Rab Gusztáv (tkp. Rohoska József, Sárospatak 1901. máj. 14. – Dreux, Franciaország, 1963. jan. 4.) író, újságíró. A budapesti Tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott. Újságíró lett. Budapesti lapoknál (Világ, Est-lapok) dolgozott. 1939-ben a Pest című kormánylap vezércikkírója és politikai rovatvezetője lett. Regényeket, elbeszéléseket, riportokat írt. 1923 és 1944 között kilenc könyve jelent meg. Náciellenes magatartása miatt 1944 végén a nyilasok letartóztatták. A II. vh. után korábbi magatartását érintő vádak alapján két évre eltiltották az újságírástól. 1949 és 1956 között a Keleti-főcsatorna építésénél földmérő volt. 1958-ban egy franciaországi utazásáról nem tért vissza. Az Amerika Hangja rádióállomás kulturális munkatársa lett. Magyarul írt regényei francia nyelven jelentek meg. Az Irodalmi Újságban publikált. A nyugati magyar irodalmi közéletben nem vett részt.

Rácz István (Tőketerebes, Zemplén vm, 1908. júl. 11.) író, műfordító, fotóművész. Budapesti egyetemi évei alatt az Eötvös Kollégium tagja volt. Latin-görög-olasz szakos tanári oklevelet szerzett. Irodalmárként kapcsolatba került a modern művészeti irányzatokkal, politikailag az illegális kommunista mozgalommal. 1932-től politikai okokból majd egy esztendőt börtönben töltött. Egy újabb büntetés letöltése elől 1934-ben külföldre szökött. Csehszlovákiában, majd 1938-tól Finnországban élt. Újságírásból és fényképezésből tartotta fenn magát. 1943-ban hazatért. Bekapcsolódott a népi írók mozgalmába. 1945 őszén Sárospatakra költözött, ahol népfőiskolát, valamint művészotthont szervezett és vezetett. Azután általános iskolai és zeneiskolai tanár lett, majd a Kiadói Főigazgatóságon dolgozott. Finn származású feleségének betegsége miatt 1956 decemberében kivándorolt Finnországba. Helsinkiben él mint műfordító és fotóművész. A többi között lefordította a Kalevalát, a Kanteletár finn népköltési gyűjteményt, valamint a finn irodalom több jeles alkotását. Munkáit Magyarországon adták ki, de a Kalevala-fordítás saját kiadásában Finnországban jelent meg. Műfordítói tevékenységéért 1988-ban megkapta a finn Állami Díjat.

Rácz Vilmos (Budapest, 1889. máj. 31. – Christchurch, Új-Zéland, 1976. júl. 18.) újságíró, szerkesztő. A budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. Jeles sportoló – atléta és kardvívó – volt. Az I. vh.-ban katonai szolgálatot teljesített. Leszerelése után újságíró lett. Dolgozott a többi között 1921–24-ben a Sporthírlapnál, 1924–30-ban a Nemzeti Sportnál, 1928–1943-ban a Pénzügyi Hírlapnál, 1938–44-ben mint szerkesztő és kiadó a Színházi Magazinnál. Lovagias ügyek és párbajok szakértőjének számított. Párbajkódexe 1927-ben és 1938-ban jelent meg. 1955 végén kivándorolt Új-Zélandba.

Radnai Endre (Budapest, 1898. aug. 11. – München, 1963. dec. 4.) újságíró, szerkesztő. A budapesti Tudományegyetemen jogot hallgatott és 1921-ben államtudományi doktor lett. Egyetemistaként rövid ideig ifj. Andrássy Gyula külügyminiszter magántitkára volt. Újságíróként az Új Nemzedéknek, a Magyar Kultúrának, a Magyarságnak dolgozott. Ennek később szerkesztője lett. 1934-től 1944-ig az Új Magyarság című kormánylap szerkesztője. 1943-ban az Országos Magyar Sajtókamara újságírói főosztályának elnöke. 1945 tavaszán áttelepedett Németországba. A Hungária, majd az Új Hungária című müncheni lapok munkatársa volt. Az utóbbit haláláig ő szerkesztette. 1956 márciusától 1963 decemberében bekövetkezett haláláig tagja volt a Szabad Európa Rádió müncheni szerkesztőségének.

Radnóczy Antal, vitéz (Budapest, 1912. febr. 12.) katonatiszt, közíró. Elvégezte a Ludovika Akadémiát. 1934-ben avatták hadnaggyá. A Hadiakadémia elvégzése után 1942 tavaszán vezérkari tiszt lett. Dolgozott a Honvédelmi Minisztériumban, majd mint hadtest szállásmester frontszolgálatot teljesített. Utána visszakerült a minisztériumba és 1945 tavaszán a személyi csoportfőnökséggel Nyugatra telepedett. Először Münchenben, majd 1957–62-ben Bécsben élt. Azóta ismét Münchenben lakik. Részt vett a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége létrehozásában. 1962 óta a harmadik világ sajtóját angol és francia cikkekkel látja el. Rendszeres katonapolitikai cikkírója a Nemzetőrnek és idegen nyelvű kiadványainak. Egyik kezdeményezője az Európai Szabad Magyar Kongresszusnak. A Vitézi Rend helyettes főkapitánya, valamint a Vitézi Tájékoztató és a Vitézi Közlöny kiadója. A Ludovika Akadémia Egyesület elnöke.

Radnóti-Alföldi Mária (Budapest, 1926. jún. 6.) történész. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte. 1949-ben doktorált. 1948-tól 1957-ig, a végén mint h. vezető, a Magyar Nemzeti Múzeum éremosztályán dolgozott. 1957-től 1962-ig kutatómunkát végzett Németországban. 1961-ben magántanár lett Münchenben. 1965 óta mint rendes tanár görög-római történelmet tanít a frankfurti Egyetemen. Fő érdeklődési területe az ókor története és az ókorismeret segédtudományai.

Radvánszky Antal br. (Anton, Radvány, Zólyom vm, 1908. nov. 6.) alkotmánytörténész, közíró. Budapesten, Berlinben és Londonban jogi és közgazdasági tanulmányokat végzett. Jogi doktorátust szerzett. Egy évig ügyvéd volt, majd külügyi tisztviselő lett, végül 1945-ig a Magyar Nemzeti Bank vezértitkára. A II. vh. után Nyugaton telepedett le, jelentős szerepet játszott az emigráns sajtóban. 1951–53-ban a Hungária főmunkatársa és szerkesztési politikájának irányítója volt. 1953-tól ugyancsak irányító szerepet játszott az Új Hungariánál. 1945 és 1948 között a magyar evangélikus egyház képviselője a genfi Lutheránus Világszövetségnél. Cikkeket írt francia, német, osztrák lapokba és folyóiratokba. 1961-ben a Francia Exporthitel Biztosítótársaság (COFA-CE) tisztviselője lett. Mint főfelügyelő vonult nyugalomba. Azóta történeti kutatómunkával foglalkozik. A müncheni Ungarn-Jahrbuchban publikálta a koronaőri méltóság közjogi és történelmi szerepéről írott német tanulmányát.

Rákóczi Alapítvány. 1976-ban alakult Torontóban azzal a céllal, hogy a magyar egyházak, szervezetek és egyesületek közreműködését megnyerve, előadásokkal, ösztöndíjakkal, jutalmakkal, pályázatokkal, kiadványokkal igyekezzék fenntartani és erősíteni a második és harmadik generációs fiatalok magyarságismeretét és magyarságtudatát. Találkozókat, ankétokat, szimpóziumokat, táborozásokat rendezett, magyar és angol nyelvű könyveket adott ki, támogatta a Torontói Egyetem magyar tanszékének megalapítását és ösztöndíjakat osztott a tanszék legjobb magyar diákjainak. Munkáját Korponay Miklós irányította.

Rákos Balázs Raymond (Miskolc, 1911. júl. 4.) minorita szerzetes, egyházi író. 1934-ben lépett be a minorita rendbe. Tanulmányait Egerben, Szegeden, Budapesten, a római Gregorianán és Salzburgban végezte. Hittanár és 1944-ben kórházi lelkész volt. 1947 óta él Rómában. Assisiben teológiát tanított. 1958 óta a római Szt. Péter Bazilika magyar gyóntatója. Imakönyveket, egyháztörténeti tanulmányokat írt.

Rákosi, Carl (polgári neve: Callman Rawley, Berlin, 1903. nov. 6.) költő, szociális előadó. Gyerekként nagyszüleivel Baján élt, majd szüleivel 1910-ben az Egyesült Államokba került. Tanulmányai befejezése után szociális előadóként dolgozott, a többi között zsidó népjóléti szervezetekben. 1958 és 1968 között pszichoterápiával és házassági tanácsadással foglalkozott. A harmincas években lírai és prózai munkákat közölt, de verset 1939 és 1965 között nem írt. Utána viszont rendszeresen. Angol nyelven publikál. Az objektivista költészet művelői közé tartozik. Versei lírai antológiákban és folyóiratokban jelentek meg. Munkáit nem választott amerikai polgári nevén, hanem Carl Rákosiként jegyzi.

Rappaport Ottó (1921.) újságíró, szerkesztő. Erdélyben színházi rendező, igazgató, színikritikus és publicista volt. Írásai magyar és román lapokban, folyóiratokban jelentek meg. 1974-ben kivándorolt Izraelbe. A Tel-Avivban megjelenő Új Kelet munkatársa lett, majd 1976-tól 1990 októberéig főszerkesztője volt. 1988-ban elindította a Kútfő című folyóiratot, amelynek főszerkesztője.

F. M: A csend kiáltása (vál. naplók, Tel-Aviv 1985).

Ráttkay R. Kálmán (Radich, Záhony, Ung vm, 1894. szept. 30. – München, 1974. jún. 28.) újságíró, szerkesztő. 1918-ban a budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. 1921-től 1938-ig a Magyar Falu szerkesztője. 1935 és 1938 között a Nemzeti Élet főszerkesztője. 1938–1939-ben a Magyarság útja szerkesztője. 1939-től 1944-ig a Nyilaskeresztes Párt központi lapja, a Magyarság felelős szerkesztője. 1945 tavaszán kitelepült Ausztriába. 1951-től Németországban élt. 1951 szeptemberétől 1954 decemberéig társszerkesztője volt a brazíliai São Paulóban kiadott Új Magyarság című lapnak. Egyik vezetője volt a Mikes Kelemen Körnek. Cikkei jelentek meg a többi között az Új Hungáriában, a Hídfőben, a Hídverőkben, a Dunában, a Magyar Egységben.

Ravasz Károly (Pécs, 1921. márc. 13.) újságíró, politikus. Pécsett jogi doktorátust szerzett. 1944-ben mint a kisgazdapárt polgári tagozatának tagja részt vett az ellenállási mozgalomban. A nyilasok letartóztatták, de fogságából megszökött. 1945-ben párttisztviselő lett, majd 1946-ban a külügyminisztérium politikai osztályára került. Később Pozsonyban és Prágában diplomáciai állásban dolgozott. 1948 végén elbocsátották, majd decemberben Ausztriába menekült. 1950-ben kivándorolt Ausztráliába. Kórházi alkalmazott volt, majd önálló kereskedelmi képviseletet létesített. Írásai jelentek meg a Dél Keresztje és a Független Magyarország című lapokban, valamint a Látóhatárban - Új Látóhatárban. 1956-ban alelnöke lett a georgeista mozgalom nemzetközi szervezetének és publikált annak ausztráliai lapjában. 1962-ben visszatért Magyarországra, a Kereskedelmi Kamara alkalmazottja, majd a Külkereskedelem című lap szerkesztője. 1981-ig külkereskedelmi munkakörben dolgozott. Utána külföldi lapok budapesti tudósítója. 1988-ban részt vett a Kisgazdapárt újjászervezésében.

Reiner Imre (Versec, Temes vm, 1900. aug. 18. – Lugano, 1987. aug. 21.) festő, fametsző, rézkarcoló, betűtervező. Tizenötéves korában kezdett Erdélyben szobrászatot tanulni. A román megszállás elől Budapestre költözött, de 1920-ban már el is hagyta Magyarországot, hogy világot lásson és tovább képezze magát. Először Frankfurtban tanult, majd Stuttgartban az Állami Akadémián a neves német könyvművész, Ernst Schneidler tanítványa lett Huszonkét éves korában volt első kiállítása. 1923 és 1925 között az Egyesült Államokban élt, de mivel nem sikerült művészi terveit megvalósítania, visszatért Stuttgartba. 1927-ben készült el reklámbetűnek különösen alkalmas talpnélküli lineáris antikvája, a Meridián. Legjelentősebb betűtervezői alkotása a klasszicista antikvák családjába tartozó Corvinus. A későbbi évek folyamán egymás után tervezte meg és készítette el híressé vált betűtípusait (Matura, Reiner Script, Reiner Black stb.). Betűtervezésen kívül festményeket, rézkarcokat, fametszeteket alkotott. Több jelentős illusztrációja jelent meg és számos kiállítása volt. A harmincas évek kezdetén Párizsban lakott, 1931-ben Svájcban, a Lugano melletti Ruviglianában telepedett le, ahol későbbi rövid londoni és párizsi tartózkodástól eltekintve élete végéig élt. Festményei, rézkarcai és fametszetei művészeti albumokban és múzeumokban kaptak helyet. Több könyvet és tanulmányt írt.

Rékai Katalin (Kati, Budapest, 1921. okt. 20.) író. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Kanadában, Torontóban telepedett le. A város Központi Kórházának tisztviselője. A Performing Arts Magazine szerkesztője. Gyermekkönyveket és színdarabokat ír. Több színművét mutatták be. Népszerűvé váltak gyermekeknek írt, egymáshoz hasonló című útikönyvei. Irodalmi díjakat nyert.

Remény. Izraeli irodalmi, kulturális és társadalmi folyóirat. 1987 júliusában indult Tel-Avivban. Szerkesztője Naftali Krausz, felelős kiadója Slomo Krausz. A zsidó irodalom, mind a klasszikus jiddis, mind a modern héber alkotások megismerését kívánja szolgálni és foglalkozik a magyar zsidóság problémáival is.

Reményi József (Joseph, Pozsony, 1891. dec. 1. – Cleveland, 1956. szept. 25.) irodalomtörténész, költő, műfordító, elbeszélő. A szegedi Tudományegyetem bölcsészkarán doktorált. Első versei A Hét című irodalmi hetilapban jelentek meg. 1912-ben verseskötettel mutatkozott be. Egy év múlva elbeszélés-kötetet adott ki. 1914-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol az elkövetkező évtizedekben magyar és angol tanulmányokban, cikkekben, elemzésekben a magyar irodalom megismertetésén fáradozott. Clevelandben a Western Reserve Universityn összehasonlító irodalomtörténetet tanított. Magyarországon is rendszeresen publikált folyóiratokban, azonkívül több regénye és versgyűjteménye is megjelent. A negyvenes és ötvenes években több tekintélyes amerikai irodalmi folyóirat rendszeres munkatársa volt. Főleg a XX. századi magyar irodalom népszerűsítésén munkálkodott. Magyarul írt versei, műfordításai, tanulmányai és kritikái főleg a Látóhatárban jelentek meg.

Rentoul Ferenc (Galló, Budapest, 1915. ápr. 25.) rádiószerkesztő. A budapesti Tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott. 1938-ban egy kereskedelmi cég alkalmazottjaként Nagy-Britanniába került. Azóta Londonban él. 1941-ben a BBC rádióállomás munkatársa lett. 1949 és 1975 között a magyar osztály vezetője volt. Jelenleg a Szabad Európa Rádió londoni tudósítója.

Rényi Edit l. Gyömrői Edit

Reszler András (André, Budapest, 1933. júl. 1.) szociológus, politológus. Az 56-os forradalom után Svájcban telepedett le. 1968 és 1974 között az amerikai Bloomingtonban az Indiana Egyetemen tanított. 1974 óta a genfi Institut Universitaire d'Etudes Européenne tanára. Európai eszme- és kultúrtörténetet adott elő. 1977 és 1983 között szerkesztette a Cadmos című tudományos folyóiratot. Francia nyelven publikál. Műveiben az európai művelődés és a politikai eszmék történetével foglalkozik.

Révai András (Endre Zsigmond, Andrew, Budapest, 1903. aug. 3. – London, 1973. jún. 4.) közíró. Főiskolai tanulmányait Lipcsében, Münchenben, Berlinben végezte. A lipcsei egyetemen doktorált. Azután felváltva élt Magyarországon és Németországban. Berlinben Pallas Galerie néven képkereskedést alapított. 1935-ben Angliában telepedett le és Pallas Galery néven újraalapította képkereskedését. Ezzel egyidőben 1938 és 1941 között a Pester Lloyd londoni levelezője volt. A magyar-angol diplomáciai kapcsolatok megszakadása után másokkal együtt megalapította az Angliai Szabad Magyarok Egyesületét, ennek 1943-ban elnöke lett. 1942-től Candidus néven külső munkatársként a BBC magyar kommentátora. 1944 áprilisától részt vett az Angliai Magyar Tanács tevékenységében. A II. vh. befejezése után felajánlotta segítségét a magyar kormánynak. Magyarország hírét javítandó magyar tárgyú tanulmányokat és cikkeket írt vezető angol lapokba és folyóiratokba. A kommunista hatalomátvétel után megszakította kapcsolatát Budapesttel és visszavonult a nyilvános szerepléstől. Az 56-os forradalom után újból kezdett magyar kérdésekről írni és az angol közvéleményt tájékoztatni. Részt vett a londoni Magyar Szó szerkesztésében. Az Új Látóhatárban esszéket publikált. Önkezével vetett véget életének.

Révay István gr. (Tajnasári, Bars vm, 1899. máj. 7. – Korneuburg, Ausztria, 1989. okt. 30.) történész, közíró, politikus. 1927 és 1934 között a Csehszlovákiai Magyar Testnevelési Szövetség alapító elnöke, majd 1938-ig a Csehszlovákiai Magyar Kulturális Egyesület elnöke. 1941–44-ben a Magyar Országgyűlés Felsőházának tagja. Mint nemzetiségi és kisebbségi szakértő 1945 és 1949 között a budapesti Teleki Pál Intézet igazgatója volt. A magyar békedelegációban szakértőként vett részt. 1949-ben Nyugatra menekült. Norvégiában élt, majd 1951-ben az Egyesült Államokban telepedett le. 1951 és 1958 között a Szabad Európa Bizottság kutatóosztályán dolgozott. 1967-ben Ausztriába költözött A csehszlovákiai és a romániai magyar kisebbség problémáiról tanulmányokat és elemzéseket írt a Katolikus Szemlében és az Új Látóhatárban. A Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának vezetőségi tagja volt és részt vett más emigráns szervezetek munkájában is.

Révész Andor (Andrés, Galgócz, Nyitra vm, 1896. okt. 9. – Madrid, 1970. jún. 13.) író, újságíró, műfordító. A budapesti Tudományegyetemen francia nyelvet és irodalmat tanult. Ösztöndíjjal Párizsba került, ahol az I. vh.-ban ellenséges ország állampolgárának tekintették. Ezért 1915 nyarán a semleges Spanyolországba költözött. Irodalmi és politikai tanulmányokat írt. 1922-től haláláig az ABC című madridi lap külpolitikai szerkesztője volt. Könyveket írt spanyol nyelven időszerű nemzetközi kérdésekről és konfliktusokról. Franciára és spanyolra fordított Jókai, Mikszáth, Herczeg műveket. 1945-ben magyar elbeszélésantológiát jelentetett meg. Több regénye, valamint regényes életrajza is napvilágot látott spanyol nyelven.

Révész Imre (Emery Reves, Bácsföldvár, Bács-Bodrog vm, 1904. febr. 16. – Monte Carlo 1981. okt. 4.) politikai író, kiadó. Tanulmányait Berlinben, Zürichben és Párizsban végezte. 1926-ban Zürichben politikatudományból doktorált. Párizsban, majd 1933-tól Londonban élt. 1930-ban megalapította a Cooperation Press Service és Cooperation Publishing Service nevű sajtóügynökséget és kiadót. 1941 elején az Egyesült Államokban telepedett le. Anatomy of Peace című – A béke anatómiája címmel magyarul is megjelent – munkájában a politikai izmusokat elemezte és a megnyert háború utáni tartós béke lehetőségeit vizsgálta. Felváltva az Egyesült Államokban és a francia Riviérán lakott.

Révész László (Kecskemét, 1916. aug. 10.) történész, jogász. Főiskolai tanulmányait a kecskeméti Jogakadémián kezdte és 1938-ban a szegedi Tudományegyetemen jogi doktorátussal fejezte be. Utána ösztöndíjas volt a krakkói egyetemen. Visszatérése után katonai szolgálatra vonult be, 1944-ben szovjet hadifogságba esett. Szabadulását követően, 1947-ben a kecskeméti Jogakadémián a jogtörténet tanára lett. 1949-ben a jogtörténet tanáraként a budapesti Tudományegyetemre került, 1951-ben azonban docenssé minősítették vissza. 1956 október végén az egyetem forradalmi bizottságának elnöke lett. Letartóztatása elől 1957 januárjában Jugoszlávián át Svájcba menekült. 1957 őszén a berni Kelet-Európa Intézetbe került, ahol hamarosan tudományos főmunkatárssá lépett elő. 1962 óta a fribourgi, 1963 óta a berni és zürichi egyetemen kelet-európai ismereteket ad elő. Kutatói és írói munkájában Magyarország, valamint Közép- és Kelet-Európa háború utáni történelmével és társadalmi problémáival foglalkozik. Németül és magyarul ír. Az Ungarn-Jahrbuch társszerkesztője. Magyar tanulmányai és cikkei a többi között az Új Látóhatárban, a Bécsi Naplóban, a Nemzetőrben jelentek meg.

(The) Review. A brüsszeli Nagy Imre Intézet által 1959 júniusában indított negyedévi folyóirat. A Szemle angol nyelvű testvérlapja. 1960 áprilisától "An International Quarterly", az 1962/1. számtól "A Quarterly of Pluralist Socialism" az alcíme. Szerkesztője Heltai György, segédszerkesztője 1962 végéig Nagy Balázs volt. Utolsó száma 1963 végén jelent meg.

Rezek Román (Sándor, Gödöllő, 1916. aug. 3. – São Paulo, 1968. máj. 8.) bencés szerzetes, költő, műfordító. 1934-ben kezdte meg a noviciátust a bencés rend pannonhalmi monostorában. 1936-ban tett fogadalmat, 1940 nyarán szentelték pappá. Magyar-francia szakos tanári oklevelet és 1941-ben a budapesti Tudományegyetemen filozófiai doktorátust szerzett. 1940–41-ben lelkipásztor Celldömölkön. 1941–44-ben tanár a kőszegi bencés gimnáziumban. 1944-ben tábori lelkésznek behívták katonai szolgálatra. 1945 októberében szabadult mint hadifogoly a franciaországi Mailly le Camp táborból. A párizsi Magyar Katolikus Misszióban káplán. 1964 végén a Misszió vezetője lett. Rendi elöljárói 1965 elején Brazíliába rendelték. 1965 márciusában érkezett São Paulóba. Párizsi évei alatt hatékony irodalmi tevékenységet folytatott. Verseket írt, de kötetének egy szigorú bírálata után szakított a költészettel. Francia gondolkodók munkáit ültette át magyarra, behatóan foglalkozott Sartre és Gabriel Marcel munkásságával. Szellemi irányítója és kiadója volt a fiatal emigráns írók párizsi folyóiratának, az Ahogy Lehetnek. Az ötvenes évek végén ismerkedett meg közelebbről Teilhard de Chardin műveivel és fordítói, kutatói, írói tevékenységét a francia filozófus és teológus munkásságának magyar megismertetése szolgálatába állította. São Paulóban vallástanár, novicius mester, lelkipásztor volt. 1975-től rendje hozzájárulásával szinte teljesen a Teilhard-kutatásnak szentelhette életét. Befejezte az életmű teljes magyar fordítását (28 kötetben) és 40 kötetre rúgtak magyar és francia kommentárjai. Magyarul az Ahogy Leheten kívül a Katolikus Szemlében, az Új Látóhatárban, a Délamerikai Magyar Hírlapban publikált.

Rezes György (Arad, 1911. – Haifa, 1977. ápr. 28.) író, újságíró, szerkesztő. 1950-ben vándorolt ki Izraelbe. Haifán telepedett le. 1961-ben folyóiratot indított, amelynek sorrendben a következő címei voltak: Izraeli Futár, Izraeli Kurír, Üzen a világ. Könyveit a Haifán élő Gondos Margalittal közösen írta.

Rézler Gyula (Miskolc, 1911. máj. 31.) szociológus. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Szegeden és Pécsett végezte. 1938-ban Szegeden társadalomtörténetből, 1941-ben Pécsett államtudományból szerzett doktori oklevelet. Város- és munkásszociológiával foglalkozott. A negyvenes évek elején a magyar gyáripari munkásság történetét érintő kutatásaival és könyveivel tűnt fel. 1952-ben Nyugatra menekült. Az Egyesült Államokban telepedett le. 1957-től 1978-ig a chicagói Loyola Egyetemen a közgazdaságtan tanára volt. 1961–62-ben az indiai Ranchi egyetemén munkaügyi közgazdaságtant tanított. Az Egyesült Államokban a munkatudomány elismert szakembere. Foglalkozott a munkaviszonyok közgazdasági összetevőivel, a technikai változtatások és az automatizálás következményeivel is. Szaktanulmányai főleg amerikai és európai közgazdasági és társadalomtudományi folyóiratokban jelentek meg. Magyar írásait az Új Látóhatár és a Hírünk a világban közölte.

Ribánszky László (Budapest, 1941. júl. 5.) rádiószerkesztő, közíró. A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen 1963-ban közgazdasági diplomát szerzett. 1964 májusában elhagyta Magyarországot és Nagy Britanniában telepedett le. 1966 és 1977 között a BBC magyar osztályának munkatársa volt. Közben 1966–68-ban a londoni School of Economics-on közgazdaságtant, 1973–77-ben a Londoni Egyetem keleti és afrikai tanulmányok intézetében japán nyelvet, irodalmat és történelmet tanult. 1977 novemberében Münchenbe, a Szabad Európa Rádióhoz került, 1984 októberében a magyar osztály igazgatója lett. (Rádiós neve: Lengyel Szaniszló.) Néhány cikkét és kritikáját az Új Látóhatár és az Irodalmi Újság közölte.

Róheim Géza (Budapest, 1891. szept. 12. – New York, 1953. jún. 7.) etnográfus, pszichiáter. Az Egyesült Államokba 1938-ban történt kivándorlása és New York-i magánpraxisának megnyitása után folytatta mélylélektani munkásságát, valamint néprajzi kutatásait. 1947-ben a navaho indiánok között járt gyűjtőúton. A pszichoanalitikus etnológia úttörője volt.

Román J(aroszláv) István (Prága, 1931. márc. 22. – Balatonberény, 1991. szept. 13.) újságíró, kritikus. 1952–53-ban és 1954–55-ben a budapesti római-katolikus teológián világi hallgató volt. 1968–74-ben elvégezte az Esti Marxizmus-Leninizmus Egyetemet és filozófiából-esztétikából államvizsgázott. 1957-től könyvkiadói alkalmazott volt. 1969 és 1975 között a Medicina Könyvkiadónál a Panoráma Útikönyvek szerkesztésében vett részt. 1976 nyarán menekültként Ausztriába érkezett. Bécsben telepedett le, alkalmi munkákból élt, a Szabad Európa Rádió külső munkatársa lett. 1981 novemberében belső munkatársként a müncheni szerkesztőségbe került. Írásai jelentek meg az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében, a Szivárványban, a Bécsi Naplóban.

Rónai Pál (Paulo, Budapest, 1907. ápr. 13.) műfordító, nyelvész. 1925-től 1932-ig a budapesti Tudományegyetemen és a párizsi Sorbonne-on tanult, francia-latin-olasz szakos tanár lett, 1930-ban doktorált. 1934 és 1940 között olaszt és franciát tanított Budapesten. Jelentős műfordítói tevékenységet folytatott: különböző nyelvekből elbeszéléseket, esszéket, könyveket ültetett át magyarra. 1940-ben a brazil kormány ösztöndíjával Rio de Janeiroba utazott. Brazíliában maradt. 1978-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig Rio de Janeiróban egy gimnáziumban tanított. Közben volt egyetemi vendégtanár, rádiószerkesztő, kiadói lektor, műfordító. Magyar írók, köztük Kosztolányi, Karinthy, Molnár Ferenc munkáit portugálra, brazil szerzők írásait magyarra ültette át. Fordított ezen kívül német, francia, angol szerzőket is. Több antológiát szerkesztett. Megalapította a Brazil Fordítók Szövetségét. 1977-ben megkapta a Magyar PEN Központ fordítói emlékérmét, 1981-ben a Nemzetközi Fordítási Díjat.

Rónai Zoltán (Újpest, 1924. nov. 21.) író, újságíró, műfordító. Húsz éves korában került külföldre. 1950 óta Madridban él. Egyetemi tanulmányait Salzburgban és Madridban végezte, diplomavizsgáját a madridi bölcsészkaron tette le. 1958 és 1968 között fordítóként a spanyol közoktatási minisztériumban dolgozott. A Spanyol Nemzeti Rádió madridi magyar adásának 1959–68-ban munkatársa, 1968–75-ben vezetője volt. 1975-től 1989-ben bekövetkezett nyugalomba vonulásáig a spanyol rádió-televízió (RTVE) fordítója. 1963 óta (Ónodi Zoltán néven) a Szabad Európa Rádió madridi tudósítója. Írásai 1948 óta jelennek meg nyugati magyar folyóiratokban és lapokban, a többi között a Hungáriában, a Katolikus Magyarok Vasárnapjában, a Kanadai Magyarságban, a bécsi Magyar Híradóban, az Új Európában, a dél-amerikai Magyar Hírlapban, az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében. Rendszeresen dolgozott spanyol folyóiratoknak és lapoknak. Tanulmányokat, fordításokat, irodalmi cikkeket közölt spanyol antológiákban és lexikonokban. Magyarból és németből verseket, elbeszéléseket, regényeket, drámákat ültetett át spanyol nyelvre.

Rozanich István (Rozgonyi, Csáktornya, Zala vm, 1912. aug. 28. – Houston, Texas, 1984. nov. 5.) újságíró, költő. Középiskoláit Székesfehérvárott végezte. Újságíró lett. 1934-től az Új Fehérvár munkatársa. 1945-ben Nyugatra került. Németországban, Franciaországban, Belgiumban élt, 1949-ben kivándorolt Venezuelába. Egyéb foglalkozások után vállalati pénztáros lett, majd baromfifarmot létesített. 1956-ban elindította és haláláig szerkesztette Caracasban Caribi Újság című sokszorosított lapját. Verseket, regényeket, elbeszéléseket írt. Publikált a többi között a Nemzetőrben, a Magyar Könyvbarátokban, a buenos airesi Magyar Hírlapban.

Rutgers Egyetem Magyar Intézete. A magyar kormány és a New Brunswickban lévő Rutgers Egyetem elnöke által 1991 májusában aláírt megállapodás alapján hozták létre. 1991 szeptembere óta működik. A magyar nyelv egyetemi szintű oktatásával, valamint a magyarságra vonatkozó, többségükben interdiszciplináris keretekben történő kutatásokkal foglalkozik. A nyelvoktatást irodalmi, történelmi és a mai Magyarországot bemutató kurzusok egészítik ki. Az oktatást magyarországi tanárok végzik. A program az Egyesült Államokban élő Ágh László és Katalin kezdeményezésére indult. Az Intézet működésének anyagi fedezetét elsősorban a magyar alapítású Rutgers Alapítvány biztosítja.

Ruttkay Arnold (Hajdudorog, 1923.) író, újságíró. Budapesten elvégezte a Ludovika Akadémiát. A II. vh.-t századosi rangban fejezte be. 1948-ban menekült el Magyarországról. 1950-ben kivándorolt Ausztráliába. 1958 és 1966 között Melbourne-ben a Regnum Marianum ifjúsági otthon vezetője volt. 1979 óta Sydneyben a helyi magyar rádióműsor munkatársa. Só Bernát néven elbeszéléseket, karcolatokat, humoreszkeket ír. Ezeket az ausztráliai magyar sajtón kívül a többi között az Új Világban, a kanadai Magyarságban, a buenos airesi Magyar Hírlapban publikálta.

Ruzicska Pál (Paolo, Budapest, 1910.) nyelvész, irodalomtörténész. Olasz nyelvi és irodalmi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen, Perugiában, a római Magyar Intézetben és a paviai Borromeo Collegiumban végezte. A negyvenes évek elején a budapesti egyetemi olasz művelődéstörténeti intézetben dolgozott. Később a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba került, majd Olaszországban telepedett le. A Milánói Egyetemen mint rendes tanár magyar nyelvet és irodalmat tanított. Tanulmányai főleg olasz tudományos folyóiratokban jelentek meg.