15015.htm
CÍMSZÓ: Tefilló
SZÓCIKK: "Tefilló (h).
Ima. Szűkebb értelemben a főima (semónó eszré), amely a jeruzsálemi Szentélyben
bemutatott áldozatoknak megfelelően hétköznapokon 18 (illetve 19), ünnepnapokon
7, a ros hasónói muszafban pedig 9 áldásmondásból áll. Köznapokon három ízben
mondják : sacharisz, minchó és maariv keretében ; ünnepnapokon négyszer, mert
az istentiszteletek száma ilyenkor megbővül a muszaffal; jom kippurkor pedig a
neiló miatt ötre szaporodik. A hagyomány szerint a Nagy Gyülekezet (synagoga
magna) férfiaitól ered a T., de 18 (semónó eszré) benedikciója csupán, a
19-ikét későbbiek toldották be. A végleges megszövegezést Simon Napkulinak
tulajdonítják. Minden benedikció boruch ató-val (dicsértessél) kezdődik. Az
első három és az utolsó három szövege az esztendő folyamán minden imában
azonos, a belső 13 adja meg a köznapi ima jellegét. Nyilvános istentiszteleten
reggel (sacharisz) és délután (minchó) kétszer mondják. Az elsőt a gyülekezet mondja,
halkan és összetett lábbal kelet felé fordulva, a másodikat az, előimádkozó
hangosan csekély szövegbeli eltéréssel. A kelet felé való fordulást már a Misna
rendelte el. Az áldások számához és sorrendjéhez több aggadikus magyarázat
fűződik. Sokan már a bibliai korban keresik első nyomait és a hagyományt, amely
a T. eredetét a Nagy Gyülekezet Férfiainak (ansé keneszesz hagadóló)
tulajdonítja, csak annyiban osztják, hogy a benedikcióknak tizennyolcban való
összefogása az ő szankciójuk révén állandósult. Minthogy az Aggada nemcsak a
pátriárkákat és Mózest jelöli meg egy-egy benedikció szerzőjéül, hanem
egyet-egyet az angyaloknak is tulajdonít, nyilvánvaló, hogy nem történeti
megállapításokra törekedett, hanem arra, hogy az eredet felmagasztalásával a
T.-nak úgy is elismert nagy szentségét még felfokozza. Annyi kétségtelenül
bizonyos, hogy a T. a legősibb imának tekinthető. Több benedikció már a
Talmudban található és az Elóhaj necór kezdetű fenséges tartalmú imát már
Ravina fia mondotta a T. befejezése után. A rágalmazás megbüntetéséért való
konyörgés későbbi korokban keletkezett és betoldáskent jutott be a T.-ba,
felszaporítva 19-re az eredeti 18 benedikciót. Ez az ima valószínűleg a
mindjobban elszaporodó hitehagyók ellen fordult. A reformrítus törölte ezt a
benedikciót."
Ez a címszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter)
található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulnak még hibák,
úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg
a digitalizált oldalképet! Ez a 5015. címszó a lexikon =>
886. oldalán van. Az itt olvasható változat forrása: Nagy
Péter Tibor: Az 1929-es magyar zsidó lexikon adatbázisa. Szociológiai
adatbázisok No. 1. WJLF, Budapest, 2013
A további szöveg a keresőmotor hatékonyságának
növelésére szolgál, nem elolvasásra.
4953255472018468
15015.htm
CÍMSZÓ: Tefilló
SZÓCIKK: Tefilló h . Ima. Szűkebb értelemben a főima semónó eszré , amely a
jeruzsálemi Szentélyben bemutatott áldozatoknak megfelelően hétköznapokon 18
illetve 19 , ünnepnapokon 7, a ros hasónói muszafban pedig 9 áldásmondásból
áll. Köznapokon három ízben mondják : sacharisz, minchó és maariv keretében ;
ünnepnapokon négyszer, mert az istentiszteletek száma ilyenkor megbővül a
muszaffal; jom kippurkor pedig a neiló miatt ötre szaporodik. A hagyomány
szerint a Nagy Gyülekezet synagoga magna férfiaitól ered a T., de 18 semónó
eszré benedikciója csupán, a 19-ikét későbbiek toldották be. A végleges
megszövegezést Simon Napkulinak tulajdonítják. Minden benedikció boruch ató-val
dicsértessél kezdődik. Az első három és az utolsó három szövege az esztendő
folyamán minden imában azonos, a belső 13 adja meg a köznapi ima jellegét.
Nyilvános istentiszteleten reggel sacharisz és délután minchó kétszer mondják.
Az elsőt a gyülekezet mondja, halkan és összetett lábbal kelet felé fordulva, a
másodikat az, előimádkozó hangosan csekély szövegbeli eltéréssel. A kelet felé
való fordulást már a Misna rendelte el. Az áldások számához és sorrendjéhez
több aggadikus magyarázat fűződik. Sokan már a bibliai korban keresik első
nyomait és a hagyományt, amely a T. eredetét a Nagy Gyülekezet Férfiainak ansé
keneszesz hagadóló tulajdonítja, csak annyiban osztják, hogy a benedikcióknak
tizennyolcban való összefogása az ő szankciójuk révén állandósult. Minthogy az
Aggada nemcsak a pátriárkákat és Mózest jelöli meg egy-egy benedikció
szerzőjéül, hanem egyet-egyet az angyaloknak is tulajdonít, nyilvánvaló, hogy
nem történeti megállapításokra törekedett, hanem arra, hogy az eredet
felmagasztalásával a T.-nak úgy is elismert nagy szentségét még felfokozza.
Annyi kétségtelenül bizonyos, hogy a T. a legősibb imának tekinthető. Több
benedikció már a Talmudban található és az Elóhaj necór kezdetű fenséges tartalmú
imát már Ravina fia mondotta a T. befejezése után. A rágalmazás megbüntetéséért
való konyörgés későbbi korokban keletkezett és betoldáskent jutott be a T.-ba,
felszaporítva 19-re az eredeti 18 benedikciót. Ez az ima valószínűleg a
mindjobban elszaporodó hitehagyók ellen fordult. A reformrítus törölte ezt a
benedikciót.
15015.ht
CÍMSZÓ Tefill
SZÓCIKK Tefill Ima Szűkeb értelembe főim semón eszr amel jeruzsálem
Szentélybe bemutatot áldozatokna megfelelőe hétköznapoko 1 illetv 1 ünnepnapoko
7 ro hasónó muszafba pedi áldásmondásbó áll Köznapoko háro ízbe mondjá
sacharisz minch é maari keretébe ünnepnapoko négyszer mer a istentisztelete
szám ilyenko megbővü muszaffal jo kippurko pedi neil miat ötr szaporodik
hagyomán szerin Nag Gyülekeze synagog magn férfiaitó ere T. d 1 semón eszr
benedikciój csupán 19-iké későbbie toldottá be véglege megszövegezés Simo
Napkulina tulajdonítják Minde benedikci boruc ató-va dicsértessé kezdődik A els
háro é a utols háro szöveg a esztend folyamá minde imába azonos bels 1 adj me
köznap im jellegét Nyilváno istentisztelete regge sacharis é délutá minch
kétsze mondják A első gyülekeze mondja halka é összetet lábba kele fel fordulva
másodika az előimádkoz hangosa csekél szövegbel eltéréssel kele fel val
fordulás má Misn rendelt el A áldáso számáho é sorrendjéhe töb aggadiku
magyaráza fűződik Soka má biblia korba keresi els nyomai é hagyományt amel T
eredeté Nag Gyülekeze Férfiaina ans keneszes hagadól tulajdonítja csa annyiba
osztják hog benedikciókna tizennyolcba val összefogás a szankcióju révé
állandósult Minthog a Aggad nemcsa pátriárkáka é Mózes jelöl me egy-eg
benedikci szerzőjéül hane egyet-egye a angyalokna i tulajdonít nyilvánvaló hog
ne történet megállapításokr törekedett hane arra hog a erede felmagasztalásáva
T.-na úg i elismer nag szentségé mé felfokozza Anny kétségtelenü bizonyos hog T
legősib imána tekinthető Töb benedikci má Talmudba találhat é a Elóha necó
kezdet fensége tartalm imá má Ravin fi mondott T befejezés után rágalmazá
megbüntetéséér val konyörgé később korokba keletkezet é betoldásken jutot b
T.-ba felszaporítv 19-r a eredet 1 benedikciót E a im valószínűle mindjobba
elszaporod hitehagyó elle fordult reformrítu törölt ez benedikciót
15015.h
CÍMSZ Tefil
SZÓCIK Tefil Im Szűke értelemb fői semó esz ame jeruzsále Szentélyb
bemutato áldozatokn megfelelő hétköznapok illet ünnepnapok r hasón muszafb ped
áldásmondásb ál Köznapok hár ízb mondj sacharis minc maar keretéb ünnepnapok
négysze me istentisztelet szá ilyenk megbőv muszaffa j kippurk ped nei mia öt
szaporodi hagyomá szeri Na Gyülekez synago mag férfiait er T semó esz
benedikció csupá 19-ik későbbi toldott b végleg megszövegezé Sim Napkulin
tulajdonítjá Mind benedikc boru ató-v dicsértess kezdődi el hár utol hár szöve
eszten folyam mind imáb azono bel ad m közna i jellegé Nyilván istentisztelet
regg sachari délut minc kétsz mondjá els gyülekez mondj halk összete lább kel
fe fordulv második a előimádko hangos cseké szövegbe eltérésse kel fe va
fordulá m Mis rendel e áldás számáh sorrendjéh tö aggadik magyaráz fűződi Sok m
bibli korb keres el nyoma hagyomány ame eredet Na Gyülekez Férfiain an kenesze
hagadó tulajdonítj cs annyib osztjá ho benedikciókn tizennyolcb va összefogá
szankciój rév állandósul Mintho Agga nemcs pátriárkák Móze jelö m egy-e
benedikc szerzőjéü han egyet-egy angyalokn tulajdoní nyilvánval ho n történe
megállapítások törekedet han arr ho ered felmagasztalásáv T.-n ú elisme na
szentség m felfokozz Ann kétségtelen bizonyo ho legősi imán tekinthet Tö
benedikc m Talmudb találha Elóh nec kezde fenség tartal im m Ravi f mondot
befejezé utá rágalmaz megbüntetéséé va konyörg későb korokb keletkeze
betoldáske juto T.-b felszaporít 19- erede benedikció i valószínűl mindjobb
elszaporo hitehagy ell fordul reformrít töröl e benedikció
15015.
CÍMS Tefi
SZÓCI Tefi I Szűk értelem fő sem es am jeruzsál Szentély bemutat áldozatok
megfelel hétköznapo ille ünnepnapo hasó muszaf pe áldásmondás á Köznapo há íz
mond sachari min maa kereté ünnepnapo négysz m istentisztele sz ilyen megbő
muszaff kippur pe ne mi ö szaporod hagyom szer N Gyüleke synag ma férfiai e sem
es benedikci csup 19-i később toldot végle megszövegez Si Napkuli tulajdonítj
Min benedik bor ató- dicsértes kezdőd e há uto há szöv eszte folya min imá azon
be a közn jelleg Nyilvá istentisztele reg sachar délu min kéts mondj el gyüleke
mond hal összet láb ke f fordul másodi előimádk hango csek szövegb eltéréss ke
f v fordul Mi rende áldá számá sorrendjé t aggadi magyará fűződ So bibl kor
kere e nyom hagyomán am erede N Gyüleke Férfiai a kenesz hagad tulajdonít c
annyi osztj h benedikciók tizennyolc v összefog szankció ré állandósu Minth Agg
nemc pátriárká Móz jel egy- benedik szerzőjé ha egyet-eg angyalok tulajdon
nyilvánva h történ megállapításo törekede ha ar h ere felmagasztalásá T.- elism
n szentsé felfokoz An kétségtele bizony h legős imá tekinthe T benedik Talmud
találh Eló ne kezd fensé tarta i Rav mondo befejez ut rágalma megbüntetésé v
konyör késő korok keletkez betoldásk jut T.- felszaporí 19 ered benedikci
valószínű mindjob elszapor hitehag el fordu reformrí törö benedikci
15015
CÍM Tef
SZÓC Tef Szű értele f se e a jeruzsá Szentél bemuta áldozato megfele
hétköznap ill ünnepnap has musza p áldásmondá Köznap h í mon sachar mi ma keret
ünnepnap négys istentisztel s ilye megb muszaf kippu p n m szaporo hagyo sze
Gyülek syna m férfia se e benedikc csu 19- későb toldo végl megszövege S Napkul
tulajdonít Mi benedi bo ató dicsérte kezdő h ut h szö eszt foly mi im azo b köz
jelle Nyilv istentisztel re sacha dél mi két mond e gyülek mon ha össze lá k fordu
másod előimád hang cse szöveg eltérés k fordu M rend áld szám sorrendj aggad
magyar fűző S bib ko ker nyo hagyomá a ered Gyülek Férfia kenes haga tulajdoní
anny oszt benedikció tizennyol összefo szankci r állandós Mint Ag nem pátriárk
Mó je egy benedi szerzőj h egyet-e angyalo tulajdo nyilvánv törté megállapítás
töreked h a er felmagasztalás T. elis szents felfoko A kétségtel bizon legő im
tekinth benedi Talmu talál El n kez fens tart Ra mond befeje u rágalm
megbüntetés konyö kés koro keletke betoldás ju T. felszapor 1 ere benedikc
valószín mindjo elszapo hiteha e ford reformr tör benedikc
1501
CÍ Te
SZÓ Te Sz értel s jeruzs Szenté bemut áldozat megfel hétközna il ünnepna ha
musz áldásmond Közna mo sacha m m kere ünnepna négy istentiszte ily meg musza
kipp szapor hagy sz Gyüle syn férfi s benedik cs 19 késő told vég megszöveg
Napku tulajdoní M bened b at dicsért kezd u sz esz fol m i az kö jell Nyil
istentiszte r sach dé m ké mon gyüle mo h össz l ford máso előimá han cs szöve
eltéré ford ren ál szá sorrend agga magya fűz bi k ke ny hagyom ere Gyüle Férfi
kene hag tulajdon ann osz benedikci tizennyo összef szankc állandó Min A ne
pátriár M j eg bened szerző egyet- angyal tulajd nyilván tört megállapítá
töreke e felmagasztalá T eli szent felfok kétségte bizo leg i tekint bened Talm
talá E ke fen tar R mon befej rágal megbünteté kony ké kor keletk betoldá j T
felszapo er benedik valószí mindj elszap hiteh for reform tö benedik