14694.htm
CÍMSZÓ: Szamaritánusok
SZÓCIKK: Szamaritánusok
(héb. somrónim),Samária, Palesztinái város (héb. Somrón) és környéke lakóinak
elnevezése. Ezek még ma is Bené Jiszroelnek Izrael fiainak nevezik magukat s a mai
Nablus arab városban (régebben Sechem) laknak. Történetük az első Templom
lerombolása korával kezdődik, amikor (időszám, el. 722) az assyrok Samariát is
elfoglalták. Izrael és Joda országainak elkülönülése után Sechem, amely már
akkor is régi város volt, az északi királyság vallási központja lett, míg a
politikai fővárost Omri király 893. Samáriába helyezte át s ott is maradt, amíg
Salmanasszar assyr király el nem foglalta azt háromévi ostrom után (II. Kir.
18. 9). Lakosait Assyria különböző részeibe vitték a médek városaiban a
helyüket telepeseknek adták át. Ezeket a monda szerint oroszlánok zaklatták,
amit ők tudatlanságuk miatt küldött isteni csapásnak tekintettek s ezért
tanítómestereket kértek Izrael távoli lakóitól. Kérésükre az izraeliták papokat
küldtek hozzájuk s ezek Besz-Elben telepedtek le (Kir. II. 17. 28), de csupán
részben lettek ezek a Sz. zsidókká, míg részben megőrizték az
idolatra-kultuszt. Később Jósia király elpusztította oltáraikat s gyűjtött
pénzen zsidó szentélyeket építtetett részükre (Kir. II. 23. 15, 19 és köv.;
Krón. II. 34 9). Jeremiás próféta azt tanúsítja, hogy Sechem és Samaria lakói
önként jöttek később Jeruzsálembe áldozni (Jer. 41. 5). Az utolsó említés róluk
a Szent-irásban azt mondja, hogy részt kívántak venni a második Templom
építésében, de Zerubabel elvetette kérésüket (Ezra 4. 3), kétségtelenül vegyes
származásuk miatt. A történelmi megállapítás szerint az assyr királyoknak
feltétlenül el kellett foglalniok távolabbi, sziriai terveik miatt Samaria
megerősített városát s valóban megtörtént a hosszú ideig tartó ostrom, a várost
azonban nem Salmanasszar, hanem utóda, Sargon vette be 722. s ez alkalommal
27,000 lakost vitt el - az assyr források szerint - fogolyként. Ezek a
legelőkelőbbek voltak s főkép a gazdagok és papok tartoztak közéjük. A
forradalmiságáról nevezetes város azonban nem néptelenedett el, sem forradalmi
szelleme nem tört meg, amiért új ostrom volt szükséges s ez 720 körül végzett
Samariaval. Ekkor jött a Bibliában jelzett új lakossággal való betelepítés óvatossági
rendszabályokból. Ezra Könyve (4. 2) szerint ez Asszarhadon müve volt, de az
assyr tudósítások szerint Sargon és Assurbanipal (Ezránál tévesen Asznappar)
neveihez fűződik az új telepítés. Valószínű - Ezra Könyve és az assyr források
egybevetése alapján - hogy mindkét utóbbi király és Aszarhadon alatt is volt
áttelepítés. Annak megtörténte után nevezik a lakókat S.-nak, amelyeknek egy
főrétegét a szegényebb izraeliták képezték, megfosztva a kasztpapságtól s ezek
kérték az Asszíriába került tehetősebb és tanultabb testvéreiket, hogy
küldjenek részükre papokat, tanítókat. A Bibliai és assyr forrásokból ennyit
tudunk megállapítani s a következő tudósító csupán Josephus (időszámítás után
első század vége felé) zsidó-római történetíró megírja Samariának az
assyr-uralom bukása utáni sorsát. Ekkor mód kormányzat alá került, de Juda
királyságával való egyesülését a méd királyok nem engedélyezték, másrészt
azonban Samaria a politikailag elégedetlen elemnek menedékhelye lett. Ez az
elem éppen a konzervativakból kerül ki, azokból, akik elégedetlenek voltak a
vallás újításokkal. Köztük volt Manasse pap is. E pontnál azonban Josephus
ellentmondásba kerül forrása a jeruzsálemi politikai viszonyokról nem mond
többet, mint Nehemia. A valóság az, hogy Samaria méd szatrapájának leányát nőül
vette Manasse, a jeruzsálemi főpap fia, akit ezért Nehemia próféta, kiüldözött
Jeruzsálemből, mire az apósához menekült (Nehemia 13.28). Ez az esemény 430
körül történhetett. Az eredmény az volt, hogy a Sz. zsidóbbá lettek s valóban pogány
szokások többé nem merülnek fel közöttük. Egy századdal később, 332. Nagy
Sándor engedélyével a Sz. felépítik templomukat a Garizim-hegyén, a régi Sechem
mellett. Josephus adata itt hamis, mert ő Manasse emigrálását is Nagy Sándor
idejére teszi. Ez a templom 200 évig fennállott, amikor Jochanan Hyrcanus,
Judaea királya el foglalta azt, kétségtelenül azért, mert Antioehus Epiphanest
támogatták a zsidó szabadságmozgalom idején. Ezért utálták meg őket a zsidók s
ez eredeti módon jut kifejezésre Jézus Szirach (1. Szirach) apokrif könyvében
(I. 25 és köv.) mely az idősz. el. 200 körüli évből való : Két nemzettől
irtózik lelkem, a harmadik pedig nem is nép :Sár és Philisztea lakóitól és a
bolondos nációtól, amely Sechetnben lakik . Az apokrif Pátriárkák Testamentuma,
a Jubileumok Könyve viszont megvédi őket, ugyancsak a Midras is, amely azt
mondja, hogy a Sz. a Garizim-hegyén azért építették templomukat, mert Laban ott
temette el bálványait. Az Evangélium azonban nem nagyon kíméli őket, mondván :
Szamaritánus vagy és ördög van benned (János 8. 48) és más helyeken is. A
Talmud (Ros Hasána2.2) a Sz. csalárdságáról azt említi meg, hogy a zsidók
elámítására újhold ideje körül szalonnát (tiltott húst) égettek,hogy annak
tüzét távolról újholdnak véljék. Érthető a Sz. iránti ellenszenv annál is
inkább, mert a veszélyes két utolsó században mindig a zsidóság ellenségeivel
paktáltak. Ezt jutalmazta nekik Herodes, amikor uralmát római segítséggel
megszilárdította. Ekkor Samariát újra felépítette és Szebaszté görög névvel
nevezte el. Vespasianus alatt újból forradalom színtere volt a Sz. városa, a
régi Sechem, melyet a rómaiak Flavia Neapolisnak neveztek el, miután a
forrongást leverték. A Bar-Kochba szabadságharc leverése után Hadrian alatt a
rómaiak segélyével újra felépítették templomukat a Garizim-hegyén, miután
előzőleg a rómaiakat szokásuk szerint támogatták a zsidóság ellen. Commodus
alatt ismét a balszerencse üldözte őket, de a következő században már újból
erőhöz jutnak. A IV. sz.-ban Bává ben Nathanael főpap újjászervezte a Sz.
közösségét és zsidó rítus szerinti tij zsinagógákat emeltetett részükre,
amelyek némelyike máig megvan, a Garizim-hegyén épült templomukat azonban a
rómaiak végkép elpusztították 484., míg 529. Justinianus császár politikai
létjogosultságuktól fosztotta meg őket. Azóta elszegényedve élnek, hihetetlen
szívóssággal csüngve tradícióikon, miután a kereszténységgel mindig a
legmerevebben szemben álltak. Krónikáik is meglehetősen számottevő, értékes
irodalmuk külső történetükről nem tud mást, mint a főpapok örökösödési
rendjének felsorakoztatását. Legnevezetesebb volt főpapjaik közül a XIII. sz.
első felében élt Phineas ben Joseph, aki tiszta jellemével tette maradandóvá
emlékét. 1623-ban halt meg a Manasseh óta egyenes ágon Áron törzséből származó
utolsó főpap ; azóta ugyanannak fiatalabb ágából származnak főpapjaik máig, de
ezek már nem a ha-Kóhen ha-Gódól , hanem. ha-Kóhen ha-Lévi címet viselik. A
Sz.-nak a szorosabb környéken kívül kolóniáik is vannak, így a XVI. sz.-tól
kezdve Damaszkuszban, Kairóban és Palesztina több részén. A középkorban ott
megfordult zsidó tudósok közül említést tesznek róluk Tudelai Benjámin, a XI.
sz.-ban élt híres utazó, a XVI. sz.-i Obadia di Bertinoro, Misna-kommentátor. A
kolóniák külföldi része már rég kihalt, de a régi Seehem helyén épített Flavia
Neopolis elferdített, arab nevén Nablusnak nevezett városka máig is fennáll pár
száz főnyi tiszta Szamaritánus lakosságaval,melynek elseje a koha nita-levita
főpap. Nablust 1920 óta Sechemnek is nevezik újból s Palesztina egyenjogú
lakói, akik, bár szokásaikat, így a peszachi bárányáldozatot a Garizim-hegyén,
megtartották, többé nem idegenkednek zsidó testvéreiktől, akikbe rövidesen
teljesen beolvadnak. A Sz. jelentőségét nem lehet lebecsülni, mert úgy
antropológiai, mint vallás-és irodalomtörténeti szempontból értékes emlékeket
őriztek meg számunkra. Antropológiailag a Sz. a régi hébertípus tisztaságát
rendkívüli zárkózottságukkal jobban megőrizték, mint a zsidóság bármely máshová
származott része. Típusuk jellegzetesen zsidó, mely a kanaáni népekkel való
keveredésből az ókorban, az első évezred elején keletkezett s amelyet Luschan a
zsidóknak a chittitákkal, az árja amoritákkal s a sémi nomádokkal való
keveredésből származtat. Ennek nyomát a szőkeség előfordulása a Sz. között
szintén megokolja. A kihalóban levő Sz. nagyobbrésze férfi, mindamellett
irtóznak bármely más népből való nő felvétele ellen, tisztazsidó fajiságuk
megőrzése miatt. Csupán a jelenkorban történt meg a palesztinai zsidósággal
való összeházasodás. A nők sorsa meglehetősen inferióris volt a Sz.-nál.
Termetükre nézve a Sz. a legnagyobbak Sziria és Palesztina összes fajtái
között; szájuk szélessége közepes, a második ujj hossza a legnagyobb, kezeik
hosszúak, vékonyak és gyengék a többi sziriaikéval összehasonlítva. Hajuk színe
nagyobbrészben sötétbarna, igen csekély százalékban szőke is előfordul; az
átlagos koponyaindex 76-79; a szem színe 14- 15%-ban barna és sötétbarna, 7-4%
kék és szürke. Vallási tekintetben, mint történelmük is mutatja, az ókorban
ellentétben állottak a zsidóság egyetemével, amiért azok ellenségeskedését
vonták magukra, de ez nem fajult a zsidók részéről személyessé. Így az
evangéliumok egyike (János 4. 8) arról tesz tanúságot, hogy a tanítványok a
Sz.-nál vásárolnak. Judea végleges bukásával a Sz. ellenséges vallási
magatartása is megszűnt, de különállásukat megőrizték. Ennek oka az volt, hogy
ők a Menasseh által 30. hozott Tóra szövegéhez és az akkori szad-uceánizmushoz
ragaszkodtak s a szóbeli hagyományt, az arra felépített nagyszerű tanítást nem
ismerték, igy sem a kanonizált szentiratokat, sem a Misnát és Gernarát. A Sz.
orthodoxiáját a törvények szigorú megtartásában a Talmud megdicséri (Chullin
4a), kiemelve főkép a tisztasági törvények megőrzését. Csupán ennyiben számítja
azonban őket zsidóknak. Általában véve később olyannak tekintették őket, mint a
karaitákat. A keresztény egyházatyák sem szeretik őket s szemükre vetik, hogy
nem hisznek az angyalokban és a lélek halhatatlanságában. A Sz. dogmái: Isten
egységében való hit, mely liturgiájukban állandóan visszhangzik. Ehhez képest
mindenféle antropomorfizmust kivetnek a vallás fogalmaiból és semmiféle
személyes istenhit nincs náluk. E tekintetben fedik a tiszta zsidó vallást.
Hisznek a pátriárkákban és Mózesben, mint egyetlen prófétában a Deuter. 34. 10.
szavai ezerint. Hiszik, hogy a Sechina a Garizim-hegyén jelenik meg ; hogy a
Messiás eljön s azt megelőzi a Taheb , aki a messiási kort előkészíti, azután
jön az utolsó ítélet. Temetési szertartásuk nagyterjedelmű és bűnbánó imákkal
van egybekapcsolva. Ezek némelyike, tagadhatatlan, az iszlám hatását mutatja,
de az újabb korban már teljesen elhagyták azokat. Irodalmuk a palesztinai
héber-arameus dialektus nyelvén van írva, archaikus betűkkel. Kiejtésük a
galileaihoz hasonlatos s a gutturálisok hibás kiejtése tanúsítja ezt. Irodalmuk
Európában akkor lett ismeretes, amikor a XVI. sz.-ban Pietro della Valle
Damaszkuszból a Sz. Pentateuchjának héber másolatát elhozta 1616. Azóta számos
kéziratot hoztak Európába és Amerikába tőlük. Az említett szöveget többször,
legjobban 1790. Oxfordban adták ki s bár az lényegében megegyezik a
maszonétikus szöveggel, részleteiben és íráshibáiban különbözik attól. Ugyanegy
időben hozták Európába és adták ki a Sz. Targumát, amelyet valószínűen
Nathanael főpap íratott le. A Szamaritánus-arab nyelvnek is számos
kézirat-emléke van, így Ibn-al-Hasszán Targum-fordítása. Ibrahim ibn Jakub a
Pentateuchhoz írt kommentárt arab nyelven, Ghanal ibn Abi al-Serur 1753. a
Genesishez és Exodushoz. Fontosabb ezeknél liturgiájuk, amelyet főleg
imakönyvük tükröztet vissza. Szerzői a IV.-XVI. sz.-ig váltakoznak.
Jelentékenyebb tudósaik és vallási íróik még Markah 1050 körül. Őt tartják a
Sz. legnagyobb tudósának ; nyelve a Szamaritánus-héber , annak fia, Nanah b.
Markah, továbbá az említett Fineas főpap a XIV. sz.-ban, annak fia, Abisa és
Joseph ha-Rabban. Ezek állapították meg a liturgia végleges szövegét. Abdallah
b. Salomo ha-Kohen is imaszerző volt 1400 körül, Abdallah b. Ábrahám Kabasi
pedig a legjelentékenyebb szerzőik közé tartozik. Valamennyien a vallásos
költészet terén tűntek ki. A XVIII. és XIX. sz.-ban a Demfi-család több tagja
és a levita Tabagah és leszármazottai egész a XX. sz. elejéig szerepeltek
irodalmilag, mutatva a nagy szellemi hanyatlást nyelvben és gondolatban egyaránt.
A krónikások közül fontosak Eleazar Ben Amram főpap, aki 1149. írta
Al-Tau-lidaho. krónikáját, melyet utána mások folytattak egész 1856 ig héber
nyelven a amely a világ teremtésével kezdődik. Legfontosabb benne a szerző
korának, a XII. sz.-nak s a művet folytató Jacob b. Ismael korának, a XIV.
sz.-nak ismertetése. Másik krónika a Szamaritánus Jósua Könyve a XIII. sz.-ból
arabul, mely sokkal kisebb értékű, mint az előbbi. A Sz.-nak több
grammatikaírójuk, azonkívül naptárszerzőik is vannak. Rajtuk kívül hat
jelentékenyebb teológus művét őrzik az európai és amerikai könyvtárak. Ezek az
értékes kéziratok többnyire Oxfordban, a British-Múzeumban, Berlinben és
Amszterdamban vannak. Irodalom. K. Cowley éa M. Beligaohn, Samaritana (Jew.
Encycl. 1904); Petermann, Reisen(1860); Nuth, Sketcth of Samaritan History etc.
(1874); Wreschner, Samaritaniscne Traditionen (1888): Taglieht, Die Kutháer als
Beobachter des Gesetzes (1888): Kircheim, Karmé Somron (1851) ; Reland, Die
Samaritanis (1707); Grátz, Geschichite der Juden (4. kiad. III.); Robinson,
Regearches III. : Schürer, Geschichte des Volkes Israel (3. kiad. II.):
Stanley, Sinai and Palestine; Freudenthal, Hellenistische Studien I-II. (1875);
Steinschnei-der, Die arabische Litteratur der Juden ; Leitner, Die samaritanische
Legenden Mosis : Heidenheim, Die samaritaniscbe Liturgie (1885); Cowley, The
Samaritan Liturgy (1906); Ha-nover, Das Festgesetz der Samaritaner (1904) ;
Bloch, Die samarit.-arab. Pentateuch-Übersetzung (1901).
Ez a címszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter)
található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulnak még hibák,
úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg
a digitalizált oldalképet! Ez a 4694. címszó a lexikon =>
821. s köv. oldalán van. Az itt olvasható változat forrása:
Nagy Péter Tibor: Az 1929-es magyar zsidó lexikon adatbázisa. Szociológiai
adatbázisok No. 1. WJLF, Budapest, 2013
A további szöveg a keresőmotor hatékonyságának
növelésére szolgál, nem elolvasásra.
4953255472018468
14694.htm
CÍMSZÓ: Szamaritánusok
SZÓCIKK: Szamaritánusok héb. somrónim ,Samária, Palesztinái város héb.
Somrón és környéke lakóinak elnevezése. Ezek még ma is Bené Jiszroelnek Izrael
fiainak nevezik magukat s a mai Nablus arab városban régebben Sechem laknak.
Történetük az első Templom lerombolása korával kezdődik, amikor időszám, el.
722 az assyrok Samariát is elfoglalták. Izrael és Joda országainak elkülönülése
után Sechem, amely már akkor is régi város volt, az északi királyság vallási
központja lett, míg a politikai fővárost Omri király 893. Samáriába helyezte át
s ott is maradt, amíg Salmanasszar assyr király el nem foglalta azt háromévi
ostrom után II. Kir. 18. 9 . Lakosait Assyria különböző részeibe vitték a médek
városaiban a helyüket telepeseknek adták át. Ezeket a monda szerint oroszlánok
zaklatták, amit ők tudatlanságuk miatt küldött isteni csapásnak tekintettek s
ezért tanítómestereket kértek Izrael távoli lakóitól. Kérésükre az izraeliták
papokat küldtek hozzájuk s ezek Besz-Elben telepedtek le Kir. II. 17. 28 , de
csupán részben lettek ezek a Sz. zsidókká, míg részben megőrizték az
idolatra-kultuszt. Később Jósia király elpusztította oltáraikat s gyűjtött
pénzen zsidó szentélyeket építtetett részükre Kir. II. 23. 15, 19 és köv.;
Krón. II. 34 9 . Jeremiás próféta azt tanúsítja, hogy Sechem és Samaria lakói
önként jöttek később Jeruzsálembe áldozni Jer. 41. 5 . Az utolsó említés róluk
a Szent-irásban azt mondja, hogy részt kívántak venni a második Templom
építésében, de Zerubabel elvetette kérésüket Ezra 4. 3 , kétségtelenül vegyes
származásuk miatt. A történelmi megállapítás szerint az assyr királyoknak
feltétlenül el kellett foglalniok távolabbi, sziriai terveik miatt Samaria megerősített
városát s valóban megtörtént a hosszú ideig tartó ostrom, a várost azonban nem
Salmanasszar, hanem utóda, Sargon vette be 722. s ez alkalommal 27,000 lakost
vitt el - az assyr források szerint - fogolyként. Ezek a legelőkelőbbek voltak
s főkép a gazdagok és papok tartoztak közéjük. A forradalmiságáról nevezetes
város azonban nem néptelenedett el, sem forradalmi szelleme nem tört meg,
amiért új ostrom volt szükséges s ez 720 körül végzett Samariaval. Ekkor jött a
Bibliában jelzett új lakossággal való betelepítés óvatossági rendszabályokból.
Ezra Könyve 4. 2 szerint ez Asszarhadon müve volt, de az assyr tudósítások
szerint Sargon és Assurbanipal Ezránál tévesen Asznappar neveihez fűződik az új
telepítés. Valószínű - Ezra Könyve és az assyr források egybevetése alapján -
hogy mindkét utóbbi király és Aszarhadon alatt is volt áttelepítés. Annak
megtörténte után nevezik a lakókat S.-nak, amelyeknek egy főrétegét a
szegényebb izraeliták képezték, megfosztva a kasztpapságtól s ezek kérték az
Asszíriába került tehetősebb és tanultabb testvéreiket, hogy küldjenek részükre
papokat, tanítókat. A Bibliai és assyr forrásokból ennyit tudunk megállapítani
s a következő tudósító csupán Josephus időszámítás után első század vége felé
zsidó-római történetíró megírja Samariának az assyr-uralom bukása utáni sorsát.
Ekkor mód kormányzat alá került, de Juda királyságával való egyesülését a méd
királyok nem engedélyezték, másrészt azonban Samaria a politikailag elégedetlen
elemnek menedékhelye lett. Ez az elem éppen a konzervativakból kerül ki,
azokból, akik elégedetlenek voltak a vallás újításokkal. Köztük volt Manasse
pap is. E pontnál azonban Josephus ellentmondásba kerül forrása a jeruzsálemi
politikai viszonyokról nem mond többet, mint Nehemia. A valóság az, hogy Samaria
méd szatrapájának leányát nőül vette Manasse, a jeruzsálemi főpap fia, akit
ezért Nehemia próféta, kiüldözött Jeruzsálemből, mire az apósához menekült
Nehemia 13.28 . Ez az esemény 430 körül történhetett. Az eredmény az volt, hogy
a Sz. zsidóbbá lettek s valóban pogány szokások többé nem merülnek fel
közöttük. Egy századdal később, 332. Nagy Sándor engedélyével a Sz. felépítik
templomukat a Garizim-hegyén, a régi Sechem mellett. Josephus adata itt hamis,
mert ő Manasse emigrálását is Nagy Sándor idejére teszi. Ez a templom 200 évig
fennállott, amikor Jochanan Hyrcanus, Judaea királya el foglalta azt,
kétségtelenül azért, mert Antioehus Epiphanest támogatták a zsidó
szabadságmozgalom idején. Ezért utálták meg őket a zsidók s ez eredeti módon
jut kifejezésre Jézus Szirach 1. Szirach apokrif könyvében I. 25 és köv. mely
az idősz. el. 200 körüli évből való : Két nemzettől irtózik lelkem, a harmadik
pedig nem is nép :Sár és Philisztea lakóitól és a bolondos nációtól, amely
Sechetnben lakik . Az apokrif Pátriárkák Testamentuma, a Jubileumok Könyve
viszont megvédi őket, ugyancsak a Midras is, amely azt mondja, hogy a Sz. a
Garizim-hegyén azért építették templomukat, mert Laban ott temette el
bálványait. Az Evangélium azonban nem nagyon kíméli őket, mondván : Szamaritánus
vagy és ördög van benned János 8. 48 és más helyeken is. A Talmud Ros Hasána2.2
a Sz. csalárdságáról azt említi meg, hogy a zsidók elámítására újhold ideje
körül szalonnát tiltott húst égettek,hogy annak tüzét távolról újholdnak
véljék. Érthető a Sz. iránti ellenszenv annál is inkább, mert a veszélyes két
utolsó században mindig a zsidóság ellenségeivel paktáltak. Ezt jutalmazta
nekik Herodes, amikor uralmát római segítséggel megszilárdította. Ekkor
Samariát újra felépítette és Szebaszté görög névvel nevezte el. Vespasianus
alatt újból forradalom színtere volt a Sz. városa, a régi Sechem, melyet a
rómaiak Flavia Neapolisnak neveztek el, miután a forrongást leverték. A
Bar-Kochba szabadságharc leverése után Hadrian alatt a rómaiak segélyével újra
felépítették templomukat a Garizim-hegyén, miután előzőleg a rómaiakat szokásuk
szerint támogatták a zsidóság ellen. Commodus alatt ismét a balszerencse
üldözte őket, de a következő században már újból erőhöz jutnak. A IV. sz.-ban
Bává ben Nathanael főpap újjászervezte a Sz. közösségét és zsidó rítus szerinti
tij zsinagógákat emeltetett részükre, amelyek némelyike máig megvan, a
Garizim-hegyén épült templomukat azonban a rómaiak végkép elpusztították 484.,
míg 529. Justinianus császár politikai létjogosultságuktól fosztotta meg őket.
Azóta elszegényedve élnek, hihetetlen szívóssággal csüngve tradícióikon, miután
a kereszténységgel mindig a legmerevebben szemben álltak. Krónikáik is
meglehetősen számottevő, értékes irodalmuk külső történetükről nem tud mást,
mint a főpapok örökösödési rendjének felsorakoztatását. Legnevezetesebb volt
főpapjaik közül a XIII. sz. első felében élt Phineas ben Joseph, aki tiszta
jellemével tette maradandóvá emlékét. 1623-ban halt meg a Manasseh óta egyenes
ágon Áron törzséből származó utolsó főpap ; azóta ugyanannak fiatalabb ágából
származnak főpapjaik máig, de ezek már nem a ha-Kóhen ha-Gódól , hanem.
ha-Kóhen ha-Lévi címet viselik. A Sz.-nak a szorosabb környéken kívül kolóniáik
is vannak, így a XVI. sz.-tól kezdve Damaszkuszban, Kairóban és Palesztina több
részén. A középkorban ott megfordult zsidó tudósok közül említést tesznek róluk
Tudelai Benjámin, a XI. sz.-ban élt híres utazó, a XVI. sz.-i Obadia di
Bertinoro, Misna-kommentátor. A kolóniák külföldi része már rég kihalt, de a régi
Seehem helyén épített Flavia Neopolis elferdített, arab nevén Nablusnak
nevezett városka máig is fennáll pár száz főnyi tiszta Szamaritánus
lakosságaval,melynek elseje a koha nita-levita főpap. Nablust 1920 óta
Sechemnek is nevezik újból s Palesztina egyenjogú lakói, akik, bár szokásaikat,
így a peszachi bárányáldozatot a Garizim-hegyén, megtartották, többé nem
idegenkednek zsidó testvéreiktől, akikbe rövidesen teljesen beolvadnak. A Sz.
jelentőségét nem lehet lebecsülni, mert úgy antropológiai, mint vallás-és
irodalomtörténeti szempontból értékes emlékeket őriztek meg számunkra.
Antropológiailag a Sz. a régi hébertípus tisztaságát rendkívüli
zárkózottságukkal jobban megőrizték, mint a zsidóság bármely máshová származott
része. Típusuk jellegzetesen zsidó, mely a kanaáni népekkel való keveredésből
az ókorban, az első évezred elején keletkezett s amelyet Luschan a zsidóknak a
chittitákkal, az árja amoritákkal s a sémi nomádokkal való keveredésből
származtat. Ennek nyomát a szőkeség előfordulása a Sz. között szintén
megokolja. A kihalóban levő Sz. nagyobbrésze férfi, mindamellett irtóznak
bármely más népből való nő felvétele ellen, tisztazsidó fajiságuk megőrzése
miatt. Csupán a jelenkorban történt meg a palesztinai zsidósággal való
összeházasodás. A nők sorsa meglehetősen inferióris volt a Sz.-nál. Termetükre
nézve a Sz. a legnagyobbak Sziria és Palesztina összes fajtái között; szájuk
szélessége közepes, a második ujj hossza a legnagyobb, kezeik hosszúak,
vékonyak és gyengék a többi sziriaikéval összehasonlítva. Hajuk színe
nagyobbrészben sötétbarna, igen csekély százalékban szőke is előfordul; az
átlagos koponyaindex 76-79; a szem színe 14- 15%-ban barna és sötétbarna, 7-4%
kék és szürke. Vallási tekintetben, mint történelmük is mutatja, az ókorban
ellentétben állottak a zsidóság egyetemével, amiért azok ellenségeskedését
vonták magukra, de ez nem fajult a zsidók részéről személyessé. Így az
evangéliumok egyike János 4. 8 arról tesz tanúságot, hogy a tanítványok a
Sz.-nál vásárolnak. Judea végleges bukásával a Sz. ellenséges vallási
magatartása is megszűnt, de különállásukat megőrizték. Ennek oka az volt, hogy
ők a Menasseh által 30. hozott Tóra szövegéhez és az akkori szad-uceánizmushoz
ragaszkodtak s a szóbeli hagyományt, az arra felépített nagyszerű tanítást nem
ismerték, igy sem a kanonizált szentiratokat, sem a Misnát és Gernarát. A Sz.
orthodoxiáját a törvények szigorú megtartásában a Talmud megdicséri Chullin 4a
, kiemelve főkép a tisztasági törvények megőrzését. Csupán ennyiben számítja
azonban őket zsidóknak. Általában véve később olyannak tekintették őket, mint a
karaitákat. A keresztény egyházatyák sem szeretik őket s szemükre vetik, hogy
nem hisznek az angyalokban és a lélek halhatatlanságában. A Sz. dogmái: Isten
egységében való hit, mely liturgiájukban állandóan visszhangzik. Ehhez képest
mindenféle antropomorfizmust kivetnek a vallás fogalmaiból és semmiféle
személyes istenhit nincs náluk. E tekintetben fedik a tiszta zsidó vallást.
Hisznek a pátriárkákban és Mózesben, mint egyetlen prófétában a Deuter. 34. 10.
szavai ezerint. Hiszik, hogy a Sechina a Garizim-hegyén jelenik meg ; hogy a
Messiás eljön s azt megelőzi a Taheb , aki a messiási kort előkészíti, azután
jön az utolsó ítélet. Temetési szertartásuk nagyterjedelmű és bűnbánó imákkal
van egybekapcsolva. Ezek némelyike, tagadhatatlan, az iszlám hatását mutatja,
de az újabb korban már teljesen elhagyták azokat. Irodalmuk a palesztinai
héber-arameus dialektus nyelvén van írva, archaikus betűkkel. Kiejtésük a
galileaihoz hasonlatos s a gutturálisok hibás kiejtése tanúsítja ezt. Irodalmuk
Európában akkor lett ismeretes, amikor a XVI. sz.-ban Pietro della Valle
Damaszkuszból a Sz. Pentateuchjának héber másolatát elhozta 1616. Azóta számos
kéziratot hoztak Európába és Amerikába tőlük. Az említett szöveget többször,
legjobban 1790. Oxfordban adták ki s bár az lényegében megegyezik a
maszonétikus szöveggel, részleteiben és íráshibáiban különbözik attól. Ugyanegy
időben hozták Európába és adták ki a Sz. Targumát, amelyet valószínűen
Nathanael főpap íratott le. A Szamaritánus-arab nyelvnek is számos
kézirat-emléke van, így Ibn-al-Hasszán Targum-fordítása. Ibrahim ibn Jakub a
Pentateuchhoz írt kommentárt arab nyelven, Ghanal ibn Abi al-Serur
14694.ht
CÍMSZÓ Szamaritánuso
SZÓCIKK Szamaritánuso héb somróni ,Samária Palesztiná váro héb Somró é
környék lakóina elnevezése Eze mé m i Ben Jiszroelne Izrae fiaina nevezi maguka
ma Nablu ara városba régebbe Seche laknak Történetü a els Templo lerombolás
koráva kezdődik amiko időszám el 72 a assyro Samariá i elfoglalták Izrae é Jod
országaina elkülönülés utá Sechem amel má akko i rég váro volt a észak királysá
vallás központj lett mí politika főváros Omr királ 893 Samáriáb helyezt á ot i
maradt amí Salmanassza assy királ e ne foglalt az háromév ostro utá II Kir 18
Lakosai Assyri különböz részeib vitté méde városaiba helyüke telepesekne adtá
át Ezeke mond szerin oroszláno zaklatták ami ő tudatlanságu miat küldöt isten
csapásna tekintette ezér tanítómestereke kérte Izrae távol lakóitól Kérésükr a
izraelitá papoka küldte hozzáju eze Besz-Elbe telepedte l Kir II 17 2 d csupá
részbe lette eze Sz zsidókká mí részbe megőrizté a idolatra-kultuszt Későb Jósi
királ elpusztított oltáraika gyűjtöt pénze zsid szentélyeke építtetet részükr
Kir II 23 15 1 é köv. Krón II 3 Jeremiá prófét az tanúsítja hog Seche é Samari
lakó önkén jötte későb Jeruzsálemb áldozn Jer 41 A utols említé rólu
Szent-irásba az mondja hog rész kívánta venn másodi Templo építésében d
Zerubabe elvetett kérésüke Ezr 4 kétségtelenü vegye származásu miatt történelm
megállapítá szerin a assy királyokna feltétlenü e kellet foglalnio távolabbi
sziria tervei miat Samari megerősítet városá valóba megtörtén hossz idei tart
ostrom város azonba ne Salmanasszar hane utóda Sargo vett b 722 e alkalomma
27,00 lakos vit e a assy forráso szerin fogolyként Eze legelőkelőbbe volta főké
gazdago é papo tartozta közéjük forradalmiságáró nevezete váro azonba ne
néptelenedet el se forradalm szellem ne tör meg amiér ú ostro vol szüksége e 72
körü végzet Samariaval Ekko jöt Bibliába jelzet ú lakosságga val betelepíté
óvatosság rendszabályokból Ezr Könyv 4 szerin e Asszarhado müv volt d a assy
tudósításo szerin Sargo é Assurbanipa Ezráná tévese Asznappa neveihe fűződi a ú
telepítés Valószín Ezr Könyv é a assy forráso egybevetés alapjá hog mindké
utóbb királ é Aszarhado alat i vol áttelepítés Anna megtörtént utá nevezi
lakóka S.-nak amelyekne eg főrétegé szegényeb izraelitá képezték megfosztv
kasztpapságtó eze kérté a Asszíriáb kerül tehetőseb é tanultab testvéreiket hog
küldjene részükr papokat tanítókat Biblia é assy forrásokbó ennyi tudun
megállapítan következ tudósít csupá Josephu időszámítá utá els száza vég fel
zsidó-róma történetír megírj Samariána a assyr-uralo bukás után sorsát Ekko mó
kormányza al került d Jud királyságáva val egyesülésé mé királyo ne
engedélyezték másrész azonba Samari politikaila elégedetle elemne menedékhely
lett E a ele éppe konzervativakbó kerü ki azokból aki elégedetlene volta vallá
újításokkal Köztü vol Manass pa is pontná azonba Josephu ellentmondásb kerü
forrás jeruzsálem politika viszonyokró ne mon többet min Nehemia valósá az hog
Samari mé szatrapájána leányá nőü vett Manasse jeruzsálem főpa fia aki ezér
Nehemi próféta kiüldözöt Jeruzsálemből mir a apósáho menekül Nehemi 13.2 E a
esemén 43 körü történhetett A eredmén a volt hog Sz zsidóbb lette valóba pogán
szokáso több ne merülne fe közöttük Eg századda később 332 Nag Sándo
engedélyéve Sz felépíti templomuka Garizim-hegyén rég Seche mellett Josephu
adat it hamis mer Manass emigrálásá i Nag Sándo idejér teszi E templo 20 évi
fennállott amiko Jochana Hyrcanus Judae király e foglalt azt kétségtelenü azért
mer Antioehu Epiphanes támogattá zsid szabadságmozgalo idején Ezér utáltá me
őke zsidó e eredet módo ju kifejezésr Jézu Szirac 1 Szirac apokri könyvébe I 2
é köv mel a idősz el 20 körül évbő val Ké nemzettő irtózi lelkem harmadi pedi
ne i né :Sá é Philiszte lakóitó é bolondo nációtól amel Sechetnbe laki A apokri
Pátriárká Testamentuma Jubileumo Könyv viszon megvéd őket ugyancsa Midra is
amel az mondja hog Sz Garizim-hegyé azér építetté templomukat mer Laba ot
temett e bálványait A Evangéliu azonba ne nagyo kímél őket mondvá Szamaritánu
vag é ördö va benne Jáno 8 4 é má helyeke is Talmu Ro Hasána2. Sz csalárdságáró
az említ meg hog zsidó elámításár újhol idej körü szalonná tiltot hús
égettek,hog anna tüzé távolró újholdna véljék Érthet Sz iránt ellenszen anná i
inkább mer veszélye ké utols századba mindi zsidósá ellenségeive paktáltak Ez
jutalmazt neki Herodes amiko uralmá róma segítségge megszilárdította Ekko
Samariá újr felépített é Szebaszt görö névve nevezt el Vespasianu alat újbó
forradalo színter vol Sz városa rég Sechem melye rómaia Flavi Neapolisna
nevezte el miutá forrongás leverték Bar-Kochb szabadsághar leverés utá Hadria
alat rómaia segélyéve újr felépítetté templomuka Garizim-hegyén miutá előzőle
rómaiaka szokásu szerin támogattá zsidósá ellen Commodu alat ismé balszerencs
üldözt őket d következ századba má újbó erőhö jutnak IV sz.-ba Báv be Nathanae
főpa újjászervezt Sz közösségé é zsid rítu szerint ti zsinagógáka emeltetet
részükre amelye némelyik mái megvan Garizim-hegyé épül templomuka azonba rómaia
végké elpusztítottá 484. mí 529 Justinianu császá politika létjogosultságuktó
fosztott me őket Azót elszegényedv élnek hihetetle szívósságga csüngv
tradícióikon miutá kereszténységge mindi legmerevebbe szembe álltak Krónikái i
meglehetőse számottevő értéke irodalmu küls történetükrő ne tu mást min főpapo
örökösödés rendjéne felsorakoztatását Legnevezeteseb vol főpapjai közü XIII sz
els felébe él Phinea be Joseph ak tiszt jelleméve tett maradandóv emlékét
1623-ba hal me Manasse ót egyene ágo Áro törzsébő származ utols főpa azót
ugyananna fiatalab ágábó származna főpapjai máig d eze má ne ha-Kóhe ha-Gódó
hanem ha-Kóhe ha-Lév címe viselik Sz.-na szorosab környéke kívü kolóniái i
vannak íg XVI sz.-tó kezdv Damaszkuszban Kairóba é Palesztin töb részén
középkorba ot megfordul zsid tudóso közü említés teszne rólu Tudela Benjámin XI
sz.-ba él híre utazó XVI sz.- Obadi d Bertinoro Misna-kommentátor kolóniá
külföld rész má ré kihalt d rég Seehe helyé építet Flavi Neopoli elferdített
ara nevé Nablusna nevezet városk mái i fennál pá szá főny tiszt Szamaritánu
lakosságaval,melyne elsej koh nita-levit főpap Nablus 192 ót Sechemne i nevezi
újbó Palesztin egyenjog lakói akik bá szokásaikat íg peszach bárányáldozato
Garizim-hegyén megtartották több ne idegenkedne zsid testvéreiktől akikb
rövidese teljese beolvadnak Sz jelentőségé ne lehe lebecsülni mer úg
antropológiai min vallás-é irodalomtörténet szempontbó értéke emlékeke őrizte
me számunkra Antropológiaila Sz rég hébertípu tisztaságá rendkívül
zárkózottságukka jobba megőrizték min zsidósá bármel máshov származot része
Típusu jellegzetese zsidó mel kanaán népekke val keveredésbő a ókorban a els
évezre elejé keletkezet amelye Luscha zsidókna chittitákkal a árj amoritákka
sém nomádokka val keveredésbő származtat Enne nyomá szőkesé előfordulás Sz
közöt szinté megokolja kihalóba lev Sz nagyobbrész férfi mindamellet irtózna
bármel má népbő val n felvétel ellen tisztazsid fajiságu megőrzés miatt Csupá
jelenkorba történ me palesztina zsidóságga val összeházasodás nő sors
meglehetőse inferióri vol Sz.-nál Termetükr nézv Sz legnagyobba Sziri é
Palesztin össze fajtá között száju szélesség közepes másodi uj hossz legnagyobb
kezei hosszúak vékonya é gyengé több sziriaikéva összehasonlítva Haju szín
nagyobbrészbe sötétbarna ige csekél százalékba szők i előfordul a átlago
koponyainde 76-79 sze szín 14 15%-ba barn é sötétbarna 7-4 ké é szürke Vallás
tekintetben min történelmü i mutatja a ókorba ellentétbe állotta zsidósá
egyetemével amiér azo ellenségeskedésé vontá magukra d e ne fajul zsidó részérő
személyessé Íg a evangéliumo egyik Jáno 4 arró tes tanúságot hog tanítványo
Sz.-ná vásárolnak Jude véglege bukásáva Sz ellensége vallás magatartás i
megszűnt d különállásuka megőrizték Enne ok a volt hog ő Menasse álta 30 hozot
Tór szövegéhe é a akkor szad-uceánizmusho ragaszkodta szóbel hagyományt a arr
felépítet nagyszer tanítás ne ismerték ig se kanonizál szentiratokat se Misná é
Gernarát Sz orthodoxiájá törvénye szigor megtartásába Talmu megdicsér Chulli 4
kiemelv főké tisztaság törvénye megőrzését Csupá ennyibe számítj azonba őke
zsidóknak Általába vév későb olyanna tekintetté őket min karaitákat keresztén
egyházatyá se szereti őke szemükr vetik hog ne hiszne a angyalokba é léle
halhatatlanságában Sz dogmái Iste egységébe val hit mel liturgiájukba állandóa
visszhangzik Ehhe képes mindenfél antropomorfizmus kivetne vallá fogalmaibó é
semmifél személye istenhi ninc náluk tekintetbe fedi tiszt zsid vallást Hiszne
pátriárkákba é Mózesben min egyetle prófétába Deuter 34 10 szava ezerint Hiszik
hog Sechin Garizim-hegyé jeleni me hog Messiá eljö az megelőz Tahe ak messiás
kor előkészíti azutá jö a utols ítélet Temetés szertartásu nagyterjedelm é
bűnbán imákka va egybekapcsolva Eze némelyike tagadhatatlan a iszlá hatásá
mutatja d a újab korba má teljese elhagytá azokat Irodalmu palesztina
héber-arameu dialektu nyelvé va írva archaiku betűkkel Kiejtésü galileaiho
hasonlato gutturáliso hibá kiejtés tanúsítj ezt Irodalmu Európába akko let
ismeretes amiko XVI sz.-ba Pietr dell Vall Damaszkuszbó Sz Pentateuchjána hébe
másolatá elhozt 1616 Azót számo kézirato hozta Európáb é Amerikáb tőlük A
említet szövege többször legjobba 1790 Oxfordba adtá k bá a lényegébe megegyezi
maszonétiku szöveggel részleteibe é íráshibáiba különbözi attól Ugyaneg időbe
hoztá Európáb é adtá k Sz Targumát amelye valószínűe Nathanae főpa íratot le
Szamaritánus-ara nyelvne i számo kézirat-emlék van íg Ibn-al-Hasszá Targum-fordítása
Ibrahi ib Jaku Pentateuchho ír kommentár ara nyelven Ghana ib Ab al-Seru 1753
Genesishe é Exodushoz Fontosab ezekné liturgiájuk amelye főle imakönyvü
tükrözte vissza Szerző IV.-XVI sz.-i váltakoznak Jelentékenyeb tudósai é vallás
írói mé Marka 105 körül Ő tartjá Sz legnagyob tudósána nyelv Szamaritánus-hébe
anna fia Nana b Markah tovább a említet Finea főpa XIV sz.-ban anna fia Abis é
Josep ha-Rabban Eze állapítottá me liturgi véglege szövegét Abdalla b Salom
ha-Kohe i imaszerz vol 140 körül Abdalla b Ábrahá Kabas pedi legjelentékenyeb
szerzői köz tartozik Valamennyie valláso költésze teré tűnte ki XVIII é XIX
sz.-ba Demfi-csalá töb tagj é levit Tabaga é leszármazotta egés XX sz elejéi
szerepelte irodalmilag mutatv nag szellem hanyatlás nyelvbe é gondolatba
egyaránt krónikáso közü fontosa Eleaza Be Amra főpap ak 1149 írt Al-Tau-lidaho
krónikáját melye után máso folytatta egés 185 i hébe nyelve amel vilá
teremtéséve kezdődik Legfontosab benn szerz korának XII sz.-na műve folytat
Jaco b Ismae korának XIV sz.-na ismertetése Mási krónik Szamaritánu Jósu Könyv
XIII sz.-bó arabul mel sokka kiseb értékű min a előbbi Sz.-na töb
grammatikaírójuk azonkívü naptárszerzői i vannak Rajtu kívü ha jelentékenyeb
teológu művé őrzi a európa é amerika könyvtárak Eze a értéke kézirato többnyir
Oxfordban British-Múzeumban Berlinbe é Amszterdamba vannak Irodalom K Cowle é M
Beligaohn Samaritan Jew Encycl 190 Petermann Reise 186 Nuth Sketct o Samarita
Histor etc 187 Wreschner Samaritaniscn Traditione 188 Taglieht Di Kutháe al Beobachte
de Gesetze 188 Kircheim Karm Somro 185 Reland Di Samaritani 170 Grátz
Geschichit de Jude 4 kiad III Robinson Regearche III Schürer Geschicht de Volke
Israe 3 kiad II Stanley Sina an Palestine Freudenthal Hellenistisch Studie I-II
187 Steinschnei-der Di arabisch Litteratu de Jude Leitner Di samaritanisch
Legende Mosi Heidenheim Di samaritaniscb Liturgi 188 Cowley Th Samarita Liturg
190 Ha-nover Da Festgeset de Samaritane 190 Bloch Di samarit.-arab
Pentateuch-Übersetzun 190
14694.h
CÍMSZ Szamaritánus
SZÓCIK Szamaritánus hé somrón ,Samári Palesztin vár hé Somr környé lakóin
elnevezés Ez m Be Jiszroeln Izra fiain nevez maguk m Nabl ar városb régebb Sech
lakna Történet el Templ lerombolá koráv kezdődi amik időszá e 7 assyr Samari
elfoglaltá Izra Jo országain elkülönülé ut Seche ame m akk ré vár vol észa
királys vallá központ let m politik főváro Om kirá 89 Samáriá helyez o marad am
Salmanassz ass kirá n foglal a háromé ostr ut I Ki 1 Lakosa Assyr különbö
részei vitt méd városaib helyük telepesekn adt á Ezek mon szeri oroszlán
zaklattá am tudatlanság mia küldö iste csapásn tekintett ezé tanítómesterek
kért Izra távo lakóitó Kérésük izraelit papok küldt hozzáj ez Besz-Elb telepedt
Ki I 1 csup részb lett ez S zsidókk m részb megőrizt idolatra-kultusz Késő Jós
kirá elpusztítot oltáraik gyűjtö pénz zsi szentélyek építtete részük Ki I 2 1
köv Kró I Jeremi prófé a tanúsítj ho Sech Samar lak önké jött késő Jeruzsálem
áldoz Je 4 utol említ ról Szent-irásb a mondj ho rés kívánt ven másod Templ
építésébe Zerubab elvetet kérésük Ez kétségtelen vegy származás miat történel
megállapít szeri ass királyokn feltétlen kelle foglalni távolabb sziri terve
mia Samar megerősíte város valób megtörté hoss ide tar ostro váro azonb n
Salmanassza han utód Sarg vet 72 alkalomm 27,0 lako vi ass forrás szeri
fogolykén Ez legelőkelőbb volt fők gazdag pap tartozt közéjü forradalmiságár
nevezet vár azonb n néptelenede e s forradal szelle n tö me amié ostr vo
szükség 7 kör végze Samariava Ekk jö Bibliáb jelze lakosságg va betelepít
óvatossá rendszabályokbó Ez Köny szeri Asszarhad mü vol ass tudósítás szeri
Sarg Assurbanip Ezrán téves Asznapp neveih fűződ telepíté Valószí Ez Köny ass
forrás egybeveté alapj ho mindk utób kirá Aszarhad ala vo áttelepíté Ann
megtörtén ut nevez lakók S.-na amelyekn e főréteg szegénye izraelit képezté
megfoszt kasztpapságt ez kért Asszíriá kerü tehetőse tanulta testvéreike ho
küldjen részük papoka tanítóka Bibli ass forrásokb enny tudu megállapíta
követke tudósí csup Joseph időszámít ut el száz vé fe zsidó-róm történetí megír
Samarián assyr-ural buká utá sorsá Ekk m kormányz a kerül Ju királyságáv va
egyesülés m király n engedélyezté másrés azonb Samar politikail elégedetl elemn
menedékhel let el épp konzervativakb ker k azokbó ak elégedetlen volt vall
újításokka Közt vo Manas p i pontn azonb Joseph ellentmondás ker forrá
jeruzsále politik viszonyokr n mo többe mi Nehemi valós a ho Samar m
szatrapáján leány nő vet Manass jeruzsále főp fi ak ezé Nehem prófét kiüldözö
Jeruzsálembő mi apósáh menekü Nehem 13. esemé 4 kör történhetet eredmé vol ho S
zsidób lett valób pogá szokás töb n merüln f közöttü E századd későb 33 Na Sánd
engedélyév S felépít templomuk Garizim-hegyé ré Sech mellet Joseph ada i hami
me Manas emigrálás Na Sánd idejé tesz templ 2 év fennállot amik Jochan Hyrcanu
Juda királ foglal az kétségtelen azér me Antioeh Epiphane támogatt zsi
szabadságmozgal idejé Ezé utált m ők zsid erede mód j kifejezés Jéz Szira Szira
apokr könyvéb kö me idős e 2 körü évb va K nemzett irtóz lelke harmad ped n n
:S Philiszt lakóit bolond nációtó ame Sechetnb lak apokr Pátriárk Testamentum
Jubileum Köny viszo megvé őke ugyancs Midr i ame a mondj ho S Garizim-hegy azé
épített templomuka me Lab o temet bálványai Evangéli azonb n nagy kímé őke
mondv Szamaritán va örd v benn Ján m helyek i Talm R Hasána2 S csalárdságár a
emlí me ho zsid elámításá újho ide kör szalonn tilto hú égettek,ho ann tüz
távolr újholdn véljé Érthe S irán ellensze ann inkáb me veszély k utol századb
mind zsidós ellenségeiv paktálta E jutalmaz nek Herode amik uralm róm segítségg
megszilárdított Ekk Samari új felépítet Szebasz gör névv nevez e Vespasian ala
újb forradal színte vo S város ré Seche mely római Flav Neapolisn nevezt e miut
forrongá leverté Bar-Koch szabadságha leveré ut Hadri ala római segélyév új
felépített templomuk Garizim-hegyé miut előzől rómaiak szokás szeri támogatt
zsidós elle Commod ala ism balszerenc üldöz őke követke századb m újb erőh
jutna I sz.-b Bá b Nathana főp újjászervez S közösség zsi rít szerin t
zsinagógák emeltete részükr amely némelyi má megva Garizim-hegy épü templomuk
azonb római végk elpusztított
14694.
CÍMS Szamaritánu
SZÓCI Szamaritánu h somró ,Samár Paleszti vá h Som körny lakói elnevezé E B
Jiszroel Izr fiai neve magu Nab a város régeb Sec lakn Történe e Temp lerombol
korá kezdőd ami idősz assy Samar elfoglalt Izr J országai elkülönül u Sech am
ak r vá vo ész király vall közpon le politi fővár O kir 8 Samári helye mara a
Salmanass as kir fogla három ost u K Lakos Assy különb része vit mé városai
helyü telepesek ad Eze mo szer oroszlá zaklatt a tudatlansá mi küld ist csapás
tekintet ez tanítómestere kér Izr táv lakóit Kérésü izraeli papo küld hozzá e
Besz-El teleped K csu rész let e zsidók rész megőriz idolatra-kultus Kés Jó kir
elpusztíto oltárai gyűjt pén zs szentélye építtet részü K kö Kr Jerem próf
tanúsít h Sec Sama la önk jöt kés Jeruzsále áldo J uto emlí ró Szent-irás mond
h ré kíván ve máso Temp építéséb Zeruba elvete kérésü E kétségtele veg származá
mia történe megállapí szer as királyok feltétle kell foglaln távolab szir terv
mi Sama megerősít váro való megtört hos id ta ostr vár azon Salmanassz ha utó
Sar ve 7 alkalom 27, lak v as forrá szer fogolyké E legelőkelőb vol fő gazda pa
tartoz közéj forradalmiságá neveze vá azon néptelened forrada szell t m ami ost
v szüksé kö végz Samariav Ek j Bibliá jelz lakosság v betelepí óvatoss
rendszabályokb E Kön szer Asszarha m vo as tudósítá szer Sar Assurbani Ezrá
téve Asznap nevei fűző telepít Valósz E Kön as forrá egybevet alap h mind utó
kir Aszarha al v áttelepít An megtörté u neve lakó S.-n amelyek főréte szegény
izraeli képezt megfosz kasztpapság e kér Asszíri ker tehetős tanult testvéreik
h küldje részü papok tanítók Bibl as források enn tud megállapít követk tudós
csu Josep időszámí u e szá v f zsidó-ró történet megí Samariá assyr-ura buk ut
sors Ek kormány kerü J királyságá v egyesülé királ engedélyezt másré azon Sama
politikai elégedet elem menedékhe le e ép konzervativak ke azokb a elégedetle
vol val újításokk Köz v Mana pont azon Josep ellentmondá ke forr jeruzsál
politi viszonyok m több m Nehem való h Sama szatrapájá leán n ve Manas jeruzsál
fő f a ez Nehe prófé kiüldöz Jeruzsálemb m apósá menek Nehe 13 esem kö történhete
eredm vo h zsidó let való pog szoká tö merül között század késő 3 N Sán
engedélyé felépí templomu Garizim-hegy r Sec melle Josep ad ham m Mana emigrálá
N Sán idej tes temp é fennállo ami Jocha Hyrcan Jud kirá fogla a kétségtele azé
m Antioe Epiphan támogat zs szabadságmozga idej Ez utál ő zsi ered mó kifejezé
Jé Szir Szir apok könyvé k m idő kör év v nemzet irtó lelk harma pe : Philisz
lakói bolon nációt am Sechetn la apok Pátriár Testamentu Jubileu Kön visz megv
ők ugyanc Mid am mond h Garizim-heg az építet templomuk m La teme bálványa
Evangél azon nag kím ők mond Szamaritá v ör ben Já helye Tal Hasána csalárdságá
eml m h zsi elámítás újh id kö szalon tilt h égettek,h an tü távol újhold vélj
Érth irá ellensz an inká m veszél uto század min zsidó ellenségei paktált
jutalma ne Herod ami ural ró segítség megszilárdítot Ek Samar ú felépíte Szebas
gö név neve Vespasia al új forrada színt v váro r Sech mel róma Fla Neapolis
nevez miu forrong levert Bar-Koc szabadságh lever u Hadr al róma segélyé ú
felépítet templomu Garizim-hegy miu előző rómaia szoká szer támogat zsidó ell
Commo al is balszeren üldö ők követk század új erő jutn sz.- B Nathan fő
újjászerve közössé zs rí szeri zsinagógá emeltet részük amel némely m megv
Garizim-heg ép templomu azon róma vég elpusztítot 48 5 Justinia csás politi
létjogosultságuk foszto ők Az elszegénye éln hihetet szívósság csün tradícióik
miu kereszténység min legmereveb szem állt Krónik meglehető számotte érté
irodal kü történetük má m főpa örökösöd rendjé felsorakoztatás Legnevezetes v
főpapj kö XI e felé Phin Jose tis jellemé te maradand emlék 1623- h Manas egye
á Á törzsé szárm uto fő az ugyanan fiatal ágá származ főpapj má e ha-Kó ha-Gó
han ha-Kó ha-L cí visel Sz.- szoros környé kí kolóni vann X sz.- kez
Damaszkuszb Kairó Paleszt t rész középkor megford zs tudó kö említ tesz ró Tude
Benjám sz.- hí uta X sz Oba Bertino Misna-kommentát kolón külfö ré kiha r See
hel épít Fla Neopo elferdíte a ne Nablus nevez váro m fenn s fő tis Szamaritá
lakosságaval,mely els k nita-lev főp Nabl 1 Sechem neve új Paleszt egyenj lak
ak szokásaik pesza bárányáldoza Garizim-hegy megtartott tö idegenked zs
testvéreikt aki rövide telje beolvadn jelentősé le lebecsül m antropológi m
vallás irodalomtörtén szempont érté emléke őriz számunk Antropológiai r hébertí
tisztasá rendkív zárkózottságuk job megőrizt m zsidó bárm másh származ rés Típu
jellegzete zsi m kana népek v keveredés ókorb e évez ele keletkez amel Lusc
zsidók chittitákk á amoriták s nomádok v keveredés származt En nyo szőke
előfordul köz szin megokol kihaló l nagyobbré fér mindamell irtóz bárm nép v
felvét ell tisztazs fajisá megőrz mia Csu jelenkor tört paleszti zsidóság v
összeházasod so meglehető inferió v Sz.-n Termetü né legnagyob Szi Paleszt öss
faj közö szá széless közep máso hos legnagyo kez hosszú vékon gyen tö sziriaiké
összehasonlít Ha sz nagyobbrész sötétbar i csek százalék sz előford átla
koponyain 76- s sz 15%- ba sötétbar 7 szür Vall tekintetb m történel mutat ókor
ellentét állot zsidó egyetemév ami a ellenségeskedé von maguk faj zsi részé
személyes evangéliu egy Já ar t tanúság h tanítván Sz.- vásároln Ju végle
bukásá ellensé vall magatart megszű különállásu megőrizt En vo h Menas ál hoz T
szövegé akk szad-uceánizmus ragaszkod szób hagyomán a felépít nagysz tanít
ismert kanoniz szentiratok Mis Gernar orthodoxiá törvén szig megtartásá Tal
megdics Chul kieme fő tisztas törvén megőrzés Csu ennyi számí azon ő zsidókn
Általá v kés olyan tekintet ők m karaiták kereszt egyházat szere ő szemü vet h
hisz angyalok lé halhatatlanságáb dogm Is egységé v h m liturgiájuk álland
visszhangz Eh kép mindenf antropomorfizm kivet val fogalmai semmif személ isten
ni nál tekintet fe tis zs vallá Hisz pátriárkák Mózesb m egyet prófétá Deut sza
ezeri Hisz h Sech Garizim-heg jele h Mess el megel Ta messi k előkészí azu uto
ítél Temet szertartá nagyterjede bűnb imák egybekapcsol E némelyi tagadhatatl
isz hatá mutat új kor telje elhagy azok Irodal paleszti héber-aram dialek nyel
ír archai betűkk Kiejté galileai hasonla gutturáli hi kiejt tanúsí e Irodal Európá
ak l ismeret ami X sz.- Pie de Va Damaszkusz Pentateuchjá hé másola elho 16 Az
szá kézira hoz Európ Amerik től említ szöve többsz legjob 17 Oxford ad lényegé
megegye maszonéti szövegg részletei íráshibái különbö att Ugyan idő hoz Európ
ad Targum amel valószín Nathan fő írat Szamaritánus-a nyelv szá kézirat-eml v
Ibn-al-Hass Targum-fordítá Ibra Ja Pentateuch komment a nyelv Gha al-Se 17
Genesis Exodush Fontos ezek liturgiáj amel fő imaköny tükröz viss Szer IV.-X
sz. váltakozn Jelentékeny tudós vall ír Mar 1 kör tart legnagy tudósá nye
Szamaritánus-hé an f Na Mark tová említ Fin fő X sz.-b an f Ab Jos ha-Rabb E
állapítot litur végle szöveg Abdal Sal ha-Ko imasze v 1 kör Abdal Ábra Kab pe
legjelentékeny szerz k tartoz Valamenny vallá költés te tűn XVI X sz.-
Demfi-csa t ta lev Taba leszármazot eg elej szerepel irodalmil muta n szell
hanyatl nyelv gondolat egyará króniká kö fonto Elea Am főp 11 í Al-Tau-lida
krónikáj mel ut má folytat eg 1 hé nyel am vi teremtésé kezdőd Legfontos be sze
korán X sz.- mű folyt Ja Ism korán X sz.- ismerteté Má krón Szamaritá Jó Kön XI
sz.- arab m sok kis érté m előb Sz.- t grammatikaírój azonkí naptárszerz vann
Raj kí jelentékeny teoló mű őr euró ameri könyvtár E érté kézira többny Oxfordb
British-Múzeumb Berlin Amszterdam vann Irodal Cow Beligao Samarit J Ency 1
Peterma Rei 1 Nu Sket Samari Hist e 1 Wreschn Samaritanis Traditio 1 Taglie
Kuth Beobach Geset 1 Kirche Ka Som 1 Rela Samarita 1 Grá Geschich Ju ki I
Robins Regearc I Schür Geschic Vol Isr ki Stanl Si Palesti Freudenth Hellenistis
Stud I- 1 Steinschnei-d arabis Littera Ju Leitn samaritanis Legen Mo Heidenhe
samaritanis Litur 1 Cowl Samari Litu 1 Ha-nov Festges Samarita 1 Blo
samarit.-ar Pentateuch-Übersetz 1
14694
CÍM Szamaritán
SZÓC Szamaritán somr ,Samá Paleszt v So körn lakó elnevez Jiszroe Iz fia
nev mag Na váro rége Se lak Történ Tem lerombo kor kezdő am idős ass Sama
elfoglal Iz országa elkülönü Sec a a v v és királ val közpo l polit fővá ki
Samár hely mar Salmanas a ki fogl háro os Lako Ass külön rész vi m városa hely
telepese a Ez m sze oroszl zaklat tudatlans m kül is csapá tekinte e
tanítómester ké Iz tá lakói Kérés izrael pap kül hozz Besz-E telepe cs rés le
zsidó rés megőri idolatra-kultu Ké J ki elpusztít oltára gyűj pé z szentély
építte rész k K Jere pró tanúsí Se Sam l ön jö ké Jeruzsál áld ut eml r
Szent-irá mon r kívá v más Tem építésé Zerub elvet kérés kétségtel ve származ
mi történ megállap sze a királyo feltétl kel foglal távola szi ter m Sam
megerősí vár val megtör ho i t ost vá azo Salmanass h ut Sa v alkalo 27 la a
forr sze fogolyk legelőkelő vo f gazd p tarto közé forradalmiság nevez v azo
néptelene forrad szel am os szüks k vég Samaria E Bibli jel lakossá betelep
óvatos rendszabályok Kö sze Asszarh v a tudósít sze Sa Assurban Ezr tév Aszna
neve fűz telepí Valós Kö a forr egybeve ala min ut ki Aszarh a áttelepí A
megtört nev lak S.- amelye főrét szegén izrael képez megfos kasztpapsá ké
Asszír ke tehető tanul testvérei küldj rész papo tanító Bib a forráso en tu
megállapí követ tudó cs Jose időszám sz zsidó-r történe meg Samari assyr-ur bu
u sor E kormán ker királyság egyesül kirá engedélyez másr azo Sam politika
elégede ele menedékh l é konzervativa k azok elégedetl vo va újítások Kö Man
pon azo Jose ellentmond k for jeruzsá polit viszonyo töb Nehe val Sam szatrapáj
leá v Mana jeruzsá f e Neh próf kiüldö Jeruzsálem após mene Neh 1 ese k
történhet ered v zsid le val po szok t merü közöt száza kés Sá engedély felép
templom Garizim-heg Se mell Jose a ha Man emigrál Sá ide te tem fennáll am Joch
Hyrca Ju kir fogl kétségtel az Antio Epipha támoga z szabadságmozg ide E utá zs
ere m kifejez J Szi Szi apo könyv id kö é nemze irt lel harm p Philis lakó bolo
náció a Sechet l apo Pátriá Testament Jubile Kö vis meg ő ugyan Mi a mon
Garizim-he a építe templomu L tem bálvány Evangé azo na kí ő mon Szamarit ö be
J hely Ta Hasán csalárdság em zs elámítá új i k szalo til égettek, a t távo
újhol vél Ért ir ellens a ink veszé ut száza mi zsid ellensége paktál jutalm n
Hero am ura r segítsé megszilárdíto E Sama felépít Szeba g né nev Vespasi a ú
forrad szín vár Sec me róm Fl Neapoli neve mi forron lever Bar-Ko szabadság
leve Had a róm segély felépíte templom Garizim-heg mi előz római szok sze
támoga zsid el Comm a i balszere üld ő követ száza ú er jut sz. Natha f
újjászerv közöss z r szer zsinagóg emelte részü ame némel meg Garizim-he é
templom azo róm vé elpusztíto 4 Justini csá polit létjogosultságu foszt ő A
elszegény él hihete szívóssá csü tradíciói mi kereszténysé mi legmereve sze áll
Króni meglehet számott ért iroda k történetü m főp örökösö rendj felsorakoztatá
Legnevezete főpap k X fel Phi Jos ti jellem t maradan emlé 1623 Mana egy törzs
szár ut f a ugyana fiata ág szárma főpap m ha-K ha-G ha ha-K ha- c vise Sz.
szoro körny k kolón van sz. ke Damaszkusz Kair Palesz rés középko megfor z tud
k emlí tes r Tud Benjá sz. h ut s Ob Bertin Misna-kommentá koló külf r kih Se
he épí Fl Neop elferdít n Nablu neve vár fen f ti Szamarit lakosságaval,mel el
nita-le fő Nab Seche nev ú Palesz egyen la a szokásai pesz bárányáldoz Garizim-heg
megtartot t idegenke z testvéreik ak rövid telj beolvad jelentős l lebecsü
antropológ vallá irodalomtörté szempon ért emlék őri számun Antropológia hébert
tisztas rendkí zárkózottságu jo megőriz zsid bár más szárma ré Típ jellegzet zs
kan népe keveredé ókor éve el keletke ame Lus zsidó chittiták amoritá nomádo
keveredé származ E ny szők előfordu kö szi megoko kihal nagyobbr fé mindamel
irtó bár né felvé el tisztaz fajis megőr mi Cs jelenko tör paleszt zsidósá
összeházaso s meglehet inferi Sz.- Termet n legnagyo Sz Palesz ös fa köz sz
széles köze más ho legnagy ke hossz véko gye t sziriaik összehasonlí H s
nagyobbrés sötétba cse százalé s előfor átl koponyai 76 s 15% b sötétba szü Val
tekintet történe muta óko ellenté állo zsid egyetemé am ellenségesked vo magu
fa zs rész személye evangéli eg J a tanúsá tanítvá Sz. vásárol J végl bukás
ellens val magatar megsz különállás megőriz E v Mena á ho szöveg ak
szad-uceánizmu ragaszko szó hagyomá felépí nagys taní ismer kanoni szentirato
Mi Gerna orthodoxi törvé szi megtartás Ta megdic Chu kiem f tiszta törvé
megőrzé Cs enny szám azo zsidók Által ké olya tekinte ő karaitá keresz egyháza
szer szem ve his angyalo l halhatatlanságá dog I egység liturgiáju állan
visszhang E ké minden antropomorfiz kive va fogalma semmi szemé iste n ná
tekinte f ti z vall His pátriárká Mózes egye prófét Deu sz ezer His Sec
Garizim-he jel Mes e mege T mess előkész az ut íté Teme szertart nagyterjed bűn
imá egybekapcso némely tagadhatat is hat muta ú ko telj elhag azo Iroda paleszt
héber-ara diale nye í archa betűk Kiejt galilea hasonl gutturál h kiej tanús
Iroda Európ a ismere am sz. Pi d V Damaszkus Pentateuchj h másol elh 1 A sz
kézir ho Euró Ameri tő emlí szöv többs legjo 1 Oxfor a lényeg megegy maszonét
szöveg részlete íráshibá különb at Ugya id ho Euró a Targu ame valószí Natha f
íra Szamaritánus- nyel sz kézirat-em Ibn-al-Has Targum-fordít Ibr J Pentateuc
kommen nyel Gh al-S 1 Genesi Exodus Fonto eze liturgiá ame f imakön tükrö vis
Sze IV.- sz váltakoz Jelentéken tudó val í Ma kö tar legnag tudós ny
Szamaritánus-h a N Mar tov emlí Fi f sz.- a A Jo ha-Rab állapíto litu végl
szöve Abda Sa ha-K imasz kö Abda Ábr Ka p legjelentéken szer tarto Valamenn
vall költé t tű XV sz. Demfi-cs t le Tab leszármazo e ele szerepe irodalmi mut
szel hanyat nyel gondola egyar krónik k font Ele A fő 1 Al-Tau-lid króniká me u
m folyta e h nye a v teremtés kezdő Legfonto b sz korá sz. m foly J Is korá sz.
ismertet M kró Szamarit J Kö X sz. ara so ki ért elő Sz. grammatikaíró azonk
naptárszer van Ra k jelentéken teol m ő eur amer könyvtá ért kézir többn Oxford
British-Múzeum Berli Amszterda van Iroda Co Beliga Samari Enc Peterm Re N Ske
Samar His Wresch Samaritani Traditi Tagli Kut Beobac Gese Kirch K So Rel
Samarit Gr Geschic J k Robin Regear Schü Geschi Vo Is k Stan S Palest Freudent
Hellenisti Stu I Steinschnei- arabi Litter J Leit samaritani Lege M Heidenh
samaritani Litu Cow Samar Lit Ha-no Festge Samarit Bl samarit.-a
Pentateuch-Überset
1469
CÍ Szamaritá
SZÓ Szamaritá som ,Sam Palesz S kör lak elneve Jiszro I fi ne ma N vár rég
S la Törté Te leromb ko kezd a idő as Sam elfogla I ország elkülön Se é kirá va
közp poli főv k Samá hel ma Salmana k fog hár o Lak As külö rés v város hel
telepes E sz orosz zakla tudatlan kü i csap tekint tanítómeste k I t lakó Kéré
izrae pa kü hoz Besz- telep c ré l zsid ré megőr idolatra-kult K k elpusztí
oltár gyű p szentél építt rés Jer pr tanús S Sa ö j k Jeruzsá ál u em Szent-ir
mo kív má Te építés Zeru elve kéré kétségte v szárma m törté megálla sz király
feltét ke fogla távol sz te Sa megerős vá va megtö h os v az Salmanas u S alkal
2 l for sz fogoly legelőkel v gaz tart köz forradalmisá neve az néptelen forra
sze a o szük vé Samari Bibl je lakoss betele óvato rendszabályo K sz Asszar
tudósí sz S Assurba Ez té Aszn nev fű telep Való K for egybev al mi u k Aszar
áttelep megtör ne la S. amely főré szegé izrae képe megfo kasztpaps k Asszí k
tehet tanu testvére küld rés pap tanít Bi forrás e t megállap köve tud c Jos
időszá s zsidó- történ me Samar assyr-u b so kormá ke királysá egyesü kir
engedélye más az Sa politik eléged el menedék konzervativ azo elégedet v v
újításo K Ma po az Jos ellentmon fo jeruzs poli viszony tö Neh va Sa szatrapá
le Man jeruzs Ne pró kiüld Jeruzsále apó men Ne es történhe ere zsi l va p szo
mer közö száz ké S engedél felé templo Garizim-he S mel Jos h Ma emigrá S id t
te fennál a Joc Hyrc J ki fog kétségte a Anti Epiph támog szabadságmoz id ut z
er kifeje Sz Sz ap köny i k nemz ir le har Phili lak bol náci Seche ap Pátri
Testamen Jubil K vi me ugya M mo Garizim-h épít templom te bálván Evang az n k
mo Szamari b hel T Hasá csalárdsá e z elámít ú szal ti égettek táv újho vé Ér i
ellen in vesz u száz m zsi ellenség paktá jutal Her a ur segíts megszilárdít
Sam felépí Szeb n ne Vespas forra szí vá Se m ró F Neapol nev m forro leve
Bar-K szabadsá lev Ha ró segél felépít templo Garizim-he m elő róma szo sz
támog zsi e Com balszer ül köve száz e ju sz Nath újjászer közös sze zsinagó
emelt rész am néme me Garizim-h templo az ró v elpusztít Justin cs poli létjogosultság
fosz elszegén é hihet szívóss cs tradíció m kereszténys m legmerev sz ál Krón
meglehe számot ér irod történet fő örökös rend felsorakoztat Legnevezet főpa fe
Ph Jo t jelle marada eml 162 Man eg törz szá u ugyan fiat á szárm főpa ha- ha-
h ha- ha vis Sz szor körn koló va sz k Damaszkus Kai Pales ré középk megfo tu
eml te Tu Benj sz u O Berti Misna-komment kol kül ki S h ép F Neo elferdí Nabl
nev vá fe t Szamari lakosságaval,me e nita-l f Na Sech ne Pales egye l szokása
pes bárányáldo Garizim-he megtarto idegenk testvérei a rövi tel beolva jelentő
lebecs antropoló vall irodalomtört szempo ér emlé őr számu Antropológi héber
tiszta rendk zárkózottság j megőri zsi bá má szárm r Tí jellegze z ka nép
kevered óko év e keletk am Lu zsid chittitá amorit nomád kevered szárma n sző
előford k sz megok kiha nagyobb f mindame irt bá n felv e tiszta faji megő m C
jelenk tö palesz zsidós összeházas meglehe infer Sz. Terme legnagy S Pales ö f
kö s széle köz má h legnag k hoss vék gy sziriai összehasonl nagyobbré sötétb
cs százal előfo át koponya 7 15 sötétb sz Va tekinte történ mut ók ellent áll
zsi egyetem a ellenségeske v mag f z rés személy evangél e tanús tanítv Sz
vásáro vég buká ellen va magata megs különállá megőri Men h szöve a
szad-uceánizm ragaszk sz hagyom felép nagy tan isme kanon szentirat M Gern
orthodox törv sz megtartá T megdi Ch kie tiszt törv megőrz C enn szá az zsidó
Álta k oly tekint karait keres egyház sze sze v hi angyal halhatatlanság do
egysé liturgiáj álla visszhan k minde antropomorfi kiv v fogalm semm szem ist n
tekint t val Hi pátriárk Móze egy prófé De s eze Hi Se Garizim-h je Me meg mes
előkés a u ít Tem szertar nagyterje bű im egybekapcs némel tagadhata i ha mut k
tel elha az Irod palesz héber-ar dial ny arch betű Kiej galile hason gutturá kie
tanú Irod Euró ismer a sz P Damaszku Pentateuch máso el s kézi h Eur Amer t eml
szö több legj Oxfo lénye megeg maszoné szöve részlet íráshib külön a Ugy i h
Eur Targ am valósz Nath ír Szamaritánus nye s kézirat-e Ibn-al-Ha Targum-fordí
Ib Pentateu komme nye G al- Genes Exodu Font ez liturgi am imakö tükr vi Sz IV.
s váltako Jelentéke tud va M k ta legna tudó n Szamaritánus- Ma to eml F sz. J
ha-Ra állapít lit vég szöv Abd S ha- imas k Abd Áb K legjelentéke sze tart
Valamen val költ t X sz Demfi-c l Ta leszármaz el szerep irodalm mu sze hanya
nye gondol egya króni fon El f Al-Tau-li krónik m folyt ny teremté kezd Legfont
s kor sz fol I kor sz ismerte kr Szamari K sz ar s k ér el Sz grammatikaír azon
naptársze va R jelentéke teo eu ame könyvt ér kézi több Oxfor British-Múzeu
Berl Amszterd va Irod C Belig Samar En Peter R Sk Sama Hi Wresc Samaritan
Tradit Tagl Ku Beoba Ges Kirc S Re Samari G Geschi Robi Regea Sch Gesch V I Sta
Pales Freuden Hellenist St Steinschnei arab Litte Lei samaritan Leg Heiden
samaritan Lit Co Sama Li Ha-n Festg Samari B samarit.- Pentateuch-Überse