. 1960 és 1978 között a svájci Fribourg egyetemén a dogmatika tanára és egyetemi lelkész. 1978-tól svájci magyar főlelkész. Az Életünk című európai katolikus lap állandó munkatársa.

Menczer Béla (Budapest, 1902. nov. 17. – Midhurst, Sussex, Anglia, 1983. jún. 11.) történész, közíró. Államtudományi és bölcseleti tanulmányokat végzett Budapesten, Bécsben és Párizsban. A Tanácsköztársaság bukása után köztársasági plakátragasztás, engedély nélküli előadások és letartóztatott kommunisták hozzátartozóinak segélyezése miatt másfél évi börtönre ítélték. Ebből tíz hónapot letöltött. 1923-ban Bécsbe ment, ahonnan később Párizsba, majd Berlinbe költözött A tizennyolcas polgári radikálisok köréhez tartozott. Újságíróként német és francia lapoknak dolgozott. A nácizmus elől Angliába menekült. 1935 és 1939 között a londoni egyetem szláv és kelet-európai intézetének mb. előadója. Angol folyóiratok munkatársa. 1940-ben belép De Gaulle szabad francia hadseregébe, 1943-ig Afrikában szolgál, majd a főhadiszálláson sajtóreferens. A háború után végleg Angliában telepedett le. 1949–50-ben a madridi Ateneo Szabadegyetemen és a párizsi Institut Catholique-on mb. előadó. 1952–53-ban a cadizi ibero-amerikai akadémián és a san sebastiani Centro Culturalon előadó. 1961-ben Pamplonában a Navarrai Katolikus Egyetemen "Birodalmak fénykora és bukása" címmel tart előadásokat. Angol, francia, spanyol, német folyóiratokon kívül a magyar emigráns sajtóban is publikált, a többi között az Ahogy Lehetben, a Katolikus Szemlében, a bécsi Magyar Híradóban, a Nemzetőrben, a Pásztortűzben. Főleg kortörténeti témákkal foglalkozott.

Mende Tibor (Budapest, 1915. – Párizs, 1984. ápr.) politológus, közíró. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte és Párizsban fejezte be. A francia fővárosban a politikai tudományok intézetében és a kereskedelmi főiskolán politikatudományt adott elő. Később a Sorbonne-on is tanított. "India a vihar előtt" című, a II. vh. alatt megjelent könyve nemzetközi sikert aratott. Könyveiben és tanulmányaiban Ázsiával, valamint a harmadik világ problémáival foglalkozott. E kérdésekben nemzetközi tekintélynek számított. A hatvanas évek közepétől az ENSZ gazdasági és társadalmi tájékoztató osztályát vezette.

Menora (Egyenlőség). "Az északamerikai magyar zsidóság lapja". 1961-ben indult Torontóban. Először kéthetenként jelent meg, majd hetilap lett. Politikai és irodalmi cikkeken kívül Izraelre és az amerikai magyar zsidóság életére vonatkozó beszámolókat közöl. 1981-ig Egri György szerkesztette, Egri Yvonne volt a kiadó. 1981-től Tarján András a felelős szerkesztő és kiadó. Munkatársai közé tartozott Barzilay István, Halmi József, Jochanan Karmel (Garamvölgyi János), Kovács Dénes, Márton Lajos, Dan Ofry, Székely Molnár Imre, Vándor Györgyi.

Méray Tibor (Budapest, 1924. ápr. 6.) író, szerkesztő. 1942 és 1946 között a budapesti Tudományegyetem bölcsészkarának magyar-latin szakos hallgatója volt. 1946-tól kezdve a kommunista párt központi lapja, a Szabad Nép belső munkatársa, később koreai és berlini tudósító. 1947–49-ben a Csillag szerkesztője. 1953-ban a Magyar Írók Szövetségének párttitkára. 1954-ben a Szabad Nép szerkesztőbizottságának tagja. 1951-ben és 1952-ben József Attila díjat, 1953-ban Kossuth díjat kapott. Szembefordult Rákosival, szakított a sztálinizmussal, ezért 1955 őszén elbocsátották a Szabad Néptől. Az írói-újságírói ellenzék tagja volt. Az 56-os forradalom bukása után, 1956 novemberében Jugoszláviába menekült. Innen került 1957-ben Párizsba, ahol végleg letelepedett. 1962 februárjától annak 1989 végén bekövetkezett megszűnéséig az Irodalmi Újság szerkesztője. Regényeket, emlékezéseket, politikai tanulmányokat írt. Könyvei számos európai nyelvén jelentek meg. Egy ideig vezetője volt a Hontalan Írók PEN Központja párizsi csoportjának.

Mérleg. Folyóiratok és könyvek szemléje. Tallózó a nyugati katolikus teológiai és természettudományi folyóiratokból, különös tekintettel a zsinat utáni megújulásra, a filozófia, a társadalom- és természettudomány új áramlataira. Évente négyszer jelenik meg Bécsben, a Herder Kiadó gondozásában. A szerkesztősége Münchenben van. 1964-ben indult. Felelős szerkesztője kezdetben Bálint László volt. Boór János szerkeszti, 1988-tól mint főszerkesztő. A főmunkatársak: 1988-tól Szabó Ferenc, Weissmahr Béla, 1989-től Endreffy Zoltán (Budapest).

Mérő Ferenc (tkp. Mihályi, Zagyvapálfalva, Nógrád vm, 1916.) író, műfordító. Egerben főiskolai tanulmányokat végzett. 1945 januárban katonaként alakulatával Németországba, májusban angol hadifogságba került. 1946 októberében szabadult. Németországban maradt. Fizikai munkából élt, amíg 1950-ben nem kapott alkalmazást a kölni Amerikai Magyar Kiadónál. Ennek később főtitkára, majd h. vezetője lett. Verseket és cikkeket írt a Magyar Nőkben, a Szétszórt parazsakban, a Pásztortűzben, a Magyar Könyvbarátokban. "Hazátlan vándor" néven is publikált. Három lexikont szerkesztett.

Mészáros Gyula (Szakcs, Tolna vm, 1883. márc. 28. – New York, 1957. jún.) turkológus, etnográfus. Konstantinápolyban török nyelvi tanulmányokat folytatott. 1909-ben doktorált török-tatár nyelvből. Néprajzi gyűjtéseket végzett a csuvasok, tatárok, baskírok, törökök körében. 1909 és 1915 között a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályán dolgozott. 1916–18-ban Konstantinápolyban egyetemi tanár, a magyar tanszék vezetője. A húszas évek közepétől az ankarai néprajzi múzeum tudományos vezetője. 1932-ben visszatért Magyarországra és a Műemlékek Országos Bizottságának munkatársa lett. 1943–44-ben az újvidéki Keleti Kereskedelmi Főiskola tanára. A háború után Törökországban dolgozott. 1951-ben New Yorkban telepedett le. Tudományos kutatásainak eredményeit több könyvben publikálta. Különösen néprajzi anyaggyűjtése jelentős.

Mészáros István (Budapest, 1930. dec. 19.) filozófus, kritikus. Budapesten és Jenában tanult. A budapesti Tudományegyetemen Lukács György tanársegédje volt. 1951-ben József Attila díjat kapott. 1953-ban bölcseleti doktorátust szerzett. Tanulmányokat és kritikákat írt. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. 1958-ban szerkesztette az Eszmélet című irodalmi folyóiratot. 1956 és 1959 között a Torinói Egyetemen filozófiát adott elő. 1959–61-ben a Londoni Egyetemen kutatómunkát végzett. 1961–66-ban docens volt a skóciai St. Andrews egyetemén. 1966-ban Brightonba, a Sussex Egyetemre került docensként. 1972-ben a társadalomtudomány rendes tanára lett a torontói York Egyetemen. Magyarul nem publikál. Műveit angol nyelven írja. Magyarországról való távozása és a kommunizmussal való szakítása után is megmaradt marxista gondolkodónak, aminek következtében többször kellett politikai nehézségekkel megküzdenie tudományos pályafutásában.

Metzger Nándor (1895. – Tuscaloosa AL, 1987. aug. 13.) orientalista, újságíró, műfordító. A budapesti Tudományegyetemen japán tanulmányokat folytatott. Bécsben a közös hadsereg főhadiszállásának távol-keleti osztályán dolgozott. Nemzetközi bizottságokban szerepelt. Szibériai fogolytáborokból Japánba és Kínába került magyar hadifoglyoknak Keletázsiai Magyarság címmel lapot adott ki. A húszas évek elejétől 1945-ig a tokiói magyar követség kulturális titkára. Egy ideig az MTI tudósítója. Összeállította és kinyomatta az első teljes japán-magyar szótárt, megírta japánul a magyar nemzet történetét, magyar irodalmi műveket (a többi között Petőfi János vitéz-ét) fordított japánra. A II. vh. utáni években Franciaországban és Olaszországban tartózkodott. 1959-ben letelepedett az Egyesült Államokban. Los Angelesben élt mint fordító és az Új Világ című hetilap főmunkatársa.

Mezei Árpád (Budapest, 1902. júl. 2.) filozófus, pszichológus, műkritikus. Miután az egyetemre a numerus clausus miatt nem vették fel, autodidaktaként szerzett jártasságot a filozófiában, lélektanban, művészetelméletben. Polgári foglalkozása tisztviselő volt. 1924-ben egy dadaista csoport tagja lett, 1945 és 1948 között vezető szerepet játszott az Európai Iskolában, 1948 és 1962 között részt vett egy francia szürrealista csoport működésében. 1946-tól kezdődően több pszichológiai munkája és a francia Marcel Jean-nal közösen írt művészeti-irodalmi monográfiája jelent meg. 1950–51-ben a János Kórház pszichiátriai osztályán, 1952–64-ben a MTA Lélektani Intézetében, 1958–72-ben az Országos Korányi TBC Intézetben dolgozott. 1974-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Amerikai szakfolyóiratokban, az Onion című kanadai lapban, magyarul a Magyar Műhelyben és az Arkánumban publikál. Néhány éven át képzőművészeti problémákról és kiállításokról tudósított a Szabad Európa Rádiónak. Egy bölcseleti felfogását is tükröző kultúrtan és kultúrtörténet megírásával foglalkozik.

Mezey Sándor (Hajdúnádudvar, 1884. febr. 14. – Buenos Aires 1968.) jogász, költő, író. A budapesti Tudományegyetemen jogi tanulmányokat végzett. 1909-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Budapesten ügyvédi gyakorlatot folytatott. Első kötete 1901-ben jelent meg. Verseit és elbeszéléseit A Hét, az Új Idők, a Vasárnapi Újság, a Pesti Napló és más lapok közölték. Több kötetet adott ki. 1948-ban Nyugatra menekült. Argentínába vándorolt ki, Buenos Airesben telepedett le. Verseket, elbeszéléseket, cikkeket publikált a Látóhatárban, a Pásztortűzben, a Magyar Könyvbarátokban és dél-amerikai magyar lapokban.

Mihályi Gilbert (Szombathely, 1920.) premontrei szerzetes, egyházi író. Érettségi után Csornán belépett a premontrei rendbe. Filozófiát, majd a római Szt. Gergely Egyetemen teológiát tanult. 1947-ben a budapesti Tudományegyetemen teológiai doktorrá avatták. 1950-ben Nyugatra ment, Hollandiában a magyar katolikusok lelkipásztora lett. 1955-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. A Wisconsin-i Állami Egyetemen és a washingtoni Georgetown Egyetemen politológiai tanulmányokat folytatott. Magiszteri fokozatot nyert. Utána az amerikai premontreieknek a wisconsini De Pere-ben működő St. Norbert Főiskolájában tanított. 1971–74-ben St. Louisban, majd 1986-ban bekövetkezett nyugalomba vonulásáig Chicagóban plébános volt. Teológiai, hitbuzgalmi és politikai írásai a Katolikus Szemlében, az Életben, valamint amerikai lapokban jelentek meg.

Mikes György (George, Siklós, 1912. febr. 15. – London, 1987. aug. 30.) író, újságíró. A budapesti Tudományegyetemen 1933-ban jogi doktorátust szerzett, de a jogi helyett az újságírói pályát választotta. A Reggel munkatársa lett. 1938-ban A Reggel és a 8 Órai Újság tudósítójaként Londonba ment. A Reggelnek 1940-ig dolgozott. 1939-től a BBC külső, majd 1950-ig belső munkatársa volt. Magyarul és angolul írt. 1940-től csaknem évenként jelent meg egy-egy könyve, amelyeket számos más nyelvre is lefordítottak. Anglia legjobb humoristái között tartották számon. Némely könyve tartós sikernek bizonyult. Rendszeresen dolgozott angol és nyugati magyar lapoknak, a többi között a következőknek: Observer, Times Literary Supplement, Encounter, Irodalmi Újság, Népszava, bécsi Magyar Híradó, Világ. Évekig a Hontalan Írók PEN Központja londoni csoportjának elnöke volt. 1975-től haláláig a Szabad Európa Rádió külső munkatársa. A BBC-nek televízióriportokat készített.

Mikes Imre (tpk. Győri, Budapest, 1900. febr. 9. – Kihei, Hawaii, USA, 1990. márc. 30.) újságíró, szerkesztő. Újságírói pályafutását 1920 januárban Szatmárnémetiben kezdte, majd Kolozsvárott és a Brassói Lapoknál dolgozott. Később a Nagyváradi Napló főszerkesztője lett. Egy cikksorozatáért és egy könyvéért két alkalommal is börtönbüntetésre ítélték a királyi Romániában. Végül 1936-ban áttették Magyarországra. A budapesti Az Újság Franciaországba küldte tudósítónak, de Párizsból tudósította a Magyar Nemzetet is. Cikkeit a háború alatt kezdte a Gallicus névvel jegyezni. A háború után is a Magyar Nemzetnek dolgozott, majd a magyar követség sajtóelőadója lett. 1947 nyarán Auer Pál követtel együtt disszidált. Megindította és szerkesztette a Nyugati Hírnök című hetilapot, valamint annak francia változatát, a Courrier de l' Occident-t. Mindkettő 1952 októberében szűnt meg. 1951 augusztusától 1967 júniusáig (Gallicus néven) a müncheni Szabad Európa Rádiónál dolgozott és a Reflektor című műsort szerkesztette. Ezt nyugdíjazása után is 1976 augusztusáig írta. 1982-ben a Hawaii szigetekre vonult vissza. A harmincas években három politikai tanulmánykötete és egy regénye jelent meg. Közülük a legjelentősebb az "Erdély útja Nagymagyarországtól Nagyromániáig" című kétkötetes történeti munkája volt.

Mikes Margit (Budapest, 1897. febr. 24. – New York, 1976. dec. 4.) költő. 1927-től jelentek meg versei az Est-lapokban, az Új Időkben, később a Nyugatban. Az ötvenes évek végétől az Élet és Irodalom, a Kortárs és a Vigília közölte munkáit. 1956-ban Amerikába kivándorolt lánya meghívására, férjével, Kemény László festőművésszel 1968-ban New Yorkba utazott és az Egyesült Államokban maradt. Az Új Látóhatárban, valamint amerikai magyar lapokban publikált.

Mikes Kelemen Kör. 1959-ben alakult Münchenben. Célja a "nemzeti alapon álló írók és könyvbarátok együttműködése" volt. Összejöveteleket, előadásokat rendezett, valamint könyveket adott ki, a többi között Fiala Ferenc, Marschalkó Lajos, Málnási Ödön műveit. Munkásságában erősen érezhető volt az emigrációs szélsőjobboldal politikai hatása. A kiadói tevékenység az egyesületi élet megszűnése után is folytatódott.

Miklós Ádám l. Csillag Ádám

Miklós Jutka (J. Van den Bussche, Berettyóújfalu, 1884. szept. 7. – Creteil, Franciaország, 1976. febr. 18.) költő, fényképész. Tizenhat éves volt, amikor a Budapesti Naplóban megjelent első verse. Első kötete 1904-ben, a második 1908-ban látott napvilágot. Ugyanabban az évben szerepelt A Holnap című irodalomtörténeti jelentőségű lírai antológiában, amelyben Adyval az élen, az új magyar költészet legjobbjai mutatkoztak be. 1909-ben Amerikába utazott és New Yorkban kitanulta a fényképész mesterséget. Az I. vh. kitörése előtt visszatért és Nagyváradon műtermet nyitott. Részt vett a váradi irodalmi életben. A háború befejezése után ismét, ezúttal véglegesen, külföldre távozott. Először Berlinben, majd Párizsban élt. Itt férjhez ment Van den Bussche flamand anyanyelvű belga mérnökhöz. Ennek a háború által okozott betegsége arra kényszerítette a házaspárt, hogy meleg éghajlatú vidéken telepedjenek le. Így került a marokkói Rabatba, ahol kozmetikai szalont nyitott. Szabad idejében kortárs magyar költők műveit fordította franciára. Saját verset csak keveset írt. Férje halála után 1964-ben visszatért Franciaországba. Chateaurouxban, majd a Párizs melletti Vitry sur Seine-ben lakott. Válogatott versei "Visszaölel a föld" címmel Budapesten jelentek meg 1971-ben.

Miklóssi István (Budapest, 1943. okt. 27.) szerkesztő, fordító. Magyarországon orosz-német fordító és tolmács volt. 1977-ben Kanadában telepedett le. Fizikai munkából élt, majd könyvtáros lett Calgaryben az Egyetemi Könyvtárban. 1979 és 1982 között Calgaryben szerkesztette a Magyar Hírmondó című lapot. 1981-ben megindította a Nyugati Magyarság című irodalmi és politikai havilapot, amelynek kiadója és főszerkesztője. A lap 1986-tól Montrealban jelenik meg.

Mikszáth Antal (Budapest, 1914. jan. 27. – Párizs, 1975. máj. 2.) író, újságíró. A budapesti Tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett. Újságírói pályafutását a Magyar Nemzetnél kezdte. 1945-ben hagyta el Magyarországot. Először Olaszországban élt (ahol a Magyar Harangok című havilapot szerkesztette), majd kivándorolt Argentínába. Buenos Airesből 1962-ben áttelepedett Párizsba és 1963 elején a Larousse Kiadó lektora lett. A Délamerikai Magyarság belső munkatársa volt. Gyakran publikált a Nemzetőrben. Prózai írásain kívül versfordításai is megjelentek nyugati magyar lapokban.

Milotay István (Nyírbátor, Szabolcs vm, 1883. máj. 3. – Rheineck, Svájc, 1963. febr. 10.) közíró, politikus, szerkesztő. A kolozsvári Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. Egy ideig közigazgatási pályán működött, majd újságíró lett. Első könyve egy elbeszélésgyűjtemény volt. A Budapesti Hírlapnak munkatársa, az Új Nemzedéknek szerkesztője volt, majd 1920-tól a Magyarságot szerkesztette. 1934 augusztusában elindította és mindvégig irányította az Új Magyarság című kormánylapot. A korszak legismertebb publicistáihoz tartozott. Több könyve jelent meg. 1920–22-ben nemzetgyűlési, 1933-tól 1945-ig – keresztény párti, pártonkívüli, majd kormánypárti – országgyűlési képviselő. A nyilasokkal együttműködő Törvényhozók Nemzeti Szövetségének tagja. Az országgyűléssel 1945 tavaszán áttelepült Ausztriába. Egy angol menekülttáborból Bregenzbe került, majd Németországban és Brazíliában élt, végül egy svájci protestáns otthonban lakott. Főleg az emigráns sajtó szélsőjobb oldalán elhelyezkedő orgánumokban publikált (Szepesi András néven is), de írt az Új Hungariának és a Nemzetőrnek is.

Mindszenty Akadémia (teljes nevén: Mindszenty Tudományos és Kulturális Akadémia). 1952-ben alakult Buenos Airesben magyar szellemi emberek részvételével. Elnökei: 1952–1971: hg. Hohenlohe Károly Egon, 1971-től Vácz Elemér. Az Akadémiából lett később a helyi Kultúrközpont.

Mirtse Ágnes (Budapest, 1938. jún. 7.) költő, pszichológus. 1956-ban érettségizett Budapesten, a forradalom bukása után Nyugatra menekült és Svájcban telepedett le. Először laboráns volt, majd 1965 és 1971 között könyvtáros a zürichi Műszaki Egyetemen. 1972 és 1979 között a Zürichi Egyetemen pszichológiát, pszichoterápiát és vallástörténetet tanult. 1979-ben doktorált. 1982 óta pszichológusként egy zürichi református gyülekezetnél dolgozik. Verseket és rövid prózai szövegeket ír magyarul és németül. Magyarul az Új Látóhatár, az Irodalmi Újság, a Katolikus Szemle, a Szivárvány, a Bécsi Napló és más emigráns lapok közölték írásait.

Miska János (John P. Nyírbéltek, Szabolcs vm, 1932. jan. 20.) író, műfordító, szerkesztő, bibliográfus. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen kezdte. Az 56-os forradalom után Kanadában telepedett le. A hamiltoni McMaster Egyetemen és a Torontói Egyetemen végzett 1965 óta a kanadai Földművelésügyi Minisztérium könyvtárosa, 1972 óta Lethbridgeben, 1983 óta Ottawában könyvtárigazgató. A Kanadai Magyar Írók Szövetsége alapító elnöke és antológiasorozatának szerkesztője. 1982-től Calgaryban társszerkesztője volt a Nyugati Magyarságnak. Magyarul elbeszéléseket és irodalmi tanulmányokat, esszéket, angolul főleg bibliográfiai munkákat ír. Magyarból angolra és angolból magyar nyelvre fordít. Irodalmi munkásságáért több kitüntetést kapott. Ottawában él.

Miskolczy Gyula (Julius, Szeged, 1892. okt. 14. – Bécsújhely, 1962. júl. 6.) történész. A budapesti Tudományegyetemen 1913-ban bölcseleti doktorátust szerzett. 1914-től a bécsi udvari levéltárban dolgozott. A háborúban katona volt. 1921-ben a Bécsi Magyar Intézetbe került. 1922-től Budapesten az Országos Levéltár munkatársa. 1925-től ismét Bécsben végzett kutatásokat mint a magyar levéltári delegáció tagja. 1928-ban egyetemi m. tanár lett. 1930-tól a római Magyar Intézet vezetője és a római egyetemen a magyar történelem tanára. 1935-ben a budapesti Tudományegyetemen ny. r. tanár lett. 1933 és 1948 között a MTA tagja. 1949-ben Bécsbe emigrált. Ott történelmet tanított az egyetemen. Magyarországi kutatásai és publikációi középpontjában a horvát kérdés és a kamarillának a reformkorban játszott szerepe állott. Nyugaton teljesen tudományos tevékenységére fordította idejét és távol tartotta magát az emigráns közélettől. A nyugati magyar sajtóban sem publikált.

Molnár Ágoston (August J. Cleveland, 1927. márc. 24.) történész, tud. szervező. Amerikába kivándorolt szülők gyermekeként az Egyesült Államokban született. Egyetemi tanulmányait az Elmhurst Collegeban, a Michigani Egyetemen és a New York-i Columbia Egyetemen végezte, majd előadott a New Brunswick-i Rutgers Egyetemen és az Elmhurst Collegeban. 1954 óta irányítja az Amerikai Magyar Alapítvány tevékenységét, igazgatja annak Magyar Örökségi Központját, gondozza kiadványait, közreműködik a hungarológiai kutatómunka szervezésében és a magyar-amerikai kapcsolatok fejlesztésében.

Molnár Ferenc (Budapest, 1878. jan. 12. – New York, 1952. ápr. 2.) író, újságíró. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Genfben végezte. Jogi doktor lett. Ezt megelőzően 1896-tól hírlapírással foglalkozott. A Budapesti Napló, A Hét, az Est-lapok és a Pesti Hírlap munkatársa volt. Az I. vh. alatt az Est-lapokat tudósította a frontról. Novellákat, regényeket, színdarabokat írt. Első színművét 1902-ben mutatták be. Regényei közül "A Pál utcai fiúk" volt a legnépszerűbb. Nemzetközi hírnevét színdarabjai alapozták meg. Ezeket Európa és Amerika csaknem minden nagyvárosában játszották és némelyek állandóan visszatérő programjai a színházaknak, rádió és tv-állomásoknak. 1935-ben Corvin-koszorút kapott. 1937-ben elhagyta Magyarországot. Velencében, majd Svájcban élt. 1940-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. New Yorkban telepedett le. Irodalmi műveiből, főleg színdarabjai jogdíjaiból élt. Könyveinek 1945 után is számos új fordítása és kiadása jelent meg.

Molnár György (Jenő Gy, Eugen Georg, Budapest, 1907. máj. 18. – Budapest, 1987. ápr. 20.) író, festő. A Révai Irodalmi Intézet tisztviselője, a Magyar Hírlap munkatársa, 1945-től a Magyar Téka nevű könyvkiadó alapító igazgatója volt. Ez utóbbi államosítását követően képkereskedelemből élt. 1957 elején Bécsben telepedett le. Ars Hungarica néven könyves képzőművészeti kiadót alapított. Verseket, irodalmi cikkeket írt az Új Látóhatárnak és a bécsi Magyar Híradónak. 1956-tól textilfestészettel is foglalkozott. Festőművészként müncheni, párizsi, bécsi és budapesti kiállításokon mutatkozott be. Egy budapesti látogatásán halt meg.

Molnár József (Budapest, 1918. aug. 27.) író, szerkesztő, kiadó, nyomdász. Gyerekkorát Csepregen töltötte, 1930-ban került Budapestre. Kereskedelmi érettségit tett. Magántisztviselőként bankokban dolgozott. Szociáldemokrata ifjúsági mozgalmi munkát végzett. A népi irodalom hatására 1945-ben a Nemzeti Parasztpártba lépett. Először a propagandaosztályt vezette, majd a nagy-budapesti szervezet főtitkára lett. 1947 tavaszán kilépett a pártból, megélhetését fizikai munkával biztosította, közben cikkeket írt és az agrárszocializmus történetével foglalkozott. 1948 novemberében Svájcba menekült. Fizikai munkából élt. A Nyugati Hírnök, az Új Magyar Út és a Látóhatár munkatársa lett. Tagja volt annak a csoportnak, amely a Látóhatárt elindította. Az elkövetkező években egy augsburgi amerikai intézménynél dolgozott, majd kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol munkásként és a Szabad Európa Rádió külső munkatársaként tartotta el önmagát és családját. 1955 januárjától 1957 április végéig a SZER müncheni szerkesztőségének tagja. A Látóhatár főmunkatársa, társszerkesztője volt, 1958 nyarától 1989 végéig pedig az Új Látóhatár felelős kiadója. 1961 őszén Münchenben nyomdát alapított és ezt 1983 tavaszáig vezette. E nyomdában készült az általa elindított Aurora Könyvek sorozata. Az Új Látóhatárban esszéket, tanulmányokat, cikkeket, kritikákat írt. A hetvenes évek elejétől Tótfalusi Kis Miklós életének és munkásságának feldolgozásával foglalkozik. Kutatásainak eredményeit eddig az Új Látóhatár öt különlenyomatában publikálta. 1991-ben Bethlen Gábor-díjat kapott.

Molnár Miklós (Budapest, 1918. okt. 28.) történész, újságíró, kritikus. 1945-ben a parasztpárti Szabad Szó munkatársa, majd belépett a kommunista pártba és 1947-ben a Szabad Nép szerkesztőségébe került, ahol színházi kritikákat és kulturális cikkeket írt. 1954–55-ben az Irodalmi Újság felelős szerkesztője volt. Nagy Imre híveként szembefordult Rákosival és részt vett az írói ellenzék tevékenységében. Az 56-os forradalom bukása után menekülnie kellett. Svájcban telepedett le. Egy évig munkás volt Zürichben, majd Genfben egyetemi tanulmányokat végzett és 1963-ban történelemből doktorált. 1964-től az Institut Universitaire de Hautes Études Internationales tanára, valamint a lausannei egyetem rk. tanára. Tudományos munkássága középpontjában az Első Internacionálé története, Marx és Engels működése, valamint a magyarországi kommunizmus és Közép-Európa politikai fejlődése állt. Francia és angol nyelvű tudományos folyóiratokban, valamint magyarul az Irodalmi Újságban, a Szemlében és az Új Látóhatárban publikált.

Molnár Tamás (Thomas Steven, Budapest, 1921. jún. 26.) történész. Tanulmányait Brüsszelben és New Yorkban végezte. A Columbia Egyetemen doktorált 1952-ben. A Brooklyn Collegeban francia és világirodalmat tanított 1957-től, majd 1967-től a Long Island Egyetemen az európai történelem szerződéses tanára. A Yale Egyetemen 1983-ban vendégtanárként működött. New Yorkban él. Jelentős angol és francia nyelvű publikációs tevékenységet folytat.

Monoszlóy Dezső (Budapest, 1923. dec. 28.) költő, író. A budapesti Tudományegyetemen 1946-ban jogi diplomát szerzett. Utána Csehszlovákiába költözött. Pozsonyban élt. Számos foglalkozása volt. Első verseskötete még Magyarországon jelent meg 1941-ben. Csehszlovákiában is termékeny alkotónak bizonyult, írt verset, elbeszélést, regényt, rendszeresen fordított a cseh és a szlovák lírából. Több kötet műfordítása jelent meg. Részt vett az Írószövetség vezetőségi munkájában. Csehszlovákia megszállása után, 1968-ban Jugoszláviába ment és bekapcsolódott a vajdasági irodalmi életbe. 1970-ben áttelepedett Bécsbe. Versei és elbeszélései német nyelvű folyóiratokban és lapokban jelentek meg. Hangjátékait osztrák, német, svájci rádióállomások sugározták. Magyar munkáit az Új Látóhatár, az Irodalmi Újság, a Bécsi Napló, a Katolikus Szemle, a Szivárvány és más lapok közölték. A Szabad Európa Rádióban (Márk Máté néven) főleg könyvkritikákkal szerepelt. Theodor Körner-díjat kapott. Irodalmi munkásságát az osztrák kormány professzori címmel, Bécs tartomány arany érdemrenddel jutalmazta.

Morel Gyula (Keresztély, Julius, Budapest, 1927. dec. 17.) szociológus, jezsuita szerzetes. 1946-ban lépett be a Jézus Társaságába. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte 1948-ban, majd Belgiumban, Franciaországban és Ausztriában folytatta. Filozófiát, teológiát és szociológiát tanult. A Bécsi Egyetemen lett a szociológia doktora. Bécsben és Münchenben ifjúsági nevelőmunkát végzett. 1962-ben részt vett a bécsi Magyar Egyházszociológiai Intézet megszervezésében. Azóta egyik vezetője. 1968-ban docens, 1969-ben rendes tanár lett az Innsbrucki Egyetemen. Vezeti annak Szociológiai Intézetét. Általános szociológiai kérdéseken kívül behatóan foglalkozott a magyar katolikus egyház helyzetével és működésének szociológiai vetületével.

Motolla. 1986-ban indult "európai magyar ifjúsági lap". Krizsán Árpád gráci és Steinbach Tamás müncheni egyetemi hallgató alapította, adta ki és szerkesztette. Megjelent évente négyszer. Münchenben illetve Bécsben készült. Olvasóközönsége és munkatársi gárdája nagyrészt olyan fiatalokból állt, akik már Nyugaton születtek vagy gyerekkorukban kerültek külföldre. A szerkesztők a magyar ifjúsági élettel való közvetlen kapcsolatra törekedtek. 1988–89-ben K. Lengyel Zsolt és Szász Judit Anna szerkesztésében "Körvonalak" címmel kulturális melléklete jelent meg. 1990-ben megszűnt.

Mózsi Ferenc (Budapest, 1947. jan. 4.) költő, szerkesztő. 1967-ben Budapesten érettségizett. Három évig fizikai munkás volt. 1970 nyarán Jugoszlávián keresztül Nyugatra távozott. Belgiumban telepedett le. 1971–74-ben a leuveni katolikus egyetemen szláv filológiát tanult. 1974-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. San Franciscóban, Los Angelesben, New Yorkban élt, majd 1978-ban Chicagóban utazási irodát nyitott. 1980-ban a később tragikus hirtelenséggel elhunyt Kontra Györggyel elindította a Szivárvány című irodalmi folyóiratot. Első versei az emigrációban jelentek meg, a többi között az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében, a Nemzetőrben, az Irodalmi Újságban és amerikai magyar lapokban. Verseken kívül rövid prózai írásokat és kritikákat is publikál.

Musica Hungarica. Katkó Sándor és Helga magyar könyvkereskedése. 1958-ban létesült Münchenben. A legnagyobb nyugati magyar könyvkereskedések egyike.

Mustó István (Stefan A. Derecske, Bihar vm, 1933. júl. 17.) szociológus, politológus. Gimnazistaként 1944 végén szüleivel Németországba került. Passauban érettségizett, majd a Madridi Egyetemen államtudományt, szociológiát és közgazdaságtant tanult. 1957-ben doktorált. 1958 szeptemberétől 1963 februárjáig, majd 1965 júniusától 1966 februárjáig Münchenben (Bihari Sándor néven) a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Közben két évig Kolumbiában a bogotai katolikus egyetemen tanított. 1966 elején Nyugat-Berlinben a Német Fejlesztéspolitikai Intézet tudományos munkatársa, 1972-ben a dél-amerikai, 1979-ben az európai osztály vezetője lett. Innen került 1989-ben a Friedrich Naumann Alapítványhoz, mint annak kelet-közép-európai képviselője és a budapesti iroda vezetője. A Berlini Műszaki Egyetem társadalomtudományi fakultásán 1972-ben magántanár lett, majd később rk. tanárként tanított. A nyugat-német kormánynak, az Európai Közösségnek, nemzetközi szervezeteknek több ízben tanácsadója és szakvéleményezője. 1986-tól a European Association of Development Institutes végrehajtóbizottságának tagja.

Muzslay István (Stephan Muselay, Bajót, Esztergom vm, 1923. jan. 9.) jezsuita szerzetes, közgazdász, politológus. 1942-ben lépett be a jezsuita rendbe. 1948-ban emigrált. 1951-ben szentelték pappá. Társadalom- és közgazdaságtudományi tanulmányait Hollandiában a Tilburgi Egyetemen végezte. 1955 tavaszán Leuvenbe került, ahol megalapította a Collegium Hungaricum diákotthont. A leuveni katolikus egyetemen 1961-ben a közgazdaságtan tanára lett. 1962-ben megszervezte az egyetem Közép-Európai Kutatóintézetét és 1963-ban elindította annak Documentation sur l'Europe Centrale című francia nyelvű folyóiratát. Ennek húsz éven át szerkesztője volt. A Kutatóintézet beolvadt az egyetemi The Leuven Institute for Central and East European Studies-ba. 1985-ben bekövetkezett nyugdíjazása óta a Collegium Hungaricum igazgatója. 1990 novemberétől magyarországi egyetemeken tart előadásokat. Tanulmányai francia és flamand nyelven jelentek meg, többségük az általa szerkesztett egyetemi folyóiratban.

Müncheni Magyar Intézet (Ungarisches Institut München). 1963 januárjában kezdte meg működését a bajor fővárosban. Ezt megelőzte az Intézet jogi személyiségét megtestesítő bejegyzett egyesület 1962 decemberi megalakulása. Az Intézet célja "a hungarológia, a történelem, honismeret és irodalom, valamint a szomszéd népekkel, különösképpen a németekkel való kapcsolatok kutatásának előmozdítása". Alapítói közé tartozott Ádám György, Bogyay Tamás, Jákli István. Első igazgatója Bogyay Tamás lett. Működésének anyagi feltételeit kezdetben a szövetségi menekültügyi minisztérium és adományozók biztosították. 1968-ban az Intézet német vezetés alá került, igazgatója Georg Stadtmüller történész, egyetemi tanár lett. Bogyay Tamás megmaradt a pártfogó egyesület elnökének. Mint a pénzadótól független intézmény 1970-től a bajor kulturális minisztérium rendszeres anyagi támogatását élvezi. 1969-ben megindult az Ungarn-Jahrbuch nevű évkönyv kiadása. Ezt megelőzően, már 1964-ben megkezdődött a Studia Hungarica könyvsorozat köteteinek megjelentetése. Az Intézet gazdag könyvtárral, a magyar emigráns sajtó legnagyobb nyugati gyűjteményével, kulturális és politikai személyiségek hagyatékainak gyarapodása révén is állandóan fejlődő archívummal rendelkezik. Georg Stadtmüller halála után, 1979 novemberében Horst Glassl müncheni történész lett az igazgató. 1983 óta az állandó magyar tudományos munkatárs K. Lengyel Zsolt.