Z
Zalán Magda (Medgyes, Románia 1936. máj. 22.) újságíró, író, műfordító. Hároméves korában került Erdélyből Budapestre, ahol iskoláit végezte. 1961-ben a budapesti Tudományegyetemen angol-magyar szakos tanári diplomát szerzett. 1955-től 1965-ig a Magyar Rádió kulturális műsorainak munkatársa volt. 1965-ben egy nyugati útjáról nem tért vissza és Olaszországban telepedett le. Rómában az olasz rádiónak-televíziónak, valamint több olasz folyóiratnak és lapnak dolgozott. Olasz nyelven cikkeket, elbeszéléseket, rádió- és televíziójátékokat írt. 1975 októberében kivándorolt Kanadába. Torontóban telepedett le, a CBC nevű állami rádiónak és televíziónak – magyarul és angolul – interjúkat, irodalmi műsorokat készített. Dolgozott két angol nyelvű folyóiratnak és 1979-ben The Podium néven irodalmi kabarét alapított. Magyar elbeszélései, irodalmi cikkei, interjúi az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Menórában, a Szivárványban jelentek meg. Jelenkori magyar elbeszélők munkáiból fordított olaszra, majd angolra. 1985-ben Washingtonban az Amerika Hangja magyar osztályának munkatársa lett. 1987-ben a washingtoni nyári színházi fesztiválon bemutatták egyik színdarabját.
F. M.: In a Big Ugly House Far from Here (elb. Victoria–Toronto 1982); Stubborn People (irodalmi portrék, Toronto 1985).
Zas Lóránt (tkp. Szász, Budapest, 1938. márc. 9.) költő, író. 1956-ban érettségizett. 1957-ben államellenes szervezkedés hamis vádjával letartóztatták és elítélték. Szabadulása után segédmunkás, majd villanyszerelő lett. A Felsőfokú Villamosipari Technikumban üzemmérnöki képesítést szerzett. 1967 augusztusában Olaszországba menekült. 1968 januárjában kivándorolt az Egyesült Államokba. A Los Angelesi Állami Egyetemen tanult és 1972-ben elektromérnöki oklevelet kapott. 1974-től az amerikai Űrkutatási programban dolgozik. Verseket a börtönben és fizikai munkásként kezdett írni. Első önálló kötete 1973-ban jelent meg. Verseket és rövidebb prózai írásokat publikált az Irodalmi Újságban, az Új Látóhatárban, az Itt-Ottban, a Krónikában, a Szivárványban, a Hazánkban. 1973–74-ben szerkesztette a Napnyugat című los angelesi folyóiratot.
F. M.: Sakk (v. Los Angeles 1973); Ülsz, Rendhagyó jegyzetek a diaszpórából (uo. 1977); Jézust-kiáltó (v. uo. 1980); Eroázia (v. Boardman 1986); Oltárt faragj (v. uo. 1989); Nemzeted nevében (v. Budapest 1991).
Zathureczky Gyula Albert (Öszény, Temes vm, 1907. júl. 5. – München, 1987. jún. 6.) újságíró, író, szerkesztő. A debreceni Tudományegyetemen jogot tanult. Újságírói pályafutását 1927-ben a Tiszántúli Hírlapnál kezdte. 1928-ban az MTI munkatársa lett, közben budapesti lapoknak és folyóiratoknak is dolgozott. 1938-ban a budapesti Függetlenséghez került külpolitikai rovatvezetőnek. 1939-ben jelent meg "Erdély, amióta másképp hívják" című könyve. 1940-től kormánylapok berlini tudósítója és a Pester Lloyd munkatársa. Erdély visszatérése után, 1941-től 1944 márciusáig szerkesztette az Ellenzék című kolozsvári napilapot. A német megszállás után lemondott erről az állásáról. 1944 augusztusában az Esti Magyarország munkatársa lett. 1944 karácsonyán mint tartalékos főhadnagy Budapest ostrománál szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947-ben tért vissza. 1948 márciusában Nyugatra menekült. 1948 áprilisától 1949 szeptemberéig Salzburgban a Radio Rot-Weiss-Rotnál dolgozott. 1950-ben Innsbruckban egy tiroli rádió magyar adásának szerkesztője és bemondója. 1951 augusztusától 1972 júliusáig (Újházi Miklós néven) a Szabad Európa Rádió müncheni szerkesztőségi munkatársa, majd bemondója volt. Publicisztikai tevékenységében a kisebbségi kérdéssel, Erdély történetével és az erdélyi magyarság problémáival foglalkozott. A többi között a Hungáriában, az Új Magyar Útban, a Nemzetőrben, az Új Európában, a Kanadai Magyarságban, német, osztrák lapokban és folyóiratokban publikált. Közreműködött a Hadak útján szerkesztésében. Kisebbségi kérdésekkel foglalkozó több nemzetközi társaság tevékeny tagja volt.
F. M.: Az úton végig kell menni (hadifogsága története, Róma 1954, németül: Du musst den Weg zu Ende gehen, Zürich 1963); Der Volksaufstand in Ungarn (Köln 1957); Mit den Augen eines Protestanten (esszé, 1962); Die siebenbürgische Frage (tan. Kovách Aladárral, München 1965); Transylvania, Citadel of the West (tan. Gainesville 1965).
Zend Róbert (Budapest, 1929. dec. 2. – Toronto, 1985. jún. 27.) költő, műfordító, újságíró. A pécsi és budapesti Tudományegyetemen nyelvészeti és irodalmi tanulmányokat folytatott. 1953-ban végzett a budapesti bölcsészkaron. 1956-ban hagyta el Magyarországot. 1957-ben Kanadában telepedett le. Mindinkább angolul írt. A CBC rádiónál és televíziónál dolgozott különböző munkakörökben. Verseket, elbeszéléseket, esszéket, dokumentumfilmeket írt. 1973-tól több könyve jelent meg angol nyelven. 1969-ben Torontóban magiszteri fokozatot szerzett modern olasz költészetből. Műfordítóként jelenkori magyar írók munkáit, valamint Madách "Az ember tragédiájá"-t ültette át angolra. Élete utolsó éveiben magyarul is publikált. Költeményei jelentek meg az Új Látóhatárban, a Magyar Műhelyben, az Irodalmi Újságban, a Szivárványban, a Menorában.
F. M.: From Zero to One (v. Vancouver 1973); Arbor Mundi (v. uo. 1982) Beyond Labels (v. Toronto 1982); Oab I-II (v. uo. 1983, 1985) The Three Roberts: Premiere Performance (v. Robert Priesttel és Robert Swarddal, Montreal 1985); The Three Roberts: On Childhood (v. St. Catharine, Ont 1985); The Three Roberts: On Love (v. Dreadnought 1985); Versek, képversek (Párizs 1988).
Zilahy Lajos (Nagyszalonta, 1891. márc. 27. – Újvidék, 1974. dec. 1.) író, újságíró, szerkesztő. A budapesti Tudományegyetemen jogot tanult, de hamarosan újságíró lett. Irodalmi pályafutását versek írásával kezdte. 1916-ban jelent meg első kötete. Az I. vh.-ból visszatérve különböző lapoknak dolgozott, színdarabokat, elbeszéléseket és regényeket írt. Ezek közül több országos siker volt. 1927-ben a Budapesti Hírlap munkatársa lett. 1934–36-ban szerkesztette a kormánypárti Magyarországot. 1940 és 1944 között a Híd című képes hetilap főszerkesztője volt. Regényei nagy példányszámban fogytak el, színműveit a fővárosban és vidéken gyakran játszották. A legnépszerűbb írók közé tartozott és az irodalmi közéletben is fontos szerepet játszott. 1930-ban megkapta a Corvin-koszorút. Regényeiből és színműveiből filmek készültek. 1945-ben a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnöke lett. Szerkesztette az Irodalom és Tudomány című lapot. 1948-ban az Egyesült Államokba költözött és New Yorkban telepedett le. A Dukay-család történetének köteteit írta. Az emigráns irodalmi sajtóban keveset publikált. Legjelentősebb írása az 1935-ös Új Szellemi Front történetének felelevenítése volt, amely 1959-ben jelent meg az Új Látóhatárban. Hajdani sikeres regényeiből emigráns kiadók új kiadásokat jelentettek meg és napvilágot látott több könyvének német, olasz, spanyol, angol, japán fordítása. Élete utolsó évtizedében sokat tartózkodott a Vajdaságban és a hazatérés gondolatával foglalkozott.
F. M.: The Dukays (Ararát, r. London 1950, olaszul: Milano 1950, franciául: Paris 1955); Krisztina és a király (r. London 1953); The Angry Angel (r. New York 1953, franciául: Paris 1954, spanyolul: Barcelona 1955, olaszul: Milano 1956, németül: Wien 1957); Century in Scarlet (r. London–Melbourne–Toronto 1954, New York 1965); A Dukay család I-III (r. Újvidék–Budapest 1965, Budapest 1983).
Zimányi Rudolf (Hódoscsépány, Borsod vm, 1923. máj. 13.) cisztercita szerzetes, teológus, költő. Zircen a cisztercita rend főiskoláján teológiát és filozófiát tanult. 1947-ben pappá szentelték. Rendje először Párizsba küldte francia nyelvi, irodalmi és esztétikai tanulmányokra, majd 1951-ben az Egyesült Államokba helyezte, hogy Buffalóban további tanulmányokat folytasson. 1954-től középiskolában tanított. 1959-ben a University of Dallas francia tanára. Később Milwaukee-ban tudományos és lelkipásztori munkát végzett. Verseket és tanulmányokat ír.
F. M.: Pascal dans l'oeuvre de François Mauriac (1964); A régi körben (v. Róma 1968); Szomjúság (v. Oakville, Ont 1973).
Zirkuli Péter (Szatmárnémeti, 1948. szept. 24.) író. A kolozsvári Tudományegyetemen 1968-ban magyar szakos tanári oklevelet szerzett. 1968 és 1971 között a budapesti Tudományegyetem magyar-filozófia szakos hallgatója. 1971–74-ben Bukarestben az egyetem magyar tanszékén tanársegéd és újságíró. 1974-ben áttelepült Magyarországra. Budapesten tanársegéd, tudományos munkatárs, kiadói szerkesztő volt. 1980-tól Párizsban él. 1986-tól a Keleti Nyelvek és Kultúrák Intézete (INALCO) tanára. 1989 óta a Szabad Európa Rádió párizsi tudósítója.
F. M.: A fényes pillanat (v. Budapest 1988); Találkozások (esszék, vázlatok, tan. uo. 1988); Izgalmas ország (pub. Budapest 1991).
Zsakó Gyula (Dicsőszentmárton, Kis-Küküllő vm, 1920. márc. 7.) zeneesztéta. Középiskoláit Budapesten végezte. A budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán 1943-ban doktorált. A Zeneművészeti Főiskolán 1944-ben szerzett diplomát. Zenei tanulmányait, miután 1956 végén Nyugatra távozott, a salzburgi Mozarteumban, majd a New Yorki Egyetemen folytatta. Itt 1959-ben zeneelméletből oklevelet szerzett. Később a New York-i Columbia Egyetemen doktorált zenetörténetből. Tanári pályafutását a zeneelmélet előadójaként a New Jersey állambeli South Orange-ben, a Seton Hall University-n kezdte. Tanári tevékenységén kívül amerikai szakfolyóiratokban zenei tanulmányokat és cikkeket publikált. Az 56-os forradalom után a magyar menekült diákokat támogató Hungarian Student Service igazgatója, majd egy ideig a Kossuth Alapítvány munkatársa volt.
Zsigmond András (Brassó. – Toronto, 1987. márc. 18.) újságíró. Teológiai tanulmányokat folytatott Kolozsvárott és Gyulafehérvárott. Utána átváltott a bölcsészetre. Rómában bölcseleti doktorátust szerzett. Tanári pályára lépett. Romániában 1947 után bátor véleménynyilvánításért börtönbüntetésre ítélték. 1969-ben Magyarországra költözött, majd 1970-ben kivándorolt Kanadába. 1971-től haláláig a torontói Magyar Élet főszerkesztője volt.
Zsigmond Endre (Andrew Sigmond, Budapest, 1929. jan. 16.) újságíró, kritikus. A budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán végzett tanulmányokat. 1948-ban Nyugatra menekült. Rövid ideig Franciaországban élt, majd 1949-ben kivándorolt Ausztráliába. 1963–64-ben a Sydneyben kiadott Tükör egyik szerkesztője, utána 1967-ig a Független Magyarország főmunkatársa. 1965-ben visszatért Európába, Heidelbergben egy amerikai intézménynél dolgozott, majd 1966 áprilisában szerkesztőségi munkatársként Münchenben a Szabad Európa Rádióhoz került. Munkáját 1972 október végén hirtelen bekövetkezett betegsége miatt abba kellett hagynia. 1974 márciusában vált ki a Rádió kötelékéből. 1968-tól rendszeresen írt kritikákat és cikkeket az Új Látóhatárban. 1970 januártól 1980 decemberéig a müncheni folyóirat főmunkatársa volt. A már említett folyóiratokon és lapokon kívül dolgozott az Irodalmi Újságnak is.
F. M.: Jegenyék (tárcák, Melbourne 1966).
Zsille Zoltán (Budapest, 1942. júl. 8.) szociológus, újságíró. A budapesti Tudományegyetemen filozófiát és szociológiát tanult. 1964-től a MTA Szociológiai Kutatócsoportja külső munkatársa lett. Tevékeny szerepet játszott a KISZ működésében. Ekkor kezdődött publikációs tevékenysége. 1967-ben másokkal együtt magánkutatásba kezdett a fiatal értelmiség helyzetéről. 1967 júliusában a Szociológiai Intézetbe került gyakornoknak. Több szociológiai kutatómunkában vett részt. Cikkei és tanulmányai jelentek meg. Az Országos Vezetőképző Központ tudományos munkatársa lett. Az MSZMP hivatalos irányával és vezetőivel keletkezett összeütközései miatt 1974-ben kizárták a pártból, 1975-ben elvesztette állását. Utána alkalmi munkákból élt. Részt vett ellenzéki kezdeményezésekben. 1980 novemberében Ausztriába emigrált. 1981-ben Bécsben elindította Bibó Press nevű sajtóügynökségét, amely 1987-ig működött. 1983 decemberében a Szabad Európa Rádió alkalmazottja lett bécsi rádió- és sajtófigyelőként. 1987 júniusától 1991-ig szerkesztőségi munkatárs Münchenben.
F. M.: Egy önhitt életrajza, 1956–1980 (Párizs 1984); A létező kecske (tan. Bécs 1989).
Zsindely Endre (Budapest, 1929. máj. 4. – Zürich, 1986. ápr. 25.) teológus, egyháztörténész. Főiskolai tanulmányait 1949-ben kezdte a budapesti Református Teológiai Akadémián. 1953 és 1956 között a Ráday Könyvtár tudományos munkatársa volt. 1956 nyarán keletkezett gyermekbénulásos betegsége gyógyítására 1957-ben Zürichbe utazott. A svájci orvosi kezelés oly eredményes volt, hogy tolókocsiban ülve dolgozni tudott. A zürichi egyetemen teológiai doktori oklevelet szerzett. 1970-ben tanársegéd lett, majd egyháztörténetet tanított a budapesti Református Teológiai Akadémián. Főleg a svájci-magyar egyháztörténeti kapcsolatokat kutatta. Publikációi magyar (a többi között az Új Látóhatárban) és német nyelven jelentek meg. Feltárta Heinrich Bullinger svájci reformátor írásos örökségét.
Zsoldos Andor (Budapest, 1893. júl. 27. – Los Angeles, 1976. okt. 28.) író, költő. 1912-ben színiiskolát végzett. Először színész volt, később újságíró lett. 1922-ben Irodalmi Színházat alapított. 1925-től az Est-lapok és a Színházi Élet tudósítója Párizsban, majd Nizzában. 1927–33-ban Berlinben élt filmíróként és rendezőként. Visszatérve Magyarországra fílmforgatókönyveket készített. Közben verseket írt. 1955 decemberében kivándorolt az Egyesült Államokba és Los Angelesben telepedett le. 1976 tavaszán Izraelben Herzl-díjat kapott.
F. M.: Szürke porszem (v. Los Angeles, 1973).