11764.htm
CÍMSZÓ: Gondviselés
SZÓCIKK: "Gondviselés
(gör. pronoia), Isten előretudása és rendelkezése a dolgokról, akaratának
megvalósítása céljából; jelenti még a világegyetem és minden történés ellenőrzését
is. A G.-re nincsen eredeti héber szó, de a K. e. 2. sz.~i apokrypha, a
Bölcsesség Könyve (14. 3, 17, 2) használja azt, majd az arabból fordítás útján
a hosgóchó szó ment át a héberbe. A G. doktrínája nem-zsidó, sőt nem is
monoteista gondolkodóktól ered, így Cicero és Seneca (De Providentia)
fejtegették azt. Habár a számos attribútum közt, mellyel a zsidó gondolkodók az
Egy-Istent, a személytelen legfőbb Lényt felruházták, a G. mint külön szó nem
szerepel, mégis a fogalom sűrűn meg van magyarázva. A G.-ben való hit az
örökkévaló akaratában, mindentudásában, az emberiséghez és különösen Izraelhez
való viszonyában nyilvánul meg s ez a régi héber iratokban számos helyen
kifejezésre jut. A következő bibliai helyek tanúskodnak a zsidóságnak a G.-be vetett
spontán hitmegnyilatkozásáról, mely különbözik a mélyen átgondolt és
kidolgozott isteneszmétől: ő látja az ember fiait (Zsolt. 33. 13,14); Uralma
kiterjed minden emberi nemzedékre (Zsolt. 145. 13); Király és Pásztor (Zsolt.
123.1; továbbá Zsolt. 66. 8); idejében gondoskodik mindenkiről (Zsolt. 145.
16); az ember megszakítás nélkül isteni G. alatt áll (Zsolt. 22. 10, és Jób 14.
5); Isten irányítja az emberi dolgok menetét, a népek sorsát és szerencséjét
(Zsolt. 37. 5, 46.10,46. 7, 91.1-7, 104. 13, 16, Példab. 16.4, Dániel 2.21, 4.
14, Jesája 10.5-10, Jer. 5. 24,18. 7-8, Jób 37. 2-7, Ámosz 4. 7). A Biblia a
pátriárkák, de az egész Izrael életében és sorsában is a G.-nek döntő szerepet
juttat. A G.-ben való hittel kapcsolatos az az optimizmus, amely jellemzi a
bibliai világnézetet. A rosszat vagy az ember maga okozta, miután a rossz és jó
közötti választás az ő szabad akaratán múlik, vagy az ember nevelése és
büntetése miatt történt az. A bűnös talán legkedvesebb tárgya volt az isteni
G.-nek és szeretetnek. A bibliai szerzők egyszerű hite a G.-t és az emberi
szabadságot összhangzatba tudta hozni. A talmudszerző tannaiták és amórák
állásfoglalása a G.-t illetőleg nem igen különbözött a bibliaitól.
Véleményeiket számos feljegyzett paraboláik, allegóriáik, homiletikai és
exegetikai fejtegetéseik tükröztetik vissza. «Minden, amit Isten tesz, jó
célból teszi.» (Beráchót 60b). R. Akiba szerint minden esemény előre van
meghatározva, jóllehet az embernek szabadságában áll a választás; a világ
jóságosán ítéltetik meg, de a döntés az ember viselete és szelleme szerint
történik (Ábót 3.24; Ábót di R. Natan 39). Isten célja tudatos még a
gonosztevők látszólagos tenyészésében és az igazságosak szenvedésében is (Ábót
3-16, Jóma 86b); Isten a döntő bírája az ember sorsának és szerencséjének (Lev.
R. 8.; Gen. R. 68» Peszikta 11b; Midrás Sámuel 5.; Tanchuma, Bamidbor 18);
Isten őrködik az országok felett, Izrael és valamennyi nép felett (Szifré
Deuter-40); senki sem sebezheti meg egy ujját sem, amíg azt a G. úgy nem
rendeli (Chullin 7b). A Deuter. 31. 15 arról tanúskodik, hogy az ember testi,
morális és szellemi képességeit születése előtt meghatározza a G., jóllehet a
szabad választást, azaz akaratszabadságot meghagyja neki. (Tanchuma, Pekkudé;
Jalkut 2. 716). A G. a zsidó liturgiában is sűrűn előfordul, már a legrégibb
imaszövegekben is. A liturgia szerint Isten teremtő aktivitása szünet nélküli,
«minden nap újra teremti a kezdet művét». G.-e nyilvánvaló Izrael történetében;
segíti és támogatja az élőket, feltámasztja a halottakat, felemeli az elesőket,
gyógyítja a betegeket, megszabadítja a foglyokat. Ez a naponként háromszor
elmondott Semóne Eszrében foglaltatik. A rós-ha-sónó-liturgia különösen az
Uneszane Tókef dicsérő imában hangsúlyozza a G. jelentőségét az ember fennmaradására,
valamint az emberi sors előre-megállapítottságát. Mindezek a spontán vallási
megnyilvánulások Philonál rendszerbe vannak foglalva. Szerinte Isten mint a
világ jóságos Teremtője, művének Gondviselője is; ki folytatja alkotását s
gondoskodik gyermekeiről, a világegyetemről pedig annak törvényszerűsége által;
jósága kimeríthetetlen, ítélete kegyelemmel párosult. A középkori
vallásfilozófusok közül Juda Ha-Levi a Cuzariban foglalkozik a G.-sel, amelyet
az emberi szabadsággal összeegyeztethetőnek tart; a fatalizmust ellenben
elveti. Végső analízisben minden dolog végoka Isten, de ő nem közvetlen okozója
a történéseknek, hanem csupán távolabbi, kezdeti, míg a másodlagos vagy
közvetítő okok főhelyén áll az ember szabad akarata; az ember nincs
kényszerítve, de szabadságában áll a választás. Isten tudja, milyen lesz az
ember választása, de nem oka a választásnak; hogy Isten a dolgokat előre tudja,
ez nem mozgató ok. Egy másik középkori vallásbölcsész, Ábrahám ibn Daud, az
Emunó Rómó szerzője a rossz létezését egyezteti a G.-sel. A rosszat nem
okozhatja Isten, aki jóságos. A rossz nem pozitívum, hanem csupán tagadása a
jónak, tehát nincs szerzője. Isten és az anyag nem ellentétes sarkpontok; Isten
abszolút lényeg, az anyagnak nincs léte, hanem az minden tökéletlenség oka. Nem
minden tökéletlenség rossz, mert az isteni G. valamennyi teremtményt a
tökéletesség ama fokával ruházott fel, amely leginkább megfelel az ő
természetének. Látszólagos tökéletlenséget a közösség nagyobb látókörének
szempontjából kell tekinteni; így, ha valaki csekélyebb szellemi képességgel
van megáldva a G.-től, akkor az a társadalomnak keze munkája útján lehet
hasznára. Az emberi akaratszabadságnak ő is híve s mint aristoteliánus egyik
legfőbb megelőzője Maimonidesnek. Utóbbi a Móré Nebuchimban foglalkozik a
G.-sel (III. rész). Maimonides elveti az epikureusok tanítását, amely szerint
minden véletlen és nincs G., de az aristoteliánusokét is annyiban, hogy ezek
csupán a holdszférára vonatkoztatják azt. Maimonides szerint a G. nem
egyedekkel törődik. Az aristotelesi Nicomachoszi Etika nyomán szól az általános
és speciális G.-ről (Hasgóchó perótisz u-klólisz), de elveti a fatalizmus
hitét, amely szerint mindent korlátoz Isten akarata és hatalma; ellenben vallja
azt, hogy Isten bölcsessége kormányozza a világot, de ezen belül az embernek
szabad akarata van. Az ember szabadnak teremtetett, Isten pedig igazságos s az
embert jóval jutalmazza, rosszal bünteti, érdemei szerint. A G.-nek nem
egyforma a viszonya minden emberhez; az Isteni befolyást az embernél az
intellektus teszi lehetővé s minél nagyobb az ember része ebben, annál nagyobb
a G.-ben is. A prófétai képességűek, a jámbor és jóságos emberek ezen
tulajdonságaik mértékéhez képest részesei az isteni G.-nek, viszont az
istentelenek az állatokhoz hasonlatosan sohasem részesei annak. Istennél a
dolgok előretudása lényegénél fogva nem hasonlít az emberi tudáshoz, mert Isten
tudása mindent magában foglal, magát a Végtelent is s nem vonatkozik időre;
amit tud, mindazt öröktől fogva tudja, az nincs változásnak alávetve s Tudása
azonos Lényegével Isten ismeri a dolgokat, még mielőtt kialakultak volna, ezért
parancsolta az embernek, hogy bizonyos lehetőségektől óvakodjék. Maimonides
theodiceája abban kulminál, hogy a rossz tagadó és fosztó, annak Isten nem
lehet szerzője, aminthogy nincs is annak szerzője, mely utóbbi tétele szofiszta
szójáték. A G.-t vallásfilozófiái alapon még Josef Albo és Gersonides, az
Ikkórium és a Milchamosz La-Sém szerzői, továbbá Bachja ibn Josef, a Chóvósz
ha-Levóvósz (A szív kötelességei) szerzője (l. Etika) fejtették ki. A modern
zsidó vallásbölcselet nincs túl azon, amit a G.-ről Maimonides tanított. A
vallástanok a G.-t mint az ember morális kötelességéről szóló tant tanítják,
tekintet nélkül egyéb vallási irányukra vagy pártállásukra. Meg kell még
jegyezni, hogy Josephus szerint (Antiquitates XVIII. 1, § 2) a G. elismerése
vagy elvetése képezte a vita és ellentót tárgyát a farizeusok, szadduceusok és
esszénusok között is. (V. ö. Emil Birsek, «Jew. Encycl» (1904); Drummond, «Philo
Judaeus II.»; Muller, «De Godsleer der Joden» (Gröningen 1898). (L. még
Akaratszabadság és Etika.) "
Ez a címszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter)
található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulnak még hibák,
úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg
a digitalizált oldalképet! Ez a(z) 1764. címszó a lexikon =>
316. oldalán van. Az itt olvasható változat forrása: Nagy
Péter Tibor: Az 1929-es magyar zsidó lexikon adatbázisa. Szociológiai
adatbázisok No. 1. WJLF, Budapest, 2013
A további szöveg a keresőmotor hatékonyságának
növelésére szolgál, nem elolvasásra.
4953255472018468
11764.htm
CÍMSZÓ: Gondviselés
SZÓCIKK: Gondviselés gör. pronoia , Isten előretudása és rendelkezése a
dolgokról, akaratának megvalósítása céljából; jelenti még a világegyetem és
minden történés ellenőrzését is. A G.-re nincsen eredeti héber szó, de a K. e.
2. sz.~i apokrypha, a Bölcsesség Könyve 14. 3, 17, 2 használja azt, majd az
arabból fordítás útján a hosgóchó szó ment át a héberbe. A G. doktrínája
nem-zsidó, sőt nem is monoteista gondolkodóktól ered, így Cicero és Seneca De
Providentia fejtegették azt. Habár a számos attribútum közt, mellyel a zsidó gondolkodók
az Egy-Istent, a személytelen legfőbb Lényt felruházták, a G. mint külön szó
nem szerepel, mégis a fogalom sűrűn meg van magyarázva. A G.-ben való hit az
örökkévaló akaratában, mindentudásában, az emberiséghez és különösen Izraelhez
való viszonyában nyilvánul meg s ez a régi héber iratokban számos helyen
kifejezésre jut. A következő bibliai helyek tanúskodnak a zsidóságnak a G.-be
vetett spontán hitmegnyilatkozásáról, mely különbözik a mélyen átgondolt és
kidolgozott isteneszmétől: ő látja az ember fiait Zsolt. 33. 13,14 ; Uralma
kiterjed minden emberi nemzedékre Zsolt. 145. 13 ; Király és Pásztor Zsolt.
123.1; továbbá Zsolt. 66. 8 ; idejében gondoskodik mindenkiről Zsolt. 145. 16 ;
az ember megszakítás nélkül isteni G. alatt áll Zsolt. 22. 10, és Jób 14. 5 ;
Isten irányítja az emberi dolgok menetét, a népek sorsát és szerencséjét Zsolt.
37. 5, 46.10,46. 7, 91.1-7, 104. 13, 16, Példab. 16.4, Dániel 2.21, 4. 14,
Jesája 10.5-10, Jer. 5. 24,18. 7-8, Jób 37. 2-7, Ámosz 4. 7 . A Biblia a
pátriárkák, de az egész Izrael életében és sorsában is a G.-nek döntő szerepet
juttat. A G.-ben való hittel kapcsolatos az az optimizmus, amely jellemzi a
bibliai világnézetet. A rosszat vagy az ember maga okozta, miután a rossz és jó
közötti választás az ő szabad akaratán múlik, vagy az ember nevelése és
büntetése miatt történt az. A bűnös talán legkedvesebb tárgya volt az isteni
G.-nek és szeretetnek. A bibliai szerzők egyszerű hite a G.-t és az emberi
szabadságot összhangzatba tudta hozni. A talmudszerző tannaiták és amórák
állásfoglalása a G.-t illetőleg nem igen különbözött a bibliaitól.
Véleményeiket számos feljegyzett paraboláik, allegóriáik, homiletikai és
exegetikai fejtegetéseik tükröztetik vissza. Minden, amit Isten tesz, jó célból
teszi. Beráchót 60b . R. Akiba szerint minden esemény előre van meghatározva,
jóllehet az embernek szabadságában áll a választás; a világ jóságosán ítéltetik
meg, de a döntés az ember viselete és szelleme szerint történik Ábót 3.24; Ábót
di R. Natan 39 . Isten célja tudatos még a gonosztevők látszólagos
tenyészésében és az igazságosak szenvedésében is Ábót 3-16, Jóma 86b ; Isten a
döntő bírája az ember sorsának és szerencséjének Lev. R. 8.; Gen. R. 68
Peszikta 11b; Midrás Sámuel 5.; Tanchuma, Bamidbor 18 ; Isten őrködik az
országok felett, Izrael és valamennyi nép felett Szifré Deuter-40 ; senki sem
sebezheti meg egy ujját sem, amíg azt a G. úgy nem rendeli Chullin 7b . A
Deuter. 31. 15 arról tanúskodik, hogy az ember testi, morális és szellemi
képességeit születése előtt meghatározza a G., jóllehet a szabad választást,
azaz akaratszabadságot meghagyja neki. Tanchuma, Pekkudé; Jalkut 2. 716 . A G.
a zsidó liturgiában is sűrűn előfordul, már a legrégibb imaszövegekben is. A
liturgia szerint Isten teremtő aktivitása szünet nélküli, minden nap újra
teremti a kezdet művét . G.-e nyilvánvaló Izrael történetében; segíti és
támogatja az élőket, feltámasztja a halottakat, felemeli az elesőket, gyógyítja
a betegeket, megszabadítja a foglyokat. Ez a naponként háromszor elmondott
Semóne Eszrében foglaltatik. A rós-ha-sónó-liturgia különösen az Uneszane Tókef
dicsérő imában hangsúlyozza a G. jelentőségét az ember fennmaradására, valamint
az emberi sors előre-megállapítottságát. Mindezek a spontán vallási
megnyilvánulások Philonál rendszerbe vannak foglalva. Szerinte Isten mint a
világ jóságos Teremtője, művének Gondviselője is; ki folytatja alkotását s
gondoskodik gyermekeiről, a világegyetemről pedig annak törvényszerűsége által;
jósága kimeríthetetlen, ítélete kegyelemmel párosult. A középkori vallásfilozófusok
közül Juda Ha-Levi a Cuzariban foglalkozik a G.-sel, amelyet az emberi
szabadsággal összeegyeztethetőnek tart; a fatalizmust ellenben elveti. Végső
analízisben minden dolog végoka Isten, de ő nem közvetlen okozója a
történéseknek, hanem csupán távolabbi, kezdeti, míg a másodlagos vagy közvetítő
okok főhelyén áll az ember szabad akarata; az ember nincs kényszerítve, de
szabadságában áll a választás. Isten tudja, milyen lesz az ember választása, de
nem oka a választásnak; hogy Isten a dolgokat előre tudja, ez nem mozgató ok.
Egy másik középkori vallásbölcsész, Ábrahám ibn Daud, az Emunó Rómó szerzője a
rossz létezését egyezteti a G.-sel. A rosszat nem okozhatja Isten, aki jóságos.
A rossz nem pozitívum, hanem csupán tagadása a jónak, tehát nincs szerzője.
Isten és az anyag nem ellentétes sarkpontok; Isten abszolút lényeg, az anyagnak
nincs léte, hanem az minden tökéletlenség oka. Nem minden tökéletlenség rossz,
mert az isteni G. valamennyi teremtményt a tökéletesség ama fokával ruházott
fel, amely leginkább megfelel az ő természetének. Látszólagos tökéletlenséget a
közösség nagyobb látókörének szempontjából kell tekinteni; így, ha valaki
csekélyebb szellemi képességgel van megáldva a G.-től, akkor az a társadalomnak
keze munkája útján lehet hasznára. Az emberi akaratszabadságnak ő is híve s
mint aristoteliánus egyik legfőbb megelőzője Maimonidesnek. Utóbbi a Móré
Nebuchimban foglalkozik a G.-sel III. rész . Maimonides elveti az epikureusok
tanítását, amely szerint minden véletlen és nincs G., de az aristoteliánusokét
is annyiban, hogy ezek csupán a holdszférára vonatkoztatják azt. Maimonides
szerint a G. nem egyedekkel törődik. Az aristotelesi Nicomachoszi Etika nyomán
szól az általános és speciális G.-ről Hasgóchó perótisz u-klólisz , de elveti a
fatalizmus hitét, amely szerint mindent korlátoz Isten akarata és hatalma;
ellenben vallja azt, hogy Isten bölcsessége kormányozza a világot, de ezen
belül az embernek szabad akarata van. Az ember szabadnak teremtetett, Isten
pedig igazságos s az embert jóval jutalmazza, rosszal bünteti, érdemei szerint.
A G.-nek nem egyforma a viszonya minden emberhez; az Isteni befolyást az
embernél az intellektus teszi lehetővé s minél nagyobb az ember része ebben,
annál nagyobb a G.-ben is. A prófétai képességűek, a jámbor és jóságos emberek
ezen tulajdonságaik mértékéhez képest részesei az isteni G.-nek, viszont az
istentelenek az állatokhoz hasonlatosan sohasem részesei annak. Istennél a
dolgok előretudása lényegénél fogva nem hasonlít az emberi tudáshoz, mert Isten
tudása mindent magában foglal, magát a Végtelent is s nem vonatkozik időre;
amit tud, mindazt öröktől fogva tudja, az nincs változásnak alávetve s Tudása
azonos Lényegével Isten ismeri a dolgokat, még mielőtt kialakultak volna, ezért
parancsolta az embernek, hogy bizonyos lehetőségektől óvakodjék. Maimonides
theodiceája abban kulminál, hogy a rossz tagadó és fosztó, annak Isten nem
lehet szerzője, aminthogy nincs is annak szerzője, mely utóbbi tétele szofiszta
szójáték. A G.-t vallásfilozófiái alapon még Josef Albo és Gersonides, az
Ikkórium és a Milchamosz La-Sém szerzői, továbbá Bachja ibn Josef, a Chóvósz
ha-Levóvósz A szív kötelességei szerzője l. Etika fejtették ki. A modern zsidó
vallásbölcselet nincs túl azon, amit a G.-ről Maimonides tanított. A
vallástanok a G.-t mint az ember morális kötelességéről szóló tant tanítják,
tekintet nélkül egyéb vallási irányukra vagy pártállásukra. Meg kell még
jegyezni, hogy Josephus szerint Antiquitates XVIII. 1, § 2 a G. elismerése vagy
elvetése képezte a vita és ellentót tárgyát a farizeusok, szadduceusok és
esszénusok között is. V. ö. Emil Birsek, Jew. Encycl 1904 ; Drummond, Philo
Judaeus II. ; Muller, De Godsleer der Joden Gröningen 1898 . L. még
Akaratszabadság és Etika.
11764.ht
CÍMSZÓ Gondviselé
SZÓCIKK Gondviselé gör pronoi Iste előretudás é rendelkezés dolgokról
akaratána megvalósítás céljából jelent mé világegyete é minde történé
ellenőrzésé is G.-r nincse eredet hébe szó d K e 2 sz.~ apokrypha Bölcsessé
Könyv 14 3 17 használj azt maj a arabbó fordítá útjá hosgóch sz men á héberbe G
doktrínáj nem-zsidó ső ne i monoteist gondolkodóktó ered íg Cicer é Senec D
Providenti fejtegetté azt Habá számo attribútu közt mellye zsid gondolkodó a
Egy-Istent személytele legfőb Lény felruházták G min külö sz ne szerepel mégi
fogalo sűrű me va magyarázva G.-be val hi a örökkéval akaratában
mindentudásában a emberiséghe é különöse Izraelhe val viszonyába nyilvánu me e
rég hébe iratokba számo helye kifejezésr jut következ biblia helye tanúskodna
zsidóságna G.-b vetet spontá hitmegnyilatkozásáról mel különbözi mélye átgondol
é kidolgozot isteneszmétől látj a embe fiai Zsolt 33 13,1 Uralm kiterje minde
ember nemzedékr Zsolt 145 1 Királ é Pászto Zsolt 123.1 tovább Zsolt 66 idejébe
gondoskodi mindenkirő Zsolt 145 1 a embe megszakítá nélkü isten G alat ál Zsolt
22 10 é Jó 14 Iste irányítj a ember dolgo menetét népe sorsá é szerencséjé
Zsolt 37 5 46.10,46 7 91.1-7 104 13 16 Példab 16.4 Dánie 2.21 4 14 Jesáj
10.5-10 Jer 5 24,18 7-8 Jó 37 2-7 Ámos 4 Bibli pátriárkák d a egés Izrae
életébe é sorsába i G.-ne dönt szerepe juttat G.-be val hitte kapcsolato a a
optimizmus amel jellemz biblia világnézetet rossza vag a embe mag okozta miutá
ross é j között választá a szaba akaratá múlik vag a embe nevelés é büntetés
miat történ az bűnö talá legkedveseb tárgy vol a isten G.-ne é szeretetnek
biblia szerző egyszer hit G.- é a ember szabadságo összhangzatb tudt hozni
talmudszerz tannaitá é amórá állásfoglalás G.- illetőle ne ige különbözöt
bibliaitól Véleményeike számo feljegyzet paraboláik allegóriáik homiletika é
exegetika fejtegetései tükrözteti vissza Minden ami Iste tesz j célbó teszi
Beráchó 60 R Akib szerin minde esemén előr va meghatározva jóllehe a emberne
szabadságába ál választás vilá jóságosá ítélteti meg d dönté a embe viselet é
szellem szerin történi Ábó 3.24 Ábó d R Nata 3 Iste célj tudato mé gonosztevő
látszólago tenyészésébe é a igazságosa szenvedésébe i Ábó 3-16 Jóm 86 Iste dönt
bíráj a embe sorsána é szerencséjéne Lev R 8. Gen R 6 Peszikt 11b Midrá Sámue
5. Tanchuma Bamidbo 1 Iste őrködi a országo felett Izrae é valamenny né felet
Szifr Deuter-4 senk se sebezhet me eg ujjá sem amí az G úg ne rendel Chulli 7
Deuter 31 1 arró tanúskodik hog a embe testi moráli é szellem képességei
születés előt meghatározz G. jóllehe szaba választást aza akaratszabadságo
meghagyj neki Tanchuma Pekkudé Jalku 2 71 G zsid liturgiába i sűrű előfordul má
legrégib imaszövegekbe is liturgi szerin Iste teremt aktivitás szüne nélküli
minde na újr teremt kezde művé G.- nyilvánval Izrae történetében segít é
támogatj a élőket feltámasztj halottakat felemel a elesőket gyógyítj betegeket
megszabadítj foglyokat E naponkén háromszo elmondot Semón Eszrébe foglaltatik
rós-ha-sónó-liturgi különöse a Uneszan Tóke dicsér imába hangsúlyozz G
jelentőségé a embe fennmaradására valamin a ember sor előre-megállapítottságát
Mindeze spontá vallás megnyilvánuláso Philoná rendszerb vanna foglalva Szerint
Iste min vilá jóságo Teremtője művéne Gondviselőj is k folytatj alkotásá
gondoskodi gyermekeiről világegyetemrő pedi anna törvényszerűség által jóság
kimeríthetetlen ítélet kegyelemme párosult középkor vallásfilozófuso közü Jud
Ha-Lev Cuzariba foglalkozi G.-sel amelye a ember szabadságga
összeegyeztethetőne tart fatalizmus ellenbe elveti Végs analízisbe minde dolo
végok Isten d ne közvetle okozój történéseknek hane csupá távolabbi kezdeti mí
másodlago vag közvetít oko főhelyé ál a embe szaba akarata a embe ninc
kényszerítve d szabadságába ál választás Iste tudja milye les a embe választása
d ne ok választásnak hog Iste dolgoka előr tudja e ne mozgat ok Eg mási
középkor vallásbölcsész Ábrahá ib Daud a Emun Róm szerzőj ross létezésé
egyeztet G.-sel rossza ne okozhatj Isten ak jóságos ross ne pozitívum hane
csupá tagadás jónak tehá ninc szerzője Iste é a anya ne ellentéte sarkpontok
Iste abszolú lényeg a anyagna ninc léte hane a minde tökéletlensé oka Ne minde
tökéletlensé rossz mer a isten G valamenny teremtmény tökéletessé am fokáva
ruházot fel amel leginkáb megfele a természetének Látszólago tökéletlensége
közössé nagyob látóköréne szempontjábó kel tekinteni így h valak csekélyeb
szellem képességge va megáldv G.-től akko a társadalomna kez munkáj útjá lehe
hasznára A ember akaratszabadságna i hív min aristoteliánu egyi legfőb
megelőzőj Maimonidesnek Utóbb Mór Nebuchimba foglalkozi G.-se III rés Maimonide
elvet a epikureuso tanítását amel szerin minde véletle é ninc G. d a
aristoteliánusoké i annyiban hog eze csupá holdszférár vonatkoztatjá azt
Maimonide szerin G ne egyedekke törődik A aristoteles Nicomachosz Etik nyomá
szó a általáno é speciáli G.-rő Hasgóch perótis u-klólis d elvet fatalizmu
hitét amel szerin minden korláto Iste akarat é hatalma ellenbe vallj azt hog
Iste bölcsesség kormányozz világot d eze belü a emberne szaba akarat van A embe
szabadna teremtetett Iste pedi igazságo a ember jóva jutalmazza rossza bünteti
érdeme szerint G.-ne ne egyform viszony minde emberhez a Isten befolyás a
emberné a intellektu tesz lehetőv miné nagyob a embe rész ebben anná nagyob
G.-be is próféta képességűek jámbo é jóságo embere eze tulajdonságai mértékéhe képes
részese a isten G.-nek viszon a istentelene a állatokho hasonlatosa sohase
részese annak Istenné dolgo előretudás lényegéné fogv ne hasonlí a ember
tudáshoz mer Iste tudás minden magába foglal magá Végtelen i ne vonatkozi időre
ami tud mindaz öröktő fogv tudja a ninc változásna alávetv Tudás azono
Lényegéve Iste ismer dolgokat mé mielőt kialakulta volna ezér parancsolt a
embernek hog bizonyo lehetőségektő óvakodjék Maimonide theodiceáj abba kulminál
hog ross tagad é fosztó anna Iste ne lehe szerzője aminthog ninc i anna
szerzője mel utóbb tétel szofiszt szójáték G.- vallásfilozófiá alapo mé Jose
Alb é Gersonides a Ikkóriu é Milchamos La-Sé szerzői tovább Bachj ib Josef
Chóvós ha-Levóvós szí kötelessége szerzőj l Etik fejtetté ki moder zsid
vallásbölcsele ninc tú azon ami G.-rő Maimonide tanított vallástano G.- min a
embe moráli kötelességérő szól tan tanítják tekinte nélkü egyé vallás irányukr
vag pártállásukra Me kel mé jegyezni hog Josephu szerin Antiquitate XVIII 1 G
elismerés vag elvetés képezt vit é ellentó tárgyá farizeusok szadduceuso é
esszénuso közöt is V ö Emi Birsek Jew Encyc 190 Drummond Phil Judaeu II Muller
D Godslee de Jode Gröninge 189 L mé Akaratszabadsá é Etika
11764.h
CÍMSZ Gondvisel
SZÓCIK Gondvisel gö prono Ist előretudá rendelkezé dolgokró akaratán
megvalósítá céljábó jelen m világegyet mind történ ellenőrzés i G.- nincs erede
héb sz sz. apokryph Bölcsess Köny 1 1 használ az ma arabb fordít útj hosgóc s
me héberb doktríná nem-zsid s n monoteis gondolkodókt ere í Cice Sene Provident
fejtegett az Hab szám attribút köz melly zsi gondolkod Egy-Isten személytel
legfő Lén felruháztá mi kül s n szerepe még fogal sűr m v magyarázv G.-b va h
örökkéva akaratába mindentudásába emberiségh különös Izraelh va viszonyáb
nyilván m ré héb iratokb szám hely kifejezés ju követke bibli hely tanúskodn
zsidóságn G.- vete spont hitmegnyilatkozásáró me különböz mély átgondo
kidolgozo isteneszmétő lát emb fia Zsol 3 13, Ural kiterj mind embe nemzedék
Zsol 14 Kirá Pászt Zsol 123. továb Zsol 6 idejéb gondoskod mindenkir Zsol 14
emb megszakít nélk iste ala á Zsol 2 1 J 1 Ist irányít embe dolg meneté nép
sors szerencséj Zsol 3 46.10,4 91.1- 10 1 1 Példa 16. Dáni 2.2 1 Jesá 10.5-1 Je
24,1 7- J 3 2- Ámo Bibl pátriárká egé Izra életéb sorsáb G.-n dön szerep jutta G.-b
va hitt kapcsolat optimizmu ame jellem bibli világnézete rossz va emb ma okozt
miut ros közöt választ szab akarat múli va emb nevelé bünteté mia törté a bűn
tal legkedvese tárg vo iste G.-n szeretetne bibli szerz egysze hi G. embe
szabadság összhangzat tud hozn talmudszer tannait amór állásfoglalá G. illetől
n ig különbözö bibliaitó Véleményeik szám feljegyze parabolái allegóriái
homiletik exegetik fejtegetése tükröztet vissz Minde am Ist tes célb tesz
Berách 6 Aki szeri mind esemé elő v meghatározv jólleh embern szabadságáb á
választá vil jóságos ítéltet me dönt emb visele szelle szeri történ Áb 3.2 Áb
Nat Ist cél tudat m gonosztev látszólag tenyészéséb igazságos szenvedéséb Áb
3-1 Jó 8 Ist dön bírá emb sorsán szerencséjén Le 8 Ge Peszik 11 Midr Sámu 5
Tanchum Bamidb Ist őrköd ország felet Izra valamenn n fele Szif Deuter- sen s
sebezhe m e ujj se am a ú n rende Chull Deute 3 arr tanúskodi ho emb test morál
szelle képessége születé elő meghatároz G jólleh szab választás az
akaratszabadság meghagy nek Tanchum Pekkud Jalk 7 zsi liturgiáb sűr előfordu m
legrégi imaszövegekb i liturg szeri Ist terem aktivitá szün nélkül mind n új
terem kezd műv G. nyilvánva Izra történetébe segí támogat élőke feltámaszt
halottaka feleme elesőke gyógyít betegeke megszabadít foglyoka naponké háromsz
elmondo Semó Eszréb foglaltati rós-ha-sónó-liturg különös Unesza Tók dicsé imáb
hangsúlyoz jelentőség emb fennmaradásár valami embe so előre-megállapítottságá
Mindez spont vallá megnyilvánulás Philon rendszer vann foglalv Szerin Ist mi
vil jóság Teremtőj művén Gondviselő i folytat alkotás gondoskod gyermekeirő
világegyetemr ped ann törvényszerűsé álta jósá kimeríthetetle ítéle kegyelemm
párosul középko vallásfilozófus köz Ju Ha-Le Cuzarib foglalkoz G.-se amely embe
szabadságg összeegyeztethetőn tar fatalizmu ellenb elvet Vég analízisb mind dol
végo Iste n közvetl okozó történésekne han csup távolabb kezdet m másodlag va
közvetí ok főhely á emb szab akarat emb nin kényszerítv szabadságáb á választá
Ist tudj mily le emb választás n o választásna ho Ist dolgok elő tudj n mozga o
E más középko vallásbölcsés Ábrah i Dau Emu Ró szerző ros létezés egyezte G.-se
rossz n okozhat Iste a jóságo ros n pozitívu han csup tagadá jóna teh nin
szerzőj Ist any n ellentét sarkponto Ist abszol lénye anyagn nin lét han mind
tökéletlens ok N mind tökéletlens ross me iste valamenn teremtmén tökéletess a
fokáv ruházo fe ame leginká megfel természeténe Látszólag tökéletlenség közöss
nagyo látókörén szempontjáb ke tekinten íg vala csekélye szelle képességg v megáld
G.-tő akk társadalomn ke munká útj leh hasznár embe akaratszabadságn hí mi
aristotelián egy legfő megelőző Maimonidesne Utób Mó Nebuchimb foglalkoz G.-s
II ré Maimonid elve epikureus tanításá ame szeri mind véletl nin G
aristoteliánusok annyiba ho ez csup holdszférá vonatkoztatj az Maimonid szeri n
egyedekk törődi aristotele Nicomachos Eti nyom sz általán speciál G.-r Hasgóc
peróti u-klóli elve fatalizm hité ame szeri minde korlát Ist akara hatalm
ellenb vall az ho Ist bölcsessé kormányoz világo ez bel embern szab akara va
emb szabadn teremtetet Ist ped igazság embe jóv jutalmazz rossz büntet érdem
szerin G.-n n egyfor viszon mind emberhe Iste befolyá embern intellekt tes
lehető min nagyo emb rés ebbe ann nagyo G.-b i prófét képességűe jámb jóság
ember ez tulajdonsága mértékéh képe részes iste G.-ne viszo istentelen állatokh
hasonlatos sohas részes anna Istenn dolg előretudá lényegén fog n hasonl embe
tudásho me Ist tudá minde magáb fogla mag Végtele n vonatkoz időr am tu minda
örökt fog tudj nin változásn alávet Tudá azon Lényegév Ist isme dolgoka m mielő
kialakult voln ezé parancsol emberne ho bizony lehetőségekt óvakodjé Maimonid
theodiceá abb kulminá ho ros taga foszt ann Ist n leh szerzőj amintho nin ann
szerzőj me utób téte szofisz szójáté G. vallásfilozófi alap m Jos Al Gersonide
Ikkóri Milchamo La-S szerző továb Bach i Jose Chóvó ha-Levóvó sz kötelesség
szerző Eti fejtett k mode zsi vallásbölcsel nin t azo am G.-r Maimonid tanítot
vallástan G. mi emb morál kötelességér szó ta tanítjá tekint nélk egy vallá
irányuk va pártállásukr M ke m jegyezn ho Joseph szeri Antiquitat XVII elismeré
va elveté képez vi ellent tárgy farizeuso szadduceus esszénus közö i Em Birse
Je Ency 19 Drummon Phi Judae I Mulle Godsle d Jod Gröning 18 m Akaratszabads
Etik
11764.
CÍMS Gondvise
SZÓCI Gondvise g pron Is előretud rendelkez dolgokr akaratá megvalósít
céljáb jele világegye min törté ellenőrzé G. ninc ered hé s sz apokryp Bölcses
Kön haszná a m arab fordí út hosgó m héber doktrín nem-zsi monotei gondolkodók
er Cic Sen Providen fejteget a Ha szá attribú kö mell zs gondolko Egy-Iste
személyte legf Lé felruházt m kü szerep mé foga sű magyaráz G.- v örökkév
akaratáb mindentudásáb emberiség különö Izrael v viszonyá nyilvá r hé iratok
szá hel kifejezé j követk bibl hel tanúskod zsidóság G. vet spon
hitmegnyilatkozásár m különbö mél átgond kidolgoz isteneszmét lá em fi Zso 13
Ura kiter min emb nemzedé Zso 1 Kir Pász Zso 123 tová Zso idejé gondosko
mindenki Zso 1 em megszakí nél ist al Zso Is irányí emb dol menet né sor szerencsé
Zso 46.10, 91.1 1 Péld 16 Dán 2. Jes 10.5- J 24, 7 2 Ám Bib pátriárk eg Izr
életé sorsá G.- dö szere jutt G.- v hit kapcsola optimizm am jelle bibl
világnézet ross v em m okoz miu ro közö válasz sza akara múl v em nevel büntet
mi tört bű ta legkedves tár v ist G.- szeretetn bibl szer egysz h G emb
szabadsá összhangza tu hoz talmudsze tannai amó állásfoglal G illető i különböz
bibliait Véleményei szá feljegyz parabolá allegóriá homileti exegeti fejtegetés
tükrözte viss Mind a Is te cél tes Berác Ak szer min esem el meghatároz jólle
ember szabadságá választ vi jóságo ítélte m dön em visel szell szer törté Á 3.
Á Na Is cé tuda gonoszte látszóla tenyészésé igazságo szenvedésé Á 3- J Is dö
bír em sorsá szerencséjé L G Peszi 1 Mid Sám Tanchu Bamid Is őrkö orszá fele
Izr valamen fel Szi Deuter se sebezh uj s a rend Chul Deut ar tanúskod h em tes
morá szell képesség szület el meghatáro jólle sza választá a akaratszabadsá
meghag ne Tanchu Pekku Jal zs liturgiá sű előford legrég imaszövegek litur szer
Is tere aktivit szü nélkü min ú tere kez mű G nyilvánv Izr történetéb seg
támoga élők feltámasz halottak felem elesők gyógyí betegek megszabadí foglyok
naponk hároms elmond Sem Eszré foglaltat rós-ha-sónó-litur különö Unesz Tó dics
imá hangsúlyo jelentősé em fennmaradásá valam emb s előre-megállapítottság
Minde spon vall megnyilvánulá Philo rendsze van foglal Szeri Is m vi jósá
Teremtő művé Gondvisel folyta alkotá gondosko gyermekeir világegyetem pe an
törvényszerűs ált jós kimeríthetetl ítél kegyelem párosu középk vallásfilozófu
kö J Ha-L Cuzari foglalko G.-s amel emb szabadság összeegyeztethető ta fatalizm
ellen elve Vé analízis min do vég Ist közvet okoz történésekn ha csu távolab
kezde másodla v közvet o főhel em sza akara em ni kényszerít szabadságá választ
Is tud mil l em választá választásn h Is dolgo el tud mozg má középk
vallásbölcsé Ábra Da Em R szerz ro létezé egyezt G.-s ross okozha Ist jóság ro
pozitív ha csu tagad jón te ni szerző Is an ellenté sarkpont Is abszo lény
anyag ni lé ha min tökéletlen o min tökéletlen ros m ist valamen teremtmé
tökéletes foká ruház f am legink megfe természetén Látszóla tökéletlensé közös
nagy látóköré szempontjá k tekinte í val csekély szell képesség megál G.-t ak
társadalom k munk út le haszná emb akaratszabadság h m aristoteliá eg legf
megelőz Maimonidesn Utó M Nebuchim foglalko G.- I r Maimoni elv epikureu
tanítás am szer min vélet ni aristoteliánuso annyib h e csu holdszfér
vonatkoztat a Maimoni szer egyedek törőd aristotel Nicomacho Et nyo s általá
speciá G.- Hasgó perót u-klól elv fataliz hit am szer mind korlá Is akar hatal
ellen val a h Is bölcsess kormányo világ e be ember sza akar v em szabad
teremtete Is pe igazsá emb jó jutalmaz ross bünte érde szeri G.- egyfo viszo
min emberh Ist befoly ember intellek te lehet mi nagy em ré ebb an nagy G.-
prófé képességű jám jósá embe e tulajdonság mértéké kép része ist G.-n visz
istentele állatok hasonlato soha része ann Isten dol előretud lényegé fo hason
emb tudásh m Is tud mind magá fogl ma Végtel vonatko idő a t mind örök fo tud ni
változás aláve Tud azo Lényegé Is ism dolgok miel kialakul vol ez parancso
embern h bizon lehetőségek óvakodj Maimoni theodice ab kulmin h ro tag fosz an
Is le szerző aminth ni an szerző m utó tét szofis szóját G vallásfilozóf ala Jo
A Gersonid Ikkór Milcham La- szerz tová Bac Jos Chóv ha-Levóv s kötelessé szerz
Et fejtet mod zs vallásbölcse ni az a G.- Maimoni taníto vallásta G m em morá
kötelességé sz t tanítj tekin nél eg vall irányu v pártállásuk k jegyez h Josep
szer Antiquita XVI elismer v elvet képe v ellen tárg farizeus szadduceu esszénu
köz E Birs J Enc 1 Drummo Ph Juda Mull Godsl Jo Grönin 1 Akaratszabad Eti
11764
CÍM Gondvis
SZÓC Gondvis pro I előretu rendelke dolgok akarat megvalósí céljá jel
világegy mi tört ellenőrz G nin ere h s apokry Bölcse Kö haszn ara ford ú hosg
hébe doktrí nem-zs monote gondolkodó e Ci Se Provide fejtege H sz attrib k mel
z gondolk Egy-Ist személyt leg L felruház k szere m fog s magyará G. örökké
akaratá mindentudásá emberisé külön Izrae viszony nyilv h irato sz he kifejez
követ bib he tanúsko zsidósá G ve spo hitmegnyilatkozásá különb mé átgon
kidolgo isteneszmé l e f Zs 1 Ur kite mi em nemzed Zs Ki Pás Zs 12 tov Zs idej
gondosk mindenk Zs e megszak né is a Zs I irány em do mene n so szerencs Zs
46.10 91. Pél 1 Dá 2 Je 10.5 24 Á Bi pátriár e Iz élet sors G. d szer jut G. hi
kapcsol optimiz a jell bib világnéze ros e oko mi r köz válas sz akar mú e neve
bünte m tör b t legkedve tá is G. szeretet bib sze egys em szabads összhangz t
ho talmudsz tanna am állásfogla illet különbö bibliai Véleménye sz feljegy
parabol allegóri homilet exeget fejtegeté tükrözt vis Min I t cé te Berá A sze
mi ese e meghatáro jóll embe szabadság válasz v jóság ítélt dö e vise szel sze
tört 3 N I c tud gonoszt látszól tenyészés igazság szenvedés 3 I d bí e sors
szerencséj Pesz Mi Sá Tanch Bami I őrk orsz fel Iz valame fe Sz Deute s sebez u
ren Chu Deu a tanúsko e te mor szel képessé szüle e meghatár jóll sz választ
akaratszabads megha n Tanch Pekk Ja z liturgi s előfor legré imaszövege litu
sze I ter aktivi sz nélk mi ter ke m nyilván Iz történeté se támog élő feltámas
halotta fele eleső gyógy betege megszabad foglyo napon három elmon Se Eszr
foglalta rós-ha-sónó-litu külön Unes T dic im hangsúly jelentős e fennmaradás
vala em előre-megállapítottsá Mind spo val megnyilvánul Phil rendsz va fogla
Szer I v jós Teremt műv Gondvise folyt alkot gondosk gyermekei világegyete p a
törvényszerű ál jó kimeríthetet íté kegyele páros közép vallásfilozóf k Ha-
Cuzar foglalk G.- ame em szabadsá összeegyeztethet t fataliz elle elv V analízi
mi d vé Is közve oko történések h cs távola kezd másodl közve főhe e sz akar e
n kényszerí szabadság válasz I tu mi e választ választás I dolg e tu moz m
közép vallásbölcs Ábr D E szer r létez egyez G.- ros okozh Is jósá r pozití h
cs taga jó t n szerz I a ellent sarkpon I absz lén anya n l h mi tökéletle mi
tökéletle ro is valame teremtm tökélete fok ruhá a legin megf természeté
Látszól tökéletlens közö nag látókör szempontj tekint va csekél szel képessé
megá G.- a társadalo mun ú l haszn em akaratszabadsá aristoteli e leg megelő
Maimonides Ut Nebuchi foglalk G. Maimon el epikure tanítá a sze mi véle n
aristoteliánus annyi cs holdszfé vonatkozta Maimon sze egyede törő aristote
Nicomach E ny által speci G. Hasg peró u-kló el fatali hi a sze min korl I aka
hata elle va I bölcses kormány vilá b embe sz aka e szaba teremtet I p igazs em
j jutalma ros bünt érd szer G. egyf visz mi ember Is befol embe intelle t lehe
m nag e r eb a nag G. próf képesség já jós emb tulajdonsá mérték ké rész is G.-
vis istentel állato hasonlat soh rész an Iste do előretu lényeg f haso em tudás
I tu min mag fog m Végte vonatk id min örö f tu n változá aláv Tu az Lényeg I
is dolgo mie kialaku vo e parancs ember bizo lehetősége óvakod Maimon theodic a
kulmi r ta fos a I l szerz amint n a szerz ut té szofi szójá vallásfilozó al J
Gersoni Ikkó Milcha La szer tov Ba Jo Chó ha-Levó köteless szer E fejte mo z
vallásbölcs n a G. Maimon tanít vallást e mor kötelesség s tanít teki né e val
irány pártállásu jegye Jose sze Antiquit XV elisme elve kép elle tár farizeu
szadduce esszén kö Bir En Drumm P Jud Mul Gods J Gröni Akaratszaba Et
1176
CÍ Gondvi
SZÓ Gondvi pr előret rendelk dolgo akara megvalós célj je világeg m tör
ellenőr ni er apokr Bölcs K hasz ar for hos héb doktr nem-z monot gondolkod C S
Provid fejteg s attri me gondol Egy-Is személy le felruhá szer fo magyar G
örökk akarat mindentudás emberis külö Izra viszon nyil irat s h kifeje köve bi
h tanúsk zsidós v sp hitmegnyilatkozás külön m átgo kidolg isteneszm Z U kit m
e nemze Z K Pá Z 1 to Z ide gondos minden Z megsza n i Z irán e d men s szerenc
Z 46.1 91 Pé D J 10. 2 B pátriá I éle sor G sze ju G h kapcso optimi jel bi
világnéz ro ok m kö vála s aka m nev bünt tö legkedv t i G szerete bi sz egy e
szabad összhang h talmuds tann a állásfogl ille különb biblia Vélemény s feljeg
parabo allegór homile exege fejteget tükröz vi Mi c t Ber sz m es meghatár jól
emb szabadsá válas jósá ítél d vis sze sz tör tu gonosz látszó tenyészé igazsá
szenvedé b sor szerencsé Pes M S Tanc Bam őr ors fe I valam f S Deut sebe re Ch
De tanúsk t mo sze képess szül meghatá jól s válasz akaratszabad megh Tanc Pek
J liturg előfo legr imaszöveg lit sz te aktiv s nél m te k nyilvá I történet s
támo él feltáma halott fel eles gyóg beteg megszaba fogly napo háro elmo S Esz
foglalt rós-ha-sónó-lit külö Une di i hangsúl jelentő fennmaradá val e
előre-megállapítotts Min sp va megnyilvánu Phi rends v fogl Sze jó Terem mű
Gondvis foly alko gondos gyermeke világegyet törvényszer á j kimeríthete ít kegyel
páro közé vallásfilozó Ha Cuza foglal G. am e szabads összeegyeztethe fatali
ell el analíz m v I közv ok történése c távol kez másod közv főh s aka kényszer
szabadsá válas t m válasz választá dol t mo közé vallásbölc Áb sze léte egye G.
ro okoz I jós pozit c tag j szer ellen sarkpo abs lé any m tökéletl m tökéletl
r i valam teremt tökélet fo ruh legi meg természet Látszó tökéletlen köz na
látókö szempont tekin v cseké sze képess meg G. társadal mu hasz e
akaratszabads aristotel le megel Maimonide U Nebuch foglal G Maimo e epikur
tanít sz m vél aristoteliánu anny c holdszf vonatkozt Maimo sz egyed tör
aristot Nicomac n álta spec G Has per u-kl e fatal h sz mi kor ak hat ell v
bölcse kormán vil emb s ak szab teremte igaz e jutalm ro bün ér sze G egy vis m
embe I befo emb intell leh na e na G pró képessé j jó em tulajdons mérté k rés
i G. vi istente állat hasonla so rés a Ist d előret lénye has e tudá t mi ma fo
Végt vonat i mi ör t változ alá T a Lénye i dolg mi kialak v paranc embe biz
lehetőség óvako Maimo theodi kulm t fo szer amin szer u t szof szój vallásfiloz
a Gerson Ikk Milch L sze to B J Ch ha-Lev köteles sze fejt m vallásbölc G Maimo
taní vallás mo kötelessé taní tek n va irán pártállás jegy Jos sz Antiqui X
elism elv ké ell tá farize szadduc esszé k Bi E Drum Ju Mu God Grön Akaratszab
E