15559.htm

CÍMSZÓ: Zsoltárok

SZÓCIKK: "Prófétai visszhangot hallunk e zsoltári szavakból: «Tiszta szívet teremts belém, Isten s új, erős jellemmel állíts helyre. Ne vess el Magadtól szent szellemedet ne vond el tőlem, add vissza üdvözlésed örömét. Te nem kívánsz vágóáldozatot s égőáldozatban nem találsz gyönyörűséget: az én áldozatom, Isten, a töredelmes szív.» Az ókor népeinek imádsága kizárólag könyörgés volt melyet fölemelt kezekkel kísértek az adományok átvételére. A prófétai szellemtől áthatott Zs. ellenben már nemcsak ideális javakért esengnek, sőt, amikor diadalt kérnek a nemzeti zászlónak, akkor is «Isten szerelméért» teszik azt: «Ne mi nekünk, Istenem, ne mi nekünk, hanem a Te nevednek szerezz dicsőséget, a Te szerelmedért, a Te igazságodért, nehogy mondják a népek: hol az ő Istenük, holott a mi Istenünk az égben van». Az ily isteni rendbe való belenyugvás enyhíti az egyéni fájdalmat, megbarátkoztat a világ viszontagságaival és a zsoltáros mindenkinél boldogabbnak érzi magát, mikor így szól: «Kicsodám volna nekem az égben, Melletted mást nem kívánok a földön, enyésszen bár el testem, lelkem, szívem szirtje és sorsom Isten marad örökre.» (73. Zsoltár). Mit is érnek földi javak, mikor az előtt az Isten előtt állunk, «kinek dicsőségét az egek hirdetik», «kiről nap a napnak regél és éj az éjnek adja át az ő ismeretét, hogy nincs szó s nincs beszéd az egész természetben, mely nem az Ő hangját visszhangoztatná» (19. Zsoltár). A Zsoltár ezen Istenétől, aki előtt ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap, mely már biztosan letűnt, aki a nemzedékeket úgy elsodorja, mint az ár, hogy, aki reggel bimbózik és virul, estére már lekaszálódik és elszárad, még eltiprást szenvedni is boldogság. És a világirodalom lírája, mely csak a fájdalom sóhajait, a gyötrő szerelem búját, a csalódás bánatát szokta kifejezésre juttatni, a 23-ik Zsoltárban, egy optimizmustól ujjongó hanggal gazdagodik : «Isten az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,... ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a vésztől, mert Te vagy velem.» Sokszor természetesen a fájdalom is belekap lantjának húrjaiba, de nagyon magasztos fájdalom ez, mert legtöbbször a hazáért szenvedi: «Mint a tiprott fű, levert és kiaszott a szívem, még kenyeremet megenni is megfeledkezem. Hasonló vagyok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint a romok baglya, virrasztva siránkozom, mint árva madár a háztetőn. Te Isten, örökké megmaradsz... Kelj fel, könyörülj Ciónon. Mert kegyelik a Te szolgáid Ciónnak még romköveit is és minden porszemét becézik. . . és hajdanában teremtetted a földet, de míg ezek pusztulhatnak, Te megmaradsz örökké, mind elnyüvik, akár csak a ruha,- öltőruhaként váltogatod az emberöltőket és ők váltakoznak, de Te és a Te éveid nem telnek le, hadd maradjanak fenn tehát szolgáid gyermekei és magzatuk Veled együtt maradjon fenn.» Még ékesebben zeng ezekben a versekben: «Bábel folyaminál ültünk és ugyancsak sírtunk, mikor Ciónra gondoltunk, a fűzfákra aggattuk hárfáinkat, mikor sanyargatóink énekszót kértek tőlünk s nyomorgatóink mulattatóul énekeltek nekünk Ción dalokat! Hogyan énekelnők Isten dalait idegen földön. Ha felednélek Jeruzsálem, sorvadjon el (hárfázó) jobbom; tapadjon nyelvem ínyemhez, ha nem emlegetnélek, ha nem helyezem föléje Jeruzsálemet örömöm csúcspontjának is» (137. Zsoltár). A hazaszeretet észrevétlenül egybeolvad a zsoltárköltőknél a Templom után való sóvárgással, mert a Templom nem csupán az istentisztelet helye, hanem egyben a nemzeti érzés gócpontja, az ország büszkesége is: «Mint a szarvasünő a vízpatak után ugrándozik, úgy ugrándozik lelkem Te utánad, Istenem. Szomjúhozik lelkem az élő Istenre, mikor jutok hozzá, hogy Isten elé zarándokoljak» (42. Zsoltár). «A madár is megtalálja a házát, a fecske fészket rak magának, ahová fiókáit költi . .. Boldogok, kik házadban tartózkodhatnak . . . Jobb egyetlen nap a Te pitvaraidban, mint ezer másutt, szívesebben ülök Isten háza küszöbén, mintsem viaskodjam a gonoszság sátorában» (84. Zsoltár). A hazán és Templomon túl is terjed a zsoltárköltők tekintete: A természetet is belevonják Istenszemléletük körébe. Az egyik Zsoltár a természetet az emberrel állítja viszonyba: «Urunk, Istenünk, mily hatalmas a Te szavad az egész földön, sőt az égbe helyezted fényedet.» «:Ha nézem egedet, ujjaid művét, a holdat és csillagokat, melyeket oda erősítettél, (kérdem): mi a halandó, hogy reá gondolsz és az emberfia, hogy vele törődöl és mégis alig tetted kisebbe Istennél, fenséggel és dísszel koronáztad, úrrá tetted kezed művei fölé, mindent lábai alá helyeztél.» A világirodalomban páratlan a 104. Zsoltár, mely mintegy szimfóniája a teremtés történetének. A költő nem azt nézi a természetben, ami van, hanem azt, hogy mint létesül minden és mint követi a maga rendeltetését, hogy boldogan szolgálja a föléje rendeltet, mindannyiuk vágyainak harmóniáját pedig az Úr dicsősége adja. «Áldd, lelkem az Urat. Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenséget és fényt öltesz magadra, világosságba burkolózol, mint ruhába, kifeszíted az eget, mint sátorvásznat... Szilárdan alapoztad meg a földet oszlopaira, hogy meg ne inogjon soha, az ős-árt takaróul borítottad rá, hogy a víz áll a hegyeken is. Ám kiáltásodra szétfutnak a vizek... Forrásokat bocsátasz a völgyekbe, hegyek közt folydogálnak, italt nyújtanak a mező állatának, hogy vadszamarak is oltsák szomjukat. Fölöttük tanyázik az ég madara, a sűrű lombból kicsendül énekük . . . Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényt az ember jószágának, hogy kenyeret hozzon elő a földből és bort, mely felvidítja az ember szívét . . . Legyen az Isten dicsősége örökké, találjon örömöt műveiben.» De ez a szép világ csak akkor éri el tökéletessége tetőfokát, ha erkölcsileg is megtisztul: «Tűnjenek el a gonoszok a földről és gonoszok ne legyenek többé.» Természeti és erkölcsi világrend egy szintetikus magasabb egységben egybeolvadnak a zsidó költő elképzelésében. De még az így elgondolt természet sem betetőzése Isten művének, csak színtere annak, mit rajta Isten műve: az ember a történelem által véghezvisz. A történelem pátosza legmelegebben szólal meg a zsoltárosok lantján, a történeti eseményekben sejti meg az Istent, bár útjai nem oly felszínesek. «Elgondolkodom a hajdankor napjain: tengerbe visz a Te utad és ösvényed temérdek vizeken át, de nyomdokaid fel nem ismerhetők» (77. Zsoltár). A nép történetét mint Isten művét mutatja futó, de színes képekben a 78. 105., 106. és 107. Zsoltár. Mózes, Áron és Sámuel is meg vannak említve bennük, de csak, mint a nép képviselői, imádságukkal való közvetítői, nem pedig úgy, mint más népek epopoeáiban, ahol «arma virumque cano», a fegyvertények és hősök viselt dolgai adják meg a tárgyat. P. M."


Ez a címszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter) található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulnak még hibák, úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg a digitalizált oldalképet! Ez a(z) 5559. címszó a lexikon => 1026. oldalán van. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor: Az 1929-es magyar zsidó lexikon adatbázisa. Szociológiai adatbázisok No. 1. WJLF, Budapest, 2013

 

 

A további szöveg a keresőmotor hatékonyságának növelésére szolgál, nem elolvasásra.

4953255472018468

15559.htm

CÍMSZÓ: Zsoltárok

SZÓCIKK: Prófétai visszhangot hallunk e zsoltári szavakból: Tiszta szívet teremts belém, Isten s új, erős jellemmel állíts helyre. Ne vess el Magadtól szent szellemedet ne vond el tőlem, add vissza üdvözlésed örömét. Te nem kívánsz vágóáldozatot s égőáldozatban nem találsz gyönyörűséget: az én áldozatom, Isten, a töredelmes szív. Az ókor népeinek imádsága kizárólag könyörgés volt melyet fölemelt kezekkel kísértek az adományok átvételére. A prófétai szellemtől áthatott Zs. ellenben már nemcsak ideális javakért esengnek, sőt, amikor diadalt kérnek a nemzeti zászlónak, akkor is Isten szerelméért teszik azt: Ne mi nekünk, Istenem, ne mi nekünk, hanem a Te nevednek szerezz dicsőséget, a Te szerelmedért, a Te igazságodért, nehogy mondják a népek: hol az ő Istenük, holott a mi Istenünk az égben van . Az ily isteni rendbe való belenyugvás enyhíti az egyéni fájdalmat, megbarátkoztat a világ viszontagságaival és a zsoltáros mindenkinél boldogabbnak érzi magát, mikor így szól: Kicsodám volna nekem az égben, Melletted mást nem kívánok a földön, enyésszen bár el testem, lelkem, szívem szirtje és sorsom Isten marad örökre. 73. Zsoltár . Mit is érnek földi javak, mikor az előtt az Isten előtt állunk, kinek dicsőségét az egek hirdetik , kiről nap a napnak regél és éj az éjnek adja át az ő ismeretét, hogy nincs szó s nincs beszéd az egész természetben, mely nem az Ő hangját visszhangoztatná 19. Zsoltár . A Zsoltár ezen Istenétől, aki előtt ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap, mely már biztosan letűnt, aki a nemzedékeket úgy elsodorja, mint az ár, hogy, aki reggel bimbózik és virul, estére már lekaszálódik és elszárad, még eltiprást szenvedni is boldogság. És a világirodalom lírája, mely csak a fájdalom sóhajait, a gyötrő szerelem búját, a csalódás bánatát szokta kifejezésre juttatni, a 23-ik Zsoltárban, egy optimizmustól ujjongó hanggal gazdagodik : Isten az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,... ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a vésztől, mert Te vagy velem. Sokszor természetesen a fájdalom is belekap lantjának húrjaiba, de nagyon magasztos fájdalom ez, mert legtöbbször a hazáért szenvedi: Mint a tiprott fű, levert és kiaszott a szívem, még kenyeremet megenni is megfeledkezem. Hasonló vagyok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint a romok baglya, virrasztva siránkozom, mint árva madár a háztetőn. Te Isten, örökké megmaradsz... Kelj fel, könyörülj Ciónon. Mert kegyelik a Te szolgáid Ciónnak még romköveit is és minden porszemét becézik. . . és hajdanában teremtetted a földet, de míg ezek pusztulhatnak, Te megmaradsz örökké, mind elnyüvik, akár csak a ruha,- öltőruhaként váltogatod az emberöltőket és ők váltakoznak, de Te és a Te éveid nem telnek le, hadd maradjanak fenn tehát szolgáid gyermekei és magzatuk Veled együtt maradjon fenn. Még ékesebben zeng ezekben a versekben: Bábel folyaminál ültünk és ugyancsak sírtunk, mikor Ciónra gondoltunk, a fűzfákra aggattuk hárfáinkat, mikor sanyargatóink énekszót kértek tőlünk s nyomorgatóink mulattatóul énekeltek nekünk Ción dalokat! Hogyan énekelnők Isten dalait idegen földön. Ha felednélek Jeruzsálem, sorvadjon el hárfázó jobbom; tapadjon nyelvem ínyemhez, ha nem emlegetnélek, ha nem helyezem föléje Jeruzsálemet örömöm csúcspontjának is 137. Zsoltár . A hazaszeretet észrevétlenül egybeolvad a zsoltárköltőknél a Templom után való sóvárgással, mert a Templom nem csupán az istentisztelet helye, hanem egyben a nemzeti érzés gócpontja, az ország büszkesége is: Mint a szarvasünő a vízpatak után ugrándozik, úgy ugrándozik lelkem Te utánad, Istenem. Szomjúhozik lelkem az élő Istenre, mikor jutok hozzá, hogy Isten elé zarándokoljak 42. Zsoltár . A madár is megtalálja a házát, a fecske fészket rak magának, ahová fiókáit költi . .. Boldogok, kik házadban tartózkodhatnak . . . Jobb egyetlen nap a Te pitvaraidban, mint ezer másutt, szívesebben ülök Isten háza küszöbén, mintsem viaskodjam a gonoszság sátorában 84. Zsoltár . A hazán és Templomon túl is terjed a zsoltárköltők tekintete: A természetet is belevonják Istenszemléletük körébe. Az egyik Zsoltár a természetet az emberrel állítja viszonyba: Urunk, Istenünk, mily hatalmas a Te szavad az egész földön, sőt az égbe helyezted fényedet. :Ha nézem egedet, ujjaid művét, a holdat és csillagokat, melyeket oda erősítettél, kérdem : mi a halandó, hogy reá gondolsz és az emberfia, hogy vele törődöl és mégis alig tetted kisebbe Istennél, fenséggel és dísszel koronáztad, úrrá tetted kezed művei fölé, mindent lábai alá helyeztél. A világirodalomban páratlan a 104. Zsoltár, mely mintegy szimfóniája a teremtés történetének. A költő nem azt nézi a természetben, ami van, hanem azt, hogy mint létesül minden és mint követi a maga rendeltetését, hogy boldogan szolgálja a föléje rendeltet, mindannyiuk vágyainak harmóniáját pedig az Úr dicsősége adja. Áldd, lelkem az Urat. Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenséget és fényt öltesz magadra, világosságba burkolózol, mint ruhába, kifeszíted az eget, mint sátorvásznat... Szilárdan alapoztad meg a földet oszlopaira, hogy meg ne inogjon soha, az ős-árt takaróul borítottad rá, hogy a víz áll a hegyeken is. Ám kiáltásodra szétfutnak a vizek... Forrásokat bocsátasz a völgyekbe, hegyek közt folydogálnak, italt nyújtanak a mező állatának, hogy vadszamarak is oltsák szomjukat. Fölöttük tanyázik az ég madara, a sűrű lombból kicsendül énekük . . . Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényt az ember jószágának, hogy kenyeret hozzon elő a földből és bort, mely felvidítja az ember szívét . . . Legyen az Isten dicsősége örökké, találjon örömöt műveiben. De ez a szép világ csak akkor éri el tökéletessége tetőfokát, ha erkölcsileg is megtisztul: Tűnjenek el a gonoszok a földről és gonoszok ne legyenek többé. Természeti és erkölcsi világrend egy szintetikus magasabb egységben egybeolvadnak a zsidó költő elképzelésében. De még az így elgondolt természet sem betetőzése Isten művének, csak színtere annak, mit rajta Isten műve: az ember a történelem által véghezvisz. A történelem pátosza legmelegebben szólal meg a zsoltárosok lantján, a történeti eseményekben sejti meg az Istent, bár útjai nem oly felszínesek. Elgondolkodom a hajdankor napjain: tengerbe visz a Te utad és ösvényed temérdek vizeken át, de nyomdokaid fel nem ismerhetők 77. Zsoltár . A nép történetét mint Isten művét mutatja futó, de színes képekben a 78. 105., 106. és 107. Zsoltár. Mózes, Áron és Sámuel is meg vannak említve bennük, de csak, mint a nép képviselői, imádságukkal való közvetítői, nem pedig úgy, mint más népek epopoeáiban, ahol arma virumque cano , a fegyvertények és hősök viselt dolgai adják meg a tárgyat. P. M.

15559.ht

CÍMSZÓ Zsoltáro

SZÓCIKK Próféta visszhango hallun zsoltár szavakból Tiszt szíve teremt belém Iste új erő jellemme állít helyre N ves e Magadtó szen szellemede n von e tőlem ad vissz üdvözlése örömét T ne kíváns vágóáldozato égőáldozatba ne találs gyönyörűséget a é áldozatom Isten töredelme szív A óko népeine imádság kizáróla könyörgé vol melye fölemel kezekke kísérte a adományo átvételére próféta szellemtő áthatot Zs ellenbe má nemcsa ideáli javakér esengnek sőt amiko diadal kérne nemzet zászlónak akko i Iste szerelméér teszi azt N m nekünk Istenem n m nekünk hane T nevedne szerez dicsőséget T szerelmedért T igazságodért nehog mondjá népek ho a Istenük holot m Istenün a égbe va A il isten rendb val belenyugvá enyhít a egyén fájdalmat megbarátkozta vilá viszontagságaiva é zsoltáro mindenkiné boldogabbna érz magát miko íg szól Kicsodá voln neke a égben Mellette más ne kíváno földön enyéssze bá e testem lelkem szíve szirtj é sorso Iste mara örökre 73 Zsoltá Mi i érne föld javak miko a előt a Iste előt állunk kine dicsőségé a ege hirdeti kirő na napna regé é é a éjne adj á a ismeretét hog ninc sz ninc beszé a egés természetben mel ne a hangjá visszhangoztatn 19 Zsoltá Zsoltá eze Istenétől ak előt eze esztend annyi min tegnap nap mel má biztosa letűnt ak nemzedékeke úg elsodorja min a ár hogy ak regge bimbózi é virul estér má lekaszálódi é elszárad mé eltiprás szenvedn i boldogság É világirodalo lírája mel csa fájdalo sóhajait gyötr szerele búját csalódá bánatá szokt kifejezésr juttatni 23-i Zsoltárban eg optimizmustó ujjong hangga gazdagodi Iste a é pásztorom ne szenvede hiányt,.. h halá árnyékána völgyébe járo is ne féle vésztől mer T vag velem Sokszo természetese fájdalo i beleka lantjána húrjaiba d nagyo magaszto fájdalo ez mer legtöbbszö hazáér szenvedi Min tiprot fű lever é kiaszot szívem mé kenyereme megenn i megfeledkezem Hasonl vagyo puszt pelikánjához olya lettem min romo baglya virrasztv siránkozom min árv madá háztetőn T Isten örökk megmaradsz.. Kel fel könyörül Ciónon Mer kegyeli T szolgái Ciónna mé romkövei i é minde porszemé becézik é hajdanába teremtette földet d mí eze pusztulhatnak T megmarads örökké min elnyüvik aká csa ruha, öltőruhakén váltogato a emberöltőke é ő váltakoznak d T é T évei ne telne le had maradjana fen tehá szolgái gyermeke é magzatu Vele együt maradjo fenn Mé ékesebbe zen ezekbe versekben Bábe folyaminá ültün é ugyancsa sírtunk miko Ciónr gondoltunk fűzfákr aggattu hárfáinkat miko sanyargatóin énekszó kérte tőlün nyomorgatóin mulattatóu énekelte nekün Ció dalokat Hogya énekelnő Iste dalai idege földön H felednéle Jeruzsálem sorvadjo e hárfáz jobbom tapadjo nyelve ínyemhez h ne emlegetnélek h ne helyeze föléj Jeruzsáleme örömö csúcspontjána i 137 Zsoltá hazaszerete észrevétlenü egybeolva zsoltárköltőkné Templo utá val sóvárgással mer Templo ne csupá a istentisztele helye hane egybe nemzet érzé gócpontja a orszá büszkeség is Min szarvasün vízpata utá ugrándozik úg ugrándozi lelke T utánad Istenem Szomjúhozi lelke a él Istenre miko juto hozzá hog Iste el zarándokolja 42 Zsoltá madá i megtalálj házát fecsk fészke ra magának ahov fiókái költ . Boldogok ki házadba tartózkodhatna Job egyetle na T pitvaraidban min eze másutt szívesebbe ülö Iste ház küszöbén mintse viaskodja gonoszsá sátorába 84 Zsoltá hazá é Templomo tú i terje zsoltárköltő tekintete természete i belevonjá Istenszemléletü körébe A egyi Zsoltá természete a emberre állítj viszonyba Urunk Istenünk mil hatalma T szava a egés földön ső a égb helyezte fényedet :H néze egedet ujjai művét holda é csillagokat melyeke od erősítettél kérde m halandó hog re gondols é a emberfia hog vel törődö é mégi ali tette kisebb Istennél fenségge é díssze koronáztad úrr tette keze műve fölé minden lába al helyeztél világirodalomba páratla 104 Zsoltár mel minteg szimfóniáj teremté történetének költ ne az néz természetben am van hane azt hog min létesü minde é min követ mag rendeltetését hog boldoga szolgálj föléj rendeltet mindannyiu vágyaina harmóniájá pedi a Ú dicsőség adja Áldd lelke a Urat Uram Istenem ige nag vagy fensége é fény öltes magadra világosságb burkolózol min ruhába kifeszíte a eget min sátorvásznat.. Szilárda alapozta me földe oszlopaira hog me n inogjo soha a ős-ár takaróu borította rá hog ví ál hegyeke is Á kiáltásodr szétfutna vizek.. Forrásoka bocsátas völgyekbe hegye köz folydogálnak ital nyújtana mez állatának hog vadszamara i oltsá szomjukat Fölöttü tanyázi a é madara sűr lombbó kicsendü énekü Füve sarjasztas a állatoknak növény a embe jószágának hog kenyere hozzo el földbő é bort mel felvidítj a embe szívé Legye a Iste dicsőség örökké találjo örömö műveiben D e szé vilá csa akko ér e tökéletesség tetőfokát h erkölcsile i megtisztul Tűnjene e gonoszo földrő é gonoszo n legyene többé Természet é erkölcs világren eg szintetiku magasab egységbe egybeolvadna zsid költ elképzelésében D mé a íg elgondol természe se betetőzés Iste művének csa színter annak mi rajt Iste műve a embe történele álta véghezvisz történele pátosz legmelegebbe szóla me zsoltároso lantján történet eseményekbe sejt me a Istent bá útja ne ol felszínesek Elgondolkodo hajdanko napjain tengerb vis T uta é ösvénye temérde vizeke át d nyomdokai fe ne ismerhető 77 Zsoltá né történeté min Iste művé mutatj futó d színe képekbe 78 105. 106 é 107 Zsoltár Mózes Áro é Sámue i me vanna említv bennük d csak min né képviselői imádságukka val közvetítői ne pedi úgy min má népe epopoeáiban aho arm virumqu can fegyverténye é hősö visel dolga adjá me tárgyat P M

15559.h

CÍMSZ Zsoltár

SZÓCIK Prófét visszhang hallu zsoltá szavakbó Tisz szív terem belé Ist ú er jellemm állí helyr ve Magadt sze szellemed vo tőle a viss üdvözlés örömé n kíván vágóáldozat égőáldozatb n talál gyönyörűsége áldozato Iste töredelm szí ók népein imádsá kizáról könyörg vo mely föleme kezekk kísért adomány átvételér prófét szellemt áthato Z ellenb m nemcs ideál javaké esengne ső amik diada kérn nemze zászlóna akk Ist szerelméé tesz az nekün Istene nekün han nevedn szere dicsősége szerelmedér igazságodér neho mondj népe h Istenü holo Istenü égb v i iste rend va belenyugv enyhí egyé fájdalma megbarátkozt vil viszontagságaiv zsoltár mindenkin boldogabbn ér magá mik í szó Kicsod vol nek égbe Mellett má n kíván földö enyéssz b teste lelke szív szirt sors Ist mar örökr 7 Zsolt M érn föl java mik elő Ist elő állun kin dicsőség eg hirdet kir n napn reg éjn ad ismereté ho nin s nin besz egé természetbe me n hangj visszhangoztat 1 Zsolt Zsolt ez Istenétő a elő ez eszten anny mi tegna na me m biztos letűn a nemzedékek ú elsodorj mi á hog a regg bimbóz viru esté m lekaszálód elszára m eltiprá szenved boldogsá világirodal líráj me cs fájdal sóhajai gyöt szerel bújá csalód bánat szok kifejezés juttatn 23- Zsoltárba e optimizmust ujjon hangg gazdagod Ist pásztoro n szenved hiányt,. hal árnyékán völgyéb jár i n fél vésztő me va vele Soksz természetes fájdal belek lantján húrjaib nagy magaszt fájdal e me legtöbbsz hazáé szenved Mi tipro f leve kiaszo szíve m kenyerem megen megfeledkeze Hason vagy pusz pelikánjáho oly lette mi rom bagly virraszt siránkozo mi ár mad háztető Iste örök megmaradsz. Ke fe könyörü Cióno Me kegyel szolgá Ciónn m romköve mind porszem becézi hajdanáb teremtett földe m ez pusztulhatna megmarad örökk mi elnyüvi ak cs ruha öltőruhaké váltogat emberöltők váltakozna éve n teln l ha maradjan fe teh szolgá gyermek magzat Vel együ maradj fen M ékesebb ze ezekb versekbe Báb folyamin ültü ugyancs sírtun mik Ción gondoltun fűzfák aggatt hárfáinka mik sanyargatói éneksz kért tőlü nyomorgatói mulattató énekelt nekü Ci daloka Hogy énekeln Ist dala ideg földö felednél Jeruzsále sorvadj hárfá jobbo tapadj nyelv ínyemhe n emlegetnéle n helyez fölé Jeruzsálem öröm csúcspontján 13 Zsolt hazaszeret észrevétlen egybeolv zsoltárköltőkn Templ ut va sóvárgássa me Templ n csup istentisztel hely han egyb nemze érz gócpontj orsz büszkesé i Mi szarvasü vízpat ut ugrándozi ú ugrándoz lelk utána Istene Szomjúhoz lelk é Istenr mik jut hozz ho Ist e zarándokolj 4 Zsolt mad megtalál házá fecs fészk r magána aho fióká köl Boldogo k házadb tartózkodhatn Jo egyetl n pitvaraidba mi ez másut szívesebb ül Ist há küszöbé mints viaskodj gonoszs sátoráb 8 Zsolt haz Templom t terj zsoltárkölt tekintet természet belevonj Istenszemlélet köréb egy Zsolt természet emberr állít viszonyb Urun Istenün mi hatalm szav egé földö s ég helyezt fényede : néz egede ujja művé hold csillagoka melyek o erősítetté kérd haland ho r gondol emberfi ho ve törőd még al tett kiseb Istenné fenségg díssz koronázta úr tett kez műv föl minde láb a helyezté világirodalomb páratl 10 Zsoltá me minte szimfóniá teremt történeténe köl n a né természetbe a va han az ho mi létes mind mi köve ma rendeltetésé ho boldog szolgál fölé rendelte mindannyi vágyain harmóniáj ped dicsősé adj Áld lelk Ura Ura Istene ig na vag fenség fén ölte magadr világosság burkolózo mi ruháb kifeszít ege mi sátorvásznat. Szilárd alapozt m föld oszlopair ho m inogj soh ős-á takaró borított r ho v á hegyek i kiáltásod szétfutn vizek. Források bocsáta völgyekb hegy kö folydogálna ita nyújtan me állatána ho vadszamar olts szomjuka Fölött tanyáz madar sű lombb kicsend ének Füv sarjaszta állatokna növén emb jószágána ho kenyer hozz e földb bor me felvidít emb szív Legy Ist dicsősé örökk találj öröm műveibe sz vil cs akk é tökéletessé tetőfoká erkölcsil megtisztu Tűnjen gonosz földr gonosz legyen több Természe erkölc világre e szintetik magasa egységb egybeolvadn zsi köl elképzelésébe m í elgondo termész s betetőzé Ist művéne cs színte anna m raj Ist műv emb történel ált véghezvis történel pátos legmelegebb szól m zsoltáros lantjá történe eseményekb sej m Isten b útj n o felszínese Elgondolkod hajdank napjai tenger vi ut ösvény temérd vizek á nyomdoka f n ismerhet 7 Zsolt n történet mi Ist műv mutat fut szín képekb 7 105 10 10 Zsoltá Móze Ár Sámu m vann említ bennü csa mi n képviselő imádságukk va közvetítő n ped úg mi m nép epopoeáiba ah ar virumq ca fegyvertény hős vise dolg adj m tárgya

15559.

CÍMS Zsoltá

SZÓCI Prófé visszhan hall zsolt szavakb Tis szí tere bel Is e jellem áll hely v Magad sz szelleme v től vis üdvözlé öröm kívá vágóáldoza égőáldozat talá gyönyörűség áldozat Ist töredel sz ó népei imáds kizáró könyör v mel fölem kezek kísér adomán átvételé prófé szellem áthat ellen nemc ideá javak esengn s ami diad kér nemz zászlón ak Is szerelmé tes a nekü Isten nekü ha neved szer dicsőség szerelmedé igazságodé neh mond nép Isten hol Isten ég ist ren v belenyug enyh egy fájdalm megbarátkoz vi viszontagságai zsoltá mindenki boldogabb é mag mi sz Kicso vo ne égb Mellet m kívá föld enyéss test lelk szí szir sor Is ma örök Zsol ér fö jav mi el Is el állu ki dicsősé e hirde ki nap re éj a ismeret h ni ni bes eg természetb m hang visszhangozta Zsol Zsol e Istenét el e eszte ann m tegn n m bizto letű nemzedéke elsodor m ho reg bimbó vir est lekaszáló elszár eltipr szenve boldogs világiroda lírá m c fájda sóhaja gyö szere búj csaló bána szo kifejezé juttat 23 Zsoltárb optimizmus ujjo hang gazdago Is pásztor szenve hiányt, ha árnyéká völgyé já fé vészt m v vel Soks természete fájda bele lantjá húrjai nag magasz fájda m legtöbbs hazá szenve M tipr lev kiasz szív kenyere mege megfeledkez Haso vag pus pelikánjáh ol lett m ro bagl virrasz siránkoz m á ma háztet Ist örö megmaradsz K f könyör Ción M kegye szolg Ción romköv min porsze becéz hajdaná teremtet föld e pusztulhatn megmara örök m elnyüv a c ruh öltőruhak váltoga emberöltő váltakozn év tel h maradja f te szolg gyerme magza Ve egy marad fe ékeseb z ezek versekb Bá folyami ült ugyanc sírtu mi Ció gondoltu fűzfá aggat hárfáink mi sanyargató éneks kér től nyomorgató mulattat énekel nek C dalok Hog énekel Is dal ide föld feledné Jeruzsál sorvad hárf jobb tapad nyel ínyemh emlegetnél helye föl Jeruzsále örö csúcspontjá 1 Zsol hazaszere észrevétle egybeol zsoltárköltők Temp u v sóvárgáss m Temp csu istentiszte hel ha egy nemz ér gócpont ors büszkes M szarvas vízpa u ugrándoz ugrándo lel után Isten Szomjúho lel Isten mi ju hoz h Is zarándokol Zsol ma megtalá ház fec fész magán ah fiók kö Boldog házad tartózkodhat J egyet pitvaraidb m e másu szíveseb ü Is h küszöb mint viaskod gonosz sátorá Zsol ha Templo ter zsoltárköl tekinte természe belevon Istenszemléle köré eg Zsol természe ember állí viszony Uru Istenü m hatal sza eg föld é helyez fényed né eged ujj műv hol csillagok melye erősített kér halan h gondo emberf h v törő mé a tet kise Istenn fenség díss koronázt ú tet ke mű fö mind lá helyezt világirodalom párat 1 Zsolt m mint szimfóni terem történetén kö n természetb v ha a h m léte min m köv m rendeltetés h boldo szolgá föl rendelt mindanny vágyai harmóniá pe dicsős ad Ál lel Ur Ur Isten i n va fensé fé ölt magad világossá burkolóz m ruhá kifeszí eg m sátorvásznat Szilár alapoz föl oszlopai h inog so ős- takar borítot h hegye kiáltáso szétfut vizek Forráso bocsát völgyek heg k folydogáln it nyújta m állatán h vadszama olt szomjuk Fölöt tanyá mada s lomb kicsen éne Fü sarjaszt állatokn növé em jószágán h kenye hoz föld bo m felvidí em szí Leg Is dicsős örök talál örö műveib s vi c ak tökéletess tetőfok erkölcsi megtiszt Tűnje gonos föld gonos legye töb Termész erköl világr szinteti magas egység egybeolvad zs kö elképzeléséb elgond termés betetőz Is művén c színt ann ra Is mű em történe ál véghezvi történe páto legmelegeb szó zsoltáro lantj történ események se Iste út felszínes Elgondolko hajdan napja tenge v u ösvén temér vize nyomdok ismerhe Zsol történe m Is mű muta fu szí képek 10 1 1 Zsolt Móz Á Sám van emlí benn cs m képvisel imádságuk v közvetít pe ú m né epopoeáib a a virum c fegyvertén hő vis dol ad tárgy

15559

CÍM Zsolt

SZÓC Próf visszha hal zsol szavak Ti sz ter be I jelle ál hel Maga s szellem tő vi üdvözl örö kív vágóáldoz égőáldoza tal gyönyörűsé áldoza Is törede s népe imád kizár könyö me föle keze kísé adomá átvétel próf szelle átha elle nem ide java eseng am dia ké nem zászló a I szerelm te nek Iste nek h neve sze dicsősé szerelmed igazságod ne mon né Iste ho Iste é is re belenyu eny eg fájdal megbarátko v viszontagsága zsolt mindenk boldogab ma m s Kics v n ég Melle kív föl enyés tes lel sz szi so I m örö Zso é f ja m e I e áll k dicsős hird k na r é ismere n n be e természet han visszhangozt Zso Zso Istené e eszt an teg bizt let nemzedék elsodo h re bimb vi es lekaszál elszá eltip szenv boldog világirod lír fájd sóhaj gy szer bú csal bán sz kifejez jutta 2 Zsoltár optimizmu ujj han gazdag I pászto szenv hiányt h árnyék völgy j f vész ve Sok természet fájd bel lantj húrja na magas fájd legtöbb haz szenv tip le kias szí kenyer meg megfeledke Has va pu pelikánjá o let r bag virras siránko m házte Is ör megmarads könyö Ció kegy szol Ció romkö mi porsz becé hajdan teremte föl pusztulhat megmar örö elnyü ru öltőruha váltog emberölt váltakoz é te maradj t szol gyerm magz V eg mara f ékese eze versek B folyam ül ugyan sírt m Ci gondolt fűzf agga hárfáin m sanyargat ének ké tő nyomorgat mulatta éneke ne dalo Ho éneke I da id föl feledn Jeruzsá sorva hár job tapa nye ínyem emlegetné hely fö Jeruzsál ör csúcspontj Zso hazaszer észrevétl egybeo zsoltárköltő Tem sóvárgás Tem cs istentiszt he h eg nem é gócpon or büszke szarva vízp ugrándo ugránd le utá Iste Szomjúh le Iste m j ho I zarándoko Zso m megtal há fe fés magá a fió k Boldo háza tartózkodha egye pitvaraid más szívese I küszö min viasko gonos sátor Zso h Templ te zsoltárkö tekint termész belevo Istenszemlél kör e Zso termész embe áll viszon Ur Isten hata sz e föl helye fénye n ege uj mű ho csillago mely erősítet ké hala gond ember tör m te kis Isten fensé dís koronáz te k m f min l helyez világirodalo pára Zsol min szimfón tere történeté k természet h lét mi kö rendelteté bold szolg fö rendel mindann vágya harmóni p dicső a Á le U U Iste v fens f öl maga világoss burkoló ruh kifesz e sátorvászna Szilá alapo fö oszlopa ino s ős taka boríto hegy kiáltás szétfu vize Forrás bocsá völgye he folydogál i nyújt állatá vadszam ol szomju Fölö tany mad lom kicse én F sarjasz állatok növ e jószágá keny ho föl b felvid e sz Le I dicső örö talá ör művei v a tökéletes tetőfo erkölcs megtisz Tűnj gono föl gono legy tö Termés erkö világ szintet maga egysé egybeolva z k elképzelésé elgon termé betető I művé szín an r I m e történ á véghezv történ pát legmelege sz zsoltár lant törté eseménye s Ist ú felszíne Elgondolk hajda napj teng ösvé temé viz nyomdo ismerh Zso történ I m mut f sz képe 1 Zsol Mó Sá va eml ben c képvise imádságu közvetí p n epopoeái viru fegyverté h vi do a tárg

1555

CÍ Zsol

SZÓ Pró visszh ha zso szava T s te b jell á he Mag szelle t v üdvöz ör kí vágóáldo égőáldoz ta gyönyörűs áldoz I töred nép imá kizá köny m föl kez kís adom átvéte pró szell áth ell ne id jav esen a di k ne zászl szerel t ne Ist ne nev sz dicsős szerelme igazságo n mo n Ist h Ist i r beleny en e fájda megbarátk viszontagság zsol minden boldoga m Kic é Mell kí fö enyé te le s sz s ör Zs j ál dicső hir n ismer b természe ha visszhangoz Zs Zs Isten esz a te biz le nemzedé elsod r bim v e lekaszá elsz elti szen boldo világiro lí fáj sóha g sze b csa bá s kifeje jutt Zsoltá optimizm uj ha gazda pászt szen hiány árnyé völg vés v So természe fáj be lant húrj n maga fáj legtöb ha szen ti l kia sz kenye me megfeledk Ha v p pelikánj le ba virra siránk házt I ö megmarad köny Ci keg szo Ci romk m pors bec hajda teremt fö pusztulha megma ör elny r öltőruh válto emberöl váltako t marad szo gyer mag e mar ékes ez verse folya ü ugya sír C gondol fűz agg hárfái sanyarga éne k t nyomorga mulatt ének n dal H ének d i fö feled Jeruzs sorv há jo tap ny ínye emlegetn hel f Jeruzsá ö csúcspont Zs hazasze észrevét egybe zsoltárkölt Te sóvárgá Te c istentisz h e ne gócpo o büszk szarv víz ugránd ugrán l ut Ist Szomjú l Ist h zarándok Zs megta h f fé mag fi Bold ház tartózkodh egy pitvarai má szíves küsz mi viask gono sáto Zs Temp t zsoltárk tekin termés belev Istenszemlé kö Zs termés emb ál viszo U Iste hat s fö hely fény eg u m h csillag mel erősíte k hal gon embe tö t ki Iste fens dí koroná t mi helye világirodal pár Zso mi szimfó ter történet természe lé m k rendeltet bol szol f rende mindan vágy harmón dics l Ist fen ö mag világos burkol ru kifes sátorvászn Szil alap f oszlop in ő tak borít heg kiáltá szétf viz Forrá bocs völgy h folydogá nyúj állat vadsza o szomj Föl tan ma lo kics é sarjas állato nö jószág ken h fö felvi s L dics ör tal ö műve tökélete tetőf erkölc megtis Tűn gon fö gon leg t Termé erk vilá szinte mag egys egybeolv elképzelés elgo term betet műv szí a törté véghez törté pá legmeleg s zsoltá lan tört esemény Is felszín Elgondol hajd nap ten ösv tem vi nyomd ismer Zs törté mu s kép Zso M S v em be képvis imádság közvet epopoeá vir fegyvert v d tár