15089.htm

CÍMSZÓ: Tiszteletnyilvánítás ima alkalmával

SZÓCIKK: "Tiszteletnyilvánítás ima alkalmával (Adoratio)- A T. máig meglévő formái a vallásos érzés természetes kifejezései. Benső ösztönből bontakoztak ki ezek a formák és ennélfogva a legrégibb időkig visszavezethetők. A zsidó vallás adoratiós formái asszir-babilon és egyiptomi eredetűek. Számos kifejezési forma az idők és a vallás fejlődése alatt szimbólummá vált, vagy egészen elkopott, de a megmaradt formák már a jeruzsálemi Templomban is megvoltak. Minthogy Izrael népe maga és legősibb kultúrája is Mezopotámiából származott, jól ismerte az észak-sémi népek Baal-kultuszát és ennek formáit is. A Biblia számos helyen tanúskodik erről. Ezért volt a legrégibb T., a csók, később a csók-intés még a próféták korában is szokásban volt a zsidók között és a Baal-kultusz letűnése után a görög-római világban is megmaradt a vallásos tiszteletmegnyilvánulás formája gyanánt. Máig meglevő maradványa ennek a szokásnak Tóraköpeny, a Tóratekercs megcsókolása a felolvasás elején és végén, a Frigyszekrény függönyének s maguknak a tallisz-rojtoknak bizonyos imák alkalmával történő megcsókolása is, továbbá az, hogy az ájtatoskodók belépéskor és távozáskor ujjaikkal megérintik a templomajtó oldalát és azután megcsókolják az ujjaikat; az ókorban a templombejárat padlóját csókolták ilyen formán, még pedig nem csak zsidók, de a sémi népek általában. A sarulevetés a templomküszöbön szintén ókori szokás. A sarulevetés ma már nagyon kevés esetre korlátozódott, de át is alakult, mert ma talpnélküli posztócipőt húznak ilyen esetekben. Az Engesztelő Nap alkalmával az orthodox rítusnál máig kötelező ez a szimbolisztikus sarulevetés, de kötelező minden zsidó templomban a kohaniták számára áldás duchenolás alatt és a rabbi és előimádkozó Engesztelő Napon szintén posztócipőben végzik a modern templomokban funkcióikat. (1. Sarulevetés). Az ókori zsidók magasra emelt kézzel imádkoztak ; ez a könyörgés bensőségét fejezte ki és asszír reliefek tanusága szerint észak-sémi hatás alatt honosodott meg. Az imaközben való meghajlási formák szintén a zsidó vallás kezdetéig nyúlnak vissza. A keleti népeknél ez a meghajlás eredetileg teljes földre borulás vagy teljes térdhajtás volt, mely alkalommal az imádkozó homlokával megérintette a földet. A jeruzsálemi Templomban még szokásban voltak e formák, de ma már, erősen mérsékelve, csupán tiszteletadási szimbólumképpen használatosak. A Talmud teljes részletességgel foglalkozik a tiszteletadási formákkal és megállapítja ezek használatát az imák, ünnepek és szertartások szerint. A térdelés asszír eredetű, de a zsidóságnál csupán az Engesztelő Nap egyes imái alkalmával volt ez előírva úgy a kohaniták (papok), mint az összesség részére. A földig leboruló térdhajtás, a templom padlójának megcsókolásával járó térdhajtás is megvolt eredetileg. A térdreborulás annyira szabályozva volt már a jeruzsálemi Templom, ill. a talmudszerzés korában, hogy az csupán mai formájában létezhetett. A teljes térdreborulást a kereszténység az ősi szokás nyomán honosította meg, de akkor a zsidóságnál az már csak mai formájában létezett. A zsidó vallás a földreborulást és teljes térdhajtást a máig élő liturgia szerint Magyarországon is csupán az Engesztelő Napra írja elő, ill. engedélyezi éspedig szigorúan meghatározva annak módját Ez az Olénu ima mondása és a főpapi funkciót leíró szövegbe felvett magasztos imádság recitálásakor történik. A jeruzsálemi Templom fennállásakor ez úgy történt, hogy amikor a Kohen-Gódol (főpap) az Isten-nevet fennhangon kiejtette, ő maga és utána az egész gyülekezet földrevetette magát. Ez a nefilasz ápáim, melyet ma az említett engesztelő-napi ima alkalmával az előimádkozó és rabbi az egykori szabályok szerint gyakorolnak (összetett lábakkal, térdelve, leborulva s ugyanazon helyre felemelkedve). A térdhajtásnak utánzása és meghajtással való helyettesítése máig megvan bizonyos imarészek elmondása közben, így a semóné eszré, a naponként háromszor elmondott tizennyolc-áldás kezdetén, közepén és végén s ez a meghajlás már a jeruzsálemi Templomban ugyanúgy volt megállapítva. Úgyszintén már a Talmud megállapítja teljes pontossággal, mely imák mondandók állva és melyek ülve. Az állva imádkozás és az ég felé nézés szép szokása asszír eredetű, úgyszintén a kohaniták kézfelemelése is. Végezetül meg kell említenünk egy különös szokást, mely a chásszideusok közt máig megvan, s amely szintén ókori sémita eredetű: Ez a kezek dörzsölése ima közben, mely az ó-germánoknál is megvolt, s amelyet árja eredetűnek tartottak, holott az összes ókori sémi népek használták azt adorációnál. A keresztény vallások adorációs formái a Jézus előtti korban a zsidóknál is előforduló sémi szokásból eredtek, maga a zsidó vallás azonban már a kereszténység keletkezése korában a tiszteletnyilvánításnak csupán ma használatos, módosított formáival élt. (V. ö. Ginzberg (Jew. Encycl.); Noovack, Lehrbuch d.hebräschen Archeologie II. ; Riehm, Handbuch d. biblischen Altertums I. ) S R."

Ez a címszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter) található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulnak még hibák, úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg a digitalizált oldalképet! Ez a(z) 5089. címszó a lexikon => 900. oldalán van. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor: Az 1929-es magyar zsidó lexikon adatbázisa. Szociológiai adatbázisok No. 1. WJLF, Budapest, 2013

 

 

A további szöveg a keresőmotor hatékonyságának növelésére szolgál, nem elolvasásra.

4953255472018468

15089.htm

CÍMSZÓ: Tiszteletnyilvánítás ima alkalmával

SZÓCIKK: Tiszteletnyilvánítás ima alkalmával Adoratio - A T. máig meglévő formái a vallásos érzés természetes kifejezései. Benső ösztönből bontakoztak ki ezek a formák és ennélfogva a legrégibb időkig visszavezethetők. A zsidó vallás adoratiós formái asszir-babilon és egyiptomi eredetűek. Számos kifejezési forma az idők és a vallás fejlődése alatt szimbólummá vált, vagy egészen elkopott, de a megmaradt formák már a jeruzsálemi Templomban is megvoltak. Minthogy Izrael népe maga és legősibb kultúrája is Mezopotámiából származott, jól ismerte az észak-sémi népek Baal-kultuszát és ennek formáit is. A Biblia számos helyen tanúskodik erről. Ezért volt a legrégibb T., a csók, később a csók-intés még a próféták korában is szokásban volt a zsidók között és a Baal-kultusz letűnése után a görög-római világban is megmaradt a vallásos tiszteletmegnyilvánulás formája gyanánt. Máig meglevő maradványa ennek a szokásnak Tóraköpeny, a Tóratekercs megcsókolása a felolvasás elején és végén, a Frigyszekrény függönyének s maguknak a tallisz-rojtoknak bizonyos imák alkalmával történő megcsókolása is, továbbá az, hogy az ájtatoskodók belépéskor és távozáskor ujjaikkal megérintik a templomajtó oldalát és azután megcsókolják az ujjaikat; az ókorban a templombejárat padlóját csókolták ilyen formán, még pedig nem csak zsidók, de a sémi népek általában. A sarulevetés a templomküszöbön szintén ókori szokás. A sarulevetés ma már nagyon kevés esetre korlátozódott, de át is alakult, mert ma talpnélküli posztócipőt húznak ilyen esetekben. Az Engesztelő Nap alkalmával az orthodox rítusnál máig kötelező ez a szimbolisztikus sarulevetés, de kötelező minden zsidó templomban a kohaniták számára áldás duchenolás alatt és a rabbi és előimádkozó Engesztelő Napon szintén posztócipőben végzik a modern templomokban funkcióikat. 1. Sarulevetés . Az ókori zsidók magasra emelt kézzel imádkoztak ; ez a könyörgés bensőségét fejezte ki és asszír reliefek tanusága szerint észak-sémi hatás alatt honosodott meg. Az imaközben való meghajlási formák szintén a zsidó vallás kezdetéig nyúlnak vissza. A keleti népeknél ez a meghajlás eredetileg teljes földre borulás vagy teljes térdhajtás volt, mely alkalommal az imádkozó homlokával megérintette a földet. A jeruzsálemi Templomban még szokásban voltak e formák, de ma már, erősen mérsékelve, csupán tiszteletadási szimbólumképpen használatosak. A Talmud teljes részletességgel foglalkozik a tiszteletadási formákkal és megállapítja ezek használatát az imák, ünnepek és szertartások szerint. A térdelés asszír eredetű, de a zsidóságnál csupán az Engesztelő Nap egyes imái alkalmával volt ez előírva úgy a kohaniták papok , mint az összesség részére. A földig leboruló térdhajtás, a templom padlójának megcsókolásával járó térdhajtás is megvolt eredetileg. A térdreborulás annyira szabályozva volt már a jeruzsálemi Templom, ill. a talmudszerzés korában, hogy az csupán mai formájában létezhetett. A teljes térdreborulást a kereszténység az ősi szokás nyomán honosította meg, de akkor a zsidóságnál az már csak mai formájában létezett. A zsidó vallás a földreborulást és teljes térdhajtást a máig élő liturgia szerint Magyarországon is csupán az Engesztelő Napra írja elő, ill. engedélyezi éspedig szigorúan meghatározva annak módját Ez az Olénu ima mondása és a főpapi funkciót leíró szövegbe felvett magasztos imádság recitálásakor történik. A jeruzsálemi Templom fennállásakor ez úgy történt, hogy amikor a Kohen-Gódol főpap az Isten-nevet fennhangon kiejtette, ő maga és utána az egész gyülekezet földrevetette magát. Ez a nefilasz ápáim, melyet ma az említett engesztelő-napi ima alkalmával az előimádkozó és rabbi az egykori szabályok szerint gyakorolnak összetett lábakkal, térdelve, leborulva s ugyanazon helyre felemelkedve . A térdhajtásnak utánzása és meghajtással való helyettesítése máig megvan bizonyos imarészek elmondása közben, így a semóné eszré, a naponként háromszor elmondott tizennyolc-áldás kezdetén, közepén és végén s ez a meghajlás már a jeruzsálemi Templomban ugyanúgy volt megállapítva. Úgyszintén már a Talmud megállapítja teljes pontossággal, mely imák mondandók állva és melyek ülve. Az állva imádkozás és az ég felé nézés szép szokása asszír eredetű, úgyszintén a kohaniták kézfelemelése is. Végezetül meg kell említenünk egy különös szokást, mely a chásszideusok közt máig megvan, s amely szintén ókori sémita eredetű: Ez a kezek dörzsölése ima közben, mely az ó-germánoknál is megvolt, s amelyet árja eredetűnek tartottak, holott az összes ókori sémi népek használták azt adorációnál. A keresztény vallások adorációs formái a Jézus előtti korban a zsidóknál is előforduló sémi szokásból eredtek, maga a zsidó vallás azonban már a kereszténység keletkezése korában a tiszteletnyilvánításnak csupán ma használatos, módosított formáival élt. V. ö. Ginzberg Jew. Encycl. ; Noovack, Lehrbuch d.hebräschen Archeologie II. ; Riehm, Handbuch d. biblischen Altertums I. S R.

15089.ht

CÍMSZÓ Tiszteletnyilvánítá im alkalmáva

SZÓCIKK Tiszteletnyilvánítá im alkalmáva Adorati T mái meglév formá valláso érzé természete kifejezései Bens ösztönbő bontakozta k eze formá é ennélfogv legrégib időki visszavezethetők zsid vallá adoratió formá asszir-babilo é egyiptom eredetűek Számo kifejezés form a idő é vallá fejlődés alat szimbólumm vált vag egésze elkopott d megmarad formá má jeruzsálem Templomba i megvoltak Minthog Izrae nép mag é legősib kultúráj i Mezopotámiábó származott jó ismert a észak-sém népe Baal-kultuszá é enne formái is Bibli számo helye tanúskodi erről Ezér vol legrégib T. csók későb csók-inté mé prófétá korába i szokásba vol zsidó közöt é Baal-kultus letűnés utá görög-róma világba i megmarad valláso tiszteletmegnyilvánulá formáj gyanánt Mái meglev maradvány enne szokásna Tóraköpeny Tóratekerc megcsókolás felolvasá elejé é végén Frigyszekrén függönyéne magukna tallisz-rojtokna bizonyo imá alkalmáva történ megcsókolás is tovább az hog a ájtatoskodó belépésko é távozásko ujjaikka megérinti templomajt oldalá é azutá megcsókoljá a ujjaikat a ókorba templombejára padlójá csókoltá ilye formán mé pedi ne csa zsidók d sém népe általában saruleveté templomküszöbö szinté ókor szokás saruleveté m má nagyo kevé esetr korlátozódott d á i alakult mer m talpnélkül posztócipő húzna ilye esetekben A Engesztel Na alkalmáva a orthodo rítusná mái kötelez e szimbolisztiku sarulevetés d kötelez minde zsid templomba kohanitá számár áldá duchenolá alat é rabb é előimádkoz Engesztel Napo szinté posztócipőbe végzi moder templomokba funkcióikat 1 Saruleveté A ókor zsidó magasr emel kézze imádkozta e könyörgé bensőségé fejezt k é asszí reliefe tanuság szerin észak-sém hatá alat honosodot meg A imaközbe val meghajlás formá szinté zsid vallá kezdetéi nyúlna vissza kelet népekné e meghajlá eredetile telje földr borulá vag telje térdhajtá volt mel alkalomma a imádkoz homlokáva megérintett földet jeruzsálem Templomba mé szokásba volta formák d m már erőse mérsékelve csupá tiszteletadás szimbólumképpe használatosak Talmu telje részletességge foglalkozi tiszteletadás formákka é megállapítj eze használatá a imák ünnepe é szertartáso szerint térdelé asszí eredetű d zsidóságná csupá a Engesztel Na egye imá alkalmáva vol e előírv úg kohanitá papo min a összessé részére földi leborul térdhajtás templo padlójána megcsókolásáva jár térdhajtá i megvol eredetileg térdreborulá annyir szabályozv vol má jeruzsálem Templom ill talmudszerzé korában hog a csupá ma formájába létezhetett telje térdreborulás kereszténysé a ős szoká nyomá honosított meg d akko zsidóságná a má csa ma formájába létezett zsid vallá földreborulás é telje térdhajtás mái él liturgi szerin Magyarországo i csupá a Engesztel Napr írj elő ill engedélyez éspedi szigorúa meghatározv anna módjá E a Olén im mondás é főpap funkció leír szövegb felvet magaszto imádsá recitálásako történik jeruzsálem Templo fennállásako e úg történt hog amiko Kohen-Gódo főpa a Isten-neve fennhango kiejtette mag é után a egés gyülekeze földrevetett magát E nefilas ápáim melye m a említet engesztelő-nap im alkalmáva a előimádkoz é rabb a egykor szabályo szerin gyakorolna összetet lábakkal térdelve leborulv ugyanazo helyr felemelkedv térdhajtásna utánzás é meghajtássa val helyettesítés mái megva bizonyo imarésze elmondás közben íg semón eszré naponkén háromszo elmondot tizennyolc-áldá kezdetén közepé é végé e meghajlá má jeruzsálem Templomba ugyanúg vol megállapítva Úgyszinté má Talmu megállapítj telje pontossággal mel imá mondandó állv é melye ülve A állv imádkozá é a é fel nézé szé szokás asszí eredetű úgyszinté kohanitá kézfelemelés is Végezetü me kel említenün eg különö szokást mel chásszideuso köz mái megvan amel szinté ókor sémit eredetű E keze dörzsölés im közben mel a ó-germánokná i megvolt amelye árj eredetűne tartottak holot a össze ókor sém népe használtá az adorációnál keresztén valláso adoráció formá Jézu előtt korba zsidókná i előfordul sém szokásbó eredtek mag zsid vallá azonba má kereszténysé keletkezés korába tiszteletnyilvánításna csupá m használatos módosítot formáiva élt V ö Ginzber Jew Encycl Noovack Lehrbuc d.hebräsche Archeologi II Riehm Handbuc d biblische Altertum I R

15089.h

CÍMSZ Tiszteletnyilvánít i alkalmáv

SZÓCIK Tiszteletnyilvánít i alkalmáv Adorat má meglé form vallás érz természet kifejezése Ben ösztönb bontakozt ez form ennélfog legrégi idők visszavezethető zsi vall adorati form asszir-babil egyipto eredetűe Szám kifejezé for id vall fejlődé ala szimbólum vál va egész elkopot megmara form m jeruzsále Templomb megvolta Mintho Izra né ma legősi kultúrá Mezopotámiáb származot j ismer észak-sé nép Baal-kultusz enn formá i Bibl szám hely tanúskod errő Ezé vo legrégi T csó késő csók-int m prófét koráb szokásb vo zsid közö Baal-kultu letűné ut görög-róm világb megmara vallás tiszteletmegnyilvánul formá gyanán Má megle maradván enn szokásn Tóraköpen Tórateker megcsókolá felolvas elej végé Frigyszekré függönyén magukn tallisz-rojtokn bizony im alkalmáv törté megcsókolá i továb a ho ájtatoskod belépésk távozásk ujjaikk megérint templomaj oldal azut megcsókolj ujjaika ókorb templombejár padlój csókolt ily formá m ped n cs zsidó sé nép általába sarulevet templomküszöb szint óko szoká sarulevet m nagy kev eset korlátozódot alakul me talpnélkü posztócip húzn ily esetekbe Engeszte N alkalmáv orthod rítusn má kötele szimbolisztik saruleveté kötele mind zsi templomb kohanit számá áld duchenol ala rab előimádko Engeszte Nap szint posztócipőb végz mode templomokb funkcióika Sarulevet óko zsid magas eme kézz imádkozt könyörg bensőség fejez assz relief tanusá szeri észak-sé hat ala honosodo me imaközb va meghajlá form szint zsi vall kezdeté nyúln vissz kele népekn meghajl eredetil telj föld borul va telj térdhajt vol me alkalomm imádko homlokáv megérintet földe jeruzsále Templomb m szokásb volt formá má erős mérsékelv csup tiszteletadá szimbólumképp használatosa Talm telj részletességg foglalkoz tiszteletadá formákk megállapít ez használat imá ünnep szertartás szerin térdel assz eredet zsidóságn csup Engeszte N egy im alkalmáv vo előír ú kohanit pap mi összess részér föld leboru térdhajtá templ padlóján megcsókolásáv já térdhajt megvo eredetile térdreborul annyi szabályoz vo m jeruzsále Templo il talmudszerz korába ho csup m formájáb létezhetet telj térdreborulá kereszténys ő szok nyom honosítot me akk zsidóságn m cs m formájáb létezet zsi vall földreborulá telj térdhajtá má é liturg szeri Magyarország csup Engeszte Nap ír el il engedélye ésped szigorú meghatároz ann módj Olé i mondá főpa funkci leí szöveg felve magaszt imáds recitálásak történi jeruzsále Templ fennállásak ú történ ho amik Kohen-Gód főp Isten-nev fennhang kiejtett ma utá egé gyülekez földrevetet magá nefila ápái mely említe engesztelő-na i alkalmáv előimádko rab egyko szabály szeri gyakoroln összete lábakka térdelv leborul ugyanaz hely felemelked térdhajtásn utánzá meghajtáss va helyettesíté má megv bizony imarész elmondá közbe í semó eszr naponké háromsz elmondo tizennyolc-áld kezdeté közep vég meghajl m jeruzsále Templomb ugyanú vo megállapítv Úgyszint m Talm megállapít telj pontosságga me im mondand áll mely ülv áll imádkoz fe néz sz szoká assz eredet úgyszint kohanit kézfelemelé i Végezet m ke említenü e külön szokás me chásszideus kö má megva ame szint óko sémi eredet kez dörzsölé i közbe me ó-germánokn megvol amely ár eredetűn tartotta holo össz óko sé nép használt a adorációná kereszté vallás adoráci form Jéz előt korb zsidókn előfordu sé szokásb eredte ma zsi vall azonb m kereszténys keletkezé koráb tiszteletnyilvánításn csup használato módosíto formáiv él Ginzbe Je Encyc Noovac Lehrbu d.hebräsch Archeolog I Rieh Handbu biblisch Altertu

15089.

CÍMS Tiszteletnyilvání alkalmá

SZÓCI Tiszteletnyilvání alkalmá Adora m megl for vallá ér természe kifejezés Be ösztön bontakoz e for ennélfo legrég idő visszavezethet zs val adorat for asszir-babi egyipt eredetű Szá kifejez fo i val fejlőd al szimbólu vá v egés elkopo megmar for jeruzsál Templom megvolt Minth Izr n m legős kultúr Mezopotámiá származo isme észak-s né Baal-kultus en form Bib szá hel tanúsko err Ez v legrég cs kés csók-in prófé korá szokás v zsi köz Baal-kult letűn u görög-ró világ megmar vallá tiszteletmegnyilvánu form gyaná M megl maradvá en szokás Tóraköpe Tórateke megcsókol felolva ele vég Frigyszekr függönyé maguk tallisz-rojtok bizon i alkalmá tört megcsókol tová h ájtatosko belépés távozás ujjaik megérin temploma olda azu megcsókol ujjaik ókor templombejá padló csókol il form pe c zsid s né általáb saruleve templomküszö szin ók szok saruleve nag ke ese korlátozódo alaku m talpnélk posztóci húz il esetekb Engeszt alkalmá ortho rítus m kötel szimboliszti sarulevet kötel min zs templom kohani szám ál ducheno al ra előimádk Engeszt Na szin posztócipő vég mod templomok funkcióik Saruleve ók zsi maga em kéz imádkoz könyör bensősé feje ass relie tanus szer észak-s ha al honosod m imaköz v meghajl for szin zs val kezdet nyúl viss kel népek meghaj eredeti tel föl boru v tel térdhaj vo m alkalom imádk homloká megérinte föld jeruzsál Templom szokás vol form m erő mérsékel csu tiszteletad szimbólumkép használatos Tal tel részletesség foglalko tiszteletad formák megállapí e használa im ünne szertartá szeri térde ass erede zsidóság csu Engeszt eg i alkalmá v előí kohani pa m összes részé föl lebor térdhajt temp padlójá megcsókolásá j térdhaj megv eredetil térdreboru anny szabályo v jeruzsál Templ i talmudszer koráb h csu formájá létezhete tel térdreborul keresztény szo nyo honosíto m ak zsidóság c formájá léteze zs val földreborul tel térdhajt m litur szer Magyarorszá csu Engeszt Na í e i engedély éspe szigor meghatáro an mód Ol mond főp funkc le szöve felv magasz imád recitálása történ jeruzsál Temp fennállása törté h ami Kohen-Gó fő Isten-ne fennhan kiejtet m ut eg gyüleke földrevete mag nefil ápá mel említ engesztelő-n alkalmá előimádk ra egyk szabál szer gyakorol összet lábakk térdel leboru ugyana hel felemelke térdhajtás utánz meghajtás v helyettesít m meg bizon imarés elmond közb sem esz naponk hároms elmond tizennyolc-ál kezdet köze vé meghaj jeruzsál Templom ugyan v megállapít Úgyszin Tal megállapí tel pontosságg m i mondan ál mel ül ál imádko f né s szok ass erede úgyszin kohani kézfelemel Végeze k említen külö szoká m chásszideu k m megv am szin ók sém erede ke dörzsöl közb m ó-germánok megvo amel á eredetű tartott hol öss ók s né használ adoráción kereszt vallá adorác for Jé elő kor zsidók előford s szokás eredt m zs val azon keresztény keletkez korá tiszteletnyilvánítás csu használat módosít formái é Ginzb J Ency Noova Lehrb d.hebräsc Archeolo Rie Handb biblisc Altert

15089

CÍM Tiszteletnyilván alkalm

SZÓC Tiszteletnyilván alkalm Ador meg fo vall é termész kifejezé B ösztö bontako fo ennélf legré id visszavezethe z va adora fo asszir-bab egyip eredet Sz kifeje f va fejlő a szimból v egé elkop megma fo jeruzsá Templo megvol Mint Iz legő kultú Mezopotámi származ ism észak- n Baal-kultu e for Bi sz he tanúsk er E legré c ké csók-i próf kor szoká zs kö Baal-kul letű görög-r vilá megma vall tiszteletmegnyilván for gyan meg maradv e szoká Tóraköp Tóratek megcsóko felolv el vé Frigyszek függöny magu tallisz-rojto bizo alkalm tör megcsóko tov ájtatosk belépé távozá ujjai megéri templom old az megcsóko ujjai óko templombej padl csóko i for p zsi n általá sarulev templomküsz szi ó szo sarulev na k es korlátozód alak talpnél posztóc hú i esetek Engesz alkalm orth rítu köte szimboliszt saruleve köte mi z templo kohan szá á duchen a r előimád Engesz N szi posztócip vé mo templomo funkciói Sarulev ó zs mag e ké imádko könyö bensős fej as reli tanu sze észak- h a honoso imakö meghaj fo szi z va kezde nyú vis ke népe megha eredet te fö bor te térdha v alkalo imád homlok megérint föl jeruzsá Templo szoká vo for er mérséke cs tiszteleta szimbólumké használato Ta te részletessé foglalk tiszteleta formá megállap használ i ünn szertart szer térd as ered zsidósá cs Engesz e alkalm elő kohan p össze rész fö lebo térdhaj tem padlój megcsókolás térdha meg eredeti térdrebor ann szabály jeruzsá Temp talmudsze korá cs formáj létezhet te térdreboru keresztén sz ny honosít a zsidósá formáj létez z va földreboru te térdhaj litu sze Magyarorsz cs Engesz N engedél ésp szigo meghatár a mó O mon fő funk l szöv fel magas imá recitálás törté jeruzsá Tem fennállás tört am Kohen-G f Isten-n fennha kiejte u e gyülek földrevet ma nefi áp me emlí engesztelő- alkalm előimád r egy szabá sze gyakoro össze lábak térde lebor ugyan he felemelk térdhajtá után meghajtá helyettesí me bizo imaré elmon köz se es napon három elmon tizennyolc-á kezde köz v megha jeruzsá Templo ugya megállapí Úgyszi Ta megállap te pontosság monda á me ü á imádk n szo as ered úgyszi kohan kézfeleme Végez említe kül szok chásszide meg a szi ó sé ered k dörzsö köz ó-germáno megv ame eredet tartot ho ös ó n haszná adoráció keresz vall adorá fo J el ko zsidó előfor szoká ered z va azo keresztén keletke kor tiszteletnyilvánítá cs használa módosí formá Ginz Enc Noov Lehr d.hebräs Archeol Ri Hand biblis Alter

1508

CÍ Tiszteletnyilvá alkal

SZÓ Tiszteletnyilvá alkal Ado me f val termés kifejez öszt bontak f ennél legr i visszavezeth v ador f asszir-ba egyi erede S kifej v fejl szimbó eg elko megm f jeruzs Templ megvo Min I leg kult Mezopotám szárma is észak Baal-kult fo B s h tanús e legr k csók- pró ko szok z k Baal-ku let görög- vil megm val tiszteletmegnyilvá fo gya me marad szok Tórakö Tórate megcsók felol e v Frigysze függön mag tallisz-rojt biz alkal tö megcsók to ájtatos belép távoz ujja megér templo ol a megcsók ujja ók templombe pad csók fo zs által sarule templomküs sz sz sarule n e korlátozó ala talpné posztó h esete Enges alkal ort rít köt szimbolisz sarulev köt m templ koha sz duche előimá Enges sz posztóci v m templom funkció Sarule z ma k imádk köny benső fe a rel tan sz észak honos imak megha f sz v kezd ny vi k nép megh erede t f bo t térdh alkal imá homlo megérin fö jeruzs Templ szok v fo e mérsék c tisztelet szimbólumk használat T t részletess foglal tisztelet form megálla haszná ün szertar sze tér a ere zsidós c Enges alkal el koha össz rés f leb térdha te padló megcsókolá térdh me eredet térdrebo an szabál jeruzs Tem talmudsz kor c formá létezhe t térdrebor kereszté s n honosí zsidós formá léte v földrebor t térdha lit sz Magyarors c Enges engedé és szig meghatá m mo f fun szö fe maga im recitálá tört jeruzs Te fennállá tör a Kohen- Isten- fennh kiejt gyüle földreve m nef á m eml engesztelő alkal előimá eg szab sz gyakor össz lába térd lebo ugya h felemel térdhajt utá meghajt helyettes m biz imar elmo kö s e napo háro elmo tizennyolc- kezd kö megh jeruzs Templ ugy megállap Úgysz T megálla t pontossá mond m imád sz a ere úgysz koha kézfelem Vége említ kü szo chásszid me sz s ere dörzs kö ó-germán meg am erede tarto h ö haszn adoráci keres val ador f e k zsid előfo szok ere v az kereszté keletk ko tiszteletnyilvánít c használ módos form Gin En Noo Leh d.hebrä Archeo R Han bibli Alte