12351.htm
CÍMSZÓ: Judaizmus
SZÓCIKK: Judaizmus (gör.
ioudaismosz), a zsidó nép vallásának lényege, hitének, szokásainak és
rítusainak rendszere, úgy amint az kanonizált irataikban és abból kifejlődve különböző
civilizálok kulturhatásai alapján az egész zsidóság világvallásává alakult.
Eredetileg a J. csupán Judaea lakóinak vallására vonatkozott, mert ezeket
hívták Jehudi-nak innen az európai nyelvek zsidó szóhasználata (gör. ioudaioi,
, lat. judei, szláv zsid, olasz giudaici, sp. judios, fr. juif, ang. jew). A
J.-nak megfelelő jehudósz szót Eszter Rabbah (3.7) említi, míg maga Eszter
könyve (8. 7) mi-jehudim-ot említ. Az idők folyamán a J. fogalma és kifejezése
az egész zsidóságra, annak múltjára, jelenére, vallására és kultúrájára
alkalmazást talált. A J. pontos definiálása éppen ezért nehéz, mert nem
elfogadott hittételeken alapuló meghatározott vallásrendszerről van itt szó,
mint a keresztényséf, vagy a buddhizmus fogalmánál, hanem vallás, elválaszthatatlanul
egybe van kötve a zsidó néppel, mely az egész emberiségnek szóló ethikai
igazság őrének és letéteményesének tartotta magát a hosszú idők folyamán.
Másrészt a J. törvényrendszer, mely a Kinyilatkoztatáson, a Szentíráson és a
tradíción alapul, amiért azt sokáig teokráciának tartották, a zsidó nép vallási
törvényhozásának, de nem vallásnak. A tények azt mutatják, hogy a J. sokkal
tágabb fogalom és sokkal jelentékenyebb történelmi erő, mintsem hogy egyetlen
nézőpontból egyszerű terminológiával meg lehetne azt határozni. A J. a történet
harmincöt évszázadán át a civilizált világ valamennyi országára kiterjeszkedve,
nem öltötte magára mindig ugyanazt a formát és jelleget. A J.-nak azon
korszaka, amelyben kialakult, vagyis a patriarchális és prófétai korszak J.-a
különbözött az exiliumi és exilium utáni J.-tól, másrészt a
rabbinikus-farizeusi J. szintén különbözött a mózesi J.-tól, amelyhez a
szadadceusok, majd a karaiták ragaszkodtak. Ugyanúgy a diaszpóra zsidósága,
vagyis a hellén J. nagyban különbözött a palesztinai J.-tól; a középkorban
német és francia területen feléledő keleti miszticizmus J.-a más, mint az arab
filozófia hatása alá került spanyolországi J. A jelenkor zsidósága pedig
szintén két különböző formáját képviseli a J.-nak, mert míg az egyik rész a
törvényeken és a közép újkori kazuisztikán épít, addig a másik, nagyobb rész
J.-a harmóniába kíván jutni más kultúrák és magasabb célok követeléseivel. A
J.-ról a keresztény teológia állapította meg, hogy az «mindig Isten élővízzel
telt folyója maradt», amely, bár egy nép folyómedrében haladt, mindig újra
táplálta és termékenyítette az emberi civilizáció nagy folyamrendszerét. A J.
tehát történelmi tényező, amely koronként más formákat öltött. Szükséges ehhez
képest, hogy annak alapvető fő princípiumait ismerjük s azokat
megkülönböztessük a többi vallásnézetekétől. I. A J. lényege. A J.
mindenekelőtt a tiszta monoteizmus hitvallása, kinyilvánítása, propagálása és
megőrzése. Ez volt mindenkor a zsidó nép egyetemének életcélja és feladata.
«Isten egyetlen és így valamennyi nép közt Izrael fog kezeskedni az Ő tiszta
tiszteletéért» (Josephus: Antiquitates, 4-. 8, § 5, Beráchót 6 a és Attó Echod
szombati liturgia). A J. nem csupán az Egy-Isten hitének vallása, amelyet a
zsidó egyén reggeli és esti imájában, a sémában nyilvánít, hanem a tiszta
monoteisztikus hit őre is, amely őrködés magában foglalja az annak védelmében
kifejtett intellektuális és szellemi munkát a hosszú sötét századokon át, a
pogányság és félpogányság valamennyi hatalmával szemben, irtózatos harcok ós
áldozatok, mérhetetlen szenvedések és megpróbáltatások közepette egy óriási
többséggel szemben. A J. nem kezdődött absztrakciókkal s a zsidóság
monoteizmusa nem filozófiai spekulációk eredménye, amelynek dogmatikus jellege
van. A zsidóság őskorszakában sem a sok Isten közül választott ki egy Istent,
aki a kor követelményeinek vagy egyes gondolkodók felfogásának megfelelt. A J.
már fejlődésének küszöbén háborút üzent a sok-istenségeknek és az idolatriának
(Exod. 20. 3). Az Egy-Istent Izrael és a J. születésének órájában, a
Sínai-hegyi kinyilatkoztatáskor így szólaltatja meg a Biblia: »Egyiptom
valamennyi istensége ellen ítélkezni fogok, Én, az Örökkévaló» (Exod. 12.12), a
szintén bálványimádó Babilon ellen pedig a próféta így dörög : «Az istenségek,
amelyek nem alkották az eget és földet, el kell, hogy pusztuljanak a föld
színéről és az ég alól» (Jeremiás 10. 10). «A többi népek istenei bálványok, az
Örökkévaló Isten alkotta a világot» (Zsolt. 96. 5). Kezdetétől fogva a J.
ellentéte az élő, örökkévaló Egy- Isten és a más népek által imádóit képek és
bálványok között, sokkal erősebb volt, mintsem, hogy a pogány ostobaságokat
máshogy tekintették volna, mint gúnyos megvetéssel (Jesája 94. 9-19; Jeremiás
10.8-15; Zsolt. 135.16-18), míg másrészt a pogány vallások éppen azt vetették a
zsidóság szemére, hogy láthatatlan Istent imád, olyat, akinek képe nincs. Ez
utóbbi a legkiválóbb ókori történetírók véleménye is (Tacitus. Historiae 2. 5,
9; Juvenalis 14. 97). A J. az idolatriát főképpen a velejáró ocsmány rítusok, a
tisztátalanság és kicsapongások miatt vetette meg (Exod. 20. 5, 23. 24, 33;
Levit. 18. 24-30; Deuter. 10, 24; 7. 2-5; 23; 9. 3; 14.16; 20.17-18). Mózes
korától kezdve Philóig és a talmudszerzőkig a pogány kultuszok főkísérői a
bűnözés és kegyetlenség voltak, amelyek «utálatosak Izrael Istenének, aki
gyűlöli a fajtalankodást» (Szanhedrin 106 a). Ezért a bálványimádássál szemben
a rabbinikus törvényhozás a rideg elutasítás álláspontját foglalja el és
semmiféle engedményt nem hajlandó tenni a bálványimádás és politeizmus
semmiféle formájával szemben sem. E tekintetben annyira ment mindenkor a J.,
hogy inkább az élet kínos feláldozását tette feltétlenül kötelezővé, mintsem,
hogy a tiszta monoteisztikus zsidó hitét feladja (Dániel 3.; I. Makkab. 1. 63;
2. Makkab. 7.; Szanhedrin 74a). Ez a szilárd hit nemcsak nem változott, hanem
még növekedett a diaszpóra zsidóságánál, amely már a szétszóródás kezdetén
őszintén meg volt győződve a maga monoteizmusának felsőbbségéről s teljes
bizalommal tekintett a legvészesebb időkben is a J. végső győzelmére, tudatában
lévén annak a missziónak, amelyet az egyistenség eszméjéért már ősei is
teljesítettek. A J. hite a végső győzelemben s a pogányság elmúlásában
visszatükröződik úgy a prófétáknál, mint a liturgiában (Jesája 2. 2. 15; 46.,
49.; Zecharja 8. 23; Genesis Babba 89.; Olénu-ima és különösen a Ros-Hasónó
liturgia). Ha a zsidó nép Istent Izrael Istenének is nevezte, bebizonyítható,
hogy még primitív korában sem fogta fel őt törzsistenségnek, más néphez
hasonlóan, hanem univerzális jelleget adott neki már kezdetben is és imádta,
mint a világegyetem teremtőjét, a világnak (megteremtése s nem csak a zsidó nép
létezése óta) igazságos kormányzóját, a gonoszság elítélőjét, a jog és igazság
megalkotóját (Genes. 1-10.). Ehhez képest az idolatriát a J. lázadásnak
tekintette a világegyetem Egy- Istenével szemben, «akin kívül nincs más Isten»
(Deuter. 5. 39; Jer. 10. 7) és aki előtt minden térdnek tiszteletre kell
hajolnia (Jesája 45. 23, 66. 23). Ezen eszmei alapból nőtt ki, mint a J.
egyedüli eszménye: a tiszta monoteizmus hitvallása s annak propagálása az egész
világon (Zecharja 14. 9). A Sínai-kinyilatkoztatást is úgy fogta fel a
zsidóság, mint Isten és az ősatyák Ábrahám és Nóach között kötött szerződés
megújítását, amely az egész emberiségre kiterjesztetett (l. Izrael szerződése).
Ez a szerződés tehát a monoteizmust az egész emberiségnek adja aminthogy Isten
is az egész emberiségé, nem csupán Izraelé, amely azonban «papok birodalma a
nemzetek között». A Zsoltárok és próféták Istene valóban nem egy néptörzsé,
hanem az igazságosság és jog Istene (Amosz 1-2., 9. 7; Jeremiás 26., Ezékiel
40.; Zsolt. 96. 13., 98. 9 stb.). A J. Istene az egész történelem Istene lett a
prófétai meglátásban; a Zsoltárok és a chásszidok imáiban pedig az emberi szív
istene, az «Atya», a «lélek szeretője» lett. A Nagy Zsinagóga (Keneszesz
Hagédóló) korában már annyira átlényegült a J. istenfogalma, hogy egyáltalában
nem volt szabad nevét kiejteni semmiféle formában sem. Később a J. megóvta, sőt
mégjobban hangsúlyozta monoteizmusát, amelyben nem engedte hozzátapadni sem a
gnosztikusok dualizmusát (Szanhedrin 38a; Gen. R. 1.; Eccl. R. 4. 8), sem a
kereszténység trinitariánizmusát (l. Kereszténység és zsidóság viszonya), mert
ellenkezett felfogásával, hogy az egy igaz Isten legfőbb attribútumai : a
végtelen jóság, az igazságosság és a könyörületesség különböző személyekre
ruháztassanak s hogy ugyanakkor Isten antropomorf (l. o.) jelenséggé váljék.
Éppen ezekben van a J. világtörténeti nagy szerepe, hogy őrködött a tiszta
monoteizmus fölött; istenhite nem túl transzcendentális, Istene soha sincs
távol az embertől, amikor az szükségben van ; a J. Istene « mindig közel van,
közelebb, mint minden más segítség» (Jerus, Beráchot 9. 13 a); «valódi nagysága
abban áll, hogy leszáll az emberhez» (Megilla 31a, Levit Rabb. 1. a 113. 6
Zsolt.-hoz): «Isten mindenkinek megjelenik az illető képessége és szüksége
szerint» (Mechilta, Besallach 4.). A J. szerint Isten csupán szellem,
elhatárolás és forma nélkül, az Abszolút Lény, aki magát így hívja: «Én vagyok,
Aki vagyok» (Ehje áser Ehje, Exod. 3. 14), minden létezés forrása, Aki felette
áll minden másnak, független minden feltételtől s Akinek nincsenek fizikai
tulajdonságai (Maimonides, Jad Hachazáka, Tesuba 3. 7). A középkori R. Abraham
de Posquiéres Maimunivel szemben azonban azon az állásponton van, hogy azok,
akik a kabbalisták módjára Isten testiségét vallják, szintén lehetnek zsidók s
valóban, a különböző időkből származó, de egységes liturgia a bevezető Adón
Ólomtól a befejező Sir ha-Jichudig a legkülönbözőbb gondolatmenetet mutatja:
egyszer racionalista, más helyen misztikus jellegű, transzcendentálizmussal
kevert és oly mértékben panteisztikus, mint a világ egyetlen vallásának
liturgiája sem. Míg a különböző korok és civilizációk egyre inkább
kiterjesztették és elmélyítették az Istenről alkotott képzetet, addig az Isten-
Egység gondolata mindenkor a legféltveőrzöttebb eszme volt, amelyet érinteni
sem lehetett. Azonban a legjellemzőbb és leglényegesebb különbség a J. és más
vallás- vagy véleményrendszer közt a J. etikai monoteizmusában nyilvánul meg.
Nem áldozás, hanem igazságos és jótékony élet az, amit Isten követel (Jesája 1.
12-17; Ámosz 5.21-24; Hósea 6.6; Micha 6 6-8; Jeremiás 7. 22; Zsolt. 40. 7; 50.
8-13); az egész régi zsidó áldozási kultusz csupán az emberek lelki
szükségletei nyilvánításának volt megengedett kifejezője, de a vallásetikának
csak szimbóluma volt (Peszikta 6. 57, 62; Num, Babbah 21.; Levit Rab. 2.). A
vallás egyetlen tárgya a régi zsidó felfogás szerint is csupán egy lehet: hogy
az embert Isten útjaira vezérelje, hogy az cedókó-t, azaz igazságot és
jótékonyságot gyakoroljon (Genes. 19. 19; Deuter. 10. 12); maga Isten az
igazságosság, könyörület és szentség Istene, a morális tökéletesség eszménye
(Exod. 20. 5-6; 34. 7; Leint. 19. 1; Deuter.7. 9-10). Míg a pogány népek
istenségfogalmai a félelem érzetének termékei, addig a J.-é az istenfélelemé,
amely a lelkiismeret és belső istenismeret terméke s amely megőrzi az embert a
bűn elkövetésétől (Gen. 42. 18; Exod. 20. 20; Deuter. 10. 12; Jób 1. 1). A J.
felfogása szerint az emberiség története kezdettől fogva a világ erkölcsi
kormányzójának, «a népek királyának, aki előtt mindenki megrendül» (Jer. 10. 7
; Zsolt. 94. 10; Dániel 2. 21) kezeiben van, mert Őbenne egyesül hatalom és
igazság, .szeretet és bizalom (Zsolt. 89.15). Istent a Biblia így beszélteti
Izrael népéhez : a Szentek legyetek mert Én, az Örökkévaló Isten szentséges
vagyok» (Levit. 19. 1), továbbá : «így szólt az emberhez : ügyelj az
istenfélelemre, mert az a bölcsesség s a rossztól való tartózkodás maga a
megértés» (Jób 28. 28, v. ö. Micha. 6. 8 ; Jesája 33. 15 ; Zsolt. 15., 24. 4:
«Ő megmutatta neked, ó, ember, mi a jó ; vajon mit kívánna az Úr tőletek mást,
minthogy igazságosak legyetek, szeressétek az irgalmasságot s hogy alázatos
lélekkel Isten útján járjatok. Rendkívül jellemző a rabbinikus zsidóság
felfogására az a tény, hogy amikor Istenről beszélnek, akkor rendszerint
valamelyik attribútumát használják névül: «A világ Egyetlen Igazságosa» (Cadiko
Sel Ólom), «a Könyörületes-Egyetlen» (Rachmónó) s még gyakrabban «a Szentséges
Egy, áldott legyen Ő» (Hakkódos bóruch Hú). A rabbik allegóriája szerint az
első kérdés, melyet halandó ember kap az utolsó ítélet napján, ez:
«Becsületesen bántál-e felebarátoddal?» (Sabbat. 31a). A világegyetem egysége
párhuzamos gondolat az Isten-egységgel a J.-ban. A pogányság számos istensége a
világot részekre «s domíniumokra tagolta és ellenségeskedések színterévé tette;
a Biblia Egy Istene kormányozza az egész univerzumot, földet és eget,
világosságot és sötétséget, életet és halált, örök bölcsességgel és jósággal,
Ő, aki a teremtés kezdetén szándékának végcélját tudta s eszerint rendez el
mindent. (Gen. 1.1-31; Jesája 45. 5-7, 46. 9-10, 55. 8-9; Zsolt 104. 24; Példab.
3.19, 20; Jób 28. 24-27, 38), a természet örök törvényszerűségét is; Isten
minden cselekedete része nagy művének (Job 5, 9, 38.; Zsolt 77, 15).minden
természeti csoda mindenhatóságának megnyilatkozása (Gen. 18- 14 Ex 9 16; Num.
16. 30). Ez a hatalmas koncepció a mindent átfogó és ellenőrző Egy- Isten
teremtő hatalmáról és bölcsességéről amely mindenütt megnyilatkozik s amely egy
egységes, nagy terv szerint működik: kizárólag a J. monoteisztikus hitén
alapszik. A J. nem ismerte el soha a dualisztikus vallások ama nézeteit, melyek
az Isten Egysége mellett a rossz princípiumát is vallották a teremtésben; a J.
szerint Istennek nem lehet ellentényezője a sötétség és gonoszság hatalmában,
miként azt Egyiptom, Babilónia vallásai és Zoroaszter tanították s az utóbbi
nyomán a gnosztikus szektákba, majd a kereszténységbe is, mint démon
átszármazott. Míg a legrégibb zsidóságnál a Sátán égi angyal, aki Isten
hatalmát hajtja végre (Jób. 1. 7) és csupán annyira ténykedhet, amennyire Isten
megengedi neki, végezetül pedig jót kell neki tenni, addig a nemzsidó
Sátán-képzetek egyenesen vészt hozóak voltak a keresztény közép- és újkorban. A
J. felfogása szerint a halált nem a Sátán, hanem az Isten bölcsessége hozta az
emberre; «minden amit a Könyörületes tesz, jó» (Beráchőt 60b), «tehát a halál
is», mondja R. Méir (Gen. R. 9.) ,«mindent, amit cselekedett, nagyon jónak
talált» (Gen. 1. 3); ha az embert baj éri, az a J. legrégibb etikája szerint is
nevelése javára és magasabb jólétére szolgál (Deuter. 8. 5; Zsolt 94. 12 ; Taánit
21a). Á Midrás szerint, mivelhogy Isten látta, hogy csupán rideg
igazságossággal nem állhat meg a világ, azért irgalmasságot vegyített abba s a
világot mindkettőből teremtette (Genes. Rabba 12.) A pesszimista doktrínával
szemben,amely szerint a világ véletlen változás és tele van rosszal, a Midrás
merészen tanítja, hogy a világ szelekció és evolúció processzusa : «Isten
világot világ után teremtett, míg így szólt: «ez utolsó tetszik Nekem» (Gen.
Rabb. 9.). A J. doktrínája szerint Isten egységének leglényegesebb jellemvonása
az, ami Isten és ember viszonyára vonatkozik. A pogány idolatria az embert
saját kezével készített bálványok imádására alacsonyítja le: a J. már az
ősidőben az embert teszi Istenhez hasonlatossá, a teremtés koronájává, a
földnek Istentől kiszemelt urává, Isten földi helytartójává (Gen. 1.26, 28). Az
emberben kulminált a teremtés s benne, mint a teremtés végcéljában egyesül a
földi és az isteni. A paradicsom látszólag gyermekies leírásának ez a magasztos
értelme (Genes. 2. - 3.). Ugyanezt az eszmét fejezi ki a zsoltárköltő is: «Te
teremtetted az embert csupán kevéssel alacsonyabb rendűnek, mint az égi
lényeket» (Zsolt. 8. 6); «Te alkottad meg őt úgy, hogy a Te kezeid művén
uralkodjon» (Zsolt. 7). Az ember kétféle természete, a félig isteni, félig
állati, Jóbnál is gyakran kifejezésre jut (Zsolt. 4. 17-19, 7. 17, 10. 9-12,
25., 32. 8). A J. tudatos elmélkedője, R. Akiba a bibliai verset: «Isten az
embert Isten képmására teremtette», úgy magyarázza, hogy szabadnak alkotta meg
azt Istenhez hasonlóan s szabadon választhat jó és rossz között; Nachmanides és
Ibn Ezra exegéták szerint az intellektus az, mely az embert Istenhez
hasonlatossá emeli (Kommentárjaik Gen. 2. 7, Jenája 42. 5, Zsolt. 104. 29,
Példab. 20. 27, Jób 32. 8; Ecclesiastes 12. 7-hez). Mindenesetre az emberi
lélek az, mely alatt az ősi zsidó szöveg Isten képmását értette. A rabbik még a
talmudi korban azt tanították, hogy az embert Isten két világra teremtette: a
jelen világra és arra, amely el fog jönni (Gen. Rabbah 8.). A J. mindenkor
elvetette az eredendő bűn gondolatát; a test ki van téve vágyaknak, de nem
következik ebből a bűn elkövetésének szükségessége. A hús tisztátalanságának
örökletessége nem a J. felfogása, mert az ellentétben áll a lélek
tisztaságával. A zsidók reggeli bevezető imájában mai napig van egy ősrégi ima,
melyben a következők foglaltatnak : «Te adtad nekem a lelket tisztán, Te
teremtetted azt, Te formáltad azt és Te lehelted azt belém, Te őrződ meg azt
bennem s a kijelölt időben Te fogod azt tőlem elvenni, hogy az a jövő életben
visszatérjen belém» (Beráchót 60b). Az a hit, hogy «a test a lélek börtöne»,
Plató révén származott át a mindenkor apokrifnek tartott iratokba, melyet tehát
a J. kizárt a kánonból (Bölcsess. Kv. 9. 15; Josephus De bell. Jud. 2. 8, §
11), amely sohasem tudott gyökeret verni a zsidóságban. A J. nem akar tudni az
evangélista Pál «testben levő bűn törvényé»-ről (Róm. 7. 23-25). A J. régi
főelve, melyet Maimonides is a More Nebuchim-ban. (3. 17) kifejt, az, hogy az
ember szabad, tehát jó és rossz közötti választás rajta áll. «A bűn az ajtódon
fekszik, annak vágya benned van, de neked uralkodnod kell felette» (Gen. 4. 7),
szólt Isten Káinhoz s eme legrégibb zsidó írás az emberi akarat szabadságának
törvényét örök időkre leszögezte. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki Mózes is,
Isten nevében tanítva népét: «Lássátok, ezen a napon elébetek tettem az életet
és a jót, a halált és a rosszat, .. . azért válasszátok az életet» (Deuter. 30.
15, 19). Változatlanul vallják az akarat szabadságát etnikai alapon Jézus
Szirach (15. 14-17) és R. Akiba, aki burkoltabban így fejezte azt ki: «Mindent
előre lát, de a szabad akarat adatott a embernek» (Ábót 3 15). Az akarat
szabadsága az ember erkölcsi felelősségét vonja maga után ; az ember Istenének
tartozik számot adni magáról s éppen ezért az «eredendő bűn», mely örökletes
átokként nehezedik az emberre, a J.-ban sohasem talált melegágyra, a J. azt
mindenkor bölcsen kivetette. «Minden ember halálra ítélhető saját bűnei miatt»,
mondja a mózesi törvény (Deut. 26.16) s ugyanezt fejezi ki Ezékiel próféta is
(18. 20), a Midrás pedig ezt mondja: «A gonoszak szíveik hatalma alatt állnak,
az igazságosak szíveiket tartják hatalmukban» (Gen. Rabba 67). Az akarat
szabadságot a Talmud így fejezi ki: «Az ember azon az úton vezettetik, amelyen
haladni kíván; ha az ember magát bűnnel kívánja beszennyezni, a bűn kapui
kinyílnak előtte; ha tisztaságra törekszik, a tisztaság kapui fognak megnyílni
előtte» (Jóma 38a; Makkót 10b; Niddin 30b). A rabbinikus felfogás tagadja a bűn
örökletességét s Ábrahámot és Ezékielt, mint bűnös apák gyermekeit mutatja. A
bűn a J. régi tanítása szerint is a helyes ösvényről való letérés, melyet az
emberi természet gyengesége idéz elő (Num. 15. 26; 1. Kir. 8. 46; Zsolt. 19.
13. 78. 39. 103. 14; Jób 4. 17-21), de csupán a gonosz támad Isten ellen
(Jesája 57. 20; Zsolt. 1. 4-6, 36. 2. stb.). Mégis nincs olyan bűn, amelyre
bűnbocsánat és megtérés ne adatnék (Ezékiel 18. 23; Jerus. Pea 1. 16 b;
Kiddusin 40b). A. J. elveti az emberiség bűntől való degeneráltságának gondolatát
s megbocsátást mindig lehetségesnek tart úgy zsidó, mint nem-zsidó bűnöző
számára (Peszáchim 119a; Ros Hasánah 17b; Szanhedrin 103a, 108a; Jóma 86a, b).
«Mielőtt Isten a világot teremtette, megteremtette a bűnbánatot, mint szükséges
kelléket az ember számára», mondja a Talmud (Peszáchim 54a; Gen. Rabba 21. 12).
A J -nak az a doktrínája, amellyel legnagyobb befolyást gyakorol a
világtörténelemre, az emberi család egységének gondolata volt. A Genesis első
tíz fejezete, akármennyire is hasonló a külső elbeszélő rész más nép
mondájához, mégis teljesen önállóan tanítja, hogy valamennyi ember és nép egy
szülőtől, Ádámtól (h. a. m. ember) származik. Ez a doktrína logikus
következménye az Isten-egység gyakorlatának. A bábeli nyelvzavar és a
szétszóródás gyermekiesnek látszó, idegen (babiloni) eredetű mondáját is
megtoldotta a J. az emberiség egységének gondolatával. A próféta szerint a
történelem célja és vége az, amikor «az Úr tiszta nyelven fordul a népekhez,
hogy azok valamennyien hívhassák Isten nevét és egyértelműen szolgálják Őt»
(Cefanja 3. 9. : v. ö. Gen. IX. 1). Ebben a megváltásnak és az Ég királyságának
eszméje, a J. speciális gondolata veti előre árnyékát. Aminthogy a teremtés az
ember körül összpontosult, úgy az emberiség tökéletesedése a világtörténelem
végcélja (Gen. 1. 28; Jesája 45. 18). «A világ az ember részére teremtetett»
(Beráchót 6b), a Tóra, a sinai-i kinyilatkoztatás a J. szerint eredetileg
minden népnek szánva volt, de a többiek vonakodtak azt átvenni s így Izrael
lett a «papok népe». A talmudi legenda szerint a Tíz Parancsolat 70 nyelven
lett kihirdetve (Sabbat 88b); «ha Izrael sem fogadta volna el a Törvényt, a
világ visszaesett volna a Káoszba (Sabbat 88a). Izrael missziója már a
legkorábbi időkben éppen az volt, hogy, mint Isten «elsőszülött fia» (Exod. 4.
22), a népek tanítója, papja legyen s példaadásával, az Egyetlen Isten erkölcsi
törvényeinek megőrzésével s az Ő imádásával példát mutasson a népek családjának
(Sabbat 19. 6; Jesája 61.6). Izrael magát oly népnek tekintette, «mely a
pusztaságban lakik s nem számít a többi népek közt» (Num. 23. 9 ; Deut 7. 7),
de amely felett isteni Gondviselés őrködik különös gonddal (Deut. 27. 18-19.
32. 8-12), amelyik a bölcsesség és igazságosság összehasonlíthatatlan
törvényeinek fáklyavivője a népek közt (Deut. 4. 5-8), amelyik azért
teremtetett, hogy Isten dicsőítője legyen az egész világon, hogy az Egy-
Istenség gondolatának tanúja, mártírja, «a népek világossága» legyen, «akinek
Templomába a népek seregleni fognak, hogy megtanuljanak Isten útjain járni»,
hogy visszatérjenek a béke és a lelki boldogság útjára, mert igazságosság fog
uralkodni mindenütt és az egész föld Isten ismeretével fog megtelni» (Jesája 2.
2-4,9. 6. 11. 4-9, 65. 25; Micha 4. 1 - 4). Izrael Egyiptomból való
szabadulásakor Isten királyságát fogadta el (Exod. 15. 19; Lev. R. II. 4) s a
sinai-i kinyilatkoztatást bizalomnak fogta fel, éppen azért nem pihenhet addig,
amíg Isten királyságát az egész világ el nem ismeri s amíg minden ember és nép
térdet nem hajt az Egy- Isten előtt (Zacharja 14. 9); Jesája 40. 5. 45.13.44.
19; Zsolt. 29. 47. 9. 77. 5. 96-99). «Izráelt, amely Isten egységét
proklamálta, Isten saját népének tekintette» (Mechilta, Besallach), melynek
hivatása örök időre megalapítani Isten királyságát (Dániel 2. 44. 7), de éppen
azért, mert a népek tanítója s az emberiség legtisztább hitének őre, Isten
Izraelt minden kihágásáért súlyosabban bünteti (Jeremiás 2. 21; Ezikiel 20.
33-41; Ámosz 3. 2), sőt, mint Isten szolgája, Izrael folytonos mártírságra van
hivatva az igazság ügyéért, Izráel tehát a «bánat népe», amely üdvöt hoz a
világra s elvezeti az egész emberiséget az igazsághoz és jósághoz(Jesája 52.
53). A J. az «Égi királyság», az igazság is jogosság eszméjével, az ebbe vetett
hittel az emberiségnek legtöbbet adott: reményt, a történelemnek pedig a
haladás gondolatát, a végcélt, amelyért élni, küzdeni és törekedni kell. Míg
más népek a világtörténelem folyamatában állandó eltávolodást láttak a
boldogság egykori «aranykorától» s a világ végét az istenségek pusztításában
látták: a J. a legsötétebb időkben is tántoríthatatlanul vallotta és tanította
az emberi tökéletesedés felé, mint történelmi végcél felé való haladást, a
tökéletesedésből eredő lelki gyönyör állapotát, mely az emberben szunnyadó
isteni lényeg teljes kifejtéséből származik, s amely Isten teljes dicsőségét
hozza a földre. Ebben a felfogásában azután teljes mértékben különbözik a J. a
kereszténységtől. A J. nem a földön túli világra, a kiszínezett túlvilágra épít
s amennyiben egyes zsidó auktoroknál a feltámadás doktrínája előfordul, az mind
külső behatás (p. o. l. Zóhar). A J. nézete sohasem akceptálta azt, mert
tanításának célja, hogy azt a világot, amelyen az ember él. Isten királyságává
tegye az igazságosság és irgalom gyakorlása által. Ez a felséges gondolat ad a
J.-nak racionális, etnikai és egyszersmind praktikus jelleget. II. A J.
jellegzetességei. A J. megnyilvánulásai kétfélék, ú. m. egyetemesek és
nemzetiek; az előbbi missziójára vonatkozik, az utóbbi pedig nemzeti
kötelezettségeire, kapcsolatban papi hivatásával ; az előbbire a próféták, a
vallásos költészet, az alexandriai tudósok, a palesztinai haggadisták, a
középkori vallásbölcsészet és a modern teológusok helyezik a fősúlyt, míg az
utóbbira a mozaikus törvények, a Halacha, a talmudi és kabbalisztikus iratok
magyarázói. Mint egyetemes vallás, a J. különbözik minden más vallástól,
amennyiben nem hit vagy dogmarendszer, amelynek elfogadásától az üdvözülés vagy
megváltás függ. A J. a helyes, az igazságos élet rendszere, mely megmutatja a
törvényeket, amelyek szerint ily élet megvalósítható vagy, amint a Talmud
bölcse, R. Meir kifejezte, a «humanitás törvénye», mert az «ember» -ről van szó
és nem csupán Izraelről vagy a papokról (Szifra «Acharé mót», Abódda Zárá 3a);
a J. törvényei «az élet törvényei, nem pedig az emberi élettől való
megfosztásé. (Szifra u. o.). Midőn Hillel a pogány sürgetésére, hogy egy
mondatban mondja el a zsidó vallás tanítását, a nevezetes aranyszabállyal
válaszolt: «Ami rosszul esik neked, azt ne tedd felebarátodnak», akkor voltaképpen
a J. már régóta létező tanítását ismételte, azt, amit a törvények, a próféták
és apokrifák is kifejezésre juttattak (Deut. 4. 8; Jesája 1. 10-17. 33.15;
Hósea 6. 6; Ámosz 5. 21-24: Micha 6.6-8; Zecharja 8. 16-17; Zsolt. 15. 24. 34.
13-15; Mechilta 23b-24a). Míg a szomszédos népek Moloch tüzében embereket
áldoztak fel, azalatt a Tóra törvényei így rendelkeztek az emberről: «járj az
Egy igazságos és könyörületes Isten útjain s Hozzá hasonlatosan légy igazságos
és könyörületes» (Deut. 11. 22; Szifré Deut. 49) s hogy szeretni kell az
idegent, az árvát és az özvegyet Hozzá-hasonlóan (Deut. 10.17-20). Ez a másik
különbség a J. és minden más hit között. A J. mindenekelőtt az igazságosság
kodifikálása. Míg a nagyműveltségű pogány népeknél, eltekintve egyes egészen
kimagasló egyéniségeket, mint pl. Plató, mindenki csak a hatalmat glorifikálta
s az elnyomottat, a rabszolgát, az idegent semmiféle vallás nem védelmezte,
addig a mózesi könyvek és a próféták az elnyomottak és szűkölködők állandó
védelmezői s akik ezek ellen bűnt követnek el, azok Isten ítéletét provokálják
(Exod 21. 22-23; Gen. 6.13.18.20; Deut. 26.15-16; Ámosz 1.3. II. 8) és csupán a
J. erkölcstana szerint kötelesség az igazságosság gyakorlása és a szenvedélyes
szeretet az elnyomottak a szegények, a rabszolgák (foglyok), az árvák,
özvegyek, hajléktalanok, idegenek és bűntettesek (akiket szintén felebarátnak
nevez a Biblia) iránt, akik valamennyien igényt tarthatnak a J. felfogása
szerint felebarátainak támogatására és jóindulatára, sőt még az állatot is az
emberi szeretet védelme alá helyezi. (Exod. 22. 20-26. 23. 5-6; Deut. 22. 6,
24. 6, 10. 25. 4; Jób, 31). Ez a Tóra az, amelyről Jesája próféta beszél s
amely minden emberi szívnek parancsol (Jesája 1. 10; Deut. 30.11-14). Az
igazságosság ilyen szelleme hatja át az egész Talmudot is, mert igazságosság az
egyik pillére a világnak» (Ábót 1. 18) s mert «amikor a jog szünetel, akkor
háború jön a világra» (Ábót 4. 8); «egyaránt követeltetik igazságosság zsidó és
más nép részére» (Makkót 24 a; Bába Káma 113 a). Embertársaink becsületének
respektálása egyike a rabbinikus törvények vezető elveinek (l. Ethika) (Sabbat
94b). A J. még a tisztaság törvénykódexét is megalkotta, ellentétben a pogány
népek véres és undorítóan ocsmány kultuszaival (Levit. 18.3. 24-30; Num. 25.
1-9; Deut. 4. 3). A Tóra óv a paráznaságtól, a fajtalankodástól s tanítja és
kötelezővé teszi a szív és test tisztaságát (Num. 16.39; Deut. 23.18-19. 24.
15; Példab. 7. 5-27; Jób 31.1), mert Isten sokkal tisztább, minthogy
tisztátalanságot eltűrjön. A J. a kicsapongás minden faját nevóló-nak,
gazságnak nevezi (Gen. 34. 7,31; Deut. 22. 21; Bírák 19. 24; II. Sám. 13.12) s
a gyalázatos beszédet is szigorúan elítéli (Jesája 9.16; Sabbat 33a). A J.
ezenkívül még az igazságba vetett hitet is jelenti; valamennyi próféta
tökéletes bizodalommal volt Isten iránt s éppen ezért a hipokrízistől
iszonyodtak (Jerus. Beráchót 7. 11c); ugyanígy a középkori zsidó
vallásfilozófusok isteni igazságba vetett hite is tántoríthatatlan volt, de
istenhitük mentes volt az antropomorfizmus árnyától is s Isten egységén és
szellemi világra teremtette: a jelen világra s arra, amely el fog jönni (Gen.
Rabbah 8.). «Igazságon alapszik a világ» (Bába Bátra 74a; Zsolt. 15. 2; Ábót
1.18; Áb. di R. N. 36. 1). Az igazság és igazságosság keresése és önzetlen
felkarolása tette a J.-t hatalommá. Ugyanez áll a J.-nak a kultúra és nevelés
előmozdításában való több évezredes részességéről. Ellentétben némely más
hittel, mely a tömegek tudatlanságban tartását kívánja, a J. a szülőknek és a
hitközségeknek, valamint minden közületnek feltétlen kötelességévé teszi a
tanítást és tanintézetek létesítését. A J.-nak köszönheti a világ a jótékonyság
első organizált formáit (l. Jótékonyság), az ethikai alapon álló adakozás
kötelezettségét. A J. ellenezte mindenkor az élet céljával ellenkező
önsanyargatást és cölibátust s elítélte azt akkor is, amidőn saját kötelékén
belül látta azt gyakorolni (l. Chásszideusok és Esszénusok). A jeruzsálemi Nagy
Templomban a főpap nem gyakorolhatta legmagasabb funkcióját az Engesztelő
Napon, ha nem volt felesége (Jóma 1. 1; Taanit 2. 2). A J. teszi kötelezővé a
feltétlen lojalitást az országhoz, amelyben a zsidók élnek, még abban az
esetben is, ha az illető állam ellenséges indulatú velük szemben (Jeremiás 29.
7; Abót 3. 2; Ketubót 111a). A J. a szelíd öröm vallása, ünnepei a hálaadás, a
természetben és családi életben való gyönyörködés jegyében folynak le. De a J.
a remény vallása is s ehhez képest optimista, de nem a túlvilági boldogság
elvárásában, hanem abban, hogy hisz a földi élet és az emberek megváltozásában,
erkölcsi tökéletesülésében, haladásában. A J. azt tanítja, hogy: «egy óra igazi
bűnbánásban és jótéteményekben eltöltve ezen a világon, többet ér, mint az
egész túlvilági élet» (Ábót 4. 16-17). Az emberszeretet mellett Isten szeretete
a J. egyik pillére. A liturgia naponként kétszer, ünnepeken többször is
tartalmazza a sémát, Izrael hitvallását: «Halljad Izrael, az örökkévaló a mi
Istenünk, az örökkévaló Egy !» «Szeretned kell az örökkévalót, a te Istenedet
teljes szívedből, teljes lelkedből, minden tehetségeddel» (Deut. 6. 5). Ez a
hit az, amely a J. próbaköve s amelynek vallása miatt ezrek mentek a máglyákra.
Isten szeretetének alapja a J. szerint Isten teremtményeinek, felebarátainknak
szeretete (l. Ethika és Szeretet) s ez csakis tiszta indító okokkal és teljesen
önzetlenül történhet, éppen úgy, mint Isten szeretete, melynek alapja az
önzetlen lemondás, nem pedig a félelem (Szifré Deut. 32, 48 ; Ábót 2. 12). A J.
különbözik a többi hitrendszerektől abban is, hogy az az élet szentesítésének
rendszere s ehhez képest azt tanítja, hogy az egész élet szent: «Legyetek
szentek, mert az Úr, a ti Istenetek szent» (Lev. 19. 1.) Még az állatok
életében is megnyilvánul Isten szentsége (Deut. 18. 15). A J. egyik
legjellemzőbb tulajdonsága, hogy míg magasztos és kitisztult ethikáját
kezdettől fogva az egész emberiségnek adta s Istent az egész emberiség atyjának
tekintette, addig sajátmagát mégis határozottan elkülönítette, mint «Isten
népét» egyenesen a Tóra parancsára (Levit 20. 24, 29). Az ezen elkülönülésből
származó nemzeti öntudat és büszkeség később az egész világ ellenségeskedését,
támadását, az üldözések megszakítás nélküli láncolatát vonta maga után már az
ókortól kezdve (l. Antiszemitizmus). Mégis, ezt a nemzeti elkülönülését a
zsidóságnak félreértelmezik még a legnagyobb historikusok mint Mommsen és Edw.
Mayer is. A tény csupán az, hogy a zsidóságban kezdettől fogva élt a
hivatottság tudata, a Tíz Parancsolat népe magát «papi nép»-nek tekintette a
többi népek között : s a későbbi rabbik, hogy a nép papi jellegét
megőrizhessék, számtalan erkölcsi paranccsal bástyázták azt körül. «Izrael népe
kezdettől fogva hűséget esküdött Istennek s elismerte Őt a világ
kormányzójának» (Beráchót 6a; Chaggiga 13a); ezért «Isten fiainak» neveztetnek
(Deut. 14. 1 ; Ábót 3. 13) de az «Isten fia» képzete maga után kell, hogy vonja
azt, hogy a zsidó hűséges marad Istenéhez haláláig s inkább mártírhalált
szenved, semmint hűtlenséget követne el. A rabbik már korán észrevették, hogy
Izraelnek sinaji szerződése Istenével, mely Izraelt «papok népévé», «szent
néppé» tette (Exod 19.6), a gyűlölet forrása lesz más népnél (Sabbat 89a), mert
ez követelte a szeparációt, a tisztasági törvények betartását s az idolatriától
való iszonyt. A testi és lelki tisztaság érdekében kétségkívül nem csupán a
mózesi, hanem az annak nyomán alkotott későbbi farizeusi törvényhozás is
gondoskodott a zsidóság szeparálásáról, amelyre a Makkabeusok korában külön
műszó is volt, a görög «Amixia», amelynek jelentése «távoltartás a környező
népektől. Ez lett a görög kortól mai napig az antiszemitizmus kiinduló pontja.
Mégis ezek az elkülönítő törvények voltak azok, amelyek a zsidóságot
megedzették a durva gonoszságok, hamisítások és igazságtalanságok elleni
emberfeletti küzdelemre a legszörnyűbb és legbarbárabb üldözések közben is; ez
tette lehetővé számára a jogfosztottság, nélkülözések, tortúrák, gúnyolódások
elviselését. III. A J. viszonya más világnézetekhez annak ellenére, hogy a J.
lenézte és megvetette a pogányságot, az idolatriát s az annak nyomában járó
bűnözéseket, mégis toleráns volt mindenkor s erre a legfontosabb bizonyíték az.
hogy a zsidó vallás sohasem ítélt örök kárhozatra máshitűeket, mert az
embereket értékük és cselekedeteik, nem pedig hitük szerint becsülte; igazságos
cselekedeteket, tiszta szándékot és Istenfélelmet kívánt a J. csupán, mert
«Isten a szívekbe lát» (Szitra, Acharé Mót 3. 2). A J. ebbéli álláspontját R.
Josua b. Chananja fogalmazta s ezt vallotta az utókor is máig: «valamennyi nép
igazságosan gondolkodó emberének része van a jövő életben». A J. várja «az
igazságos érzületű népet, mely megtartja a hitet (Jesája 26. 2.) s kitárja
kapuit a pogányok előtt, hogy betérjenek (Zsolt-28. 20, Szifra, Acharé Mót
13.), az igazságos érzésű más népeket pedig egyenesen «Isten papjainak» nevezi
(Otiot d' R. Akiba), míg a Szent Lélek éppen úgy nyugszik az igazságos
pogányon, mint a zsidón (Tanna debé Elijáhu R. 9.), a pogány bölcsek iránt a
legnagyobb tisztelettel viseltetik (Beráchót 58a; Szóta 35b; Bechórót 8b, Genes.
R. 65.), sőt prófétákat is elismer közöttük (Bába Bátra 15b, v. ö. Lev. R. 1.
12., 2. 18; Tanna debé Elijahu R. 26., u. o. Zutah 11.). A modern tudósok
némelyikének, pl. Max Müllernek az a véleménye, hogy a J. nem misszionárius
vallás, ma már meg van cáfolva, mert azóta az adatok nagy tömege bizonyítja,
hogy különösen Alexandriában kiterjedt prozelita propagandairodalom volt s a
Midrás is bőségesen tud arról; csupán a kereszténység államvallássá emelkedése
vetett gátat a J. missziójának, mely a nyugati részen még a középkor első
felében sűrűn hódított (l. Kereszténység és zsidóság viszonya és Prozeliták
címszókat), bár a kényszertérítés mindenkor távol állott a J. felfogásától.
Egyik igen jellemző tény a J. toleranciájára, hogy a jeruzsálemi templomban szukósz-ünnep
alkalmával hetven békeáldozatot mutattak be a hetven pogány népért (Szukkót
55b). Az egész zsidó etikai irodalom a középkorban éles ellentéte a végtelenül
türelmetlen egyháznak, mert az előbbi az emberiességet és emberi lelket nem
nézi egocentrikus és elfogult látószögből, hanem mindig egyetemes tud maradni.
Ugyanilyen megértő álláspontot tanúsítottak a zsidó moralisták és teológusok a
mohamedán vallással szemben. A három gyűrű parabolája, melyet Lessing Bölcs
Náthán szájába ad, nem véletlen, hogy zsidó eredetű és azt régi hagyományok
alapján már Boccacio is földolgozta a zsidó türelmesség dicsőítésére. IV. A J.
mint törvény. A J. törvényét, a Tórát, amely egyaránt jelent törvényt és
doktrínát, a közfelfogás mindig helytelenül értelmezte s ez Pál evangélistára
vezethető vissza, aki a Törvényt és Hitet szeparálta és ellentétbe állította. A
Tóra a J. centruma, eleven valóság, nem pedig vak dogma, mely megköti
hittételekkel a lelket. A Tóra «terheit» a J. erkölcsi szükségességnek fogta
fel mindig, az «Isteni parancsolatok igája» Isten királyságának igáját
jelentette a zsidóságnak, amely boldogan viselte a «terheket» : «A
legközönségesebb zsidó is érdemdús éppen a számos parancsolat teljesítése
következtében » (Beráchót 17a). A J. Isten különös kegyét látta az Izraelnek
szóló számos parancsban, mely erkölcsösebbé, tisztábbá, emelkedettebbé tette;
amely spiritualizálta az egész életet, a kötelességek szentségét rányomta
minden cselekedetre ; mérsékletre, önuralomra, lemondásra szoktatta s a zsidó
otthont szentéllyé avatta. Ez a J. 613 parancsának értelme. Maguk a ceremóniák
és jelek (ósz) mint a tefillin, tallisz, a circumcisio fontos tényezők voltak a
J. szerint, de magukban véve még nem tettek valakit zsidóvá. Maimonides szerint
a Tóra változhatatlansága és a szóbeli hagyomány sarkalatos zsidó doktrínák,
addig maga a Talmud azt reméli, hogy a messiási korban az összes parancsolatok
meg fognak szünni. (Nida 61b és Midras Tehillim 146.4). Graetz is, miután
megállapítja, hogy a, J. alapeszméje egyrészt a monoteizmus, másrészt az
erkölcsi tökéletesülés («Szentek legyetek, mert Én magam is szent vagyok»),
kijelenti, hogy az áldozást és rítust sem a próféták, sem a Talmud nem
tartották a J. föltételeinek. A J. vallási és világnézeti főprincípiuma
kezdettől máig a minden zsidó által vallott «Sémá», a zsidóság liturgiájának a
Bibliában leírt hitvallása, mely Isten egységét oszthatatlanságát és
szellemiségét proklamálja. Ebből vezették le a Izrael oszthatatlanságát is.
Mechilta Jitró, Bachódes 1.); «Egy Isten, egy Izrael, egy Templom», hangoztatja
Josephus is (Antiquitates 4. 8, § 6; Contra Aspionem 2. 28); « Egy Isten, egy
Izráel, egy Tóra» a princípium, amelyen a hagyományhű zsidóság nyugszik máig. A
Tórának isteni eredetét és szövegének változatlanságát és megváltozhatatlanságát
a talmudi kor rabbijai és később az orthodox J. vallotta, sőt az ebbéli hit az
orthodox J. egyik lényeges sarkpontja. A független és elfogulatlan kutatás
azonban a J.-on belül is a középkortól kezdve lehetővé tette a tudományos
bibliakritikát (l. Bibliakritika) s megállapította a fejlődést és korszakokat a
bibliai törvényhozásban, de egyszersmind azt is - s ez mindennél fontosabb, -
hogy az etikai monoteizmust a zsidóság nem örökölte senkitől s nem mint sémi
faj kölcsönözte azt más népektől, hanem a világhódító etikai monoteizmus, mely
az összes későbbi vallásoknak tehát az egész kereszténységnek tulajdonképpeni
szülője volt, tisztán a zsidó géniusz terméke. A zsidóság tiszta és szelíd
életfelfogása vallotta először a tiszta és szent Egy Istent, ellentétben más
művelt sémi népek kegyetlen és erkölcstelen tulajdonokkal felruházott
bálványaival. A zsidó nép prófétai géniusza és vallásos ihlettsége volt az,
amely Jahvet, a törzs-istenséget átformálta már az igen korai időkben, az
időszám, el. 1200 körül és összekapcsolta azt az abszolút szentség,
igazságosság, tökéletes jóság és morális tökéletesség magasztos és testetlen,
tisztán spirituális fogalmával. A bibliai törvények végleges megállapítása Ezra
idején már ennek a kitisztult szellemnek a terméke. Attól kezdve bontakozik ki
a J. két főiránya, a tudományos törvénymagyarázat, mely a haladás eszméjét
vallotta mindenkor s amelynek első képviselői a farizeus tudósok és a
talmudszerzők voltak e a betűkhöz ragaszkodó szadduceizmus (l. Farizeusok és
Szadduceusok) vagy ritualizmus. Ez a két irány: a racionális ós progresszív
liberális, másrészt a konzervatív-ritualisztikus, két évezreden át megvolt a
J.-on belül s máig is megvan. Az előbbi a prófétai, spirituális és egyetemes a
másik nacionális és rítusokhoz ragaszkodó, orthodox, de mindkettő a J.
kísérője, «egy kötelék» (Levit R. 30.) tagja, melynek hivatottsága «az egész
emberiségnek egy kötelékbe való egyesítése», mint azt a zsidóság ros-hasonói
liturgiája és a Midrás (Gen. Rabba 88.) tanítják zsidónak és nem-zsidónak
egyaránt. (L. még Evolúció ós Ethika címszót és annak utalásait.) Irodalom.
Főképp Prof. Kaufmann Kohler művei így: The Spiritual Forces of Judaism ; u.
a., Judaism and Reform ; u. a., The Spirit of Judaism (1894-97); u. a., The
Judaism (1904); M. Friedländer, The Jewish Religion (London 1891) ; A. Geiger,
Das Judentum und seine Geschichte (Breslau 1865); u. a. Nachgelassene Schriften
I-V. ; M. Güdemann, Was ist Judentum ? (Wien 1902) ; Morris Joseph, Judaism as
Creed and Life (London 1903) ; u. a., Judaism at the World Parliaments of
Religions (Cincinnati 1894); Margois, The Theological Aspect of Reform Judaism
; Yearbook of the Central Conference of American Rabbis (1903) ; Claude
Montefiore, Hilbert Lectures (London 1892); u. a . Liberal Judaism (u. o. 1903)
; Jost, Gesch. des Judentums und seiner Sekten (Leipzig 1857-59) ; F. Perles,
Boussets Religton des Judentums im neutestamentliches Zeitalter, kritisch
untersucht (Berlin 1903); Schechter, Studies In Judaism (Philadelphia 1896) ; Schreiner
Márton, Die jüngsten Urteile über das Judentum (Berlin 1902); Toy, Judaism and
Christianity protest (Boston 1890) ; Weber, Jüdische Theololgie und Grund des
Talmud (protest.); Löw Lipót Gesammelte Schriften I. (1889). A. Wünsche, a
Lessing-Mendelssohn Gedenkbuchban (protest. 1879); Graltz, Gesch. d. Juden I-X.
; Jöél Religiös-Philosophische Zeitfragen (1876); S. R. Hirsch Horeb (1837) ;
Stein, Schrift des Lebens (1872).
Ez a címszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter)
található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulnak még hibák,
úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg
a digitalizált oldalképet! Ez a(z) 2351. címszó a lexikon =>
429. s köv. oldalán van. Az itt olvasható változat forrása:
Nagy Péter Tibor: Az 1929-es magyar zsidó lexikon adatbázisa. Szociológiai
adatbázisok No. 1. WJLF, Budapest, 2013
A további szöveg a keresőmotor hatékonyságának
növelésére szolgál, nem elolvasásra.
4953255472018468
12351.htm
CÍMSZÓ: Judaizmus
SZÓCIKK: Judaizmus gör. ioudaismosz , a zsidó nép vallásának lényege,
hitének, szokásainak és rítusainak rendszere, úgy amint az kanonizált
irataikban és abból kifejlődve különböző civilizálok kulturhatásai alapján az
egész zsidóság világvallásává alakult. Eredetileg a J. csupán Judaea lakóinak
vallására vonatkozott, mert ezeket hívták Jehudi-nak innen az európai nyelvek
zsidó szóhasználata gör. ioudaioi, , lat. judei, szláv zsid, olasz giudaici,
sp. judios, fr. juif, ang. jew . A J.-nak megfelelő jehudósz szót Eszter Rabbah
3.7 említi, míg maga Eszter könyve 8. 7 mi-jehudim-ot említ. Az idők folyamán a
J. fogalma és kifejezése az egész zsidóságra, annak múltjára, jelenére,
vallására és kultúrájára alkalmazást talált. A J. pontos definiálása éppen
ezért nehéz, mert nem elfogadott hittételeken alapuló meghatározott
vallásrendszerről van itt szó, mint a keresztényséf, vagy a buddhizmus
fogalmánál, hanem vallás, elválaszthatatlanul egybe van kötve a zsidó néppel,
mely az egész emberiségnek szóló ethikai igazság őrének és letéteményesének
tartotta magát a hosszú idők folyamán. Másrészt a J. törvényrendszer, mely a
Kinyilatkoztatáson, a Szentíráson és a tradíción alapul, amiért azt sokáig
teokráciának tartották, a zsidó nép vallási törvényhozásának, de nem vallásnak.
A tények azt mutatják, hogy a J. sokkal tágabb fogalom és sokkal jelentékenyebb
történelmi erő, mintsem hogy egyetlen nézőpontból egyszerű terminológiával meg
lehetne azt határozni. A J. a történet harmincöt évszázadán át a civilizált
világ valamennyi országára kiterjeszkedve, nem öltötte magára mindig ugyanazt a
formát és jelleget. A J.-nak azon korszaka, amelyben kialakult, vagyis a
patriarchális és prófétai korszak J.-a különbözött az exiliumi és exilium utáni
J.-tól, másrészt a rabbinikus-farizeusi J. szintén különbözött a mózesi J.-tól,
amelyhez a szadadceusok, majd a karaiták ragaszkodtak. Ugyanúgy a diaszpóra
zsidósága, vagyis a hellén J. nagyban különbözött a palesztinai J.-tól; a
középkorban német és francia területen feléledő keleti miszticizmus J.-a más,
mint az arab filozófia hatása alá került spanyolországi J. A jelenkor zsidósága
pedig szintén két különböző formáját képviseli a J.-nak, mert míg az egyik rész
a törvényeken és a közép újkori kazuisztikán épít, addig a másik, nagyobb rész
J.-a harmóniába kíván jutni más kultúrák és magasabb célok követeléseivel. A
J.-ról a keresztény teológia állapította meg, hogy az mindig Isten élővízzel
telt folyója maradt , amely, bár egy nép folyómedrében haladt, mindig újra
táplálta és termékenyítette az emberi civilizáció nagy folyamrendszerét. A J.
tehát történelmi tényező, amely koronként más formákat öltött. Szükséges ehhez
képest, hogy annak alapvető fő princípiumait ismerjük s azokat megkülönböztessük
a többi vallásnézetekétől. I. A J. lényege. A J. mindenekelőtt a tiszta
monoteizmus hitvallása, kinyilvánítása, propagálása és megőrzése. Ez volt
mindenkor a zsidó nép egyetemének életcélja és feladata. Isten egyetlen és így
valamennyi nép közt Izrael fog kezeskedni az Ő tiszta tiszteletéért Josephus:
Antiquitates, 4-. 8, § 5, Beráchót 6 a és Attó Echod szombati liturgia . A J.
nem csupán az Egy-Isten hitének vallása, amelyet a zsidó egyén reggeli és esti
imájában, a sémában nyilvánít, hanem a tiszta monoteisztikus hit őre is, amely
őrködés magában foglalja az annak védelmében kifejtett intellektuális és
szellemi munkát a hosszú sötét századokon át, a pogányság és félpogányság
valamennyi hatalmával szemben, irtózatos harcok ós áldozatok, mérhetetlen szenvedések
és megpróbáltatások közepette egy óriási többséggel szemben. A J. nem kezdődött
absztrakciókkal s a zsidóság monoteizmusa nem filozófiai spekulációk eredménye,
amelynek dogmatikus jellege van. A zsidóság őskorszakában sem a sok Isten közül
választott ki egy Istent, aki a kor követelményeinek vagy egyes gondolkodók
felfogásának megfelelt. A J. már fejlődésének küszöbén háborút üzent a
sok-istenségeknek és az idolatriának Exod. 20. 3 . Az Egy-Istent Izrael és a J.
születésének órájában, a Sínai-hegyi kinyilatkoztatáskor így szólaltatja meg a
Biblia: Egyiptom valamennyi istensége ellen ítélkezni fogok, Én, az Örökkévaló
Exod. 12.12 , a szintén bálványimádó Babilon ellen pedig a próféta így dörög :
Az istenségek, amelyek nem alkották az eget és földet, el kell, hogy
pusztuljanak a föld színéről és az ég alól Jeremiás 10. 10 . A többi népek
istenei bálványok, az Örökkévaló Isten alkotta a világot Zsolt. 96. 5 .
Kezdetétől fogva a J. ellentéte az élő, örökkévaló Egy- Isten és a más népek
által imádóit képek és bálványok között, sokkal erősebb volt, mintsem, hogy a
pogány ostobaságokat máshogy tekintették volna, mint gúnyos megvetéssel Jesája
94. 9-19; Jeremiás 10.8-15; Zsolt. 135.16-18 , míg másrészt a pogány vallások
éppen azt vetették a zsidóság szemére, hogy láthatatlan Istent imád, olyat,
akinek képe nincs. Ez utóbbi a legkiválóbb ókori történetírók véleménye is
Tacitus. Historiae 2. 5, 9; Juvenalis 14. 97 . A J. az idolatriát főképpen a
velejáró ocsmány rítusok, a tisztátalanság és kicsapongások miatt vetette meg
Exod. 20. 5, 23. 24, 33; Levit. 18. 24-30; Deuter. 10, 24; 7. 2-5; 23; 9. 3;
14.16; 20.17-18 . Mózes korától kezdve Philóig és a talmudszerzőkig a pogány
kultuszok főkísérői a bűnözés és kegyetlenség voltak, amelyek utálatosak Izrael
Istenének, aki gyűlöli a fajtalankodást Szanhedrin 106 a . Ezért a
bálványimádássál szemben a rabbinikus törvényhozás a rideg elutasítás
álláspontját foglalja el és semmiféle engedményt nem hajlandó tenni a
bálványimádás és politeizmus semmiféle formájával szemben sem. E tekintetben
annyira ment mindenkor a J., hogy inkább az élet kínos feláldozását tette
feltétlenül kötelezővé, mintsem, hogy a tiszta monoteisztikus zsidó hitét
feladja Dániel 3.; I. Makkab. 1. 63; 2. Makkab. 7.; Szanhedrin 74a . Ez a
szilárd hit nemcsak nem változott, hanem még növekedett a diaszpóra
zsidóságánál, amely már a szétszóródás kezdetén őszintén meg volt győződve a
maga monoteizmusának felsőbbségéről s teljes bizalommal tekintett a
legvészesebb időkben is a J. végső győzelmére, tudatában lévén annak a
missziónak, amelyet az egyistenség eszméjéért már ősei is teljesítettek. A J.
hite a végső győzelemben s a pogányság elmúlásában visszatükröződik úgy a
prófétáknál, mint a liturgiában Jesája 2. 2. 15; 46., 49.; Zecharja 8. 23;
Genesis Babba 89.; Olénu-ima és különösen a Ros-Hasónó liturgia . Ha a zsidó
nép Istent Izrael Istenének is nevezte, bebizonyítható, hogy még primitív
korában sem fogta fel őt törzsistenségnek, más néphez hasonlóan, hanem
univerzális jelleget adott neki már kezdetben is és imádta, mint a világegyetem
teremtőjét, a világnak megteremtése s nem csak a zsidó nép létezése óta
igazságos kormányzóját, a gonoszság elítélőjét, a jog és igazság megalkotóját
Genes. 1-10. . Ehhez képest az idolatriát a J. lázadásnak tekintette a világegyetem
Egy- Istenével szemben, akin kívül nincs más Isten Deuter. 5. 39; Jer. 10. 7 és
aki előtt minden térdnek tiszteletre kell hajolnia Jesája 45. 23, 66. 23 . Ezen
eszmei alapból nőtt ki, mint a J. egyedüli eszménye: a tiszta monoteizmus
hitvallása s annak propagálása az egész világon Zecharja 14. 9 . A
Sínai-kinyilatkoztatást is úgy fogta fel a zsidóság, mint Isten és az ősatyák
Ábrahám és Nóach között kötött szerződés megújítását, amely az egész
emberiségre kiterjesztetett l. Izrael szerződése . Ez a szerződés tehát a
monoteizmust az egész emberiségnek adja aminthogy Isten is az egész emberiségé,
nem csupán Izraelé, amely azonban papok birodalma a nemzetek között . A
Zsoltárok és próféták Istene valóban nem egy néptörzsé, hanem az igazságosság
és jog Istene Amosz 1-2., 9. 7; Jeremiás 26., Ezékiel 40.; Zsolt. 96. 13., 98.
9 stb. . A J. Istene az egész történelem Istene lett a prófétai meglátásban; a
Zsoltárok és a chásszidok imáiban pedig az emberi szív istene, az Atya , a
lélek szeretője lett. A Nagy Zsinagóga Keneszesz Hagédóló korában már annyira
átlényegült a J. istenfogalma, hogy egyáltalában nem volt szabad nevét kiejteni
semmiféle formában sem. Később a J. megóvta, sőt mégjobban hangsúlyozta
monoteizmusát, amelyben nem engedte hozzátapadni sem a gnosztikusok dualizmusát
Szanhedrin 38a; Gen. R. 1.; Eccl. R. 4. 8 , sem a kereszténység
trinitariánizmusát l. Kereszténység és zsidóság viszonya , mert ellenkezett
felfogásával, hogy az egy igaz Isten legfőbb attribútumai : a végtelen jóság,
az igazságosság és a könyörületesség különböző személyekre ruháztassanak s hogy
ugyanakkor Isten antropomorf l. o. jelenséggé váljék. Éppen ezekben van a J.
világtörténeti nagy szerepe, hogy őrködött a tiszta monoteizmus fölött;
istenhite nem túl transzcendentális, Istene soha sincs távol az embertől,
amikor az szükségben van ; a J. Istene mindig közel van, közelebb, mint minden
más segítség Jerus, Beráchot 9. 13 a ; valódi nagysága abban áll, hogy leszáll
az emberhez Megilla 31a, Levit Rabb. 1. a 113. 6 Zsolt.-hoz : Isten mindenkinek
megjelenik az illető képessége és szüksége szerint Mechilta, Besallach 4. . A
J. szerint Isten csupán szellem, elhatárolás és forma nélkül, az Abszolút Lény,
aki magát így hívja: Én vagyok, Aki vagyok Ehje áser Ehje, Exod. 3. 14 , minden
létezés forrása, Aki felette áll minden másnak, független minden feltételtől s
Akinek nincsenek fizikai tulajdonságai Maimonides, Jad Hachazáka, Tesuba 3. 7 .
A középkori R. Abraham de Posquiéres Maimunivel szemben azonban azon az
állásponton van, hogy azok, akik a kabbalisták módjára Isten testiségét
vallják, szintén lehetnek zsidók s valóban, a különböző időkből származó, de
egységes liturgia a bevezető Adón Ólomtól a befejező Sir ha-Jichudig a
legkülönbözőbb gondolatmenetet mutatja: egyszer racionalista, más helyen
misztikus jellegű, transzcendentálizmussal kevert és oly mértékben
panteisztikus, mint a világ egyetlen vallásának liturgiája sem. Míg a különböző
korok és civilizációk egyre inkább kiterjesztették és elmélyítették az Istenről
alkotott képzetet, addig az Isten- Egység gondolata mindenkor a
legféltveőrzöttebb eszme volt, amelyet érinteni sem lehetett. Azonban a
legjellemzőbb és leglényegesebb különbség a J. és más vallás- vagy
véleményrendszer közt a J. etikai monoteizmusában nyilvánul meg. Nem áldozás,
hanem igazságos és jótékony élet az, amit Isten követel Jesája 1. 12-17; Ámosz
5.21-24; Hósea 6.6; Micha 6 6-8; Jeremiás 7. 22; Zsolt. 40. 7; 50. 8-13 ; az
egész régi zsidó áldozási kultusz csupán az emberek lelki szükségletei
nyilvánításának volt megengedett kifejezője, de a vallásetikának csak
szimbóluma volt Peszikta 6. 57, 62; Num, Babbah 21.; Levit Rab. 2. . A vallás
egyetlen tárgya a régi zsidó felfogás szerint is csupán egy lehet: hogy az
embert Isten útjaira vezérelje, hogy az cedókó-t, azaz igazságot és
jótékonyságot gyakoroljon Genes. 19. 19; Deuter. 10. 12 ; maga Isten az
igazságosság, könyörület és szentség Istene, a morális tökéletesség eszménye
Exod. 20. 5-6; 34. 7; Leint. 19. 1; Deuter.7. 9-10 . Míg a pogány népek
istenségfogalmai a félelem érzetének termékei, addig a J.-é az istenfélelemé,
amely a lelkiismeret és belső istenismeret terméke s amely megőrzi az embert a
bűn elkövetésétől Gen. 42. 18; Exod. 20. 20; Deuter. 10. 12; Jób 1. 1 . A J.
felfogása szerint az emberiség története kezdettől fogva a világ erkölcsi
kormányzójának, a népek királyának, aki előtt mindenki megrendül Jer. 10. 7 ;
Zsolt. 94. 10; Dániel 2. 21 kezeiben van, mert Őbenne egyesül hatalom és
igazság, .szeretet és bizalom Zsolt. 89.15 . Istent a Biblia így beszélteti Izrael
népéhez : a Szentek legyetek mert Én, az Örökkévaló Isten szentséges vagyok
Levit. 19. 1 , továbbá : így szólt az emberhez : ügyelj az istenfélelemre, mert
az a bölcsesség s a rossztól való tartózkodás maga a megértés Jób 28. 28, v. ö.
Micha. 6. 8 ; Jesája 33. 15 ; Zsolt. 15., 24. 4: Ő megmutatta neked, ó, ember,
mi a jó ; vajon mit kívánna az Úr tőletek mást, minthogy igazságosak legyetek,
szeressétek az irgalmasságot s hogy alázatos lélekkel Isten útján járjatok.
Rendkívül jellemző a rabbinikus zsidóság felfogására az a tény, hogy amikor
Istenről beszélnek, akkor rendszerint valamelyik attribútumát használják névül:
A világ Egyetlen Igazságosa Cadiko Sel Ólom , a Könyörületes-Egyetlen Rachmónó
s még gyakrabban a Szentséges Egy, áldott legyen Ő Hakkódos bóruch Hú . A
rabbik allegóriája szerint az első kérdés, melyet halandó ember kap az utolsó
ítélet napján, ez: Becsületesen bántál-e felebarátoddal? Sabbat. 31a . A
világegyetem egysége párhuzamos gondolat az Isten-egységgel a J.-ban. A
pogányság számos istensége a világot részekre s domíniumokra tagolta és
ellenségeskedések színterévé tette; a Biblia Egy Istene kormányozza az egész
univerzumot, földet és eget, világosságot és sötétséget, életet és halált, örök
bölcsességgel és jósággal, Ő, aki a teremtés kezdetén szándékának végcélját
tudta s eszerint rendez el mindent. Gen. 1.1-31; Jesája 45. 5-7, 46. 9-10, 55.
8-9; Zsolt 104. 24; Példab. 3.19, 20; Jób 28. 24-27, 38 , a természet örök
törvényszerűségét is; Isten minden cselekedete része nagy művének Job 5, 9,
38.; Zsolt 77, 15 .minden természeti csoda mindenhatóságának megnyilatkozása
Gen. 18- 14 Ex 9 16; Num. 16. 30 . Ez a hatalmas koncepció a mindent átfogó és
ellenőrző Egy- Isten teremtő hatalmáról és bölcsességéről amely mindenütt
megnyilatkozik s amely egy egységes, nagy terv szerint működik: kizárólag a J.
monoteisztikus hitén alapszik. A J. nem ismerte el soha a dualisztikus vallások
ama nézeteit, melyek az Isten Egysége mellett a rossz princípiumát is vallották
a teremtésben; a J. szerint Istennek nem lehet ellentényezője a sötétség és
gonoszság hatalmában, miként azt Egyiptom, Babilónia vallásai és Zoroaszter
tanították s az utóbbi nyomán a gnosztikus szektákba, majd a kereszténységbe
is, mint démon átszármazott. Míg a legrégibb zsidóságnál a Sátán égi angyal,
aki Isten hatalmát hajtja végre Jób. 1. 7 és csupán annyira ténykedhet,
amennyire Isten megengedi neki, végezetül pedig jót kell neki tenni, addig a
nemzsidó Sátán-képzetek egyenesen vészt hozóak voltak a keresztény közép- és
újkorban. A J. felfogása szerint a halált nem a Sátán, hanem az Isten
bölcsessége hozta az emberre; minden amit a Könyörületes tesz, jó Beráchőt 60b
, tehát a halál is , mondja R. Méir Gen. R. 9. , mindent, amit cselekedett,
nagyon jónak talált Gen. 1. 3 ; ha az embert baj éri, az a J. legrégibb etikája
szerint is nevelése javára és magasabb jólétére szolgál Deuter. 8. 5; Zsolt 94.
12 ; Taánit 21a . Á Midrás szerint, mivelhogy Isten látta, hogy csupán rideg
igazságossággal nem állhat meg a világ, azért irgalmasságot vegyített abba s a
világot mindkettőből teremtette Genes. Rabba 12. A pesszimista doktrínával
szemben,amely szerint a világ véletlen változás és tele van rosszal, a Midrás
merészen tanítja, hogy a világ szelekció és evolúció processzusa : Isten
világot világ után teremtett, míg így szólt: ez utolsó tetszik Nekem Gen. Rabb.
9. . A J. doktrínája szerint Isten egységének leglényegesebb jellemvonása az,
ami Isten és ember viszonyára vonatkozik. A pogány idolatria az embert saját
kezével készített bálványok imádására alacsonyítja le: a J. már az ősidőben az
embert teszi Istenhez hasonlatossá, a teremtés koronájává, a földnek Istentől
kiszemelt urává, Isten földi helytartójává Gen. 1.26, 28 . Az emberben
kulminált a teremtés s benne, mint a teremtés végcéljában egyesül a földi és az
isteni. A paradicsom látszólag gyermekies leírásának ez a magasztos értelme
Genes. 2. - 3. . Ugyanezt az eszmét fejezi ki a zsoltárköltő is: Te teremtetted
az embert csupán kevéssel alacsonyabb rendűnek, mint az égi lényeket Zsolt. 8.
6 ; Te alkottad meg őt úgy, hogy a Te kezeid művén uralkodjon Zsolt. 7 . Az
ember kétféle természete, a félig isteni, félig állati, Jóbnál is gyakran
kifejezésre jut Zsolt. 4. 17-19, 7. 17, 10. 9-12, 25., 32. 8 . A J. tudatos
elmélkedője, R. Akiba a bibliai verset: Isten az embert Isten képmására
teremtette , úgy magyarázza, hogy szabadnak alkotta meg azt Istenhez hasonlóan
s szabadon választhat jó és rossz között; Nachmanides és Ibn Ezra exegéták
szerint az intellektus az, mely az embert Istenhez hasonlatossá emeli Kommentárjaik
Gen. 2. 7, Jenája 42. 5, Zsolt. 104. 29, Példab. 20. 27, Jób 32. 8;
Ecclesiastes 12. 7-hez . Mindenesetre az emberi lélek az, mely alatt az ősi
zsidó szöveg Isten képmását értette. A rabbik még a talmudi korban azt
tanították, hogy az embert Isten két világra teremtette: a jelen világra és
arra, amely el fog jönni Gen. Rabbah 8. . A J. mindenkor elvetette az eredendő
bűn gondolatát; a test ki van téve vágyaknak, de nem következik ebből a bűn
elkövetésének szükségessége. A hús tisztátalanságának örökletessége nem a J.
felfogása, mert az ellentétben áll a lélek tisztaságával. A zsidók reggeli
bevezető imájában mai napig van egy ősrégi ima, melyben a következők
foglaltatnak : Te adtad nekem a lelket tisztán, Te teremtetted azt, Te
formáltad azt és Te lehelted azt belém, Te őrződ meg azt bennem s a kijelölt
időben Te fogod azt tőlem elvenni, hogy az a jövő életben visszatérjen belém
Beráchót 60b . Az a hit, hogy a test a lélek börtöne , Plató révén származott
át a mindenkor apokrifnek tartott iratokba, melyet tehát a J. kizárt a kánonból
Bölcsess. Kv. 9. 15; Josephus De bell. Jud. 2. 8, § 11 , amely sohasem tudott
gyökeret verni a zsidóságban. A J. nem akar tudni az evangélista Pál testben
levő bűn törvényé -ről Róm. 7. 23-25 . A J. régi főelve, melyet Maimonides is a
More Nebuchim-ban. 3. 17 kifejt, az, hogy az ember szabad, tehát jó és rossz
közötti választás rajta áll. A bűn az ajtódon fekszik, annak vágya benned van,
de neked uralkodnod kell felette Gen. 4. 7 , szólt Isten Káinhoz s eme
legrégibb zsidó írás az emberi akarat szabadságának törvényét örök időkre
leszögezte. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki Mózes is, Isten nevében tanítva
népét: Lássátok, ezen a napon elébetek tettem az életet és a jót, a halált és a
rosszat, .. . azért válasszátok az életet Deuter. 30. 15, 19 . Változatlanul
vallják az akarat szabadságát etnikai alapon Jézus Szirach 15. 14-17 és R.
Akiba, aki burkoltabban így fejezte azt ki: Mindent előre lát, de a szabad
akarat adatott a embernek Ábót 3 15 . Az akarat szabadsága az ember erkölcsi
felelősségét vonja maga után ; az ember Istenének tartozik számot adni magáról
s éppen ezért az eredendő bűn , mely örökletes átokként nehezedik az emberre, a
J.-ban sohasem talált melegágyra, a J. azt mindenkor bölcsen kivetette. Minden
ember halálra ítélhető saját bűnei miatt , mondja a mózesi törvény Deut. 26.16
s ugyanezt fejezi ki Ezékiel próféta is 18. 20 , a Midrás pedig ezt mondja: A
gonoszak szíveik hatalma alatt állnak, az igazságosak szíveiket tartják
hatalmukban Gen. Rabba 67 . Az akarat szabadságot a Talmud így fejezi ki: Az
ember azon az úton vezettetik, amelyen haladni kíván; ha az ember magát bűnnel
kívánja beszennyezni, a bűn kapui kinyílnak előtte; ha tisztaságra törekszik, a
tisztaság kapui fognak megnyílni előtte Jóma 38a; Makkót 10b; Niddin 30b . A
rabbinikus felfogás tagadja a bűn örökletességét s Ábrahámot és Ezékielt, mint
bűnös apák gyermekeit mutatja. A bűn a J. régi tanítása szerint is a helyes
ösvényről való letérés, melyet az emberi természet gyengesége idéz elő Num. 15.
26; 1. Kir. 8. 46; Zsolt. 19. 13. 78. 39. 103. 14; Jób 4. 17-21 , de csupán a
gonosz támad Isten ellen Jesája 57. 20; Zsolt. 1. 4-6, 36. 2. stb. . Mégis
nincs olyan bűn, amelyre bűnbocsánat és megtérés ne adatnék Ezékiel 18. 23;
Jerus. Pea 1. 16 b; Kiddusin 40b . A. J. elveti az emberiség bűntől való
degeneráltságának gondolatát s megbocsátást mindig lehetségesnek tart úgy
zsidó, mint nem-zsidó bűnöző számára Peszáchim 119a; Ros Hasánah 17b;
Szanhedrin 103a, 108a; Jóma 86a, b . Mielőtt Isten a világot teremtette,
megteremtette a bűnbánatot, mint szükséges kelléket az ember számára , mondja a
Talmud Peszáchim 54a; Gen. Rabba 21. 12 . A J -nak az a doktrínája, amellyel
legnagyobb befolyást gyakorol a világtörténelemre, az emberi család egységének
gondolata volt. A Genesis első tíz fejezete, akármennyire is hasonló a külső
elbeszélő rész más nép mondájához, mégis teljesen önállóan tanítja, hogy
valamennyi ember és nép egy szülőtől, Ádámtól h. a. m. ember származik. Ez a
doktrína logikus következménye az Isten-egység gyakorlatának. A bábeli
nyelvzavar és a szétszóródás gyermekiesnek látszó, idegen babiloni eredetű
mondáját is megtoldotta a J. az emberiség egységének gondolatával. A próféta
szerint a történelem célja és vége az, amikor az Úr tiszta nyelven fordul a
népekhez, hogy azok valamennyien hívhassák Isten nevét és egyértelműen
szolgálják Őt Cefanja 3. 9. : v. ö. Gen. IX. 1 . Ebben a megváltásnak és az Ég
királyságának eszméje, a J. speciális gondolata veti előre árnyékát. Aminthogy
a teremtés az ember körül összpontosult, úgy az emberiség tökéletesedése a
világtörténelem végcélja Gen. 1. 28; Jesája 45. 18 . A világ az ember részére
teremtetett Beráchót 6b , a Tóra, a sinai-i kinyilatkoztatás a J. szerint
eredetileg minden népnek szánva volt, de a többiek vonakodtak azt átvenni s így
Izrael lett a papok népe . A talmudi legenda szerint a Tíz Parancsolat 70
nyelven lett kihirdetve Sabbat 88b ; ha Izrael sem fogadta volna el a Törvényt,
a világ visszaesett volna a Káoszba Sabbat 88a . Izrael missziója már a legkorábbi
időkben éppen az volt, hogy, mint Isten elsőszülött fia Exod. 4. 22 , a népek
tanítója, papja legyen s példaadásával, az Egyetlen Isten erkölcsi törvényeinek
megőrzésével s az Ő imádásával példát mutasson a népek családjának Sabbat 19.
6; Jesája 61.6 . Izrael magát oly népnek tekintette, mely a pusztaságban lakik
s nem számít a többi népek közt Num. 23. 9 ; Deut 7. 7 , de amely felett isteni
Gondviselés őrködik különös gonddal Deut. 27. 18-19. 32. 8-12 , amelyik a
bölcsesség és igazságosság összehasonlíthatatlan törvényeinek fáklyavivője a
népek közt Deut. 4. 5-8 , amelyik azért teremtetett, hogy Isten dicsőítője
legyen az egész világon, hogy az Egy- Istenség gondolatának tanúja, mártírja, a
népek világossága legyen, akinek Templomába a népek seregleni fognak, hogy
megtanuljanak Isten útjain járni , hogy visszatérjenek a béke és a lelki
boldogság útjára, mert igazságosság fog uralkodni mindenütt és az egész föld
Isten ismeretével fog megtelni Jesája 2. 2-4,9. 6. 11. 4-9, 65. 25; Micha 4. 1
- 4 . Izrael Egyiptomból való szabadulásakor Isten királyságát fogadta el Exod.
15. 19; Lev. R. II. 4 s a sinai-i kinyilatkoztatást bizalomnak fogta fel, éppen
azért nem pihenhet addig, amíg Isten királyságát az egész világ el nem ismeri s
amíg minden ember és nép térdet nem hajt az Egy- Isten előtt Zacharja 14. 9 ;
Jesája 40. 5. 45.13.44. 19; Zsolt. 29. 47. 9. 77. 5. 96-99 . Izráelt, amely
Isten egységét proklamálta, Isten saját népének tekintette Mechilta, Besallach
, melynek hivatása örök időre megalapítani Isten királyságát Dániel 2. 44. 7 ,
de éppen azért, mert a népek tanítója s az emberiség legtisztább hitének őre,
Isten Izraelt minden kihágásáért súlyosabban bünteti Jeremiás 2. 21; Ezikiel
20. 33-41; Ámosz 3. 2 , sőt, mint Isten szolgája, Izrael folytonos mártírságra
van hivatva az igazság ügyéért, Izráel tehát a bánat népe , amely üdvöt hoz a
világra s elvezeti az egész emberiséget az igazsághoz és jósághoz Jesája 52. 53
. A J. az Égi királyság , az igazság is jogosság eszméjével, az ebbe vetett
hittel az emberiségnek legtöbbet adott: reményt, a történelemnek pedig a
haladás gondolatát, a végcélt, amelyért élni, küzdeni és törekedni kell. Míg
más népek a világtörténelem folyamatában állandó eltávolodást láttak a
boldogság egykori aranykorától s a világ végét az istenségek pusztításában
látták: a J. a legsötétebb időkben is tántoríthatatlanul vallotta és tanította
az emberi tökéletesedés felé, mint történelmi végcél felé való haladást, a
tökéletesedésből eredő lelki gyönyör állapotát, mely az emberben szunnyadó isteni
lényeg teljes kifejtéséből származik, s amely Isten teljes dicsőségét hozza a
földre. Ebben a felfogásában azután teljes mértékben különbözik a J. a
kereszténységtől. A J. nem a földön túli világra, a kiszínezett túlvilágra épít
s amennyiben egyes zsidó auktoroknál a feltámadás doktrínája előfordul, az mind
külső behatás p. o. l. Zóhar . A J. nézete sohasem akceptálta azt, mert
tanításának célja, hogy azt a világot, amelyen az ember él. Isten királyságává
tegye az igazságosság és irgalom gyakorlása által. Ez a felséges gondolat ad a
J.-nak racionális, etnikai és egyszersmind praktikus jelleget. II. A J.
jellegzetességei. A J. megnyilvánulásai kétfélék, ú. m. egyetemesek és
nemzetiek; az előbbi missziójára vonatkozik, az utóbbi pedig nemzeti kötelezettségeire,
kapcsolatban papi hivatásával ; az előbbire a próféták, a vallásos költészet,
az alexandriai tudósok, a palesztinai haggadisták, a középkori vallásbölcsészet
és a modern teológusok helyezik a fősúlyt, míg az utóbbira a mozaikus
törvények, a Halacha, a talmudi és kabbalisztikus iratok magyarázói. Mint
egyetemes vallás, a J. különbözik minden más vallástól, amennyiben nem hit vagy
dogmarendszer, amelynek elfogadásától az üdvözülés vagy megváltás függ. A J. a
helyes, az igazságos élet rendszere, mely megmutatja a törvényeket, amelyek
szerint ily élet megvalósítható vagy, amint a Talmud bölcse, R. Meir kifejezte,
a humanitás törvénye , mert az ember -ről van szó és nem csupán Izraelről vagy
a papokról Szifra Acharé mót , Abódda Zárá 3a ; a J. törvényei az élet
törvényei, nem pedig az emberi élettől való megfosztásé. Szifra u. o. . Midőn
Hillel a pogány sürgetésére, hogy egy mondatban mondja el a zsidó vallás
tanítását, a nevezetes aranyszabállyal válaszolt: Ami rosszul esik neked, azt
ne tedd felebarátodnak , akkor voltaképpen a J. már régóta létező tanítását
ismételte, azt, amit a törvények, a próféták és apokrifák is kifejezésre
juttattak Deut. 4. 8; Jesája 1. 10-17. 33.15; Hósea 6. 6; Ámosz 5. 21-24: Micha
6.6-8; Zecharja 8. 16-17; Zsolt. 15. 24. 34. 13-15; Mechilta 23b-24a . Míg a
szomszédos népek Moloch tüzében embereket áldoztak fel, azalatt a Tóra
törvényei így rendelkeztek az emberről: járj az Egy igazságos és könyörületes
Isten útjain s Hozzá hasonlatosan légy igazságos és könyörületes Deut. 11. 22;
Szifré Deut. 49 s hogy szeretni kell az idegent, az árvát és az özvegyet
Hozzá-hasonlóan Deut. 10.17-20 . Ez a másik különbség a J. és minden más hit
között. A J. mindenekelőtt az igazságosság kodifikálása. Míg a nagyműveltségű
pogány népeknél, eltekintve egyes egészen kimagasló egyéniségeket, mint pl.
Plató, mindenki csak a hatalmat glorifikálta s az elnyomottat, a rabszolgát, az
idegent semmiféle vallás nem védelmezte, addig a mózesi könyvek és a próféták
az elnyomottak és szűkölködők állandó védelmezői s akik ezek ellen bűnt
követnek el, azok Isten ítéletét provokálják Exod 21. 22-23; Gen. 6.13.18.20;
Deut. 26.15-16; Ámosz 1.3. II. 8 és csupán a J. erkölcstana szerint kötelesség
az igazságosság gyakorlása és a szenvedélyes szeretet az elnyomottak a szegények,
a rabszolgák foglyok , az árvák, özvegyek, hajléktalanok, idegenek és
bűntettesek akiket szintén felebarátnak nevez a Biblia iránt, akik valamennyien
igényt tarthatnak a J. felfogása szerint felebarátainak támogatására és
jóindulatára, sőt még az állatot is az emberi szeretet védelme alá helyezi.
Exod. 22. 20-26. 23. 5-6; Deut. 22. 6, 24. 6, 10. 25. 4; Jób, 31 . Ez a Tóra
az, amelyről Jesája próféta beszél s amely minden emberi szívnek parancsol
Jesája 1. 10; Deut. 30.11-14 . Az igazságosság ilyen szelleme hatja át az egész
Talmudot is, mert igazságosság az egyik pillére a világnak Ábót 1. 18 s mert
amikor a jog szünetel, akkor háború jön a világra Ábót 4. 8 ; egyaránt
követeltetik igazságosság zsidó és más nép részére Makkót 24 a; Bába Káma 113 a
. Embertársaink becsületének respektálása egyike a rabbinikus törvények vezető
elveinek l. Ethika Sabbat 94b . A J. még a tisztaság törvénykódexét is
megalkotta, ellentétben a pogány népek véres és undorítóan ocsmány kultuszaival
Levit. 18.3. 24-30; Num. 25. 1-9; Deut. 4. 3 . A Tóra óv a paráznaságtól, a
fajtalankodástól s tanítja és kötelezővé teszi a szív és test tisztaságát Num.
16.39; Deut. 23.18-19. 24. 15; Példab. 7. 5-27; Jób 31.1 , mert Isten sokkal
tisztább, minthogy tisztátalanságot eltűrjön. A J. a kicsapongás minden faját
nevóló-nak, gazságnak nevezi Gen. 34. 7,31; Deut. 22. 21; Bírák 19. 24; II.
Sám. 13.12 s a gyalázatos beszédet is szigorúan elítéli Jesája 9.16; Sabbat 33a
. A J. ezenkívül még az igazságba vetett hitet is jelenti; valamennyi próféta
tökéletes bizodalommal volt Isten iránt s éppen ezért a hipokrízistől
iszonyodtak Jerus. Beráchót 7. 11c ; ugyanígy a középkori zsidó
vallásfilozófusok isteni igazságba vetett hite is tántoríthatatlan volt, de
istenhitük mentes volt az antropomorfizmus árnyától is s Isten egységén és
szellemi világra teremtette: a jelen világra s arra, amely el fog jönni Gen.
Rabbah 8. . Igazságon alapszik a világ Bába Bátra 74a; Zsolt. 15. 2; Ábót 1.18;
Áb. di R. N. 36. 1 . Az igazság és igazságosság keresése és önzetlen
felkarolása tette a J.-t hatalommá. Ugyanez áll a J.-nak a kultúra és nevelés
előmozdításában való több évezredes részességéről. Ellentétben némely más
hittel, mely a tömegek tudatlanságban tartását kívánja, a J. a szülőknek és a
hitközségeknek, valamint minden közületnek feltétlen kötelességévé teszi a
tanítást és tanintézetek létesítését. A J.-nak köszönheti a világ a jótékonyság
első organizált formáit l. Jótékonyság , az ethikai alapon álló adakozás
kötelezettségét. A J. ellenezte mindenkor az élet céljával ellenkező
önsanyargatást és cölibátust s elítélte azt akkor is, amidőn saját kötelékén
belül látta azt gyakorolni l. Chásszideusok és Esszénusok . A jeruzsálemi Nagy
Templomban a főpap nem gyakorolhatta legmagasabb funkcióját az Engesztelő
Napon, ha nem volt felesége Jóma 1. 1; Taanit 2. 2 . A J. teszi kötelezővé a
feltétlen lojalitást az országhoz, amelyben a zsidók élnek, még abban az
esetben is, ha az illető állam ellenséges indulatú velük szemben Jeremiás 29.
7; Abót 3. 2; Ketubót 111a . A J. a szelíd öröm vallása, ünnepei a hálaadás, a
természetben és családi életben való gyönyörködés jegyében folynak le. De a J.
a remény vallása is s ehhez képest optimista, de nem a túlvilági boldogság
elvárásában, hanem abban, hogy hisz a földi élet és az emberek megváltozásában,
erkölcsi tökéletesülésében, haladásában. A J. azt tanítja, hogy: egy óra igazi
bűnbánásban és jótéteményekben eltöltve ezen a világon, többet ér, mint az
egész túlvilági élet Ábót 4. 16-17 . Az emberszeretet mellett Isten szeretete a
J. egyik pillére. A liturgia naponként kétszer, ünnepeken többször is
tartalmazza a sémát, Izrael hitvallását: Halljad Izrael, az örökkévaló a mi
Istenünk, az örökkévaló Egy ! Szeretned kell az örökkévalót, a te Istenedet
teljes szívedből, teljes lelkedből, minden tehetségeddel Deut. 6. 5 . Ez a hit
az, amely a J. próbaköve s amelynek vallása miatt ezrek mentek a máglyákra.
Isten szeretetének alapja a J. szerint Isten teremtményeinek, felebarátainknak
szeretete l. Ethika és Szeretet s ez csakis tiszta indító okokkal és teljesen
önzetlenül történhet, éppen úgy, mint Isten szeretete, melynek alapja az
önzetlen lemondás, nem pedig a félelem Szifré Deut. 32, 48 ; Ábót 2. 12 . A J.
különbözik a többi hitrendszerektől abban is, hogy az az élet szentesítésének
rendszere s ehhez képest azt tanítja, hogy az egész élet szent: Legyetek
szentek, mert az Úr, a ti Istenetek szent Lev. 19. 1. Még az állatok életében
is megnyilvánul Isten szentsége Deut. 18. 15 . A J. egyik legjellemzőbb
tulajdonsága, hogy míg magasztos és kitisztult ethikáját kezdettől fogva az
egész emberiségnek adta s Istent az egész emberiség atyjának tekintette, addig
sajátmagát mégis határozottan elkülönítette, mint Isten népét egyenesen a Tóra
parancsára Levit 20. 24, 29 . Az ezen elkülönülésből származó nemzeti öntudat
és büszkeség később az egész világ ellenségeskedését, támadását, az üldözések
megszakítás nélküli láncolatát vonta maga után már az ókortól kezdve l.
Antiszemitizmus . Mégis, ezt a nemzeti elkülönülését a zsidóságnak
félreértelmezik még a legnagyobb historikusok mint Mommsen és Edw. Mayer is. A
tény csupán az, hogy a zsidóságban kezdettől fogva élt a hivatottság tudata, a
Tíz Parancsolat népe magát papi nép -nek tekintette a többi népek között : s a
későbbi rabbik, hogy a nép papi jellegét megőrizhessék, számtalan erkölcsi
paranccsal bástyázták azt körül. Izrael népe kezdettől fogva hűséget esküdött
Istennek s elismerte Őt a világ kormányzójának Beráchót 6a; Chaggiga 13a ;
ezért Isten fiainak neveztetnek Deut. 14. 1 ; Ábót 3. 13 de az Isten fia
képzete maga után kell, hogy vonja azt, hogy a zsidó hűséges marad Istenéhez
haláláig s inkább mártírhalált szenved, semmint hűtlenséget követne el. A
rabbik már korán észrevették, hogy Izraelnek sinaji szerződése Istenével, mely
Izraelt papok népévé , szent néppé tette Exod 19.6 , a gyűlölet forrása lesz
más népnél Sabbat 89a , mert ez követelte a szeparációt, a tisztasági törvények
betartását s az idolatriától való iszonyt. A testi és lelki tisztaság érdekében
kétségkívül nem csupán a mózesi, hanem az annak nyomán alkotott későbbi
farizeusi törvényhozás is gondoskodott a zsidóság szeparálásáról, amelyre a
Makkabeusok korában külön műszó is volt, a görög Amixia , amelynek jelentése
távoltartás a környező népektől. Ez lett a görög kortól mai napig az antiszemitizmus
kiinduló pontja. Mégis ezek az elkülönítő törvények voltak azok, amelyek a
zsidóságot megedzették a durva gonoszságok, hamisítások és igazságtalanságok
elleni emberfeletti küzdelemre a legszörnyűbb és legbarbárabb üldözések közben
is; ez tette lehetővé számára a jogfosztottság, nélkülözések, tortúrák,
gúnyolódások elviselését. III. A J. viszonya más világnézetekhez annak
ellenére, hogy a J. lenézte és megvetette a pogányságot, az idolatriát s az
annak nyomában járó bűnözéseket, mégis toleráns volt mindenkor s erre a
legfontosabb bizonyíték az. hogy a zsidó vallás sohasem ítélt örök kárhozatra
máshitűeket, mert az embereket értékük és cselekedeteik, nem pedig hitük
szerint becsülte; igazságos cselekedeteket, tiszta szándékot és Istenfélelmet
kívánt a J. csupán, mert Isten a szívekbe lát Szitra, Acharé Mót 3. 2 . A J.
ebbéli álláspontját R. Josua b. Chananja fogalmazta s ezt vallotta az utókor is
máig: valamennyi nép igazságosan gondolkodó emberének része van a jövő életben
. A J. várja az igazságos érzületű népet, mely megtartja a hitet Jesája 26. 2.
s kitárja kapuit a pogányok előtt, hogy betérjenek Zsolt-28. 20, Szifra, Acharé
Mót 13. , az igazságos érzésű más népeket pedig egyenesen Isten papjainak
nevezi Otiot d' R. Akiba , míg a Szent Lélek éppen úgy nyugszik az igazságos
pogányon, mint a zsidón Tanna debé Elijáhu R. 9. , a pogány bölcsek iránt a
legnagyobb tisztelettel viseltetik Beráchót 58a; Szóta 35b; Bechórót 8b, Genes.
R. 65. , sőt prófétákat is elismer közöttük Bába Bátra 15b, v. ö. Lev. R. 1.
12., 2. 18; Tanna debé Elijahu R. 26., u. o. Zutah 11. . A modern tudósok
némelyikének, pl. Max Müllernek az a véleménye, hogy a J. nem misszionárius
vallás, ma már meg van cáfolva, mert azóta az adatok nagy tömege bizonyítja,
hogy különösen Alexandriában kiterjedt prozelita propagandairodalom volt s a
Midrás is bőségesen tud arról; csupán a kereszténység államvallássá emelkedése
vetett gátat a J. missziójának, mely a nyugati részen még a középkor első
felében sűrűn hódított l. Kereszténység és zsidóság viszonya és Prozeliták
címszókat , bár a kényszertérítés mindenkor távol állott a J. felfogásától.
Egyik igen jellemző tény a J. toleranciájára, hogy a jeruzsálemi templomban
szukósz-ünnep alkalmával hetven békeáldozatot mutattak be a hetven pogány népért
Szukkót 55b . Az egész zsidó etikai irodalom a középkorban éles ellentéte a
végtelenül türelmetlen egyháznak, mert az előbbi az emberiességet és emberi
lelket nem nézi egocentrikus és elfogult látószögből, hanem mindig egyetemes
tud maradni. Ugyanilyen megértő álláspontot tanúsítottak a zsidó moralisták és
teológusok a mohamedán vallással szemben. A három gyűrű parabolája, melyet
Lessing Bölcs Náthán szájába ad, nem véletlen, hogy zsidó eredetű és azt régi
hagyományok alapján már Boccacio is földolgozta a zsidó türelmesség
dicsőítésére. IV. A J. mint törvény. A J. törvényét, a Tórát, amely egyaránt
jelent törvényt és doktrínát, a közfelfogás mindig helytelenül értelmezte s ez
Pál evangélistára vezethető vissza, aki a Törvényt és Hitet szeparálta és ellentétbe
állította. A Tóra a J. centruma, eleven valóság, nem pedig vak dogma, mely
megköti hittételekkel a lelket. A Tóra terheit a J. erkölcsi szükségességnek
fogta fel mindig, az Isteni parancsolatok igája Isten királyságának igáját
jelentette a zsidóságnak, amely boldogan viselte a terheket : A
legközönségesebb zsidó is érdemdús éppen a számos parancsolat teljesítése
következtében Beráchót 17a . A J. Isten különös kegyét látta az Izraelnek szóló
számos parancsban, mely erkölcsösebbé, tisztábbá, emelkedettebbé tette; amely
spiritualizálta az egész életet, a kötelességek szentségét rányomta minden
cselekedetre ; mérsékletre, önuralomra, lemondásra szoktatta s a zsidó otthont
szentéllyé avatta. Ez a J. 613 parancsának értelme. Maguk a ceremóniák és jelek
ósz mint a tefillin, tallisz, a circumcisio fontos tényezők voltak a J.
szerint, de magukban véve még nem tettek valakit zsidóvá. Maimonides szerint a
Tóra változhatatlansága és a szóbeli hagyomány sarkalatos zsidó doktrínák,
addig maga a Talmud azt reméli, hogy a messiási korban az összes parancsolatok
meg fognak szünni. Nida 61b és Midras Tehillim 146.4 . Graetz is, miután
megállapítja, hogy a, J. alapeszméje egyrészt a monoteizmus, másrészt az
erkölcsi tökéletesülés Szentek legyetek, mert Én magam is szent vagyok ,
kijelenti, hogy az áldozást és rítust sem a próféták, sem a Talmud nem
tartották a J. föltételeinek. A J. vallási és világnézeti főprincípiuma
kezdettől máig a minden zsidó által vallott Sémá , a zsidóság liturgiájának a
Bibliában leírt hitvallása, mely Isten egységét oszthatatlanságát és
szellemiségét proklamálja. Ebből vezették le a Izrael oszthatatlanságát is.
Mechilta Jitró, Bachódes 1. ; Egy Isten, egy Izrael, egy Templom , hangoztatja
Josephus is Antiquitates 4. 8, § 6; Contra Aspionem 2. 28 ; Egy Isten, egy
Izráel, egy Tóra a princípium, amelyen a hagyományhű zsidóság nyugszik máig. A
Tórának isteni eredetét és szövegének változatlanságát és
megváltozhatatlanságát a talmudi kor rabbijai és később az orthodox J.
vallotta, sőt az ebbéli hit az orthodox J. egyik lényeges sarkpontja. A
független és elfogulatlan kutatás azonban a J.-on belül is a középkortól kezdve
lehetővé tette a tudományos bibliakritikát l. Bibliakritika s megállapította a
fejlődést és korszakokat a bibliai törvényhozásban, de egyszersmind azt is - s
ez mindennél fontosabb, - hogy az etikai monoteizmust a zsidóság nem örökölte
senkitől s nem mint sémi faj kölcsönözte azt más népektől, hanem a világhódító
etikai monoteizmus, mely az összes későbbi vallásoknak tehát az egész kereszténységnek
tulajdonképpeni szülője volt, tisztán a zsidó géniusz terméke. A zsidóság
tiszta és szelíd életfelfogása vallotta először a tiszta és szent Egy Istent,
ellentétben más művelt sémi népek kegyetlen és erkölcstelen tulajdonokkal
felruházott bálványaival. A zsidó nép prófétai géniusza és vallásos ihlettsége
volt az, amely Jahvet, a törzs-istenséget átformálta már az igen korai időkben,
az időszám, el. 1200 körül és összekapcsolta azt az abszolút szentség,
igazságosság, tökéletes jóság és morális tökéletesség magasztos és testetlen,
tisztán spirituális fogalmával. A bibliai törvények végleges megállapítása Ezra
idején már ennek a kitisztult szellemnek a terméke. Attól kezdve bontakozik ki
a J. két főiránya, a tudományos törvénymagyarázat, mely a haladás eszméjét
vallotta mindenkor s amelynek első képviselői a farizeus tudósok és a
talmudszerzők voltak e a betűkhöz ragaszkodó szadduceizmus l. Farizeusok és
Szadduceusok vagy ritualizmus. Ez a két irány: a racionális ós progresszív
liberális, másrészt a konzervatív-ritualisztikus, két évezreden át megvolt a
J.-on belül s máig is megvan. Az előbbi a prófétai, spirituális és egyetemes a
másik nacionális és rítusokhoz ragaszkodó, orthodox, de mindkettő a J.
kísérője, egy kötelék Levit R. 30. tagja, melynek hivatottsága az egész
emberiségnek egy kötelékbe való egyesítése , mint azt a zsidóság ros-hasonói
liturgiája és a Midrás Gen. Rabba 88. tanítják zsidónak és nem-zsidónak
egyaránt. L. még Evolúció ós Ethika címszót és annak utalásait. Irodalom.
Főképp Prof. Kaufmann Kohler művei így: The Spiritual Forces of Judaism ; u.
a., Judaism and Reform ; u. a., The Spirit of Judaism 1894-97 ; u. a., The
Judaism 1904 ; M. Friedländer, The Jewish Religion London 1891 ; A. Geiger, Das
Judentum und seine Geschichte Breslau 1865 ; u. a. Nachgelassene Schriften I-V.
; M. Güdemann, Was ist Judentum ? Wien 1902 ; Morris Joseph, Judaism as Creed
and Life London 1903 ; u. a., Judaism at the World Parliaments of Religions
Cincinnati 1894 ; Margois, The Theological Aspect of Reform Judaism ; Yearbook
of the Central Conference of American Rabbis 1903 ; Claude Montefiore, Hilbert
Lectures London 1892 ; u. a . Liberal Judaism u. o. 1903 ; Jost, Gesch. des
Judentums und seiner Sekten Leipzig 1857-59 ; F. Perles, Boussets Religton des
Judentums im neutestamentliches Zeitalter, kritisch untersucht Berlin 1903 ;
Schechter, Studies In Judaism Philadelphia 1896 ; Schreiner Márton, Die
jüngsten Urteile über das Judentum Berlin 1902 ; Toy, Judaism and Christianity
protest Boston 1890 ; Weber, Jüdische Theololgie und Grund des Talmud protest.
; Löw Lipót Gesammelte Schriften I. 1889 . A. Wünsche, a Lessing-Mendelssohn
Gedenkbuchban protest. 1879 ; Graltz, Gesch. d. Juden I-X. ; Jöél
Religiös-Philosophische Zeitfragen 1876 ; S. R. Hirsch Horeb 1837 ; Stein,
Schrift des Lebens 1872 .
12351.ht
CÍMSZÓ Judaizmu
SZÓCIKK Judaizmu gör ioudaismos zsid né vallásána lényege hitének
szokásaina é rítusaina rendszere úg amin a kanonizál irataikba é abbó kifejlődv
különböz civilizálo kulturhatása alapjá a egés zsidósá világvallásáv alakult
Eredetile J csupá Judae lakóina vallásár vonatkozott mer ezeke hívtá Jehudi-na
inne a európa nyelve zsid szóhasználat gör ioudaioi lat judei szlá zsid olas
giudaici sp judios fr juif ang je J.-na megfelel jehudós szó Eszte Rabba 3.
említi mí mag Eszte könyv 8 mi-jehudim-o említ A idő folyamá J fogalm é
kifejezés a egés zsidóságra anna múltjára jelenére vallásár é kultúrájár
alkalmazás talált J ponto definiálás éppe ezér nehéz mer ne elfogadot
hittételeke alapul meghatározot vallásrendszerrő va it szó min keresztényséf
vag buddhizmu fogalmánál hane vallás elválaszthatatlanu egyb va kötv zsid
néppel mel a egés emberiségne szól ethika igazsá őréne é letéteményeséne
tartott magá hossz idő folyamán Másrész J törvényrendszer mel Kinyilatkoztatáson
Szentíráso é tradíció alapul amiér az sokái teokráciána tartották zsid né
vallás törvényhozásának d ne vallásnak ténye az mutatják hog J sokka tágab
fogalo é sokka jelentékenyeb történelm erő mintse hog egyetle nézőpontbó
egyszer terminológiáva me lehetn az határozni J történe harmincö évszázadá á
civilizál vilá valamenny országár kiterjeszkedve ne öltött magár mindi ugyanaz
formá é jelleget J.-na azo korszaka amelybe kialakult vagyi patriarcháli é
próféta korsza J.- különbözöt a exilium é exiliu után J.-tól másrész
rabbinikus-farizeus J szinté különbözöt mózes J.-tól amelyhe szadadceusok maj
karaitá ragaszkodtak Ugyanúg diaszpór zsidósága vagyi hellé J nagyba különbözöt
palesztina J.-tól középkorba néme é franci területe feléled kelet miszticizmu
J.- más min a ara filozófi hatás al kerül spanyolország J jelenko zsidóság pedi
szinté ké különböz formájá képvisel J.-nak mer mí a egyi rés törvényeke é közé
újkor kazuisztiká épít addi másik nagyob rés J.- harmóniáb kívá jutn má kultúrá
é magasab célo követeléseivel J.-ró keresztén teológi állapított meg hog a
mindi Iste élővízze tel folyój marad amely bá eg né folyómedrébe haladt mindi
újr táplált é termékenyített a ember civilizáci nag folyamrendszerét J tehá
történelm tényező amel koronkén má formáka öltött Szüksége ehhe képest hog anna
alapvet f princípiumai ismerjü azoka megkülönböztessü több vallásnézetekétől I
J lényege J mindenekelőt tiszt monoteizmu hitvallása kinyilvánítása propagálás
é megőrzése E vol mindenko zsid né egyeteméne életcélj é feladata Iste egyetle
é íg valamenny né köz Izrae fo kezeskedn a tiszt tiszteletéér Josephus
Antiquitates 4- 8 5 Beráchó é Att Echo szombat liturgi J ne csupá a Egy-Iste
hiténe vallása amelye zsid egyé reggel é est imájában sémába nyilvánít hane
tiszt monoteisztiku hi őr is amel őrködé magába foglalj a anna védelmébe
kifejtet intellektuáli é szellem munká hossz söté századoko át pogánysá é
félpogánysá valamenny hatalmáva szemben irtózato harco ó áldozatok mérhetetle
szenvedése é megpróbáltatáso közepett eg óriás többségge szemben J ne kezdődöt
absztrakciókka zsidósá monoteizmus ne filozófia spekuláció eredménye amelyne
dogmatiku jelleg van zsidósá őskorszakába se so Iste közü választot k eg Istent
ak ko követelményeine vag egye gondolkodó felfogásána megfelelt J má
fejlődéséne küszöbé háború üzen sok-istenségekne é a idolatriána Exod 20 A
Egy-Isten Izrae é J születéséne órájában Sínai-hegy kinyilatkoztatásko íg
szólaltatj me Biblia Egyipto valamenny istenség elle ítélkezn fogok Én a
Örökkéval Exod 12.1 szinté bálványimád Babilo elle pedi prófét íg dörö A
istenségek amelye ne alkottá a ege é földet e kell hog pusztuljana föl színérő
é a é aló Jeremiá 10 1 több népe istene bálványok a Örökkéval Iste alkott
világo Zsolt 96 Kezdetétő fogv J ellentét a élő örökkéval Egy Iste é má népe
álta imádói képe é bálványo között sokka erőseb volt mintsem hog pogán
ostobaságoka máshog tekintetté volna min gúnyo megvetésse Jesáj 94 9-19 Jeremiá
10.8-15 Zsolt 135.16-1 mí másrész pogán valláso éppe az vetetté zsidósá szemére
hog láthatatla Isten imád olyat akine kép nincs E utóbb legkiválób ókor
történetíró vélemény i Tacitus Historia 2 5 9 Juvenali 14 9 J a idolatriá
főképpe velejár ocsmán rítusok tisztátalansá é kicsapongáso miat vetett me Exod
20 5 23 24 33 Levit 18 24-30 Deuter 10 24 7 2-5 23 9 3 14.16 20.17-1 Móze
korátó kezdv Philói é talmudszerzőki pogán kultuszo főkísérő bűnözé é
kegyetlensé voltak amelye utálatosa Izrae Istenének ak gyűlöl fajtalankodás
Szanhedri 10 Ezér bálványimádássá szembe rabbiniku törvényhozá ride elutasítá
álláspontjá foglalj e é semmifél engedmény ne hajland tenn bálványimádá é
politeizmu semmifél formájáva szembe sem tekintetbe annyir men mindenko J. hog
inkáb a éle kíno feláldozásá tett feltétlenü kötelezővé mintsem hog tiszt
monoteisztiku zsid hité feladj Dánie 3. I Makkab 1 63 2 Makkab 7. Szanhedri 74
E szilár hi nemcsa ne változott hane mé növekedet diaszpór zsidóságánál amel má
szétszóródá kezdeté őszinté me vol győződv mag monoteizmusána felsőbbségérő
telje bizalomma tekintet legvészeseb időkbe i J végs győzelmére tudatába lévé
anna missziónak amelye a egyistensé eszméjéér má őse i teljesítettek J hit végs
győzelembe pogánysá elmúlásába visszatükröződi úg prófétáknál min liturgiába
Jesáj 2 2 15 46. 49. Zecharj 8 23 Genesi Babb 89. Olénu-im é különöse Ros-Hasón
liturgi H zsid né Isten Izrae Istenéne i nevezte bebizonyítható hog mé primití
korába se fogt fe ő törzsistenségnek má néphe hasonlóan hane univerzáli jellege
adot nek má kezdetbe i é imádta min világegyete teremtőjét világna megteremtés
ne csa zsid né létezés ót igazságo kormányzóját gonoszsá elítélőjét jo é igazsá
megalkotójá Genes 1-10 Ehhe képes a idolatriá J lázadásna tekintett világegyete
Egy Istenéve szemben aki kívü ninc má Iste Deuter 5 39 Jer 10 é ak előt minde
térdne tiszteletr kel hajolni Jesáj 45 23 66 2 Eze eszme alapbó nőt ki min J
egyedül eszménye tiszt monoteizmu hitvallás anna propagálás a egés világo
Zecharj 14 Sínai-kinyilatkoztatás i úg fogt fe zsidóság min Iste é a ősatyá
Ábrahá é Nóac közöt kötöt szerződé megújítását amel a egés emberiségr
kiterjesztetet l Izrae szerződés E szerződé tehá monoteizmus a egés emberiségne
adj aminthog Iste i a egés emberiségé ne csupá Izraelé amel azonba papo
birodalm nemzete közöt Zsoltáro é prófétá Isten valóba ne eg néptörzsé hane a
igazságossá é jo Isten Amos 1-2. 9 7 Jeremiá 26. Ezékie 40. Zsolt 96 13. 98 stb
J Isten a egés történele Isten let próféta meglátásban Zsoltáro é chásszido
imáiba pedi a ember szí istene a Aty léle szeretőj lett Nag Zsinagóg Keneszes
Hagédól korába má annyir átlényegül J istenfogalma hog egyáltalába ne vol szaba
nevé kiejten semmifél formába sem Későb J megóvta ső mégjobba hangsúlyozt
monoteizmusát amelybe ne engedt hozzátapadn se gnosztikuso dualizmusá Szanhedri
38a Gen R 1. Eccl R 4 se kereszténysé trinitariánizmusá l Kereszténysé é
zsidósá viszony mer ellenkezet felfogásával hog a eg iga Iste legfőb
attribútuma végtele jóság a igazságossá é könyörületessé különböz személyekr
ruháztassana hog ugyanakko Iste antropomor l o jelenségg váljék Éppe ezekbe va
J világtörténet nag szerepe hog őrködöt tiszt monoteizmu fölött istenhit ne tú
transzcendentális Isten soh sinc távo a embertől amiko a szükségbe va J Isten
mindi köze van közelebb min minde má segítsé Jerus Berácho 9 1 valód nagyság
abba áll hog leszál a emberhe Megill 31a Levi Rabb 1 113 Zsolt.-ho Iste
mindenkine megjeleni a illet képesség é szükség szerin Mechilta Besallac 4 J
szerin Iste csupá szellem elhatárolá é form nélkül a Abszolú Lény ak magá íg
hívja É vagyok Ak vagyo Ehj áse Ehje Exod 3 1 minde létezé forrása Ak felett ál
minde másnak függetle minde feltételtő Akine nincsene fizika tulajdonsága
Maimonides Ja Hachazáka Tesub 3 középkor R Abraha d Posquiére Maimunive szembe
azonba azo a állásponto van hog azok aki kabbalistá módjár Iste testiségé vallják
szinté lehetne zsidó valóban különböz időkbő származó d egysége liturgi bevezet
Adó Ólomtó befejez Si ha-Jichudi legkülönbözőb gondolatmenete mutatja egysze
racionalista má helye misztiku jellegű transzcendentálizmussa kever é ol
mértékbe panteisztikus min vilá egyetle vallásána liturgiáj sem Mí különböz
koro é civilizáció egyr inkáb kiterjesztetté é elmélyítetté a Istenrő alkotot
képzetet addi a Isten Egysé gondolat mindenko legféltveőrzötteb eszm volt
amelye érinten se lehetett Azonba legjellemzőb é leglényegeseb különbsé J é má
vallás vag véleményrendsze köz J etika monoteizmusába nyilvánu meg Ne áldozás
hane igazságo é jótékon éle az ami Iste követe Jesáj 1 12-17 Ámos 5.21-24 Hóse
6.6 Mich 6-8 Jeremiá 7 22 Zsolt 40 7 50 8-1 a egés rég zsid áldozás kultus
csupá a embere lelk szükséglete nyilvánításána vol megengedet kifejezője d
vallásetikána csa szimbólum vol Peszikt 6 57 62 Num Babba 21. Levi Rab 2 vallá
egyetle tárgy rég zsid felfogá szerin i csupá eg lehet hog a ember Iste útjair
vezérelje hog a cedókó-t aza igazságo é jótékonyságo gyakoroljo Genes 19 19
Deuter 10 1 mag Iste a igazságosság könyörüle é szentsé Istene moráli
tökéletessé eszmény Exod 20 5-6 34 7 Leint 19 1 Deuter.7 9-1 Mí pogán népe
istenségfogalma félele érzeténe termékei addi J.- a istenfélelemé amel
lelkiismere é bels istenismere termék amel megőrz a ember bű elkövetésétő Gen
42 18 Exod 20 20 Deuter 10 12 Jó 1 J felfogás szerin a emberisé történet
kezdettő fogv vilá erkölcs kormányzójának népe királyának ak előt mindenk
megrendü Jer 10 Zsolt 94 10 Dánie 2 2 kezeibe van mer Őbenn egyesü hatalo é
igazság .szerete é bizalo Zsolt 89.1 Isten Bibli íg beszéltet Izrae népéhe
Szente legyete mer Én a Örökkéval Iste szentsége vagyo Levit 19 tovább íg szól
a emberhe ügyel a istenfélelemre mer a bölcsessé rossztó val tartózkodá mag
megérté Jó 28 28 v ö Micha 6 Jesáj 33 1 Zsolt 15. 24 4 megmutatt neked ó ember
m j vajo mi kívánn a Ú tőlete mást minthog igazságosa legyetek szeresséte a
irgalmasságo hog alázato lélekke Iste útjá járjatok Rendkívü jellemz rabbiniku
zsidósá felfogásár a tény hog amiko Istenrő beszélnek akko rendszerin valamelyi
attribútumá használjá névül vilá Egyetle Igazságos Cadik Se Ólo
Könyörületes-Egyetle Rachmón mé gyakrabba Szentsége Egy áldot legye Hakkódo
bóruc H rabbi allegóriáj szerin a els kérdés melye haland embe ka a utols ítéle
napján ez Becsületese bántál- felebarátoddal Sabbat 31 világegyete egység
párhuzamo gondola a Isten-egységge J.-ban pogánysá számo istenség világo
részekr domíniumokr tagolt é ellenségeskedése színterév tette Bibli Eg Isten
kormányozz a egés univerzumot földe é eget világosságo é sötétséget élete é
halált örö bölcsességge é jósággal Ő ak teremté kezdeté szándékána végcéljá
tudt eszerin rende e mindent Gen 1.1-31 Jesáj 45 5-7 46 9-10 55 8-9 Zsol 104 24
Példab 3.19 20 Jó 28 24-27 3 természe örö törvényszerűségé is Iste minde
cselekedet rész nag művéne Jo 5 9 38. Zsol 77 1 .minde természet csod
mindenhatóságána megnyilatkozás Gen 18 1 E 16 Num 16 3 E hatalma koncepci
minden átfog é ellenőrz Egy Iste teremt hatalmáró é bölcsességérő amel mindenüt
megnyilatkozi amel eg egységes nag ter szerin működik kizáróla J monoteisztiku
hité alapszik J ne ismert e soh dualisztiku valláso am nézeteit melye a Iste
Egység mellet ross princípiumá i vallottá teremtésben J szerin Istenne ne lehe
ellentényezőj sötétsé é gonoszsá hatalmában mikén az Egyiptom Babilóni vallása
é Zoroaszte tanítottá a utóbb nyomá gnosztiku szektákba maj kereszténységb is
min démo átszármazott Mí legrégib zsidóságná Sátá ég angyal ak Iste hatalmá hajtj
végr Jób 1 é csupá annyir ténykedhet amennyir Iste megenged neki végezetü pedi
jó kel nek tenni addi nemzsid Sátán-képzete egyenese vész hozóa volta keresztén
közép é újkorban J felfogás szerin halál ne Sátán hane a Iste bölcsesség hozt a
emberre minde ami Könyörülete tesz j Beráchő 60 tehá halá i mondj R Méi Gen R 9
mindent ami cselekedett nagyo jóna talál Gen 1 h a ember ba éri a J legrégib
etikáj szerin i nevelés javár é magasab jólétér szolgá Deuter 8 5 Zsol 94 1
Taáni 21 Midrá szerint mivelhog Iste látta hog csupá ride igazságosságga ne
állha me világ azér irgalmasságo vegyítet abb világo mindkettőbő teremtett
Genes Rabb 12 pesszimist doktrínáva szemben,amel szerin vilá véletle változá é
tel va rosszal Midrá merésze tanítja hog vilá szelekci é evolúci processzus
Iste világo vilá utá teremtett mí íg szólt e utols tetszi Neke Gen Rabb 9 J
doktrínáj szerin Iste egységéne leglényegeseb jellemvonás az am Iste é embe
viszonyár vonatkozik pogán idolatri a ember sajá kezéve készítet bálványo
imádásár alacsonyítj le J má a ősidőbe a ember tesz Istenhe hasonlatossá
teremté koronájává földne Istentő kiszemel urává Iste föld helytartójáv Gen
1.26 2 A emberbe kulminál teremté benne min teremté végcéljába egyesü föld é a
isteni paradicso látszóla gyermekie leírásána e magaszto értelm Genes 2 3
Ugyanez a eszmé fejez k zsoltárkölt is T teremtette a ember csupá kevésse
alacsonyab rendűnek min a ég lényeke Zsolt 8 T alkotta me ő úgy hog T kezei
művé uralkodjo Zsolt A embe kétfél természete féli isteni féli állati Jóbná i
gyakra kifejezésr ju Zsolt 4 17-19 7 17 10 9-12 25. 32 J tudato elmélkedője R
Akib biblia verset Iste a ember Iste képmásár teremtett úg magyarázza hog
szabadna alkott me az Istenhe hasonlóa szabado választha j é ross között
Nachmanide é Ib Ezr exegétá szerin a intellektu az mel a ember Istenhe
hasonlatoss emel Kommentárjai Gen 2 7 Jenáj 42 5 Zsolt 104 29 Példab 20 27 Jó
32 8 Ecclesiaste 12 7-he Mindenesetr a ember léle az mel alat a ős zsid szöve
Iste képmásá értette rabbi mé talmud korba az tanították hog a ember Iste ké
világr teremtette jele világr é arra amel e fo jönn Gen Rabba 8 J mindenko
elvetett a eredend bű gondolatát tes k va tév vágyaknak d ne következi ebbő bű
elkövetéséne szükségessége hú tisztátalanságána örökletesség ne J felfogása mer
a ellentétbe ál léle tisztaságával zsidó reggel bevezet imájába ma napi va eg
ősrég ima melybe következő foglaltatna T adta neke lelke tisztán T teremtette
azt T formálta az é T lehelte az belém T őrző me az benne kijelöl időbe T fogo
az tőle elvenni hog a jöv életbe visszatérje belé Beráchó 60 A hit hog tes léle
börtön Plat révé származot á mindenko apokrifne tartot iratokba melye tehá J
kizár kánonbó Bölcsess Kv 9 15 Josephu D bell Jud 2 8 1 amel sohase tudot
gyökere vern zsidóságban J ne aka tudn a evangélist Pá testbe lev bű törvény
-rő Róm 7 23-2 J rég főelve melye Maimonide i Mor Nebuchim-ban 3 1 kifejt az
hog a embe szabad tehá j é ross között választá rajt áll bű a ajtódo fekszik
anna vágy benne van d neke uralkodno kel felett Gen 4 szól Iste Káinho em legrégib
zsid írá a ember akara szabadságána törvényé örö időkr leszögezte Ugyanez
gondolato fejez k Móze is Iste nevébe tanítv népét Lássátok eze napo elébete
tette a élete é jót halál é rosszat . azér válasszáto a élete Deuter 30 15 1
Változatlanu valljá a akara szabadságá etnika alapo Jézu Szirac 15 14-1 é R
Akiba ak burkoltabba íg fejezt az ki Minden előr lát d szaba akara adatot
emberne Ábó 1 A akara szabadság a embe erkölcs felelősségé vonj mag utá a embe
Istenéne tartozi számo adn magáró éppe ezér a eredend bű mel öröklete átokkén
nehezedi a emberre J.-ba sohase talál melegágyra J az mindenko bölcse kivetette
Minde embe halálr ítélhet sajá bűne miat mondj mózes törvén Deut 26.1 ugyanez
fejez k Ezékie prófét i 18 2 Midrá pedi ez mondja gonosza szívei hatalm alat
állnak a igazságosa szíveike tartjá hatalmukba Gen Rabb 6 A akara szabadságo
Talmu íg fejez ki A embe azo a úto vezettetik amelye haladn kíván h a embe magá
bűnne kívánj beszennyezni bű kapu kinyílna előtte h tisztaságr törekszik
tisztasá kapu fogna megnyíln előtt Jóm 38a Makkó 10b Niddi 30 rabbiniku felfogá
tagadj bű örökletességé Ábrahámo é Ezékielt min bűnö apá gyermekei mutatja bű J
rég tanítás szerin i helye ösvényrő val letérés melye a ember természe
gyengeség idé el Num 15 26 1 Kir 8 46 Zsolt 19 13 78 39 103 14 Jó 4 17-2 d
csupá gonos táma Iste elle Jesáj 57 20 Zsolt 1 4-6 36 2 stb Mégi ninc olya bűn
amelyr bűnbocsána é megtéré n adatné Ezékie 18 23 Jerus Pe 1 1 b Kiddusi 40 A J
elvet a emberisé bűntő val degeneráltságána gondolatá megbocsátás mindi
lehetségesne tar úg zsidó min nem-zsid bűnöz számár Peszáchi 119a Ro Hasána 17b
Szanhedri 103a 108a Jóm 86a Mielőt Iste világo teremtette megteremtett
bűnbánatot min szüksége kelléke a embe számár mondj Talmu Peszáchi 54a Gen Rabb
21 1 -na a doktrínája amellye legnagyob befolyás gyakoro világtörténelemre a
ember csalá egységéne gondolat volt Genesi els tí fejezete akármennyir i hasonl
küls elbeszél rés má né mondájához mégi teljese önállóa tanítja hog valamenny
embe é né eg szülőtől Ádámtó h a m embe származik E doktrín logiku következmény
a Isten-egysé gyakorlatának bábel nyelvzava é szétszóródá gyermekiesne látszó
idege babilon eredet mondájá i megtoldott J a emberisé egységéne gondolatával
prófét szerin történele célj é vég az amiko a Ú tiszt nyelve fordu népekhez hog
azo valamennyie hívhassá Iste nevé é egyértelműe szolgáljá Ő Cefanj 3 9 v ö Gen
IX Ebbe megváltásna é a É királyságána eszméje J speciáli gondolat vet előr
árnyékát Aminthog teremté a embe körü összpontosult úg a emberisé tökéletesedés
világtörténele végcélj Gen 1 28 Jesáj 45 1 vilá a embe részér teremtetet
Beráchó 6 Tóra sinai- kinyilatkoztatá J szerin eredetile minde népne szánv volt
d többie vonakodta az átvenn íg Izrae let papo nép talmud legend szerin Tí
Parancsola 7 nyelve let kihirdetv Sabba 88 h Izrae se fogadt voln e Törvényt
vilá visszaeset voln Káoszb Sabba 88 Izrae missziój má legkorább időkbe éppe a
volt hogy min Iste elsőszülöt fi Exod 4 2 népe tanítója papj legye
példaadásával a Egyetle Iste erkölcs törvényeine megőrzéséve a imádásáva példá
mutasso népe családjána Sabba 19 6 Jesáj 61. Izrae magá ol népne tekintette mel
pusztaságba laki ne számí több népe köz Num 23 Deu 7 d amel felet isten
Gondviselé őrködi különö gondda Deut 27 18-19 32 8-1 amelyi bölcsessé é
igazságossá összehasonlíthatatla törvényeine fáklyavivőj népe köz Deut 4 5-
amelyi azér teremtetett hog Iste dicsőítőj legye a egés világon hog a Egy
Istensé gondolatána tanúja mártírja népe világosság legyen akine Templomáb népe
sereglen fognak hog megtanuljana Iste útjai járn hog visszatérjene bék é lelk
boldogsá útjára mer igazságossá fo uralkodn mindenüt é a egés föl Iste
ismeretéve fo megteln Jesáj 2 2-4,9 6 11 4-9 65 25 Mich 4 Izrae Egyiptombó val
szabadulásako Iste királyságá fogadt e Exod 15 19 Lev R II sinai-
kinyilatkoztatás bizalomna fogt fel éppe azér ne pihenhe addig amí Iste
királyságá a egés vilá e ne ismer amí minde embe é né térde ne haj a Egy Iste
előt Zacharj 14 Jesáj 40 5 45.13.44 19 Zsolt 29 47 9 77 5 96-9 Izráelt amel
Iste egységé proklamálta Iste sajá népéne tekintett Mechilta Besallac melyne
hivatás örö időr megalapítan Iste királyságá Dánie 2 44 d éppe azért mer népe
tanítój a emberisé legtisztáb hiténe őre Iste Izrael minde kihágásáér
súlyosabba büntet Jeremiá 2 21 Ezikie 20 33-41 Ámos 3 sőt min Iste szolgája
Izrae folytono mártírságr va hivatv a igazsá ügyéért Izráe tehá bána nép amel
üdvö ho világr elvezet a egés emberisége a igazságho é jóságho Jesáj 52 5 J a
Ég királysá a igazsá i jogossá eszméjével a ebb vetet hitte a emberiségne
legtöbbe adott reményt történelemne pedi haladá gondolatát végcélt amelyér élni
küzden é törekedn kell Mí má népe világtörténele folyamatába álland eltávolodás
látta boldogsá egykor aranykorátó vilá végé a istensége pusztításába látták J
legsötéteb időkbe i tántoríthatatlanu vallott é tanított a ember tökéletesedé
felé min történelm végcé fel val haladást tökéletesedésbő ered lelk gyönyö
állapotát mel a emberbe szunnyad isten lénye telje kifejtésébő származik amel
Iste telje dicsőségé hozz földre Ebbe felfogásába azutá telje mértékbe
különbözi J kereszténységtől J ne földö túl világra kiszínezet túlvilágr épí
amennyibe egye zsid auktorokná feltámadá doktrínáj előfordul a min küls behatá
p o l Zóha J nézet sohase akceptált azt mer tanításána célja hog az világot
amelye a embe él Iste királyságáv tegy a igazságossá é irgalo gyakorlás által E
felsége gondola a J.-na racionális etnika é egyszersmin praktiku jelleget II J
jellegzetességei J megnyilvánulása kétfélék ú m egyetemese é nemzetiek a előbb
missziójár vonatkozik a utóbb pedi nemzet kötelezettségeire kapcsolatba pap
hivatásáva a előbbir próféták valláso költészet a alexandria tudósok palesztina
haggadisták középkor vallásbölcsésze é moder teológuso helyezi fősúlyt mí a
utóbbir mozaiku törvények Halacha talmud é kabbalisztiku irato magyarázói Min
egyeteme vallás J különbözi minde má vallástól amennyibe ne hi vag
dogmarendszer amelyne elfogadásátó a üdvözülé vag megváltá függ J helyes a
igazságo éle rendszere mel megmutatj törvényeket amelye szerin il éle
megvalósíthat vagy amin Talmu bölcse R Mei kifejezte humanitá törvény mer a
embe -rő va sz é ne csupá Izraelrő vag papokró Szifr Achar mó Abódd Zár 3 J
törvénye a éle törvényei ne pedi a ember élettő val megfosztásé Szifr u o Midő
Hille pogán sürgetésére hog eg mondatba mondj e zsid vallá tanítását nevezete
aranyszabállya válaszolt Am rosszu esi neked az n ted felebarátodna akko
voltaképpe J má régót létez tanításá ismételte azt ami törvények prófétá é
apokrifá i kifejezésr juttatta Deut 4 8 Jesáj 1 10-17 33.15 Hóse 6 6 Ámos 5
21-24 Mich 6.6-8 Zecharj 8 16-17 Zsolt 15 24 34 13-15 Mechilt 23b-24 Mí
szomszédo népe Moloc tüzébe embereke áldozta fel azalat Tór törvénye íg
rendelkezte a emberről jár a Eg igazságo é könyörülete Iste útjai Hozz
hasonlatosa lég igazságo é könyörülete Deut 11 22 Szifr Deut 4 hog szeretn kel
a idegent a árvá é a özvegye Hozzá-hasonlóa Deut 10.17-2 E mási különbsé J é
minde má hi között J mindenekelőt a igazságossá kodifikálása Mí nagyműveltség
pogán népeknél eltekintv egye egésze kimagasl egyéniségeket min pl Plató
mindenk csa hatalma glorifikált a elnyomottat rabszolgát a idegen semmifél
vallá ne védelmezte addi mózes könyve é prófétá a elnyomotta é szűkölködő
álland védelmező aki eze elle bűn követne el azo Iste ítéleté provokáljá Exo 21
22-23 Gen 6.13.18.20 Deut 26.15-16 Ámos 1.3 II é csupá J erkölcstan szerin
kötelessé a igazságossá gyakorlás é szenvedélye szerete a elnyomotta szegények
rabszolgá foglyo a árvák özvegyek hajléktalanok idegene é bűntettese akike
szinté felebarátna neve Bibli iránt aki valamennyie igény tarthatna J felfogás
szerin felebarátaina támogatásár é jóindulatára ső mé a állato i a ember
szerete védelm al helyezi Exod 22 20-26 23 5-6 Deut 22 6 24 6 10 25 4 Jób 3 E
Tór az amelyrő Jesáj prófét beszé amel minde ember szívne parancso Jesáj 1 10
Deut 30.11-1 A igazságossá ilye szellem hatj á a egés Talmudo is mer
igazságossá a egyi pillér világna Ábó 1 1 mer amiko jo szünetel akko hábor jö
világr Ábó 4 egyarán követelteti igazságossá zsid é má né részér Makkó 2 a Báb
Kám 11 Embertársain becsületéne respektálás egyik rabbiniku törvénye vezet
elveine l Ethik Sabba 94 J mé tisztasá törvénykódexé i megalkotta ellentétbe
pogán népe vére é undorítóa ocsmán kultuszaiva Levit 18.3 24-30 Num 25 1-9 Deut
4 Tór ó paráznaságtól fajtalankodástó tanítj é kötelezőv tesz szí é tes
tisztaságá Num 16.39 Deut 23.18-19 24 15 Példab 7 5-27 Jó 31. mer Iste sokka
tisztább minthog tisztátalanságo eltűrjön J kicsapongá minde fajá nevóló-nak
gazságna nevez Gen 34 7,31 Deut 22 21 Bírá 19 24 II Sám 13.1 gyalázato beszéde
i szigorúa elítél Jesáj 9.16 Sabba 33 J ezenkívü mé a igazságb vetet hite i
jelenti valamenny prófét tökélete bizodalomma vol Iste irán éppe ezér
hipokrízistő iszonyodta Jerus Beráchó 7 11 ugyaníg középkor zsid
vallásfilozófuso isten igazságb vetet hit i tántoríthatatla volt d istenhitü
mente vol a antropomorfizmu árnyátó i Iste egységé é szellem világr teremtette
jele világr arra amel e fo jönn Gen Rabba 8 Igazságo alapszi vilá Báb Bátr 74a
Zsolt 15 2 Ábó 1.18 Áb d R N 36 A igazsá é igazságossá keresés é önzetle
felkarolás tett J.- hatalommá Ugyane ál J.-na kultúr é nevelé előmozdításába
val töb évezrede részességéről Ellentétbe némel má hittel mel tömege
tudatlanságba tartásá kívánja J szülőkne é hitközségeknek valamin minde
közületne feltétle kötelességév tesz tanítás é tanintézete létesítését J.-na
köszönhet vilá jótékonysá els organizál formái l Jótékonysá a ethika alapo áll
adakozá kötelezettségét J ellenezt mindenko a éle céljáva ellenkez
önsanyargatás é cölibátus elítélt az akko is amidő sajá köteléké belü látt az
gyakoroln l Chásszideuso é Esszénuso jeruzsálem Nag Templomba főpa ne
gyakorolhatt legmagasab funkciójá a Engesztel Napon h ne vol feleség Jóm 1 1
Taani 2 J tesz kötelezőv feltétle lojalitás a országhoz amelybe zsidó élnek mé
abba a esetbe is h a illet álla ellensége indulat velü szembe Jeremiá 29 7 Abó
3 2 Ketubó 111 J szelí örö vallása ünnepe hálaadás természetbe é család életbe
val gyönyörködé jegyébe folyna le D J remén vallás i ehhe képes optimista d ne
túlvilág boldogsá elvárásában hane abban hog his föld éle é a embere
megváltozásában erkölcs tökéletesülésében haladásában J az tanítja hogy eg ór
igaz bűnbánásba é jótéteményekbe eltöltv eze világon többe ér min a egés
túlvilág éle Ábó 4 16-1 A emberszerete mellet Iste szeretet J egyi pillére
liturgi naponkén kétszer ünnepeke többszö i tartalmazz sémát Izrae hitvallását
Hallja Izrael a örökkéval m Istenünk a örökkéval Eg Szeretne kel a örökkévalót
t Istenede telje szívedből telje lelkedből minde tehetségedde Deut 6 E hi az
amel J próbaköv amelyne vallás miat ezre mente máglyákra Iste szereteténe alapj
J szerin Iste teremtményeinek felebarátainkna szeretet l Ethik é Szerete e
csaki tiszt indít okokka é teljese önzetlenü történhet éppe úgy min Iste
szeretete melyne alapj a önzetle lemondás ne pedi félele Szifr Deut 32 4 Ábó 2
1 J különbözi több hitrendszerektő abba is hog a a éle szentesítéséne rendszer
ehhe képes az tanítja hog a egés éle szent Legyete szentek mer a Úr t Istenete
szen Lev 19 1 Mé a állato életébe i megnyilvánu Iste szentség Deut 18 1 J egyi
legjellemzőb tulajdonsága hog mí magaszto é kitisztul ethikájá kezdettő fogv a
egés emberiségne adt Isten a egés emberisé atyjána tekintette addi sajátmagá
mégi határozotta elkülönítette min Iste népé egyenese Tór parancsár Levi 20 24
2 A eze elkülönülésbő származ nemzet öntuda é büszkesé későb a egés vilá
ellenségeskedését támadását a üldözése megszakítá nélkül láncolatá vont mag utá
má a ókortó kezdv l Antiszemitizmu Mégis ez nemzet elkülönülésé zsidóságna
félreértelmezi mé legnagyob historikuso min Mommse é Edw Maye is tén csupá az
hog zsidóságba kezdettő fogv él hivatottsá tudata Tí Parancsola nép magá pap né
-ne tekintett több népe közöt később rabbik hog né pap jellegé megőrizhessék
számtala erkölcs paranccsa bástyáztá az körül Izrae nép kezdettő fogv hűsége
esküdöt Istenne elismert Ő vilá kormányzójána Beráchó 6a Chaggig 13 ezér Iste
fiaina neveztetne Deut 14 Ábó 3 1 d a Iste fi képzet mag utá kell hog vonj azt
hog zsid hűsége mara Istenéhe halálái inkáb mártírhalál szenved semmin
hűtlensége követn el rabbi má korá észrevették hog Izraelne sinaj szerződés
Istenével mel Izrael papo népév szen népp tett Exo 19. gyűlöle forrás les má
népné Sabba 89 mer e követelt szeparációt tisztaság törvénye betartásá a
idolatriátó val iszonyt test é lelk tisztasá érdekébe kétségkívü ne csupá
mózesi hane a anna nyomá alkotot később farizeus törvényhozá i gondoskodot
zsidósá szeparálásáról amelyr Makkabeuso korába külö műsz i volt görö Amixi
amelyne jelentés távoltartá környez népektől E let görö kortó ma napi a
antiszemitizmu kiindul pontja Mégi eze a elkülönít törvénye volta azok amelye
zsidóságo megedzetté durv gonoszságok hamisításo é igazságtalanságo ellen
emberfelett küzdelemr legszörnyűb é legbarbárab üldözése közbe is e tett
lehetőv számár jogfosztottság nélkülözések tortúrák gúnyolódáso elviselését III
J viszony má világnézetekhe anna ellenére hog J lenézt é megvetett pogányságot
a idolatriá a anna nyomába jár bűnözéseket mégi tolerán vol mindenko err
legfontosab bizonyíté az hog zsid vallá sohase ítél örö kárhozatr máshitűeket
mer a embereke értékü é cselekedeteik ne pedi hitü szerin becsülte igazságo
cselekedeteket tiszt szándéko é Istenfélelme kíván J csupán mer Iste szívekb lá
Szitra Achar Mó 3 J ebbél álláspontjá R Josu b Chananj fogalmazt ez vallott a
utóko i máig valamenny né igazságosa gondolkod emberéne rész va jöv életbe J
várj a igazságo érzület népet mel megtartj hite Jesáj 26 2 kitárj kapui pogányo
előtt hog betérjene Zsolt-28 20 Szifra Achar Mó 13 a igazságo érzés má népeke
pedi egyenese Iste papjaina nevez Otio d R Akib mí Szen Léle éppe úg nyugszi a
igazságo pogányon min zsidó Tann deb Elijáh R 9 pogán bölcse irán legnagyob
tisztelette viselteti Beráchó 58a Szót 35b Bechóró 8b Genes R 65 ső prófétáka i
elisme közöttü Báb Bátr 15b v ö Lev R 1 12. 2 18 Tann deb Elijah R 26. u o Zuta
11 moder tudóso némelyikének pl Ma Müllerne a véleménye hog J ne misszionáriu
vallás m má me va cáfolva mer azót a adato nag tömeg bizonyítja hog különöse
Alexandriába kiterjed prozelit propagandairodalo vol Midrá i bőségese tu arról
csupá kereszténysé államvalláss emelkedés vetet gáta J missziójának mel nyugat
része mé középko els felébe sűrű hódítot l Kereszténysé é zsidósá viszony é
Prozelitá címszóka bá kényszertéríté mindenko távo állot J felfogásától Egyi
ige jellemz tén J toleranciájára hog jeruzsálem templomba szukósz-ünne
alkalmáva hetve békeáldozato mutatta b hetve pogán népér Szukkó 55 A egés zsid
etika irodalo középkorba éle ellentét végtelenü türelmetle egyháznak mer a
előbb a emberiessége é ember lelke ne néz egocentriku é elfogul látószögből
hane mindi egyeteme tu maradni Ugyanilye megért állásponto tanúsította zsid
moralistá é teológuso mohamedá vallássa szemben háro gyűr parabolája melye
Lessin Bölc Náthá szájáb ad ne véletlen hog zsid eredet é az rég hagyományo
alapjá má Boccaci i földolgozt zsid türelmessé dicsőítésére IV J min törvény J
törvényét Tórát amel egyarán jelen törvény é doktrínát közfelfogá mindi
helytelenü értelmezt e Pá evangélistár vezethet vissza ak Törvény é Hite szeparált
é ellentétb állította Tór J centruma eleve valóság ne pedi va dogma mel megköt
hittételekke lelket Tór terhei J erkölcs szükségességne fogt fe mindig a Isten
parancsolato igáj Iste királyságána igájá jelentett zsidóságnak amel boldoga
viselt terheke legközönségeseb zsid i érdemdú éppe számo parancsola teljesítés
következtébe Beráchó 17 J Iste különö kegyé látt a Izraelne szól számo
parancsban mel erkölcsösebbé tisztábbá emelkedettebb tette amel spiritualizált
a egés életet kötelessége szentségé rányomt minde cselekedetr mérsékletre
önuralomra lemondásr szoktatt zsid otthon szentélly avatta E J 61 parancsána
értelme Magu ceremóniá é jele ós min tefillin tallisz circumcisi fonto tényező
volta J szerint d magukba vév mé ne tette valaki zsidóvá Maimonide szerin Tór
változhatatlanság é szóbel hagyomán sarkalato zsid doktrínák addi mag Talmu az
reméli hog messiás korba a össze parancsolato me fogna szünni Nid 61 é Midra
Tehilli 146. Graet is miutá megállapítja hog a J alapeszméj egyrész monoteizmus
másrész a erkölcs tökéletesülé Szente legyetek mer É maga i szen vagyo
kijelenti hog a áldozás é rítus se próféták se Talmu ne tartottá J
föltételeinek J vallás é világnézet főprincípium kezdettő mái minde zsid álta
vallot Sém zsidósá liturgiájána Bibliába leír hitvallása mel Iste egységé
oszthatatlanságá é szellemiségé proklamálja Ebbő vezetté l Izrae
oszthatatlanságá is Mechilt Jitró Bachóde 1 Eg Isten eg Izrael eg Templo
hangoztatj Josephu i Antiquitate 4 8 6 Contr Aspione 2 2 Eg Isten eg Izráel eg
Tór princípium amelye hagyományh zsidósá nyugszi máig Tórána isten eredeté é
szövegéne változatlanságá é megváltozhatatlanságá talmud ko rabbija é későb a
orthodo J vallotta ső a ebbél hi a orthodo J egyi lényege sarkpontja függetle é
elfogulatla kutatá azonba J.-o belü i középkortó kezdv lehetőv tett tudományo
bibliakritiká l Bibliakritik megállapított fejlődés é korszakoka biblia
törvényhozásban d egyszersmin az i e mindenné fontosabb hog a etika monoteizmus
zsidósá ne örökölt senkitő ne min sém fa kölcsönözt az má népektől hane
világhódít etika monoteizmus mel a össze később vallásokna tehá a egés
kereszténységne tulajdonképpen szülőj volt tisztá zsid génius terméke zsidósá
tiszt é szelí életfelfogás vallott előszö tiszt é szen Eg Istent ellentétbe má
művel sém népe kegyetle é erkölcstele tulajdonokka felruházot bálványaival zsid
né próféta géniusz é valláso ihlettség vol az amel Jahvet törzs-istensége
átformált má a ige kora időkben a időszám el 120 körü é összekapcsolt az a
abszolú szentség igazságosság tökélete jósá é moráli tökéletessé magaszto é
testetlen tisztá spirituáli fogalmával biblia törvénye véglege megállapítás Ezr
idejé má enne kitisztul szellemne terméke Attó kezdv bontakozi k J ké főiránya
tudományo törvénymagyarázat mel haladá eszméjé vallott mindenko amelyne els
képviselő farizeu tudóso é talmudszerző volta betűkhö ragaszkod szadduceizmu l
Farizeuso é Szadduceuso vag ritualizmus E ké irány racionáli ó progresszí
liberális másrész konzervatív-ritualisztikus ké évezrede á megvol J.-o belü mái
i megvan A előbb prófétai spirituáli é egyeteme mási nacionáli é rítusokho
ragaszkodó orthodox d mindkett J kísérője eg kötelé Levi R 30 tagja melyne
hivatottság a egés emberiségne eg kötelékb val egyesítés min az zsidósá
ros-hasonó liturgiáj é Midrá Gen Rabb 88 tanítjá zsidóna é nem-zsidóna egyaránt
L mé Evolúci ó Ethik címszó é anna utalásait Irodalom Főkép Prof Kaufman Kohle
műve így Th Spiritua Force o Judais u a. Judais an Refor u a. Th Spiri o Judais
1894-9 u a. Th Judais 190 M Friedländer Th Jewis Religio Londo 189 A Geiger Da
Judentu un sein Geschicht Bresla 186 u a Nachgelassen Schrifte I-V M Güdemann
Wa is Judentu Wie 190 Morri Joseph Judais a Cree an Lif Londo 190 u a. Judais a
th Worl Parliament o Religion Cincinnat 189 Margois Th Theologica Aspec o Refor
Judais Yearboo o th Centra Conferenc o America Rabbi 190 Claud Montefiore
Hilber Lecture Londo 189 u Libera Judais u o 190 Jost Gesch de Judentum un
seine Sekte Leipzi 1857-5 F Perles Bousset Religto de Judentum i
neutestamentliche Zeitalter kritisc untersuch Berli 190 Schechter Studie I
Judais Philadelphi 189 Schreine Márton Di jüngste Urteil übe da Judentu Berli
190 Toy Judais an Christianit protes Bosto 189 Weber Jüdisch Theololgi un Grun
de Talmu protest Lö Lipó Gesammelt Schrifte I 188 A Wünsche Lessing-Mendelssoh
Gedenkbuchba protest 187 Graltz Gesch d Jude I-X Jöé Religiös-Philosophisch
Zeitfrage 187 S R Hirsc Hore 183 Stein Schrif de Leben 187
12351.h
CÍMSZ Judaizm
SZÓCIK Judaizm gö ioudaismo zsi n vallásán lényeg hiténe szokásain rítusain
rendszer ú ami kanonizá irataikb abb kifejlőd különbö civilizál kulturhatás
alapj egé zsidós világvallásá alakul Eredetil csup Juda lakóin vallásá
vonatkozot me ezek hívt Jehudi-n inn európ nyelv zsi szóhasznála gö ioudaio la
jude szl zsi ola giudaic s judio f jui an j J.-n megfele jehudó sz Eszt Rabb 3
említ m ma Eszt köny mi-jehudim- emlí id folyam fogal kifejezé egé zsidóságr
ann múltjár jelenér vallásá kultúrájá alkalmazá talál pont definiálá épp ezé
nehé me n elfogado hittételek alapu meghatározo vallásrendszerr v i sz mi
kereszténysé va buddhizm fogalmáná han vallá elválaszthatatlan egy v köt zsi
néppe me egé emberiségn szó ethik igazs őrén letéteményesén tartot mag hoss id
folyamá Másrés törvényrendsze me Kinyilatkoztatáso Szentírás tradíci alapu amié
a soká teokrácián tartottá zsi n vallá törvényhozásána n vallásna tény a
mutatjá ho sokk tága fogal sokk jelentékenye történel er mints ho egyetl
nézőpontb egysze terminológiáv m lehet a határozn történ harminc évszázad
civilizá vil valamenn országá kiterjeszkedv n öltöt magá mind ugyana form
jellege J.-n az korszak amelyb kialakul vagy patriarchál prófét korsz J.
különbözö exiliu exili utá J.-tó másrés rabbinikus-farizeu szint különbözö móze
J.-tó amelyh szadadceuso ma karait ragaszkodta Ugyanú diaszpó zsidóság vagy
hell nagyb különbözö palesztin J.-tó középkorb ném franc terület feléle kele
miszticizm J. má mi ar filozóf hatá a kerü spanyolorszá jelenk zsidósá ped
szint k különbö formáj képvise J.-na me m egy ré törvények köz újko kazuisztik
épí add mási nagyo ré J. harmóniá kív jut m kultúr magasa cél követeléseive
J.-r kereszté teológ állapítot me ho mind Ist élővízz te folyó mara amel b e n
folyómedréb halad mind új táplál termékenyítet embe civilizác na
folyamrendszeré teh történel tényez ame koronké m formák öltöt Szükség ehh
képes ho ann alapve princípiuma ismerj azok megkülönböztess töb
vallásnézetekétő lényeg mindenekelő tisz monoteizm hitvallás kinyilvánítás
propagálá megőrzés vo mindenk zsi n egyetemén életcél feladat Ist egyetl í
valamenn n kö Izra f kezesked tisz tiszteletéé Josephu Antiquitate 4 Berách At
Ech szomba liturg n csup Egy-Ist hitén vallás amely zsi egy regge es imájába
sémáb nyilvání han tisz monoteisztik h ő i ame őrköd magáb foglal ann védelméb
kifejte intellektuál szelle munk hoss söt századok á pogánys félpogánys
valamenn hatalmáv szembe irtózat harc áldozato mérhetetl szenvedés
megpróbáltatás közepet e óriá többségg szembe n kezdődö absztrakciókk zsidós
monoteizmu n filozófi spekuláci eredmény amelyn dogmatik jelle va zsidós
őskorszakáb s s Ist köz választo e Isten a k követelményein va egy gondolkod
felfogásán megfelel m fejlődésén küszöb hábor üze sok-istenségekn idolatrián
Exo 2 Egy-Iste Izra születésén órájába Sínai-heg kinyilatkoztatásk í szólaltat
m Bibli Egyipt valamenn istensé ell ítélkez fogo É Örökkéva Exo 12. szint
bálványimá Babil ell ped prófé í dör istensége amely n alkott eg földe kel ho
pusztuljan fö színér al Jeremi 1 töb nép isten bálványo Örökkéva Ist alkot
világ Zsol 9 Kezdetét fog ellenté él örökkéva Eg Ist m nép ált imádó kép
bálvány közöt sokk erőse vol mintse ho pogá ostobaságok másho tekintett voln mi
gúny megvetéss Jesá 9 9-1 Jeremi 10.8-1 Zsol 135.16- m másrés pogá vallás épp a
vetett zsidós szemér ho láthatatl Iste imá olya akin ké ninc utób legkiváló óko
történetír vélemén Tacitu Histori Juvenal 1 idolatri főképp velejá ocsmá rítuso
tisztátalans kicsapongás mia vetet m Exo 2 2 2 3 Levi 1 24-3 Deute 1 2 2- 2
14.1 20.17- Móz korát kezd Philó talmudszerzők pogá kultusz főkísér bűnöz
kegyetlens volta amely utálatos Izra Istenéne a gyűlö fajtalankodá Szanhedr 1
Ezé bálványimádáss szemb rabbinik törvényhoz rid elutasít álláspontj foglal
semmifé engedmén n hajlan ten bálványimád politeizm semmifé formájáv szemb se
tekintetb annyi me mindenk J ho inká él kín feláldozás tet feltétlen kötelezőv
mintse ho tisz monoteisztik zsi hit felad Dáni 3 Makka 6 Makka 7 Szanhedr 7
szilá h nemcs n változot han m növekede diaszpó zsidóságáná ame m szétszóród
kezdet őszint m vo győződ ma monoteizmusán felsőbbségér telj bizalomm tekinte
legvészese időkb vég győzelmér tudatáb lév ann misszióna amely egyistens
eszméjéé m ős teljesítette hi vég győzelemb pogánys elmúlásáb visszatükröződ ú
prófétákná mi liturgiáb Jesá 1 46 49 Zechar 2 Genes Bab 89 Olénu-i különös
Ros-Hasó liturg zsi n Iste Izra Istenén nevezt bebizonyíthat ho m primit koráb
s fog f törzsistenségne m néph hasonlóa han univerzál jelleg ado ne m kezdetb
imádt mi világegyet teremtőjé világn megteremté n cs zsi n létezé ó igazság
kormányzójá gonoszs elítélőjé j igazs megalkotój Gene 1-1 Ehh képe idolatri
lázadásn tekintet világegyet Eg Istenév szembe ak kív nin m Ist Deute 3 Je 1 a
elő mind térdn tisztelet ke hajoln Jesá 4 2 6 Ez eszm alapb nő k mi egyedü
eszmény tisz monoteizm hitvallá ann propagálá egé világ Zechar 1
Sínai-kinyilatkoztatá ú fog f zsidósá mi Ist ősaty Ábrah Nóa közö kötö szerződ
megújításá ame egé emberiség kiterjesztete Izra szerződé szerződ teh monoteizmu
egé emberiségn ad amintho Ist egé emberiség n csup Izrael ame azonb pap birodal
nemzet közö Zsoltár prófét Iste valób n e néptörzs han igazságoss j Iste Amo
1-2 Jeremi 26 Ezéki 40 Zsol 9 13 9 st Iste egé történel Iste le prófét
meglátásba Zsoltár chásszid imáib ped embe sz isten At lél szerető let Na
Zsinagó Kenesze Hagédó koráb m annyi átlényegü istenfogalm ho egyáltaláb n vo
szab nev kiejte semmifé formáb se Késő megóvt s mégjobb hangsúlyoz monoteizmusá
amelyb n enged hozzátapad s gnosztikus dualizmus Szanhedr 38 Ge 1 Ecc s
kereszténys trinitariánizmus Kereszténys zsidós viszon me ellenkeze felfogásáva
ho e ig Ist legfő attribútum végtel jósá igazságoss könyörületess különbö
személyek ruháztassan ho ugyanakk Ist antropomo jelenség váljé Épp ezekb v
világtörténe na szerep ho őrködö tisz monoteizm fölöt istenhi n t
transzcendentáli Iste so sin táv embertő amik szükségb v Iste mind köz va
közeleb mi mind m segíts Jeru Berách való nagysá abb ál ho leszá emberh Megil
31 Lev Rab 11 Zsolt.-h Ist mindenkin megjelen ille képessé szüksé szeri Mechilt
Besalla szeri Ist csup szelle elhatárol for nélkü Abszol Lén a mag í hívj vagyo
A vagy Eh ás Ehj Exo mind létez forrás A felet á mind másna függetl mind
feltételt Akin nincsen fizik tulajdonság Maimonide J Hachazák Tesu középko
Abrah Posquiér Maimuniv szemb azonb az álláspont va ho azo ak kabbalist módjá
Ist testiség valljá szint lehetn zsid valóba különbö időkb származ egység
liturg beveze Ad Ólomt befeje S ha-Jichud legkülönböző gondolatmenet mutatj
egysz racionalist m hely misztik jelleg transzcendentálizmuss keve o mértékb
panteisztiku mi vil egyetl vallásán liturgiá se M különbö kor civilizáci egy
inká kiterjesztett elmélyített Istenr alkoto képzete add Iste Egys gondola
mindenk legféltveőrzötte esz vol amely érinte s lehetet Azonb legjellemző
leglényegese különbs m vallá va véleményrendsz kö etik monoteizmusáb nyilván me
N áldozá han igazság jótéko él a am Ist követ Jesá 12-1 Ámo 5.21-2 Hós 6. Mic
6- Jeremi 2 Zsol 4 5 8- egé ré zsi áldozá kultu csup ember lel szükséglet
nyilvánításán vo megengede kifejezőj vallásetikán cs szimbólu vo Peszik 5 6 Nu
Babb 21 Lev Ra vall egyetl tárg ré zsi felfog szeri csup e lehe ho embe Ist
útjai vezérelj ho cedókó- az igazság jótékonyság gyakorolj Gene 1 1 Deute 1 ma
Ist igazságossá könyörül szents Isten morál tökéletess eszmén Exo 2 5- 3 Lein 1
Deuter. 9- M pogá nép istenségfogalm félel érzetén terméke add J. istenfélelem
ame lelkiismer bel istenismer termé ame megőr embe b elkövetését Ge 4 1 Exo 2 2
Deute 1 1 J felfogá szeri emberis történe kezdett fog vil erkölc kormányzójána
nép királyána a elő minden megrend Je 1 Zsol 9 1 Dáni kezeib va me Őben egyes
hatal igazsá .szeret bizal Zsol 89. Iste Bibl í beszélte Izra népéh Szent
legyet me É Örökkéva Ist szentség vagy Levi 1 továb í szó emberh ügye
istenfélelemr me bölcsess rosszt va tartózkod ma megért J 2 2 Mich Jesá 3 Zsol
15 2 megmutat neke embe vaj m kíván tőlet más mintho igazságos legyete
szeressét irgalmasság ho alázat lélekk Ist útj járjato Rendkív jellem rabbinik
zsidós felfogásá tén ho amik Istenr beszélne akk rendszeri valamely attribútum
használj névü vil Egyetl Igazságo Cadi S Ól Könyörületes-Egyetl Rachmó m
gyakrabb Szentség Eg áldo legy Hakkód bóru rabb allegóriá szeri el kérdé mely
halan emb k utol ítél napjá e Becsületes bántál felebarátodda Sabba 3
világegyet egysé párhuzam gondol Isten-egységg J.-ba pogánys szám istensé világ
részek domíniumok tagol ellenségeskedés színteré tett Bibl E Iste kormányoz egé
univerzumo föld ege világosság sötétsége élet halál ör bölcsességg jóságga a
teremt kezdet szándékán végcélj tud eszeri rend minden Ge 1.1-3 Jesá 4 5- 4 9-1
5 8- Zso 10 2 Példa 3.1 2 J 2 24-2 termész ör törvényszerűség i Ist mind
cselekede rés na művén J 38 Zso 7 .mind természe cso mindenhatóságán
megnyilatkozá Ge 1 1 Nu 1 hatalm koncepc minde átfo ellenőr Eg Ist terem
hatalmár bölcsességér ame mindenü megnyilatkoz ame e egysége na te szeri működi
kizáról monoteisztik hit alapszi n ismer so dualisztik vallás a nézetei mely
Ist Egysé melle ros princípium vallott teremtésbe szeri Istenn n leh
ellentényező sötéts gonoszs hatalmába miké a Egyipto Babilón vallás Zoroaszt
tanított utób nyom gnosztik szektákb ma kereszténység i mi dém átszármazot M
legrégi zsidóságn Sát é angya a Ist hatalm hajt vég Jó csup annyi ténykedhe
amennyi Ist megenge nek végezet ped j ke ne tenn add nemzsi Sátán-képzet
egyenes vés hozó volt kereszté közé újkorba felfogá szeri halá n Sátá han Ist
bölcsessé hoz emberr mind am Könyörület tes Berách 6 teh hal mond Mé Ge minden
am cselekedet nagy jón talá Ge embe b ér legrégi etiká szeri nevelé javá magasa
jólété szolg Deute Zso 9 Taán 2 Midr szerin mivelho Ist látt ho csup rid igazságosságg
n állh m vilá azé irgalmasság vegyíte ab világ mindkettőb teremtet Gene Rab 1
pesszimis doktrínáv szemben,ame szeri vil véletl változ te v rossza Midr merész
tanítj ho vil szelekc evolúc processzu Ist világ vil ut teremtet m í szól utol
tetsz Nek Ge Rab doktríná szeri Ist egységén leglényegese jellemvoná a a Ist
emb viszonyá vonatkozi pogá idolatr embe saj kezév készíte bálvány imádásá
alacsonyít l m ősidőb embe tes Istenh hasonlatoss teremt koronájáv földn Istent
kiszeme uráv Ist föl helytartójá Ge 1.2 emberb kulminá teremt benn mi teremt
végcéljáb egyes föl isten paradics látszól gyermeki leírásán magaszt értel Gene
Ugyane eszm feje zsoltárköl i teremtett embe csup kevéss alacsonya rendűne mi é
lények Zsol alkott m úg ho keze műv uralkodj Zsol emb kétfé természet fél isten
fél állat Jóbn gyakr kifejezés j Zsol 17-1 1 1 9-1 25 3 tudat elmélkedőj Aki
bibli verse Ist embe Ist képmásá teremtet ú magyarázz ho szabadn alkot m a
Istenh hasonló szabad választh ros közöt Nachmanid I Ez exegét szeri intellekt
a me embe Istenh hasonlatos eme Kommentárja Ge Jená 4 Zsol 10 2 Példa 2 2 J 3
Ecclesiast 1 7-h Mindeneset embe lél a me ala ő zsi szöv Ist képmás értett rabb
m talmu korb a tanítottá ho embe Ist k világ teremtett jel világ arr ame f jön
Ge Rabb mindenk elvetet ereden b gondolatá te v té vágyakna n következ ebb b
elkövetésén szükségesség h tisztátalanságán örökletessé n felfogás me ellentétb
á lél tisztaságáva zsid regge beveze imájáb m nap v e ősré im melyb következ
foglaltatn adt nek lelk tisztá teremtett az formált a lehelt a belé őrz m a
benn kijelö időb fog a től elvenn ho jö életb visszatérj bel Berách 6 hi ho te
lél börtö Pla rév származo mindenk apokrifn tarto iratokb mely teh kizá kánonb
Bölcses K 1 Joseph bel Ju ame sohas tudo gyöker ver zsidóságba n ak tud
evangélis P testb le b törvén -r Ró 23- ré főelv mely Maimonid Mo Nebuchim-ba
kifej a ho emb szaba teh ros közöt választ raj ál b ajtód fekszi ann vág benn
va nek uralkodn ke felet Ge szó Ist Káinh e legrégi zsi ír embe akar
szabadságán törvény ör idők leszögezt Ugyane gondolat feje Móz i Ist nevéb
tanít népé Lássáto ez nap elébet tett élet jó halá rossza azé válasszát élet
Deute 3 1 Változatlan vallj akar szabadság etnik alap Jéz Szira 1 14- Akib a
burkoltabb í fejez a k Minde elő lá szab akar adato embern Áb akar szabadsá emb
erkölc felelősség von ma ut emb Istenén tartoz szám ad magár épp ezé ereden b
me öröklet átokké nehezed emberr J.-b sohas talá melegágyr a mindenk bölcs
kivetett Mind emb halál ítélhe saj bűn mia mond móze törvé Deu 26. ugyane feje
Ezéki prófé 1 Midr ped e mondj gonosz szíve hatal ala állna igazságos szíveik
tartj hatalmukb Ge Rab akar szabadság Talm í feje k emb az út vezetteti amely
halad kívá emb mag bűnn kíván beszennyezn b kap kinyíln előtt tisztaság
törekszi tisztas kap fogn megnyíl előt Jó 38 Makk 10 Nidd 3 rabbinik felfog
tagad b örökletesség Ábrahám Ezékiel mi bűn ap gyermeke mutatj b ré tanítá
szeri hely ösvényr va letéré mely embe termész gyengesé id e Nu 1 2 Ki 4 Zsol 1
1 7 3 10 1 J 17- csup gono tám Ist ell Jesá 5 2 Zsol 4- 3 st Még nin oly bű
amely bűnbocsán megtér adatn Ezéki 1 2 Jeru P Kiddus 4 elve emberis bűnt va
degeneráltságán gondolat megbocsátá mind lehetségesn ta ú zsid mi nem-zsi bűnö
számá Peszách 119 R Hasán 17 Szanhedr 103 108 Jó 86 Mielő Ist világ teremtett
megteremtet bűnbánato mi szükség kellék emb számá mond Talm Peszách 54 Ge Rab 2
-n doktrínáj amelly legnagyo befolyá gyakor világtörténelemr embe csal egységén
gondola vol Genes el t fejezet akármennyi hason kül elbeszé ré m n mondájáho
még teljes önálló tanítj ho valamenn emb n e szülőtő Ádámt emb származi doktrí
logik következmén Isten-egys gyakorlatána bábe nyelvzav szétszóród gyermekiesn
látsz ideg babilo erede mondáj megtoldot emberis egységén gondolatáva prófé
szeri történel cél vé a amik tisz nyelv ford népekhe ho az valamennyi hívhass
Ist nev egyértelmű szolgálj Cefan Ge I Ebb megváltásn királyságán eszméj
speciál gondola ve elő árnyéká Amintho teremt emb kör összpontosul ú emberis
tökéletesedé világtörténel végcél Ge 2 Jesá 4 vil emb részé teremtete Berách
Tór sinai kinyilatkoztat szeri eredetil mind népn szán vol többi vonakodt a
átven í Izra le pap né talmu legen szeri T Parancsol nyelv le kihirdet Sabb 8
Izra s fogad vol Törvény vil visszaese vol Káosz Sabb 8 Izra misszió m legkoráb
időkb épp vol hog mi Ist elsőszülö f Exo nép tanítój pap legy példaadásáva
Egyetl Ist erkölc törvényein megőrzésév imádásáv péld mutass nép családján Sabb
1 Jesá 61 Izra mag o népn tekintett me pusztaságb lak n szám töb nép kö Nu 2 De
ame fele iste Gondvisel őrköd külön gondd Deu 2 18-1 3 8- amely bölcsess
igazságoss összehasonlíthatatl törvényein fáklyavivő nép kö Deu 5 amely azé
teremtetet ho Ist dicsőítő legy egé világo ho Eg Istens gondolatán tanúj
mártírj nép világossá legye akin Templomá nép seregle fogna ho megtanuljan Ist
útja jár ho visszatérjen bé lel boldogs útjár me igazságoss f uralkod mindenü
egé fö Ist ismeretév f megtel Jesá 2-4, 1 4- 6 2 Mic Izra Egyiptomb va
szabadulásak Ist királyság fogad Exo 1 1 Le I sinai kinyilatkoztatá bizalomn
fog fe épp azé n pihenh addi am Ist királyság egé vil n isme am mind emb n térd
n ha Eg Ist elő Zachar 1 Jesá 4 45.13.4 1 Zsol 2 4 7 96- Izráel ame Ist egység
proklamált Ist saj népén tekintet Mechilt Besalla melyn hivatá ör idő
megalapíta Ist királyság Dáni 4 épp azér me nép tanító emberis legtisztá hitén
őr Ist Izrae mind kihágásáé súlyosabb bünte Jeremi 2 Eziki 2 33-4 Ámo ső mi Ist
szolgáj Izra folyton mártírság v hivat igazs ügyéér Izrá teh bán né ame üdv h
világ elveze egé emberiség igazságh jóságh Jesá 5 É királys igazs jogoss
eszméjéve eb vete hitt emberiségn legtöbb adot remény történelemn ped halad
gondolatá végcél amelyé éln küzde töreked kel M m nép világtörténel folyamatáb
állan eltávolodá látt boldogs egyko aranykorát vil vég istenség pusztításáb láttá
legsötéte időkb tántoríthatatlan vallot tanítot embe tökéletesed fel mi
történel végc fe va haladás tökéletesedésb ere lel gyöny állapotá me emberb
szunnya iste lény telj kifejtéséb származi ame Ist telj dicsőség hoz földr Ebb
felfogásáb azut telj mértékb különböz kereszténységtő n föld tú világr
kiszíneze túlvilág ép amennyib egy zsi auktorokn feltámad doktríná előfordu mi
kül behat Zóh néze sohas akceptál az me tanításán célj ho a világo amely emb é
Ist királyságá teg igazságoss irgal gyakorlá álta felség gondol J.-n racionáli
etnik egyszersmi praktik jellege I jellegzetessége megnyilvánulás kétfélé
egyetemes nemzetie előb missziójá vonatkozi utób ped nemze kötelezettségeir
kapcsolatb pa hivatásáv előbbi prófétá vallás költésze alexandri tudóso palesztin
haggadistá középko vallásbölcsész mode teológus helyez fősúly m utóbbi mozaik
törvénye Halach talmu kabbalisztik irat magyarázó Mi egyetem vallá különböz
mind m vallástó amennyib n h va dogmarendsze amelyn elfogadását üdvözül va
megvált füg helye igazság él rendszer me megmutat törvényeke amely szeri i él
megvalósítha vag ami Talm bölcs Me kifejezt humanit törvén me emb -r v s n csup
Izraelr va papokr Szif Acha m Abód Zá törvény él törvénye n ped embe élett va
megfosztás Szif Mid Hill pogá sürgetésér ho e mondatb mond zsi vall tanításá
nevezet aranyszabálly válaszol A rossz es neke a te felebarátodn akk voltaképp
m régó léte tanítás ismételt az am törvénye prófét apokrif kifejezés juttatt
Deu Jesá 10-1 33.1 Hós Ámo 21-2 Mic 6.6- Zechar 16-1 Zsol 1 2 3 13-1 Mechil
23b-
12351.
CÍMS Judaiz
SZÓCI Judaiz g ioudaism zs vallásá lénye hitén szokásai rítusai rendsze am
kanoniz irataik ab kifejlő különb civilizá kulturhatá alap eg zsidó világvallás
alaku Eredeti csu Jud lakói vallás vonatkozo m eze hív Jehudi- in euró nyel zs
szóhasznál g ioudai l jud sz zs ol giudai judi ju a J.- megfel jehud s Esz Rab
emlí m Esz kön mi-jehudim eml i folya foga kifejez eg zsidóság an múltjá jelené
vallás kultúráj alkalmaz talá pon definiál ép ez neh m elfogad hittétele alap
meghatároz vallásrendszer s m kereszténys v buddhiz fogalmán ha vall
elválaszthatatla eg kö zs népp m eg emberiség sz ethi igaz őré letéteményesé
tarto ma hos i folyam Másré törvényrendsz m Kinyilatkoztatás Szentírá tradíc
alap ami sok teokráciá tartott zs vall törvényhozásán vallásn tén mutatj h sok
tág foga sok jelentékeny történe e mint h egyet nézőpont egysz terminológiá
lehe határoz törté harmin évszáza civiliz vi valamen ország kiterjeszked öltö
mag min ugyan for jelleg J.- a korsza amely kialaku vag patriarchá prófé kors J
különböz exili exil ut J.-t másré rabbinikus-farize szin különböz móz J.-t
amely szadadceus m karai ragaszkodt Ugyan diaszp zsidósá vag hel nagy különböz
paleszti J.-t középkor né fran terüle felél kel miszticiz J m m a filozó hat
ker spanyolorsz jelen zsidós pe szin különb formá képvis J.-n m eg r törvénye
kö újk kazuiszti ép ad más nagy r J harmóni kí ju kultú magas cé követeléseiv
J.- kereszt teoló állapíto m h min Is élővíz t foly mar ame folyómedré hala min
ú táplá termékenyíte emb civilizá n folyamrendszer te történe ténye am koronk
formá öltö Szüksé eh képe h an alapv princípium ismer azo megkülönböztes tö
vallásnézetekét lénye mindenekel tis monoteiz hitvallá kinyilvánítá propagál
megőrzé v minden zs egyetemé életcé felada Is egyet valamen k Izr kezeske tis
tiszteleté Joseph Antiquitat Berác A Ec szomb litur csu Egy-Is hité vallá amel
zs eg regg e imájáb sémá nyilván ha tis monoteiszti am őrkö magá fogla an
védelmé kifejt intellektuá szell mun hos sö százado pogány félpogány valamen
hatalmá szemb irtóza har áldozat mérhetet szenvedé megpróbáltatá közepe óri
többség szemb kezdőd absztrakciók zsidó monoteizm filozóf spekulác eredmén
amely dogmati jell v zsidó őskorszaká Is kö választ Iste követelményei v eg
gondolko felfogásá megfele fejlődésé küszö hábo üz sok-istenségek idolatriá Ex
Egy-Ist Izr születésé órájáb Sínai-he kinyilatkoztatás szólalta Bibl Egyip
valamen istens el ítélke fog Örökkév Ex 12 szin bálványim Babi el pe próf dö
istenség amel alkot e föld ke h pusztulja f színé a Jerem tö né iste bálvány
Örökkév Is alko vilá Zso Kezdeté fo ellent é örökkév E Is né ál imád ké bálván
közö sok erős vo mints h pog ostobaságo másh tekintet vol m gún megvetés Jes 9-
Jerem 10.8- Zso 135.16 másré pog vallá ép vetet zsidó szemé h láthatat Ist im
oly aki k nin utó legkivál ók történetí vélemé Tacit Histor Juvena idolatr
főkép velej ocsm rítus tisztátalan kicsapongá mi vete Ex Lev 24- Deut 2 14.
20.17 Mó korá kez Phil talmudszerző pog kultus főkísé bűnö kegyetlen volt amel
utálato Izr Istenén gyűl fajtalankod Szanhed Ez bálványimádás szem rabbini törvényho
ri elutasí álláspont fogla semmif engedmé hajla te bálványimá politeiz semmif
formájá szem s tekintet anny m minden h ink é kí feláldozá te feltétle kötelező
mints h tis monoteiszti zs hi fela Dán Makk Makk Szanhed szil nemc változo ha
növeked diaszp zsidóságán am szétszóró kezde őszin v győző m monoteizmusá
felsőbbségé tel bizalom tekint legvészes idők vé győzelmé tudatá lé an misszión
amel egyisten eszméjé ő teljesített h vé győzelem pogány elmúlásá visszatükröző
prófétákn m liturgiá Jes 4 4 Zecha Gene Ba 8 Olénu- különö Ros-Has litur zs Ist
Izr Istené nevez bebizonyítha h primi korá fo törzsistenségn nép hasonló ha
univerzá jelle ad n kezdet imád m világegye teremtőj világ megteremt c zs létez
igazsá kormányzój gonosz elítélőj igaz megalkotó Gen 1- Eh kép idolatr lázadás
tekinte világegye E Istené szemb a kí ni Is Deut J el min térd tisztele k hajol
Jes E esz alap n m egyed eszmén tis monoteiz hitvall an propagál eg vilá Zecha
Sínai-kinyilatkoztat fo zsidós m Is ősat Ábra Nó köz köt szerző megújítás am eg
emberisé kiterjesztet Izr szerződ szerző te monoteizm eg emberiség a aminth Is
eg emberisé csu Izrae am azon pa biroda nemze köz Zsoltá prófé Ist való néptörz
ha igazságos Ist Am 1- Jerem 2 Ezék 4 Zso 1 s Ist eg történe Ist l prófé
meglátásb Zsoltá chásszi imái pe emb s iste A lé szeret le N Zsinag Kenesz
Hagéd korá anny átlényeg istenfogal h egyáltalá v sza ne kiejt semmif formá s
Kés megóv mégjob hangsúlyo monoteizmus amely enge hozzátapa gnosztiku dualizmu
Szanhed 3 G Ec keresztény trinitariánizmu Keresztény zsidó viszo m ellenkez
felfogásáv h i Is legf attribútu végte jós igazságos könyörületes különb
személye ruháztassa h ugyanak Is antropom jelensé válj Ép ezek világtörtén n
szere h őrköd tis monoteiz fölö istenh transzcendentál Ist s si tá embert ami
szükség Ist min kö v közele m min segít Jer Berác val nagys ab á h lesz ember
Megi 3 Le Ra 1 Zsolt.- Is mindenki megjele ill képess szüks szer Mechil Besall
szer Is csu szell elhatáro fo nélk Abszo Lé ma hív vagy vag E á Eh Ex min léte
forrá fele min másn függet min feltétel Aki nincse fizi tulajdonsá Maimonid
Hachazá Tes középk Abra Posquié Maimuni szem azon a álláspon v h az a kabbalis
módj Is testisé vallj szin lehet zsi valób különb idők szárma egysé litur bevez
A Ólom befej ha-Jichu legkülönböz gondolatmene mutat egys racionalis hel miszti
jelle transzcendentálizmus kev mérték panteisztik m vi egyet vallásá liturgi s
különb ko civilizác eg ink kiterjesztet elmélyítet Isten alkot képzet ad Ist
Egy gondol minden legféltveőrzött es vo amel érint lehete Azon legjellemz
leglényeges különb vall v véleményrends k eti monoteizmusá nyilvá m áldoz ha
igazsá jóték é a Is köve Jes 12- Ám 5.21- Hó 6 Mi 6 Jerem Zso 8 eg r zs áldoz
kult csu embe le szükségle nyilvánításá v megenged kifejező vallásetiká c
szimból v Peszi N Bab 2 Le R val egyet tár r zs felfo szer csu leh h emb Is
útja vezérel h cedókó a igazsá jótékonysá gyakorol Gen Deut m Is igazságoss
könyörü szent Iste morá tökéletes eszmé Ex 5 Lei Deuter 9 pog né istenségfogal
féle érzeté termék ad J istenfélele am lelkiisme be istenisme term am megő emb
elkövetésé G Ex Deut felfog szer emberi történ kezdet fo vi erköl kormányzóján
né királyán el minde megren J Zso Dán kezei v m Őbe egye hata igazs .szere biza
Zso 89 Ist Bib beszélt Izr népé Szen legye m Örökkév Is szentsé vag Lev tová sz
ember ügy istenfélelem m bölcses rossz v tartózko m megér Mic Jes Zso 1 megmuta
nek emb va kívá tőle má minth igazságo legyet szeressé irgalmassá h aláza lélek
Is út járjat Rendkí jelle rabbini zsidó felfogás té h ami Isten beszéln ak
rendszer valamel attribútu használ név vi Egyet Igazság Cad Ó
Könyörületes-Egyet Rachm gyakrab Szentsé E áld leg Hakkó bór rab allegóri szer
e kérd mel hala em uto íté napj Becsülete bántá felebarátodd Sabb világegye
egys párhuza gondo Isten-egység J.-b pogány szá istens vilá része domíniumo
tago ellenségeskedé színter tet Bib Ist kormányo eg univerzum föl eg világossá
sötétség éle halá ö bölcsesség jóságg terem kezde szándéká végcél tu eszer ren
minde G 1.1- Jes 5 9- 8 Zs 1 Péld 3. 24- termés ö törvényszerűsé Is min
cseleked ré n művé 3 Zs .min termész cs mindenhatóságá megnyilatkoz G N hatal
koncep mind átf ellenő E Is tere hatalmá bölcsességé am minden megnyilatko am
egység n t szer működ kizáró monoteiszti hi alapsz isme s dualiszti vallá
nézete mel Is Egys mell ro princípiu vallot teremtésb szer Isten le ellentényez
sötét gonosz hatalmáb mik Egyipt Babiló vallá Zoroasz tanítot utó nyo gnoszti
szekták m kereszténysé m dé átszármazo legrég zsidóság Sá angy Is hatal haj vé
J csu anny ténykedh amenny Is megeng ne végeze pe k n ten ad nemzs Sátán-képze
egyene vé hoz vol kereszt köz újkorb felfog szer hal Sát ha Is bölcsess ho
ember min a Könyörüle te Berác te ha mon M G minde a cselekede nag jó tal G emb
é legrég etik szer nevel jav magas jólét szol Deut Zs Taá Mid szeri mivelh Is
lát h csu ri igazságosság áll vil az irgalmassá vegyít a vilá mindkettő teremte
Gen Ra pesszimi doktríná szemben,am szer vi vélet válto t rossz Mid merés tanít
h vi szelek evolú processz Is vilá vi u teremte szó uto tets Ne G Ra doktrín
szer Is egységé leglényeges jellemvon Is em viszony vonatkoz pog idolat emb sa
kezé készít bálván imádás alacsonyí ősidő emb te Isten hasonlatos terem
koronájá föld Isten kiszem urá Is fö helytartój G 1. ember kulmin terem ben m
terem végcéljá egye fö iste paradic látszó gyermek leírásá magasz érte Gen
Ugyan esz fej zsoltárkö teremtet emb csu kevés alacsony rendűn m lénye Zso
alkot ú h kez mű uralkod Zso em kétf természe fé iste fé álla Jób gyak kifejezé
Zso 17- 9- 2 tuda elmélkedő Ak bibl vers Is emb Is képmás teremte magyaráz h
szabad alko Isten hasonl szaba választ ro közö Nachmani E exegé szer intellek m
emb Isten hasonlato em Kommentárj G Jen Zso 1 Péld Ecclesias 7- Mindenese emb
lé m al zs szö Is képmá értet rab talm kor tanított h emb Is vilá teremtet je
vilá ar am jö G Rab minden elvete erede gondolat t t vágyakn követke eb
elkövetésé szükségessé tisztátalanságá örökletess felfogá m ellentét lé
tisztaságáv zsi regg bevez imájá na ősr i mely követke foglaltat ad ne lel
tiszt teremtet a formál lehel bel őr ben kijel idő fo tő elven h j élet
visszatér be Berác h h t lé bört Pl ré származ minden apokrif tart iratok mel
te kiz kánon Bölcse Josep be J am soha tud gyöke ve zsidóságb a tu evangéli
test l törvé - R 23 r főel mel Maimoni M Nebuchim-b kife h em szab te ro közö
válasz ra á ajtó feksz an vá ben v ne uralkod k fele G sz Is Káin legrég zs í
emb aka szabadságá törvén ö idő leszögez Ugyan gondola fej Mó Is nevé taní nép
Lássát e na elébe tet éle j hal rossz az válasszá éle Deut Változatla vall aka
szabadsá etni ala Jé Szir 14 Aki burkoltab feje Mind el l sza aka adat ember Á
aka szabads em erköl felelőssé vo m u em Istené tarto szá a magá ép ez erede m
örökle átokk neheze ember J.- soha tal melegágy minden bölc kivetet Min em halá
ítélh sa bű mi mon móz törv De 26 ugyan fej Ezék próf Mid pe mond gonos szív
hata al álln igazságo szívei tart hatalmuk G Ra aka szabadsá Tal fej em a ú
vezettet amel hala kív em ma bűn kívá beszennyez ka kinyíl előt tisztasá
töreksz tiszta ka fog megnyí elő J 3 Mak 1 Nid rabbini felfo taga örökletessé
Ábrahá Ezékie m bű a gyermek mutat r tanít szer hel ösvény v letér mel emb
termés gyenges i N K Zso 1 17 csu gon tá Is el Jes Zso 4 s Mé ni ol b amel
bűnbocsá megté adat Ezék Jer Kiddu elv emberi bűn v degeneráltságá gondola
megbocsát min lehetséges t zsi m nem-zs bűn szám Peszác 11 Hasá 1 Szanhed 10 10
J 8 Miel Is vilá teremtet megteremte bűnbánat m szüksé kellé em szám mon Tal
Peszác 5 G Ra - doktríná amell legnagy befoly gyako világtörténelem emb csa
egységé gondol vo Gene e fejeze akármenny haso kü elbesz r mondájáh mé telje
önáll tanít h valamen em szülőt Ádám em származ doktr logi következmé Isten-egy
gyakorlatán báb nyelvza szétszóró gyermekies láts ide babil ered mondá megtoldo
emberi egységé gondolatáv próf szer történe cé v ami tis nyel for népekh h a
valamenny hívhas Is ne egyértelm szolgál Cefa G Eb megváltás királyságá eszmé
speciá gondol v el árnyék Aminth terem em kö összpontosu emberi tökéletesed
világtörténe végcé G Jes vi em rész teremtet Berác Tó sina kinyilatkozta szer
eredeti min nép szá vo több vonakod átve Izr l pa n talm lege szer Parancso
nyel l kihirde Sab Izr foga vo Törvén vi visszaes vo Káos Sab Izr misszi
legkorá idők ép vo ho m Is elsőszül Ex né tanító pa leg példaadásáv Egyet Is
erköl törvényei megőrzésé imádásá pél mutas né családjá Sab Jes 6 Izr ma nép
tekintet m pusztaság la szá tö né k N D am fel ist Gondvise őrkö külö gond De
18- 8 amel bölcses igazságos összehasonlíthatat törvényei fáklyaviv né k De
amel az teremtete h Is dicsőít leg eg világ h E Isten gondolatá tanú mártír né
világoss legy aki Templom né seregl fogn h megtanulja Is útj já h visszatérje b
le boldog útjá m igazságos uralko minden eg f Is ismereté megte Jes 2-4 4 Mi
Izr Egyiptom v szabadulása Is királysá foga Ex L sina kinyilatkoztat bizalom fo
f ép az pihen add a Is királysá eg vi ism a min em tér h E Is el Zacha Jes
45.13. Zso 96 Izráe am Is egysé proklamál Is sa népé tekinte Mechil Besall mely
hivat ö id megalapít Is királysá Dán ép azé m né tanít emberi legtiszt hité ő Is
Izra min kihágásá súlyosab bünt Jerem Ezik 33- Ám s m Is szolgá Izr folyto
mártírsá hiva igaz ügyéé Izr te bá n am üd vilá elvez eg emberisé igazság jóság
Jes király igaz jogos eszméjév e vet hit emberiség legtöb ado remén történelem
pe hala gondolat végcé amely él küzd töreke ke né világtörténe folyamatá álla
eltávolod lát boldog egyk aranykorá vi vé istensé pusztításá látt legsötét idők
tántoríthatatla vallo taníto emb tökéletese fe m történe vég f v haladá
tökéletesedés er le gyön állapot m ember szunny ist lén tel kifejtésé származ
am Is tel dicsősé ho föld Eb felfogásá azu tel mérték különbö kereszténységt
föl t világ kiszínez túlvilá é amennyi eg zs auktorok feltáma doktrín előford m
kü beha Zó néz soha akceptá a m tanításá cél h világ amel em Is királyság te
igazságos irga gyakorl ált felsé gondo J.- racionál etni egyszersm prakti
jelleg jellegzetesség megnyilvánulá kétfél egyeteme nemzeti elő missziój
vonatkoz utó pe nemz kötelezettségei kapcsolat p hivatásá előbb prófét vallá
költész alexandr tudós paleszti haggadist középk vallásbölcsés mod teológu
helye fősúl utóbb mozai törvény Halac talm kabbaliszti ira magyaráz M egyete
vall különbö min vallást amennyi v dogmarendsz amely elfogadásá üdvözü v megvál
fü hely igazsá é rendsze m megmuta törvények amel szer é megvalósíth va am Tal
bölc M kifejez humani törvé m em - csu Izrael v papok Szi Ach Abó Z törvén é
törvény pe emb élet v megfosztá Szi Mi Hil pog sürgetésé h mondat mon zs val
tanítás neveze aranyszabáll válaszo ross e nek t felebarátod ak voltakép rég
lét tanítá ismétel a a törvény prófé apokri kifejezé juttat De Jes 10- 33. Hó
Ám 21- Mi 6.6 Zecha 16- Zso 13- Mechi 23b- szomszé né Mol tüzé embere áldoz f
azal T törvén rendelkez emberr j igazsá könyörüle Is útj Ho hasonlato l igazsá
könyörüle De Szi De h szere k idege ár özveg Hozzá-hasonl De 10.17 má különb
min közö mindenekel igazságos kodifikálá nagyművelts pog népekn eltekin eg egés
kimaga egyéniségek m Pla minde c hatal glorifiká elnyomott rabszolg ideg semmif
val védelmez ad móz köny prófé elnyomot szűkölkö álla védelme a e el b követ a
Is ítéle provokál E 22- G 6.13.18. De 26.15- Ám 1 csu erkölcst szer köteles
igazságos gyakorl szenvedél szere elnyomot szegény rabszol fogl árv özvegy
hajléktalan idege bűntette aki szin felebarát ne Bib irá a valamenny igé
tarthat felfog szer felebarátai támogatás jóindulatá álla emb szere véde helye
Ex 20- 5 De J T amely Jes próf bes am min emb szív paranc Jes De 30.11
igazságos il szell ha eg Talmu m igazságos eg pill világ Á m ami szünet ak háb
vilá Á egyar követelte igazságos zs rész Mak B K Embertársa becsületé respektál
egy rabbini törvén vez elvei Eth Sab tiszta törvénykóde megalkot ellentét pog
né vé undorít ocsm kultuszai Lev 18 24- N 1 De T paráznaságt fajtalankodás taní
kötelez te s t tisztasá N 16. De 23.18- Péld 5- 3 m Is sok tisztá minth
tisztátalansá eltűrj kicsapon min fa nevóló-n gazság nev G 7, De Bí S 13
gyaláza beszé szigor elít Jes 9. Sab ezenkí igazsá vet hi jelen valamen próf
tökéle bizodalom v Is ir ép ez hipokrízis iszonyod Jer Berác ugyan középk zs
vallásfilozófu ist igazsá vet h tántoríthatat vo istenhi men v antropomorfiz
árnyá Is egysé szell vilá teremtet je vilá ar am jö G Rab Igazsá alaps vi B Bá
7 Zso Á 1. igaz igazságos keres önzet felkarol te J hatalom Ugya J.- kult neve
előmozdításá v t évezre részességér Ellentét ném hitt m töme tudatlanság tartá
kíván szülők hitközségekn valam min közület feltét kötelesség te tanít
tanintéze létesítés J.- köszönh vi jótékony e organiz form Jótékony ethi ala á
adako kötelezettség ellene minden é céljá ellenk önsanyargat cölibát elíté ak
ami sa kötelé be lá gyakoro Chásszideu Esszénu jeruzsál N Templom fő gyakorolha
legmagas funkció Engeszt Nap v feles J Taa te kötelez feltét lojalit országh
amely zsi éln ab eset ill ál ellensé indul ve szem Jerem A Ketu 1 sze ö vallá
ünne hálaad természet csal élet v gyönyörkö jegyé foly rem vall eh kép optimis
túlvil boldog elvárásáb ha abb h h fö é embe megváltozásáb erköl
tökéletesüléséb haladásáb tanít ho ig bűnbánás jótétemények eltöl e világ töb m
eg túlvil é Á 16 emberszere mell Is szeret eg pillé litur naponk kétsz ünnepe
többs tartalma sém Izr hitvallás Hall Izra örökkév Istenü örökkév Szeret k
örökkéval Istene tel szívedb tel lelkedb min tehetséged De am próbak amely vall
mi ez men máglyák Is szereteté ala szer Is teremtményein felebarátaink szeret
Eth Szere csa tis ind okok telje önzetle történh ép ú m Is szerete mely ala
önzet lemond pe féle Szi De Á különbö tö hitrendszerek ab h é szentesítésé
rendsz eh kép tanít h eg é sze Legye szent m Istene sz L álla életé megnyilvá
Is szents De eg legjellemz tulajdonsá h magasz kitiszt ethiká kezdet fo eg
emberiség a Ist eg emberi atyjá tekintet ad sajátma mé határozot elkülönítet m
Is né egyene T parancs Le e elkülönülés szárm nemz öntu büszke kés eg vi
ellenségeskedés támadás üldözé megszakí nélk láncola vo m u ókor kez
Antiszemitiz Még nemz elkülönülé zsidóság félreértelme legnagy historiku m Momm
E Ma t csu h zsidóság kezdet fo hivatott tuda Parancso n ma p - tekinte tö né
köz késő rabb h p jelle megőrizhess számta erköl parancc bástyáz kör Izr n
kezdet fo hűsé esküd Isten elisme vi kormányzójá Berác Chagg ez Is fiai
neveztet De Á Is képz m u ke h vo a h zs hűsé ma Istené halál ink mártírhal
szenv semm hűtlensé köve rab ko észrevett h Izrael sin szerződ Istenév m Izra
pa nép sz né te E 1 gyűlö forr l nép Sab m követe szeparáci tisztas törvén
betartá idolatriá v iszon te le tiszta érdeké kétségkí csu móze ha an nyo alkot
késő farize törvényho gondoskod zsidó szeparálásár amel Makkabeu korá kü mű vo
gö Ami amely jelent távoltar körny népekt l gö kor na antiszemitiz kiind pont
Mé e elkülön törvén vol az amel zsidósá megedzet du gonoszság hamisítá
igazságtalansá ell emberfele küzdele legszörny legbarbár üldözé köz te lehet
szám jogfosztotts nélkülözés tortúr gúnyolódá elviselés I viszo világnézetek an
ellené h lené megvete pogányság idolatr an nyomá j bűnözések mé toler v minden
e legfontos bizonyí h zs val soha ít ö kárhoza máshitűek m embere érté
cselekedete pe hi szer becsül igazsá cselekedetek tis szándé Istenfélel kív
csup m Is szíve Szit Ach ebb álláspont Jo Chana fogalma vallo utó má valamen
igazságo gondolk emberé ré j élet vá igazsá érzül nép m megtar hi Jes kitá kap
pogán elő h betérje Zsolt- Szif Ach igazsá érz népe pe egyene Is papjai nev Ot
Ak Sz Lé ép nyugs igazsá pogány m zsi Ta d Elij pog bölc ir legnagy tisztelet
viselte Berác 5 Sz 3 Bechó Gen prófétá elis közöt B Bá 1 L 1 Ta d Elij 2 Zu mod
tudó némelyikén Müller vélemén h misszionár vall cáfol m az ada n töm bizonyít
h különö Alexandriá kiterj prozel propagandairoda v Mid bősége arr csu
keresztény államvallá emelked vet gá misszióján m nyug rés közép e felé sű
hódít Keresztény zsidó viszo Prozeli címszó kényszertérí minden tá áll
felfogását Eg i jelle t toleranciájá h jeruzsál templom szukósz-ün alkalmá het
békeáldoza mutat het pog nép Szuk eg zs eti iroda középkor é ellent végtele
türelmet egyházn m elő emberiessé emb lel n egocentri elfog látószögb ha min
egyete marad Ugyanil megé álláspon tanúsítot zs moralis teológu mohame vallás
szemb há gy parabolá mel Less Bö Nát száj véletl h zs ered r hagyomán alap
Bocca földolgo zs türelmes dicsőítésé m törvé törvény Tór am egyar jel törvé
doktrín közfelfo min helytele értelme evangélist vezeth viss Törvé Hi szepará
ellenté állítot T centru ele valós pe dog m megk hittételek lelk T terh erköl
szükségesség fo mind Ist parancsola ig Is királyságá igá jelente zsidóságn am
boldo vise terhe legközönséges zs érdem ép szá parancso teljesít következté
Berác Is külö keg lá Izrael sz szá parancsb m erkölcsöseb tisztáb emelkedette
tet am spiritualizá eg élet kötelessé szentsé rányo min cselekede mérséklet
önuralom lemondá szokta zs otth szentél avat parancsá értel Ma ceremón je m
tefill talli circumci fon ténye vol szeri maguk v tet vala zsidó Maimoni szer T
változhatatlans szób hagyom sarkala zs doktrín ad m Tal remé h messi kor öss
parancsola fog szün N Mid Tehil 14 Gra miu megállapít h alapeszm egyré
monoteizm másré erköl tökéletesü Szen legyet m ma sz vag kijelen h áldoz rít
prófét Tal tartot föltételein vall világnéz főprincípi kezdet m min zs ál vall
S zsidó liturgiájá Bibliá le hitvallá m Is egysé oszthatatlansá szellemisé
proklamál Eb vezet Izr oszthatatlansá Mechi Jit Bachó Ist Izra Temp hangozta
Josep Antiquita Con Aspio Ist Izrá T princípi amel hagyomán zsidó nyugs má Tórá
ist erede szövegé változatlansá megváltozhatatlansá talm rabbi kés ortho vallot
ebb ortho eg lénye sarkpont függet elfogulat kuta azon J. be középkor kez lehet
te tudomán bibliakriti Bibliakrit megállapíto fejlőd korszako bibl
törvényhozásb egyszersm minden fontosa h eti monoteizm zsidó örökö senki m s
kölcsönö népekt ha világhód eti monoteizm m öss késő vallások te eg
kereszténység tulajdonképp szül vo tisz zs géni termé zsidó tis sze életfelfog
vallo elős tis sz Iste ellentét műv s né kegyet erkölcste tulajdonok felruház
bálványaiv zs prófé géniu vallá ihletts v am Jahv törzs-istensé átformá i ko
időkb idősz 1 kö összekapcso abszo szents igazságoss tökéle jó morá tökéletes
magasz testetl tisz spirituá fogalmáv bibl törvén végle megállapít E ide en kitiszt
szellem termé At kez bontako főirán tudomán törvénymagyaráz m hala eszmé vallo
minden amely e képvise fariz tudó talmudszer vol betűk ragaszk szadduceiz
Farizeu Szadduceu v ritualizm irá racioná progress liberál másré
konzervatív-ritualisztik évezre megv J. be m megv elő prófét spirituá egyete má
nacioná rítusok ragaszko orthod mindke kísérő köte Le tag mely hivatotts eg
emberiség kötelé v egyesít m zsidó ros-haso liturgi Mid G Ra tanít zsidó
nem-zsidó egyará Evolú Eth címs an utalása Irodal Fők Pr Kaufm Koh mű í Spirit
For Juda Juda Ref Spi Juda 1894 Juda 1 Friedländ Jew Relig Lon 1 Geig Juden se
Geschic Bres 1 Nachgelass Schrif I Güdema Juden W 1 Mor Jose Juda Cr L Lon 1
Juda Wo Parliame Religi Cincinn 1 Margo Theologi Asp Ref Juda Yearb Cent Confere
Ameri Rab 1 Cla Montefio Hilb Lectu Lon 1 Libe Juda 1 Jo Ges Judent sei Sek
Leip 1857 Perl Bouss Relig Judent neutestamentlic Zeitalt kriti untersu Ber 1
Schecht Stud Juda Philadelp 1 Schrei Márt jüngs Urte ü Juden Ber 1 T Juda
Christian prot Bos 1 Web Jüdis Theolol Gr Tal prote Li Gesamme Schrif 1 Wünsc
Lessing-Mendelss Gedenkbuch prote 1 Gral Ges Ju I J Religiös-Philosophis
Zeitfra 1 Hir Ho 1 Ste Schr Leb 1
12351
CÍM Judai
SZÓC Judai ioudais z vallás lény hité szokása rítusa rendsz a kanoni iratai
a kifejl külön civiliz kulturhat ala e zsid világvallá alak Eredet cs Ju lakó
vallá vonatkoz ez hí Jehudi i eur nye z szóhaszná iouda ju s z o giuda jud j J.
megfe jehu Es Ra eml Es kö mi-jehudi em foly fog kifeje e zsidósá a múltj jelen
vallá kultúrá alkalma tal po definiá é e ne elfoga hittétel ala meghatáro
vallásrendsze keresztény buddhi fogalmá h val elválaszthatatl e k z nép e
emberisé s eth iga őr letéteményes tart m ho folya Másr törvényrends
Kinyilatkoztatá Szentír tradí ala am so teokráci tartot z val törvényhozásá
vallás té mutat so tá fog so jelentéken történ min egye nézőpon egys
terminológi leh határo tört harmi évszáz civili v valame orszá kiterjeszke ölt
ma mi ugya fo jelle J. korsz amel kialak va patriarch próf kor különbö exil exi
u J.- másr rabbinikus-fariz szi különbö mó J.- amel szadadceu kara ragaszkod
Ugya diasz zsidós va he nag különbö paleszt J.- középko n fra terül felé ke
misztici filoz ha ke spanyolors jele zsidó p szi külön form képvi J.- e törvény
k új kazuiszt é a má nag harmón k j kult maga c követelései J. keresz teol
állapít mi I élőví fol ma am folyómedr hal mi tápl termékenyít em civiliz
folyamrendsze t történ tény a koron form ölt Szüks e kép a alap princípiu isme
az megkülönbözte t vallásnézeteké lény mindeneke ti monotei hitvall kinyilvánít
propagá megőrz minde z egyetem életc felad I egye valame Iz kezesk ti tisztelet
Josep Antiquita Berá E szom litu cs Egy-I hit vall ame z e reg imájá sém nyilvá
h ti monoteiszt a őrk mag fogl a védelm kifej intellektu szel mu ho s század pogán
félpogán valame hatalm szem irtóz ha áldoza mérhete szenved megpróbáltat közep
ór többsé szem kezdő absztrakció zsid monoteiz filozó spekulá eredmé amel
dogmat jel zsid őskorszak I k válasz Ist követelménye e gondolk felfogás megfel
fejlődés küsz háb ü sok-istensége idolatri E Egy-Is Iz születés órájá Sínai-h
kinyilatkoztatá szólalt Bib Egyi valame isten e ítélk fo Örökké E 1 szi
bálványi Bab e p pró d istensé ame alko föl k pusztulj szín Jere t n ist bálván
Örökké I alk vil Zs Kezdet f ellen örökké I n á imá k bálvá köz so erő v mint
po ostobaság más tekinte vo gú megveté Je 9 Jere 10.8 Zs 135.1 másr po vall é
vete zsid szem láthata Is i ol ak ni ut legkivá ó történet vélem Taci Histo
Juven idolat főké vele ocs rítu tisztátala kicsapong m vet E Le 24 Deu 14 20.1
M kor ke Phi talmudszerz po kultu főkís bűn kegyetle vol ame utálat Iz Istené
gyű fajtalanko Szanhe E bálványimádá sze rabbin törvényh r elutas álláspon fogl
semmi engedm hajl t bálványim politei semmi formáj sze tekinte ann minde in k
feláldoz t feltétl kötelez mint ti monoteiszt z h fel Dá Mak Mak Szanhe szi nem
változ h növeke diasz zsidóságá a szétszór kezd őszi győz monoteizmus
felsőbbség te bizalo tekin legvésze idő v győzelm tudat l a misszió ame egyiste
eszméj teljesítet v győzele pogán elmúlás visszatükröz próféták liturgi Je Zech
Gen B Olénu külön Ros-Ha litu z Is Iz Isten neve bebizonyíth prim kor f
törzsistenség né hasonl h univerz jell a kezde imá világegy teremtő vilá
megterem z léte igazs kormányzó gonos elítélő iga megalkot Ge 1 E ké idolat
lázadá tekint világegy Isten szem k n I Deu e mi tér tisztel hajo Je es ala
egye eszmé ti monotei hitval a propagá e vil Zech Sínai-kinyilatkozta f zsidó I
ősa Ábr N kö kö szerz megújítá a e emberis kiterjeszte Iz szerző szerz t
monoteiz e emberisé amint I e emberis cs Izra a azo p birod nemz kö Zsolt próf
Is val néptör h igazságo Is A 1 Jere Ezé Zs Is e történ Is próf meglátás Zsolt
chássz imá p em ist l szere l Zsina Kenes Hagé kor ann átlénye istenfoga
egyáltal sz n kiej semmi form Ké megó mégjo hangsúly monoteizmu amel eng
hozzátap gnosztik dualizm Szanhe E keresztén trinitariánizm Keresztén zsid visz
ellenke felfogásá I leg attribút végt jó igazságo könyörülete külön személy
ruháztass ugyana I antropo jelens vál É eze világtörté szer őrkö ti monotei föl
isten transzcendentá Is s t ember am szüksé Is mi k közel mi segí Je Berá va
nagy a les embe Meg L R Zsolt. I mindenk megjel il képes szük sze Mechi Besal
sze I cs szel elhatár f nél Absz L m hí vag va E E mi lét forr fel mi más függe
mi feltéte Ak nincs fiz tulajdons Maimoni Hachaz Te közép Abr Posqui Maimun sze
azo álláspo a kabbali mód I testis vall szi lehe zs való külön idő szárm egys
litu beve Ólo befe ha-Jich legkülönbö gondolatmen muta egy racionali he miszt
jell transzcendentálizmu ke mérté panteiszti v egye vallás liturg külön k
civilizá e in kiterjeszte elmélyíte Iste alko képze a Is Eg gondo minde
legféltveőrzöt e v ame érin lehet Azo legjellem leglényege külön val
véleményrend et monoteizmus nyilv áldo h igazs jóté I köv Je 12 Á 5.21 H M Jere
Zs e z áldo kul cs emb l szükségl nyilvánítás megenge kifejez vallásetik szimbó
Pesz Ba L va egye tá z felf sze cs le em I útj vezére cedók igazs jótékonys
gyakoro Ge Deu I igazságos könyör szen Ist mor tökélete eszm E Le Deute po n
istenségfoga fél érzet termé a istenfélel a lelkiism b istenism ter a meg em
elkövetés E Deu felfo sze ember törté kezde f v erkö kormányzójá n királyá e
mind megre Zs Dá keze Őb egy hat igaz .szer biz Zs 8 Is Bi beszél Iz nép Sze
legy Örökké I szents va Le tov s embe üg istenfélele bölcse ross tartózk megé
Mi Je Zs megmut ne em v kív től m mint igazság legye szeress irgalmass aláz
léle I ú járja Rendk jell rabbin zsid felfogá t am Iste beszél a rendsze valame
attribút haszná né v Egye Igazsá Ca Könyörületes-Egye Rach gyakra Szents ál le
Hakk bó ra allegór sze kér me hal e ut ít nap Becsület bánt felebarátod Sab
világegy egy párhuz gond Isten-egysé J.- pogán sz isten vil rész domínium tag
ellenségesked színte te Bi Is kormány e univerzu fö e világoss sötétsé él hal
bölcsessé jóság tere kezd szándék végcé t esze re mind 1.1 Je 9 Z Pél 3 24
termé törvényszerűs I mi cseleke r műv Z .mi termés c mindenhatóság megnyilatko
hata konce min át ellen I ter hatalm bölcsesség a minde megnyilatk a egysé sze
műkö kizár monoteiszt h alaps ism dualiszt vall nézet me I Egy mel r princípi
vallo teremtés sze Iste l ellenténye söté gonos hatalmá mi Egyip Babil vall
Zoroas taníto ut ny gnoszt szektá kereszténys d átszármaz legré zsidósá S ang I
hata ha v cs ann tényked amenn I megen n végez p te a nemz Sátán-képz egyen v
ho vo keresz kö újkor felfo sze ha Sá h I bölcses h embe mi Könyörül t Berá t h
mo mind cseleked na j ta em legré eti sze neve ja maga jólé szo Deu Z Ta Mi
szer mivel I lá cs r igazságossá ál vi a irgalmass vegyí vil mindkett teremt Ge
R pesszim doktrín szemben,a sze v véle vált ross Mi meré taní v szele evol
process I vil v teremt sz ut tet N R doktrí sze I egység leglényege jellemvo I
e viszon vonatko po idola em s kez készí bálvá imádá alacsony ősid em t Iste
hasonlato tere koronáj föl Iste kisze ur I f helytartó 1 embe kulmi tere be
tere végcélj egy f ist paradi látsz gyerme leírás magas ért Ge Ugya es fe
zsoltárk teremte em cs kevé alacson rendű lény Zs alko ke m uralko Zs e két
termész f ist f áll Jó gya kifejez Zs 17 9 tud elmélked A bib ver I em I képmá
teremt magyará szaba alk Iste hason szab válasz r köz Nachman exeg sze intelle
em Iste hasonlat e Kommentár Je Zs Pél Ecclesia 7 Mindenes em l a z sz I képm
érte ra tal ko tanítot em I vil teremte j vil a a j Ra minde elvet ered gondola
vágyak követk e elkövetés szükségess tisztátalanság örökletes felfog ellenté l
tisztaságá zs reg beve imáj n ős mel követk foglalta a n le tisz teremte formá
lehe be ő be kije id f t elve éle visszaté b Berá l bör P r szárma minde apokri
tar irato me t ki káno Bölcs Jose b a soh tu gyök v zsidóság t evangél tes törv
2 főe me Maimon Nebuchim- kif e sza t r köz válas r ajt feks a v be n uralko
fel s I Kái legré z em ak szabadság törvé id leszöge Ugya gondol fe M I nev tan
né Lássá n eléb te él ha ross a válassz él Deu Változatl val ak szabads etn al
J Szi 1 Ak burkolta fej Min e sz ak ada embe ak szabad e erkö felelőss v e
Isten tart sz mag é e ered örökl átok nehez embe J. soh ta melegág minde böl
kivete Mi e hal ítél s b m mo mó tör D 2 ugya fe Ezé pró Mi p mon gono szí hat
a áll igazság szíve tar hatalmu R ak szabads Ta fe e vezette ame hal kí e m bű
kív beszennye k kinyí elő tisztas töreks tiszt k fo megny el Ma Ni rabbin felf
tag örökletess Ábrah Ezéki b gyerme muta taní sze he ösvén leté me em termé
gyenge Zs 1 cs go t I e Je Zs M n o ame bűnbocs megt ada Ezé Je Kidd el ember
bű degeneráltság gondol megbocsá mi lehetsége zs nem-z bű szá Peszá 1 Has
Szanhe 1 1 Mie I vil teremte megteremt bűnbána szüks kell e szá mo Ta Peszá R
doktrín amel legnag befol gyak világtörténele em cs egység gondo v Gen fejez
akármenn has k elbes mondájá m telj önál taní valame e szülő Ádá e szárma dokt
log következm Isten-eg gyakorlatá bá nyelvz szétszór gyermekie lát id babi ere
mond megtold ember egység gondolatá pró sze történ c am ti nye fo népek
valamenn hívha I n egyértel szolgá Cef E megváltá királyság eszm speci gondo e
árnyé Amint tere e k összpontos ember tökéletese világtörtén végc Je v e rés
teremte Berá T sin kinyilatkozt sze eredet mi né sz v töb vonako átv Iz p tal
leg sze Parancs nye kihird Sa Iz fog v Törvé v visszae v Káo Sa Iz missz legkor
idő é v h I elsőszü E n tanít p le példaadásá Egye I erkö törvénye megőrzés
imádás pé muta n családj Sa Je Iz m né tekinte pusztasá l sz t n a fe is
Gondvis őrk kül gon D 18 ame bölcse igazságo összehasonlíthata törvénye
fáklyavi n D ame a teremtet I dicsőí le e vilá Iste gondolat tan mártí n
világos leg ak Templo n sereg fog megtanulj I út j visszatérj l boldo útj
igazságo uralk minde e I ismeret megt Je 2- M Iz Egyipto szabadulás I királys
fog E sin kinyilatkozta bizalo f é a pihe ad I királys e v is mi e té I e Zach
Je 45.13 Zs 9 Izrá a I egys proklamá I s nép tekint Mechi Besal mel hiva i
megalapí I királys Dá é az n taní ember legtisz hit I Izr mi kihágás súlyosa bün
Jere Ezi 33 Á I szolg Iz folyt mártírs hiv iga ügyé Iz t b a ü vil elve e
emberis igazsá jósá Je királ iga jogo eszméjé ve hi emberisé legtö ad remé
történele p hal gondola végc amel é küz törek k n világtörtén folyamat áll
eltávolo lá boldo egy aranykor v v istens pusztítás lát legsöté idő
tántoríthatatl vall tanít em tökéletes f történ vé halad tökéletesedé e l gyö
állapo embe szunn is lé te kifejtés szárma a I te dicsős h föl E felfogás az te
mérté különb kereszténység fö vilá kiszíne túlvil amenny e z auktoro feltám
doktrí előfor k beh Z né soh akcept tanítás cé vilá ame e I királysá t igazságo
irg gyakor ál fels gond J. racioná etn egyszers prakt jelle jellegzetessé
megnyilvánul kétfé egyetem nemzet el misszió vonatko ut p nem kötelezettsége
kapcsola hivatás előb prófé vall költés alexand tudó paleszt haggadis közép
vallásbölcsé mo teológ hely fősú utób moza törvén Hala tal kabbaliszt ir
magyará egyet val különb mi vallás amenny dogmarends amel elfogadás üdvöz megvá
f hel igazs rendsz megmut törvénye ame sze megvalósít v a Ta böl kifeje human
törv e cs Izrae papo Sz Ac Ab törvé törvén p em éle megfoszt Sz M Hi po
sürgetés monda mo z va tanítá nevez aranyszabál válasz ros ne felebaráto a
voltaké ré lé tanít isméte törvén próf apokr kifejez jutta D Je 10 33 H Á 21 M
6. Zech 16 Zs 13 Mech 23b szomsz n Mo tüz ember áldo aza törvé rendelke ember
igazs könyörül I út H hasonlat igazs könyörül D Sz D szer ideg á özve
Hozzá-hason D 10.1 m külön mi köz mindeneke igazságo kodifikál nagyművelt po
népek elteki e egé kimag egyénisége Pl mind hata glorifik elnyomot rabszol ide
semmi va védelme a mó kön próf elnyomo szűkölk áll védelm e köve I ítél provoká
22 6.13.18 D 26.15 Á cs erkölcs sze kötele igazságo gyakor szenvedé szer
elnyomo szegén rabszo fog ár özveg hajléktala ideg bűntett ak szi felebará n Bi
ir valamenn ig tartha felfo sze felebaráta támogatá jóindulat áll em szer véd
hely E 20 D amel Je pró be a mi em szí paran Je D 30.1 igazságo i szel h e Talm
igazságo e pil vilá am szüne a há vil egya követelt igazságo z rés Ma Embertárs
becsület respektá eg rabbin törvé ve elve Et Sa tiszt törvénykód megalko
ellenté po n v undorí ocs kultusza Le 1 24 D paráznaság fajtalankodá tan kötele
t tisztas 16 D 23.18 Pél 5 I so tiszt mint tisztátalans eltűr kicsapo mi f
nevóló- gazsá ne 7 D B 1 gyaláz besz szigo elí Je 9 Sa ezenk igazs ve h jele
valame pró tökél bizodalo I i é e hipokrízi iszonyo Je Berá ugya közép z
vallásfilozóf is igazs ve tántoríthata v istenh me antropomorfi árny I egys
szel vil teremte j vil a a j Ra Igazs alap v B Zs 1 iga igazságo kere önze
felkaro t hatalo Ugy J. kul nev előmozdítás évezr részességé Ellenté né hit töm
tudatlansá tart kívá szülő hitközségek vala mi közüle felté kötelessé t taní
tanintéz létesíté J. köszön v jótékon organi for Jótékon eth al adak
kötelezettsé ellen minde célj ellen önsanyarga cölibá elít a am s kötel b l
gyakor Chásszide Esszén jeruzsá Templo f gyakorolh legmaga funkci Engesz Na
fele Ta t kötele felté lojali ország amel zs él a ese il á ellens indu v sze
Jere Ket sz vall ünn hálaa természe csa éle gyönyörk jegy fol re val e ké
optimi túlvi boldo elvárásá h ab f emb megváltozásá erkö tökéletesülésé
haladásá taní h i bűnbáná jótéteménye eltö vilá tö e túlvi 1 emberszer mel I
szere e pill litu napon kéts ünnep több tartalm sé Iz hitvallá Hal Izr örökké
Isten örökké Szere örökkéva Isten te szíved te lelked mi tehetsége D a próba
amel val m e me máglyá I szeretet al sze I teremtményei felebarátain szere Et
Szer cs ti in oko telj önzetl történ é I szeret mel al önze lemon p fél Sz D
különb t hitrendszere a szentesítés rends e ké taní e sz Legy szen Isten s áll
élet megnyilv I szent D e legjellem tulajdons magas kitisz ethik kezde f e
emberisé Is e ember atyj tekinte a sajátm m határozo elkülöníte I n egyen
paranc L elkülönülé szár nem önt büszk ké e v ellenségeskedé támadá üldöz
megszak nél láncol v óko ke Antiszemiti Mé nem elkülönül zsidósá félreértelm
legnag historik Mom M cs zsidósá kezde f hivatot tud Parancs m tekint t n kö
kés rab jell megőrizhes számt erkö paranc bástyá kö Iz kezde f hűs eskü Iste
elism v kormányzój Berá Chag e I fia nevezte D I kép k v z hűs m Isten halá in
mártírha szen sem hűtlens köv ra k észrevet Izrae si szerző Istené Izr p né s n
t gyűl for né Sa követ szeparác tiszta törvé betart idolatri iszo t l tiszt
érdek kétségk cs móz h a ny alko kés fariz törvényh gondosko zsid szeparálásá
ame Makkabe kor k m v g Am amel jelen távolta körn népek g ko n antiszemiti
kiin pon M elkülö törvé vo a ame zsidós megedze d gonoszsá hamisít
igazságtalans el emberfel küzdel legszörn legbarbá üldöz kö t lehe szá
jogfosztott nélkülözé tortú gúnyolód elviselé visz világnézete a ellen len
megvet pogánysá idolat a nyom bűnözése m tole minde legfonto bizony z va soh í
kárhoz máshitűe ember ért cselekedet p h sze becsü igazs cselekedete ti szánd
Istenféle kí csu I szív Szi Ac eb álláspon J Chan fogalm vall ut m valame
igazság gondol ember r éle v igazs érzü né megta h Je kit ka pogá el betérj
Zsolt Szi Ac igazs ér nép p egyen I papja ne O A S L é nyug igazs pogán zs T
Eli po böl i legnag tisztele viselt Berá S Bech Ge prófét eli közö B T Eli Z mo
tud némelyiké Mülle vélemé misszioná val cáfo a ad tö bizonyí külön Alexandri
kiter proze propagandairod Mi bőség ar cs keresztén államvall emelke ve g
missziójá nyu ré közé fel s hódí Keresztén zsid visz Prozel címsz kényszertér
minde t ál felfogásá E jell toleranciáj jeruzsá templo szukósz-ü alkalm he
békeáldoz muta he po né Szu e z et irod középko ellen végtel türelme egyház el
emberiess em le egocentr elfo látószög h mi egyet mara Ugyani meg álláspo
tanúsíto z morali teológ moham vallá szem h g parabol me Les B Ná szá vélet z
ere hagyomá ala Bocc földolg z türelme dicsőítés törv törvén Tó a egya je törv
doktrí közfelf mi helytel értelm evangélis vezet vis Törv H szepar ellent
állíto centr el való p do meg hittétele lel ter erkö szükségessé f min Is
parancsol i I királyság ig jelent zsidóság a bold vis terh legközönsége z érde
é sz parancs teljesí következt Berá I kül ke l Izrae s sz parancs erkölcsöse
tisztá emelkedett te a spiritualiz e éle köteless szents rány mi cseleked
mérsékle önuralo lemond szokt z ott szenté ava parancs érte M ceremó j tefil
tall circumc fo tény vo szer magu te val zsid Maimon sze változhatatlan szó
hagyo sarkal z doktrí a Ta rem mess ko ös parancsol fo szü Mi Tehi 1 Gr mi
megállapí alapesz egyr monoteiz másr erkö tökéletes Sze legye m s va kijele
áldo rí prófé Ta tarto föltételei val világné főprincíp kezde mi z á val zsid
liturgiáj Bibli l hitvall I egys oszthatatlans szellemis proklamá E veze Iz
oszthatatlans Mech Ji Bach Is Izr Tem hangozt Jose Antiquit Co Aspi Is Izr
princíp ame hagyomá zsid nyug m Tór is ered szöveg változatlans
megváltozhatatlans tal rabb ké orth vallo eb orth e lény sarkpon függe elfogula
kut azo J b középko ke lehe t tudomá bibliakrit Bibliakri megállapít fejlő
korszak bib törvényhozás egyszers minde fontos et monoteiz zsid örök senk
kölcsön népek h világhó et monoteiz ös kés valláso t e kereszténysé tulajdonkép
szü v tis z gén term zsid ti sz életfelfo vall elő ti s Ist ellenté mű n kegye
erkölcst tulajdono felruhá bálványai z próf géni vall ihlett a Jah törzs-istens
átform k idők idős k összekapcs absz szent igazságos tökél j mor tökélete magas
testet tis spiritu fogalmá bib törvé végl megállapí id e kitisz szelle term A
ke bontak főirá tudomá törvénymagyará hal eszm vall minde amel képvis fari tud
talmudsze vo betű ragasz szadducei Farize Szadduce ritualiz ir racion progres
liberá másr konzervatív-ritualiszti évezr meg J b meg el prófé spiritu egyet m
nacion rítuso ragaszk ortho mindk kísér köt L ta mel hivatott e emberisé kötel
egyesí zsid ros-has liturg Mi R taní zsid nem-zsid egyar Evol Et cím a utalás
Iroda Fő P Kauf Ko m Spiri Fo Jud Jud Re Sp Jud 189 Jud Friedlän Je Reli Lo Gei
Jude s Geschi Bre Nachgelas Schri Güdem Jude Mo Jos Jud C Lo Jud W Parliam
Relig Cincin Marg Theolog As Re Jud Year Cen Confer Amer Ra Cl Montefi Hil Lect
Lo Lib Jud J Ge Juden se Se Lei 185 Per Bous Reli Juden neutestamentli Zeital
krit unters Be Schech Stu Jud Philadel Schre Már jüng Urt Jude Be Jud Christia
pro Bo We Jüdi Theolo G Ta prot L Gesamm Schri Wüns Lessing-Mendels Gedenkbuc
prot Gra Ge J Religiös-Philosophi Zeitfr Hi H St Sch Le
1235
CÍ Juda
SZÓ Juda ioudai vallá lén hit szokás rítus rends kanon irata kifej külö
civili kulturha al zsi világvall ala Erede c J lak vall vonatko e h Jehud eu ny
szóhaszn ioud j giud ju J megf jeh E R em E k mi-jehud e fol fo kifej zsidós
múlt jele vall kultúr alkalm ta p defini n elfog hittéte al meghatár
vallásrendsz keresztén buddh fogalm va elválaszthatat né emberis et ig ő
letéteménye tar h foly Más törvényrend Kinyilatkoztat Szentí trad al a s
teokrác tarto va törvényhozás vallá t muta s t fo s jelentéke törté mi egy
nézőpo egy terminológ le határ tör harm évszá civil valam orsz kiterjeszk öl m
m ugy f jell J kors ame kiala v patriarc pró ko különb exi ex J. más
rabbinikus-fari sz különb m J. ame szadadce kar ragaszko Ugy dias zsidó v h na
különb palesz J. középk fr terü fel k misztic filo h k spanyolor jel zsid sz
külö for képv J. törvén ú kazuisz m na harmó kul mag követelése J keres teo
állapí m élőv fo m a folyómed ha m táp termékenyí e civili folyamrendsz törté
tén koro for öl Szük ké ala princípi ism a megkülönbözt vallásnézetek lén
mindenek t monote hitval kinyilvání propag megőr mind egyete élet fela egy
valam I kezes t tisztele Jose Antiquit Ber szo lit c Egy- hi val am re imáj sé
nyilv t monoteisz őr ma fog védel kife intellekt sze m h száza pogá félpogá
valam hatal sze irtó h áldoz mérhet szenve megpróbálta köze ó többs sze kezd
absztrakci zsi monotei filoz spekul eredm ame dogma je zsi őskorsza válas Is
követelmény gondol felfogá megfe fejlődé küs há sok-istenség idolatr Egy-I I
születé óráj Sínai- kinyilatkoztat szólal Bi Egy valam iste ítél f Örökk sz
bálvány Ba pr istens am alk fö pusztul szí Jer is bálvá Örökk al vi Z Kezde
elle örökk im bálv kö s er min p ostobasá má tekint v g megvet J Jer 10. Z 135.
más p val vet zsi sze láthat I o a n u legkiv történe véle Tac Hist Juve idola
fők vel oc rít tisztátal kicsapon ve L 2 De 1 20. ko k Ph talmudszer p kult főkí
bű kegyetl vo am utála I Isten gy fajtalank Szanh bálványimád sz rabbi törvény
eluta álláspo fog semm enged haj bálványi polite semm formá sz tekint an mind i
feláldo feltét kötele min t monoteisz fe D Ma Ma Szanh sz ne válto növek dias
zsidóság szétszó kez ősz győ monoteizmu felsőbbsé t bizal teki legvész id
győzel tuda misszi am egyist eszmé teljesíte győzel pogá elmúlá visszatükrö
prófétá liturg J Zec Ge Olén külö Ros-H lit I I Iste nev bebizonyít pri ko
törzsistensé n hason univer jel kezd im világeg teremt vil megtere lét igaz
kormányz gono elítél ig megalko G k idola lázad tekin világeg Iste sze De m té
tiszte haj J e al egy eszm t monote hitva propag vi Zec Sínai-kinyilatkozt zsid
ős Áb k k szer megújít emberi kiterjeszt I szerz szer monotei emberis amin
emberi c Izr az biro nem k Zsol pró I va néptö igazság I Jer Ez Z I törté I pró
meglátá Zsol cháss im e is szer Zsin Kene Hag ko an átlény istenfog egyálta s
kie semm for K meg mégj hangsúl monoteizm ame en hozzáta gnoszti dualiz Szanh
kereszté trinitariániz Kereszté zsi vis ellenk felfogás le attribú vég j
igazság könyörület külö személ ruháztas ugyan antrop jelen vá ez világtört sze
őrk t monote fö iste transzcendent I embe a szüks I m köze m seg J Ber v nag le
emb Me Zsolt minden megje i képe szü sz Mech Besa sz c sze elhatá né Abs h va v
m lé for fe m má függ m feltét A ninc fi tulajdon Maimon Hacha T közé Ab Posqu
Maimu sz az állásp kabbal mó testi val sz leh z val külö id szár egy lit bev Ól
bef ha-Jic legkülönb gondolatme mut eg racional h misz jel transzcendentálizm k
mért panteiszt egy vallá litur külö civiliz i kiterjeszt elmélyít Ist alk képz
I E gond mind legféltveőrzö am éri lehe Az legjelle leglényeg külö va
véleményren e monoteizmu nyil áld igaz jót kö J 1 5.2 Jer Z áld ku c em szükség
nyilvánítá megeng kifeje valláseti szimb Pes B v egy t fel sz c l e út vezér
cedó igaz jótékony gyakor G De igazságo könyö sze Is mo tökélet esz L Deut p
istenségfog fé érze term istenféle lelkiis istenis te me e elköveté De felf sz
embe tört kezd erk kormányzój király min megr Z D kez Ő eg ha iga .sze bi Z I B
beszé I né Sz leg Örökk szent v L to emb ü istenfélel bölcs ros tartóz meg M J
Z megmu n e kí tő min igazsá legy szeres irgalmas alá lél járj Rend jel rabbi
zsi felfog a Ist beszé rendsz valam attribú haszn n Egy Igazs C
Könyörületes-Egy Rac gyakr Szent á l Hak b r allegó sz ké m ha u í na Becsüle
bán felebaráto Sa világeg eg párhu gon Isten-egys J. pogá s iste vi rés domíniu
ta ellenségeske színt t B I kormán univerz f világos sötéts é ha bölcsess jósá
ter kez szándé végc esz r min 1. J Pé 2 term törvényszerű m cselek mű .m termé
mindenhatósá megnyilatk hat konc mi á elle te hatal bölcsessé mind megnyilat
egys sz műk kizá monoteisz alap is dualisz val néze m Eg me princíp vall
teremté sz Ist ellentény söt gono hatalm m Egyi Babi val Zoroa tanít u n gnosz
szekt keresztény átszárma legr zsidós an hat h c an tényke amen mege vége t nem
Sátán-kép egye h v keres k újko felf sz h S bölcse emb m Könyörü Ber m min
cseleke n t e legr et sz nev j mag jól sz De T M sze mive l c igazságoss á v
irgalmas vegy vi mindket terem G pesszi doktrí szemben, sz vél vál ros M mer
tan szel evo proces vi terem s u te doktr sz egysé leglényeg jellemv viszo
vonatk p idol e ke kész bálv imád alacson ősi e Ist hasonlat ter koroná fö Ist
kisz u helytart emb kulm ter b ter végcél eg is parad láts gyerm leírá maga ér
G Ugy e f zsoltár teremt e c kev alacso rend lén Z alk k uralk Z ké termés is
ál J gy kifeje Z 1 tu elmélke bi ve e képm terem magyar szab al Ist haso sza
válas kö Nachma exe sz intell e Ist hasonla Kommentá J Z Pé Ecclesi Mindene e s
kép ért r ta k taníto e vi teremt vi R mind elve ere gondol vágya követ
elköveté szükséges tisztátalansá öröklete felfo ellent tisztaság z re bev imá ő
me követ foglalt l tis teremt form leh b b kij i elv él visszat Ber bö szárm
mind apokr ta irat m k kán Bölc Jos so t gyö zsidósá evangé te tör fő m Maimo
Nebuchim ki sz kö vála aj fek b uralk fe Ká legr e a szabadsá törv i leszög Ugy
gondo f ne ta n Láss elé t é h ros válass é De Változat va a szabad et a Sz A
burkolt fe Mi s a ad emb a szaba erk felelős Iste tar s ma ere örök áto nehe
emb J so t melegá mind bö kivet M ha íté m m tö ugy f Ez pr M mo gon sz ha ál
igazsá szív ta hatalm a szabad T f vezett am ha k b kí beszenny kiny el tiszta
törek tisz f megn e M N rabbi fel ta örökletes Ábra Ezék gyerm mut tan sz h
ösvé let m e term gyeng Z c g J Z am bűnboc meg ad Ez J Kid e embe b
degeneráltsá gondo megbocs m lehetség z nem- b sz Pesz Ha Szanh Mi vi teremt
megterem bűnbán szük kel sz m T Pesz doktrí ame legna befo gya világtörténel e
c egysé gond Ge feje akármen ha elbe mondáj tel öná tan valam szül Ád szárm dok
lo következ Isten-e gyakorlat b nyelv szétszó gyermeki lá i bab er mon megtol
embe egysé gondolat pr sz törté a t ny f népe valamen hívh egyérte szolg Ce
megvált királysá esz spec gond árny Amin ter összponto embe tökéletes
világtörté vég J ré teremt Ber si kinyilatkoz sz erede m n s tö vonak át I ta
le sz Paranc ny kihir S I fo Törv vissza Ká S I miss legko id elsősz taní l
példaadás Egy erk törvény megőrzé imádá p mut család S J I n tekint pusztas s f
i Gondvi őr kü go 1 am bölcs igazság összehasonlíthat törvény fáklyav am
teremte dicső l vil Ist gondola ta márt világo le a Templ sere fo megtanul ú
visszatér bold út igazság ural mind ismere meg J 2 I Egyipt szabadulá király fo
si kinyilatkozt bizal pih a király i m t Zac J 45.1 Z Izr egy proklam né tekin
Mech Besa me hiv megalap király D a tan embe legtis hi Iz m kihágá súlyos bü
Jer Ez 3 szol I foly mártír hi ig ügy I vi elv emberi igazs jós J kirá ig jog
eszméj v h emberis legt a rem történel ha gondol vég ame kü töre világtörté
folyama ál eltávol l bold eg aranyko isten pusztítá lá legsöt id tántoríthatat
val taní e tökélete törté v hala tökéletesed gy állap emb szun i l t kifejté
szárm t dicső fö felfogá a t mért külön kereszténysé f vil kiszín túlvi amenn
auktor feltá doktr előfo be n so akcep tanítá c vil am királys igazság ir gyako
á fel gon J racion et egyszer prak jell jellegzetess megnyilvánu kétf egyete
nemze e misszi vonatk u ne kötelezettség kapcsol hivatá elő próf val költé
alexan tud palesz haggadi közé vallásbölcs m teoló hel fős utó moz törvé Hal ta
kabbalisz i magyar egye va külön m vallá amenn dogmarend ame elfogadá üdvö megv
he igaz rends megmu törvény am sz megvalósí T bö kifej huma tör c Izra pap S A
A törv törvé e él megfosz S H p sürgeté mond m v tanít neve aranyszabá válas ro
n felebarát voltak r l taní ismét törvé pró apok kifeje jutt J 1 3 2 6 Zec 1 Z
1 Mec 23 szoms M tü embe áld az törv rendelk embe igaz könyörü ú hasonla igaz
könyörü S sze ide özv Hozzá-haso 10. külö m kö mindenek igazság kodifiká
nagyművel p népe eltek eg kima egyéniség P min hat glorifi elnyomo rabszo id
semm v védelm m kö pró elnyom szűköl ál védel köv íté provok 2 6.13.1 26.1 c
erkölc sz kötel igazság gyako szenved sze elnyom szegé rabsz fo á özve
hajléktal ide bűntet a sz felebar B i valamen i tarth felf sz felebarát támogat
jóindula ál e sze vé hel 2 ame J pr b m e sz para J 30. igazság sze Tal igazság
pi vil a szün h vi egy követel igazság ré M Embertár becsüle respekt e rabbi
törv v elv E S tisz törvénykó megalk ellent p undor oc kultusz L 2 paráznasá
fajtalankod ta kötel tiszta 1 23.1 Pé s tisz min tisztátalan eltű kicsap m
nevóló gazs n gyalá bes szig el J S ezen igaz v jel valam pr töké bizodal
hipokríz iszony J Ber ugy közé vallásfilozó i igaz v tántoríthat isten m
antropomorf árn egy sze vi teremt vi R Igaz ala Z ig igazság ker önz felkar
hatal Ug J ku ne előmozdítá évez részesség Ellent n hi tö tudatlans tar kív
szül hitközsége val m közül felt köteless tan taninté létesít J köszö jótéko
organ fo Jótéko et a ada kötelezetts elle mind cél elle önsanyarg cölib elí a
köte gyako Chásszid Esszé jeruzs Templ gyakorol legmag funkc Enges N fel T
kötel felt lojal orszá ame z é es i ellen ind sz Jer Ke s val ün hála termész
cs él gyönyör jeg fo r va k optim túlv bold elvárás a em megváltozás erk
tökéletesülés haladás tan bűnbán jótétemény elt vil t túlv embersze me szer pil
lit napo két ünne töb tartal s I hitvall Ha Iz örökk Iste örökk Szer örökkév Iste
t szíve t lelke m tehetség prób ame va m mágly szerete a sz teremtménye
felebarátai szer E Sze c t i ok tel önzet törté szere me a önz lemo fé S külön
hitrendszer szentesíté rend k tan s Leg sze Iste ál éle megnyil szen legjelle
tulajdon maga kitis ethi kezd emberis I embe aty tekint saját határoz elkülönít
egye paran elkülönül szá ne ön büsz k ellenségesked támad üldö megsza né lánco
ók k Antiszemit M ne elkülönü zsidós félreértel legna histori Mo c zsidós kezd
hivato tu Paranc tekin k ké ra jel megőrizhe szám erk paran básty k I kezd hű
esk Ist elis kormányzó Ber Cha fi nevezt ké hű Iste hal i mártírh sze se hűtlen
kö r észreve Izra s szerz Isten Iz n gyű fo n S köve szepará tiszt törv betar
idolatr isz tisz érde kétség c mó n alk ké fari törvény gondosk zsi szeparálás
am Makkab ko A ame jele távolt kör népe k antiszemit kii po elkül törv v am
zsidó megedz gonoszs hamisí igazságtalan e emberfe küzde legször legbarb üldö k
leh sz jogfosztot nélkülöz tort gúnyoló elvisel vis világnézet elle le megve
pogánys idola nyo bűnözés tol mind legfont bizon v so kárho máshitű embe ér
cselekede sz becs igaz cselekedet t szán Istenfél k cs szí Sz A e álláspo Cha
fogal val u valam igazsá gondo embe él igaz érz n megt J ki k pog e betér Zsol
Sz A igaz é né egye papj n nyu igaz pogá z El p bö legna tisztel visel Ber Bec
G prófé el köz El m tu némelyik Müll vélem misszion va cáf a t bizony külö
Alexandr kite proz propagandairo M bősé a c kereszté államval emelk v missziój
ny r köz fe hód Kereszté zsi vis Proze címs kényszerté mind á felfogás jel
toleranciá jeruzs templ szukósz- alkal h békeáldo mut h p n Sz e iro középk
elle végte türelm egyhá e emberies e l egocent elf látószö m egye mar Ugyan me
állásp tanúsít moral teoló moha vall sze parabo m Le N sz véle er hagyom al Boc
földol türelm dicsőíté tör törvé T egy j tör doktr közfel m helyte értel
evangéli veze vi Tör szepa ellen állít cent e val d me hittétel le te erk
szükségess mi I parancso királysá i jelen zsidósá bol vi ter legközönség érd s
paranc teljes következ Ber kü k Izra s paranc erkölcsös tiszt emelkedet t
spirituali él köteles szent rán m cseleke mérsékl önural lemon szok ot szent av
paranc ért cerem tefi tal circum f tén v sze mag t va zsi Maimo sz
változhatatla sz hagy sarka doktr T re mes k ö parancso f sz M Teh G m megállap
alapes egy monotei más erk tökélete Sz legy v kijel áld r próf T tart föltétele
va világn főprincí kezd m va zsi liturgiá Bibl hitval egy oszthatatlan szellemi
proklam vez I oszthatatlan Mec J Bac I Iz Te hangoz Jos Antiqui C Asp I Iz princí
am hagyom zsi nyu Tó i ere szöve változatlan megváltozhatatlan ta rab k ort
vall e ort lén sarkpo függ elfogul ku az középk k leh tudom bibliakri Bibliakr
megállapí fejl korsza bi törvényhozá egyszer mind fonto e monotei zsi örö sen
kölcsö népe világh e monotei ö ké vallás kereszténys tulajdonké sz ti gé ter
zsi t s életfelf val el t Is ellent m kegy erkölcs tulajdon felruh bálványa pró
gén val ihlet Ja törzs-isten átfor idő idő összekapc abs szen igazságo töké mo
tökélet maga teste ti spirit fogalm bi törv vég megállap i kitis szell ter k
bonta főir tudom törvénymagyar ha esz val mind ame képvi far tu talmudsz v bet
ragas szadduce Fariz Szadduc rituali i racio progre liber más
konzervatív-ritualiszt évez me me e próf spirit egye nacio rítus ragasz orth mind
kísé kö t me hivatot emberis köte egyes zsi ros-ha litur M tan zsi nem-zsi egya
Evo E cí utalá Irod F Kau K Spir F Ju Ju R S Ju 18 Ju Friedlä J Rel L Ge Jud
Gesch Br Nachgela Schr Güde Jud M Jo Ju L Ju Parlia Reli Cinci Mar Theolo A R
Ju Yea Ce Confe Ame R C Montef Hi Lec L Li Ju G Jude s S Le 18 Pe Bou Rel Jude
neutestamentl Zeita kri unter B Schec St Ju Philade Schr Má jün Ur Jud B Ju
Christi pr B W Jüd Theol T pro Gesam Schr Wün Lessing-Mendel Gedenkbu pro Gr G
Religiös-Philosoph Zeitf H S Sc L