15559.htm
CÍMSZÓ: Zsoltárok
SZÓCIKK: "Prófétai
visszhangot hallunk e zsoltári szavakból: «Tiszta szívet teremts belém, Isten s
új, erős jellemmel állíts helyre. Ne vess el Magadtól szent szellemedet ne vond
el tőlem, add vissza üdvözlésed örömét. Te nem kívánsz vágóáldozatot s
égőáldozatban nem találsz gyönyörűséget: az én áldozatom, Isten, a töredelmes
szív.» Az ókor népeinek imádsága kizárólag könyörgés volt melyet fölemelt
kezekkel kísértek az adományok átvételére. A prófétai szellemtől áthatott Zs.
ellenben már nemcsak ideális javakért esengnek, sőt, amikor diadalt kérnek a
nemzeti zászlónak, akkor is «Isten szerelméért» teszik azt: «Ne mi nekünk,
Istenem, ne mi nekünk, hanem a Te nevednek szerezz dicsőséget, a Te
szerelmedért, a Te igazságodért, nehogy mondják a népek: hol az ő Istenük,
holott a mi Istenünk az égben van». Az ily isteni rendbe való belenyugvás
enyhíti az egyéni fájdalmat, megbarátkoztat a világ viszontagságaival és a
zsoltáros mindenkinél boldogabbnak érzi magát, mikor így szól: «Kicsodám volna
nekem az égben, Melletted mást nem kívánok a földön, enyésszen bár el testem,
lelkem, szívem szirtje és sorsom Isten marad örökre.» (73. Zsoltár). Mit is
érnek földi javak, mikor az előtt az Isten előtt állunk, «kinek dicsőségét az
egek hirdetik», «kiről nap a napnak regél és éj az éjnek adja át az ő
ismeretét, hogy nincs szó s nincs beszéd az egész természetben, mely nem az Ő
hangját visszhangoztatná» (19. Zsoltár). A Zsoltár ezen Istenétől, aki előtt
ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap, mely már biztosan letűnt, aki a
nemzedékeket úgy elsodorja, mint az ár, hogy, aki reggel bimbózik és virul,
estére már lekaszálódik és elszárad, még eltiprást szenvedni is boldogság. És a
világirodalom lírája, mely csak a fájdalom sóhajait, a gyötrő szerelem búját, a
csalódás bánatát szokta kifejezésre juttatni, a 23-ik Zsoltárban, egy
optimizmustól ujjongó hanggal gazdagodik : «Isten az én pásztorom, nem
szenvedek hiányt,... ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a
vésztől, mert Te vagy velem.» Sokszor természetesen a fájdalom is belekap
lantjának húrjaiba, de nagyon magasztos fájdalom ez, mert legtöbbször a hazáért
szenvedi: «Mint a tiprott fű, levert és kiaszott a szívem, még kenyeremet
megenni is megfeledkezem. Hasonló vagyok a puszta pelikánjához, olyan lettem,
mint a romok baglya, virrasztva siránkozom, mint árva madár a háztetőn. Te
Isten, örökké megmaradsz... Kelj fel, könyörülj Ciónon. Mert kegyelik a Te
szolgáid Ciónnak még romköveit is és minden porszemét becézik. . . és
hajdanában teremtetted a földet, de míg ezek pusztulhatnak, Te megmaradsz
örökké, mind elnyüvik, akár csak a ruha,- öltőruhaként váltogatod az
emberöltőket és ők váltakoznak, de Te és a Te éveid nem telnek le, hadd
maradjanak fenn tehát szolgáid gyermekei és magzatuk Veled együtt maradjon
fenn.» Még ékesebben zeng ezekben a versekben: «Bábel folyaminál ültünk és
ugyancsak sírtunk, mikor Ciónra gondoltunk, a fűzfákra aggattuk hárfáinkat,
mikor sanyargatóink énekszót kértek tőlünk s nyomorgatóink mulattatóul
énekeltek nekünk Ción dalokat! Hogyan énekelnők Isten dalait idegen földön. Ha
felednélek Jeruzsálem, sorvadjon el (hárfázó) jobbom; tapadjon nyelvem
ínyemhez, ha nem emlegetnélek, ha nem helyezem föléje Jeruzsálemet örömöm csúcspontjának
is» (137. Zsoltár). A hazaszeretet észrevétlenül egybeolvad a zsoltárköltőknél
a Templom után való sóvárgással, mert a Templom nem csupán az istentisztelet
helye, hanem egyben a nemzeti érzés gócpontja, az ország büszkesége is: «Mint a
szarvasünő a vízpatak után ugrándozik, úgy ugrándozik lelkem Te utánad,
Istenem. Szomjúhozik lelkem az élő Istenre, mikor jutok hozzá, hogy Isten elé
zarándokoljak» (42. Zsoltár). «A madár is megtalálja a házát, a fecske fészket
rak magának, ahová fiókáit költi . .. Boldogok, kik házadban tartózkodhatnak .
. . Jobb egyetlen nap a Te pitvaraidban, mint ezer másutt, szívesebben ülök
Isten háza küszöbén, mintsem viaskodjam a gonoszság sátorában» (84. Zsoltár). A
hazán és Templomon túl is terjed a zsoltárköltők tekintete: A természetet is
belevonják Istenszemléletük körébe. Az egyik Zsoltár a természetet az emberrel
állítja viszonyba: «Urunk, Istenünk, mily hatalmas a Te szavad az egész földön,
sőt az égbe helyezted fényedet.» «:Ha nézem egedet, ujjaid művét, a holdat és
csillagokat, melyeket oda erősítettél, (kérdem): mi a halandó, hogy reá
gondolsz és az emberfia, hogy vele törődöl és mégis alig tetted kisebbe
Istennél, fenséggel és dísszel koronáztad, úrrá tetted kezed művei fölé,
mindent lábai alá helyeztél.» A világirodalomban páratlan a 104. Zsoltár, mely
mintegy szimfóniája a teremtés történetének. A költő nem azt nézi a
természetben, ami van, hanem azt, hogy mint létesül minden és mint követi a
maga rendeltetését, hogy boldogan szolgálja a föléje rendeltet, mindannyiuk
vágyainak harmóniáját pedig az Úr dicsősége adja. «Áldd, lelkem az Urat. Uram,
Istenem, igen nagy vagy, fenséget és fényt öltesz magadra, világosságba
burkolózol, mint ruhába, kifeszíted az eget, mint sátorvásznat... Szilárdan
alapoztad meg a földet oszlopaira, hogy meg ne inogjon soha, az ős-árt takaróul
borítottad rá, hogy a víz áll a hegyeken is. Ám kiáltásodra szétfutnak a
vizek... Forrásokat bocsátasz a völgyekbe, hegyek közt folydogálnak, italt
nyújtanak a mező állatának, hogy vadszamarak is oltsák szomjukat. Fölöttük
tanyázik az ég madara, a sűrű lombból kicsendül énekük . . . Füvet sarjasztasz
az állatoknak, növényt az ember jószágának, hogy kenyeret hozzon elő a földből
és bort, mely felvidítja az ember szívét . . . Legyen az Isten dicsősége örökké,
találjon örömöt műveiben.» De ez a szép világ csak akkor éri el tökéletessége
tetőfokát, ha erkölcsileg is megtisztul: «Tűnjenek el a gonoszok a földről és
gonoszok ne legyenek többé.» Természeti és erkölcsi világrend egy szintetikus
magasabb egységben egybeolvadnak a zsidó költő elképzelésében. De még az így
elgondolt természet sem betetőzése Isten művének, csak színtere annak, mit
rajta Isten műve: az ember a történelem által véghezvisz. A történelem pátosza
legmelegebben szólal meg a zsoltárosok lantján, a történeti eseményekben sejti
meg az Istent, bár útjai nem oly felszínesek. «Elgondolkodom a hajdankor
napjain: tengerbe visz a Te utad és ösvényed temérdek vizeken át, de nyomdokaid
fel nem ismerhetők» (77. Zsoltár). A nép történetét mint Isten művét mutatja
futó, de színes képekben a 78. 105., 106. és 107. Zsoltár. Mózes, Áron és
Sámuel is meg vannak említve bennük, de csak, mint a nép képviselői,
imádságukkal való közvetítői, nem pedig úgy, mint más népek epopoeáiban, ahol
«arma virumque cano», a fegyvertények és hősök viselt dolgai adják meg a
tárgyat. P. M."
Ez a címszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter)
található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulnak még hibák,
úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg
a digitalizált oldalképet! Ez a(z) 5559. címszó a lexikon =>
1026. oldalán van. Az itt olvasható változat forrása: Nagy
Péter Tibor: Az 1929-es magyar zsidó lexikon adatbázisa. Szociológiai
adatbázisok No. 1. WJLF, Budapest, 2013
A további szöveg a keresőmotor hatékonyságának
növelésére szolgál, nem elolvasásra.
4953255472018468
15559.htm
CÍMSZÓ: Zsoltárok
SZÓCIKK: Prófétai visszhangot hallunk e zsoltári szavakból: Tiszta szívet
teremts belém, Isten s új, erős jellemmel állíts helyre. Ne vess el Magadtól
szent szellemedet ne vond el tőlem, add vissza üdvözlésed örömét. Te nem
kívánsz vágóáldozatot s égőáldozatban nem találsz gyönyörűséget: az én
áldozatom, Isten, a töredelmes szív. Az ókor népeinek imádsága kizárólag
könyörgés volt melyet fölemelt kezekkel kísértek az adományok átvételére. A
prófétai szellemtől áthatott Zs. ellenben már nemcsak ideális javakért
esengnek, sőt, amikor diadalt kérnek a nemzeti zászlónak, akkor is Isten
szerelméért teszik azt: Ne mi nekünk, Istenem, ne mi nekünk, hanem a Te
nevednek szerezz dicsőséget, a Te szerelmedért, a Te igazságodért, nehogy
mondják a népek: hol az ő Istenük, holott a mi Istenünk az égben van . Az ily
isteni rendbe való belenyugvás enyhíti az egyéni fájdalmat, megbarátkoztat a
világ viszontagságaival és a zsoltáros mindenkinél boldogabbnak érzi magát,
mikor így szól: Kicsodám volna nekem az égben, Melletted mást nem kívánok a
földön, enyésszen bár el testem, lelkem, szívem szirtje és sorsom Isten marad
örökre. 73. Zsoltár . Mit is érnek földi javak, mikor az előtt az Isten előtt
állunk, kinek dicsőségét az egek hirdetik , kiről nap a napnak regél és éj az
éjnek adja át az ő ismeretét, hogy nincs szó s nincs beszéd az egész
természetben, mely nem az Ő hangját visszhangoztatná 19. Zsoltár . A Zsoltár
ezen Istenétől, aki előtt ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap, mely már
biztosan letűnt, aki a nemzedékeket úgy elsodorja, mint az ár, hogy, aki reggel
bimbózik és virul, estére már lekaszálódik és elszárad, még eltiprást szenvedni
is boldogság. És a világirodalom lírája, mely csak a fájdalom sóhajait, a
gyötrő szerelem búját, a csalódás bánatát szokta kifejezésre juttatni, a 23-ik
Zsoltárban, egy optimizmustól ujjongó hanggal gazdagodik : Isten az én
pásztorom, nem szenvedek hiányt,... ha a halál árnyékának völgyében járok is,
nem félek a vésztől, mert Te vagy velem. Sokszor természetesen a fájdalom is
belekap lantjának húrjaiba, de nagyon magasztos fájdalom ez, mert legtöbbször a
hazáért szenvedi: Mint a tiprott fű, levert és kiaszott a szívem, még
kenyeremet megenni is megfeledkezem. Hasonló vagyok a puszta pelikánjához,
olyan lettem, mint a romok baglya, virrasztva siránkozom, mint árva madár a
háztetőn. Te Isten, örökké megmaradsz... Kelj fel, könyörülj Ciónon. Mert
kegyelik a Te szolgáid Ciónnak még romköveit is és minden porszemét becézik. .
. és hajdanában teremtetted a földet, de míg ezek pusztulhatnak, Te megmaradsz
örökké, mind elnyüvik, akár csak a ruha,- öltőruhaként váltogatod az
emberöltőket és ők váltakoznak, de Te és a Te éveid nem telnek le, hadd
maradjanak fenn tehát szolgáid gyermekei és magzatuk Veled együtt maradjon
fenn. Még ékesebben zeng ezekben a versekben: Bábel folyaminál ültünk és
ugyancsak sírtunk, mikor Ciónra gondoltunk, a fűzfákra aggattuk hárfáinkat,
mikor sanyargatóink énekszót kértek tőlünk s nyomorgatóink mulattatóul
énekeltek nekünk Ción dalokat! Hogyan énekelnők Isten dalait idegen földön. Ha
felednélek Jeruzsálem, sorvadjon el hárfázó jobbom; tapadjon nyelvem ínyemhez,
ha nem emlegetnélek, ha nem helyezem föléje Jeruzsálemet örömöm csúcspontjának
is 137. Zsoltár . A hazaszeretet észrevétlenül egybeolvad a zsoltárköltőknél a
Templom után való sóvárgással, mert a Templom nem csupán az istentisztelet
helye, hanem egyben a nemzeti érzés gócpontja, az ország büszkesége is: Mint a
szarvasünő a vízpatak után ugrándozik, úgy ugrándozik lelkem Te utánad,
Istenem. Szomjúhozik lelkem az élő Istenre, mikor jutok hozzá, hogy Isten elé
zarándokoljak 42. Zsoltár . A madár is megtalálja a házát, a fecske fészket rak
magának, ahová fiókáit költi . .. Boldogok, kik házadban tartózkodhatnak . . .
Jobb egyetlen nap a Te pitvaraidban, mint ezer másutt, szívesebben ülök Isten
háza küszöbén, mintsem viaskodjam a gonoszság sátorában 84. Zsoltár . A hazán
és Templomon túl is terjed a zsoltárköltők tekintete: A természetet is
belevonják Istenszemléletük körébe. Az egyik Zsoltár a természetet az emberrel
állítja viszonyba: Urunk, Istenünk, mily hatalmas a Te szavad az egész földön,
sőt az égbe helyezted fényedet. :Ha nézem egedet, ujjaid művét, a holdat és
csillagokat, melyeket oda erősítettél, kérdem : mi a halandó, hogy reá gondolsz
és az emberfia, hogy vele törődöl és mégis alig tetted kisebbe Istennél,
fenséggel és dísszel koronáztad, úrrá tetted kezed művei fölé, mindent lábai
alá helyeztél. A világirodalomban páratlan a 104. Zsoltár, mely mintegy
szimfóniája a teremtés történetének. A költő nem azt nézi a természetben, ami
van, hanem azt, hogy mint létesül minden és mint követi a maga rendeltetését,
hogy boldogan szolgálja a föléje rendeltet, mindannyiuk vágyainak harmóniáját
pedig az Úr dicsősége adja. Áldd, lelkem az Urat. Uram, Istenem, igen nagy
vagy, fenséget és fényt öltesz magadra, világosságba burkolózol, mint ruhába,
kifeszíted az eget, mint sátorvásznat... Szilárdan alapoztad meg a földet
oszlopaira, hogy meg ne inogjon soha, az ős-árt takaróul borítottad rá, hogy a
víz áll a hegyeken is. Ám kiáltásodra szétfutnak a vizek... Forrásokat
bocsátasz a völgyekbe, hegyek közt folydogálnak, italt nyújtanak a mező
állatának, hogy vadszamarak is oltsák szomjukat. Fölöttük tanyázik az ég
madara, a sűrű lombból kicsendül énekük . . . Füvet sarjasztasz az állatoknak,
növényt az ember jószágának, hogy kenyeret hozzon elő a földből és bort, mely
felvidítja az ember szívét . . . Legyen az Isten dicsősége örökké, találjon
örömöt műveiben. De ez a szép világ csak akkor éri el tökéletessége tetőfokát,
ha erkölcsileg is megtisztul: Tűnjenek el a gonoszok a földről és gonoszok ne legyenek
többé. Természeti és erkölcsi világrend egy szintetikus magasabb egységben
egybeolvadnak a zsidó költő elképzelésében. De még az így elgondolt természet
sem betetőzése Isten művének, csak színtere annak, mit rajta Isten műve: az
ember a történelem által véghezvisz. A történelem pátosza legmelegebben szólal
meg a zsoltárosok lantján, a történeti eseményekben sejti meg az Istent, bár
útjai nem oly felszínesek. Elgondolkodom a hajdankor napjain: tengerbe visz a
Te utad és ösvényed temérdek vizeken át, de nyomdokaid fel nem ismerhetők 77.
Zsoltár . A nép történetét mint Isten művét mutatja futó, de színes képekben a
78. 105., 106. és 107. Zsoltár. Mózes, Áron és Sámuel is meg vannak említve
bennük, de csak, mint a nép képviselői, imádságukkal való közvetítői, nem pedig
úgy, mint más népek epopoeáiban, ahol arma virumque cano , a fegyvertények és
hősök viselt dolgai adják meg a tárgyat. P. M.
15559.ht
CÍMSZÓ Zsoltáro
SZÓCIKK Próféta visszhango hallun zsoltár szavakból Tiszt szíve teremt
belém Iste új erő jellemme állít helyre N ves e Magadtó szen szellemede n von e
tőlem ad vissz üdvözlése örömét T ne kíváns vágóáldozato égőáldozatba ne találs
gyönyörűséget a é áldozatom Isten töredelme szív A óko népeine imádság kizáróla
könyörgé vol melye fölemel kezekke kísérte a adományo átvételére próféta
szellemtő áthatot Zs ellenbe má nemcsa ideáli javakér esengnek sőt amiko diadal
kérne nemzet zászlónak akko i Iste szerelméér teszi azt N m nekünk Istenem n m
nekünk hane T nevedne szerez dicsőséget T szerelmedért T igazságodért nehog
mondjá népek ho a Istenük holot m Istenün a égbe va A il isten rendb val
belenyugvá enyhít a egyén fájdalmat megbarátkozta vilá viszontagságaiva é
zsoltáro mindenkiné boldogabbna érz magát miko íg szól Kicsodá voln neke a
égben Mellette más ne kíváno földön enyéssze bá e testem lelkem szíve szirtj é
sorso Iste mara örökre 73 Zsoltá Mi i érne föld javak miko a előt a Iste előt
állunk kine dicsőségé a ege hirdeti kirő na napna regé é é a éjne adj á a
ismeretét hog ninc sz ninc beszé a egés természetben mel ne a hangjá
visszhangoztatn 19 Zsoltá Zsoltá eze Istenétől ak előt eze esztend annyi min
tegnap nap mel má biztosa letűnt ak nemzedékeke úg elsodorja min a ár hogy ak
regge bimbózi é virul estér má lekaszálódi é elszárad mé eltiprás szenvedn i
boldogság É világirodalo lírája mel csa fájdalo sóhajait gyötr szerele búját
csalódá bánatá szokt kifejezésr juttatni 23-i Zsoltárban eg optimizmustó ujjong
hangga gazdagodi Iste a é pásztorom ne szenvede hiányt,.. h halá árnyékána
völgyébe járo is ne féle vésztől mer T vag velem Sokszo természetese fájdalo i
beleka lantjána húrjaiba d nagyo magaszto fájdalo ez mer legtöbbszö hazáér
szenvedi Min tiprot fű lever é kiaszot szívem mé kenyereme megenn i
megfeledkezem Hasonl vagyo puszt pelikánjához olya lettem min romo baglya
virrasztv siránkozom min árv madá háztetőn T Isten örökk megmaradsz.. Kel fel
könyörül Ciónon Mer kegyeli T szolgái Ciónna mé romkövei i é minde porszemé
becézik é hajdanába teremtette földet d mí eze pusztulhatnak T megmarads örökké
min elnyüvik aká csa ruha, öltőruhakén váltogato a emberöltőke é ő váltakoznak
d T é T évei ne telne le had maradjana fen tehá szolgái gyermeke é magzatu Vele
együt maradjo fenn Mé ékesebbe zen ezekbe versekben Bábe folyaminá ültün é
ugyancsa sírtunk miko Ciónr gondoltunk fűzfákr aggattu hárfáinkat miko
sanyargatóin énekszó kérte tőlün nyomorgatóin mulattatóu énekelte nekün Ció
dalokat Hogya énekelnő Iste dalai idege földön H felednéle Jeruzsálem sorvadjo
e hárfáz jobbom tapadjo nyelve ínyemhez h ne emlegetnélek h ne helyeze föléj
Jeruzsáleme örömö csúcspontjána i 137 Zsoltá hazaszerete észrevétlenü egybeolva
zsoltárköltőkné Templo utá val sóvárgással mer Templo ne csupá a istentisztele
helye hane egybe nemzet érzé gócpontja a orszá büszkeség is Min szarvasün
vízpata utá ugrándozik úg ugrándozi lelke T utánad Istenem Szomjúhozi lelke a
él Istenre miko juto hozzá hog Iste el zarándokolja 42 Zsoltá madá i megtalálj
házát fecsk fészke ra magának ahov fiókái költ . Boldogok ki házadba
tartózkodhatna Job egyetle na T pitvaraidban min eze másutt szívesebbe ülö Iste
ház küszöbén mintse viaskodja gonoszsá sátorába 84 Zsoltá hazá é Templomo tú i
terje zsoltárköltő tekintete természete i belevonjá Istenszemléletü körébe A
egyi Zsoltá természete a emberre állítj viszonyba Urunk Istenünk mil hatalma T
szava a egés földön ső a égb helyezte fényedet :H néze egedet ujjai művét holda
é csillagokat melyeke od erősítettél kérde m halandó hog re gondols é a
emberfia hog vel törődö é mégi ali tette kisebb Istennél fenségge é díssze
koronáztad úrr tette keze műve fölé minden lába al helyeztél világirodalomba
páratla 104 Zsoltár mel minteg szimfóniáj teremté történetének költ ne az néz
természetben am van hane azt hog min létesü minde é min követ mag rendeltetését
hog boldoga szolgálj föléj rendeltet mindannyiu vágyaina harmóniájá pedi a Ú
dicsőség adja Áldd lelke a Urat Uram Istenem ige nag vagy fensége é fény öltes
magadra világosságb burkolózol min ruhába kifeszíte a eget min sátorvásznat..
Szilárda alapozta me földe oszlopaira hog me n inogjo soha a ős-ár takaróu
borította rá hog ví ál hegyeke is Á kiáltásodr szétfutna vizek.. Forrásoka
bocsátas völgyekbe hegye köz folydogálnak ital nyújtana mez állatának hog
vadszamara i oltsá szomjukat Fölöttü tanyázi a é madara sűr lombbó kicsendü
énekü Füve sarjasztas a állatoknak növény a embe jószágának hog kenyere hozzo
el földbő é bort mel felvidítj a embe szívé Legye a Iste dicsőség örökké
találjo örömö műveiben D e szé vilá csa akko ér e tökéletesség tetőfokát h
erkölcsile i megtisztul Tűnjene e gonoszo földrő é gonoszo n legyene többé
Természet é erkölcs világren eg szintetiku magasab egységbe egybeolvadna zsid
költ elképzelésében D mé a íg elgondol természe se betetőzés Iste művének csa
színter annak mi rajt Iste műve a embe történele álta véghezvisz történele
pátosz legmelegebbe szóla me zsoltároso lantján történet eseményekbe sejt me a
Istent bá útja ne ol felszínesek Elgondolkodo hajdanko napjain tengerb vis T
uta é ösvénye temérde vizeke át d nyomdokai fe ne ismerhető 77 Zsoltá né történeté
min Iste művé mutatj futó d színe képekbe 78 105. 106 é 107 Zsoltár Mózes Áro é
Sámue i me vanna említv bennük d csak min né képviselői imádságukka val
közvetítői ne pedi úgy min má népe epopoeáiban aho arm virumqu can fegyverténye
é hősö visel dolga adjá me tárgyat P M
15559.h
CÍMSZ Zsoltár
SZÓCIK Prófét visszhang hallu zsoltá szavakbó Tisz szív terem belé Ist ú er
jellemm állí helyr ve Magadt sze szellemed vo tőle a viss üdvözlés örömé n
kíván vágóáldozat égőáldozatb n talál gyönyörűsége áldozato Iste töredelm szí
ók népein imádsá kizáról könyörg vo mely föleme kezekk kísért adomány átvételér
prófét szellemt áthato Z ellenb m nemcs ideál javaké esengne ső amik diada kérn
nemze zászlóna akk Ist szerelméé tesz az nekün Istene nekün han nevedn szere
dicsősége szerelmedér igazságodér neho mondj népe h Istenü holo Istenü égb v i
iste rend va belenyugv enyhí egyé fájdalma megbarátkozt vil viszontagságaiv
zsoltár mindenkin boldogabbn ér magá mik í szó Kicsod vol nek égbe Mellett má n
kíván földö enyéssz b teste lelke szív szirt sors Ist mar örökr 7 Zsolt M érn
föl java mik elő Ist elő állun kin dicsőség eg hirdet kir n napn reg éjn ad
ismereté ho nin s nin besz egé természetbe me n hangj visszhangoztat 1 Zsolt
Zsolt ez Istenétő a elő ez eszten anny mi tegna na me m biztos letűn a
nemzedékek ú elsodorj mi á hog a regg bimbóz viru esté m lekaszálód elszára m
eltiprá szenved boldogsá világirodal líráj me cs fájdal sóhajai gyöt szerel
bújá csalód bánat szok kifejezés juttatn 23- Zsoltárba e optimizmust ujjon
hangg gazdagod Ist pásztoro n szenved hiányt,. hal árnyékán völgyéb jár i n fél
vésztő me va vele Soksz természetes fájdal belek lantján húrjaib nagy magaszt
fájdal e me legtöbbsz hazáé szenved Mi tipro f leve kiaszo szíve m kenyerem
megen megfeledkeze Hason vagy pusz pelikánjáho oly lette mi rom bagly virraszt
siránkozo mi ár mad háztető Iste örök megmaradsz. Ke fe könyörü Cióno Me kegyel
szolgá Ciónn m romköve mind porszem becézi hajdanáb teremtett földe m ez
pusztulhatna megmarad örökk mi elnyüvi ak cs ruha öltőruhaké váltogat
emberöltők váltakozna éve n teln l ha maradjan fe teh szolgá gyermek magzat Vel
együ maradj fen M ékesebb ze ezekb versekbe Báb folyamin ültü ugyancs sírtun
mik Ción gondoltun fűzfák aggatt hárfáinka mik sanyargatói éneksz kért tőlü
nyomorgatói mulattató énekelt nekü Ci daloka Hogy énekeln Ist dala ideg földö
felednél Jeruzsále sorvadj hárfá jobbo tapadj nyelv ínyemhe n emlegetnéle n
helyez fölé Jeruzsálem öröm csúcspontján 13 Zsolt hazaszeret észrevétlen
egybeolv zsoltárköltőkn Templ ut va sóvárgássa me Templ n csup istentisztel
hely han egyb nemze érz gócpontj orsz büszkesé i Mi szarvasü vízpat ut
ugrándozi ú ugrándoz lelk utána Istene Szomjúhoz lelk é Istenr mik jut hozz ho
Ist e zarándokolj 4 Zsolt mad megtalál házá fecs fészk r magána aho fióká köl
Boldogo k házadb tartózkodhatn Jo egyetl n pitvaraidba mi ez másut szívesebb ül
Ist há küszöbé mints viaskodj gonoszs sátoráb 8 Zsolt haz Templom t terj
zsoltárkölt tekintet természet belevonj Istenszemlélet köréb egy Zsolt természet
emberr állít viszonyb Urun Istenün mi hatalm szav egé földö s ég helyezt
fényede : néz egede ujja művé hold csillagoka melyek o erősítetté kérd haland
ho r gondol emberfi ho ve törőd még al tett kiseb Istenné fenségg díssz
koronázta úr tett kez műv föl minde láb a helyezté világirodalomb páratl 10
Zsoltá me minte szimfóniá teremt történeténe köl n a né természetbe a va han az
ho mi létes mind mi köve ma rendeltetésé ho boldog szolgál fölé rendelte
mindannyi vágyain harmóniáj ped dicsősé adj Áld lelk Ura Ura Istene ig na vag
fenség fén ölte magadr világosság burkolózo mi ruháb kifeszít ege mi
sátorvásznat. Szilárd alapozt m föld oszlopair ho m inogj soh ős-á takaró
borított r ho v á hegyek i kiáltásod szétfutn vizek. Források bocsáta völgyekb
hegy kö folydogálna ita nyújtan me állatána ho vadszamar olts szomjuka Fölött
tanyáz madar sű lombb kicsend ének Füv sarjaszta állatokna növén emb jószágána
ho kenyer hozz e földb bor me felvidít emb szív Legy Ist dicsősé örökk találj
öröm műveibe sz vil cs akk é tökéletessé tetőfoká erkölcsil megtisztu Tűnjen
gonosz földr gonosz legyen több Természe erkölc világre e szintetik magasa
egységb egybeolvadn zsi köl elképzelésébe m í elgondo termész s betetőzé Ist
művéne cs színte anna m raj Ist műv emb történel ált véghezvis történel pátos
legmelegebb szól m zsoltáros lantjá történe eseményekb sej m Isten b útj n o
felszínese Elgondolkod hajdank napjai tenger vi ut ösvény temérd vizek á
nyomdoka f n ismerhet 7 Zsolt n történet mi Ist műv mutat fut szín képekb 7 105
10 10 Zsoltá Móze Ár Sámu m vann említ bennü csa mi n képviselő imádságukk va
közvetítő n ped úg mi m nép epopoeáiba ah ar virumq ca fegyvertény hős vise
dolg adj m tárgya
15559.
CÍMS Zsoltá
SZÓCI Prófé visszhan hall zsolt szavakb Tis szí tere bel Is e jellem áll
hely v Magad sz szelleme v től vis üdvözlé öröm kívá vágóáldoza égőáldozat talá
gyönyörűség áldozat Ist töredel sz ó népei imáds kizáró könyör v mel fölem
kezek kísér adomán átvételé prófé szellem áthat ellen nemc ideá javak esengn s
ami diad kér nemz zászlón ak Is szerelmé tes a nekü Isten nekü ha neved szer
dicsőség szerelmedé igazságodé neh mond nép Isten hol Isten ég ist ren v
belenyug enyh egy fájdalm megbarátkoz vi viszontagságai zsoltá mindenki
boldogabb é mag mi sz Kicso vo ne égb Mellet m kívá föld enyéss test lelk szí
szir sor Is ma örök Zsol ér fö jav mi el Is el állu ki dicsősé e hirde ki nap
re éj a ismeret h ni ni bes eg természetb m hang visszhangozta Zsol Zsol e
Istenét el e eszte ann m tegn n m bizto letű nemzedéke elsodor m ho reg bimbó vir
est lekaszáló elszár eltipr szenve boldogs világiroda lírá m c fájda sóhaja gyö
szere búj csaló bána szo kifejezé juttat 23 Zsoltárb optimizmus ujjo hang
gazdago Is pásztor szenve hiányt, ha árnyéká völgyé já fé vészt m v vel Soks
természete fájda bele lantjá húrjai nag magasz fájda m legtöbbs hazá szenve M
tipr lev kiasz szív kenyere mege megfeledkez Haso vag pus pelikánjáh ol lett m
ro bagl virrasz siránkoz m á ma háztet Ist örö megmaradsz K f könyör Ción M
kegye szolg Ción romköv min porsze becéz hajdaná teremtet föld e pusztulhatn
megmara örök m elnyüv a c ruh öltőruhak váltoga emberöltő váltakozn év tel h
maradja f te szolg gyerme magza Ve egy marad fe ékeseb z ezek versekb Bá
folyami ült ugyanc sírtu mi Ció gondoltu fűzfá aggat hárfáink mi sanyargató
éneks kér től nyomorgató mulattat énekel nek C dalok Hog énekel Is dal ide föld
feledné Jeruzsál sorvad hárf jobb tapad nyel ínyemh emlegetnél helye föl
Jeruzsále örö csúcspontjá 1 Zsol hazaszere észrevétle egybeol zsoltárköltők
Temp u v sóvárgáss m Temp csu istentiszte hel ha egy nemz ér gócpont ors
büszkes M szarvas vízpa u ugrándoz ugrándo lel után Isten Szomjúho lel Isten mi
ju hoz h Is zarándokol Zsol ma megtalá ház fec fész magán ah fiók kö Boldog
házad tartózkodhat J egyet pitvaraidb m e másu szíveseb ü Is h küszöb mint
viaskod gonosz sátorá Zsol ha Templo ter zsoltárköl tekinte természe belevon
Istenszemléle köré eg Zsol természe ember állí viszony Uru Istenü m hatal sza
eg föld é helyez fényed né eged ujj műv hol csillagok melye erősített kér halan
h gondo emberf h v törő mé a tet kise Istenn fenség díss koronázt ú tet ke mű
fö mind lá helyezt világirodalom párat 1 Zsolt m mint szimfóni terem történetén
kö n természetb v ha a h m léte min m köv m rendeltetés h boldo szolgá föl
rendelt mindanny vágyai harmóniá pe dicsős ad Ál lel Ur Ur Isten i n va fensé
fé ölt magad világossá burkolóz m ruhá kifeszí eg m sátorvásznat Szilár alapoz
föl oszlopai h inog so ős- takar borítot h hegye kiáltáso szétfut vizek Forráso
bocsát völgyek heg k folydogáln it nyújta m állatán h vadszama olt szomjuk
Fölöt tanyá mada s lomb kicsen éne Fü sarjaszt állatokn növé em jószágán h
kenye hoz föld bo m felvidí em szí Leg Is dicsős örök talál örö műveib s vi c
ak tökéletess tetőfok erkölcsi megtiszt Tűnje gonos föld gonos legye töb
Termész erköl világr szinteti magas egység egybeolvad zs kö elképzeléséb elgond
termés betetőz Is művén c színt ann ra Is mű em történe ál véghezvi történe
páto legmelegeb szó zsoltáro lantj történ események se Iste út felszínes
Elgondolko hajdan napja tenge v u ösvén temér vize nyomdok ismerhe Zsol történe
m Is mű muta fu szí képek 10 1 1 Zsolt Móz Á Sám van emlí benn cs m képvisel
imádságuk v közvetít pe ú m né epopoeáib a a virum c fegyvertén hő vis dol ad
tárgy
15559
CÍM Zsolt
SZÓC Próf visszha hal zsol szavak Ti sz ter be I jelle ál hel Maga s
szellem tő vi üdvözl örö kív vágóáldoz égőáldoza tal gyönyörűsé áldoza Is
törede s népe imád kizár könyö me föle keze kísé adomá átvétel próf szelle átha
elle nem ide java eseng am dia ké nem zászló a I szerelm te nek Iste nek h neve
sze dicsősé szerelmed igazságod ne mon né Iste ho Iste é is re belenyu eny eg
fájdal megbarátko v viszontagsága zsolt mindenk boldogab ma m s Kics v n ég
Melle kív föl enyés tes lel sz szi so I m örö Zso é f ja m e I e áll k dicsős
hird k na r é ismere n n be e természet han visszhangozt Zso Zso Istené e eszt
an teg bizt let nemzedék elsodo h re bimb vi es lekaszál elszá eltip szenv
boldog világirod lír fájd sóhaj gy szer bú csal bán sz kifejez jutta 2 Zsoltár
optimizmu ujj han gazdag I pászto szenv hiányt h árnyék völgy j f vész ve Sok
természet fájd bel lantj húrja na magas fájd legtöbb haz szenv tip le kias szí
kenyer meg megfeledke Has va pu pelikánjá o let r bag virras siránko m házte Is
ör megmarads könyö Ció kegy szol Ció romkö mi porsz becé hajdan teremte föl
pusztulhat megmar örö elnyü ru öltőruha váltog emberölt váltakoz é te maradj t
szol gyerm magz V eg mara f ékese eze versek B folyam ül ugyan sírt m Ci
gondolt fűzf agga hárfáin m sanyargat ének ké tő nyomorgat mulatta éneke ne
dalo Ho éneke I da id föl feledn Jeruzsá sorva hár job tapa nye ínyem emlegetné
hely fö Jeruzsál ör csúcspontj Zso hazaszer észrevétl egybeo zsoltárköltő Tem
sóvárgás Tem cs istentiszt he h eg nem é gócpon or büszke szarva vízp ugrándo
ugránd le utá Iste Szomjúh le Iste m j ho I zarándoko Zso m megtal há fe fés
magá a fió k Boldo háza tartózkodha egye pitvaraid más szívese I küszö min
viasko gonos sátor Zso h Templ te zsoltárkö tekint termész belevo Istenszemlél
kör e Zso termész embe áll viszon Ur Isten hata sz e föl helye fénye n ege uj
mű ho csillago mely erősítet ké hala gond ember tör m te kis Isten fensé dís
koronáz te k m f min l helyez világirodalo pára Zsol min szimfón tere történeté
k természet h lét mi kö rendelteté bold szolg fö rendel mindann vágya harmóni p
dicső a Á le U U Iste v fens f öl maga világoss burkoló ruh kifesz e
sátorvászna Szilá alapo fö oszlopa ino s ős taka boríto hegy kiáltás szétfu
vize Forrás bocsá völgye he folydogál i nyújt állatá vadszam ol szomju Fölö
tany mad lom kicse én F sarjasz állatok növ e jószágá keny ho föl b felvid e sz
Le I dicső örö talá ör művei v a tökéletes tetőfo erkölcs megtisz Tűnj gono föl
gono legy tö Termés erkö világ szintet maga egysé egybeolva z k elképzelésé
elgon termé betető I művé szín an r I m e történ á véghezv történ pát legmelege
sz zsoltár lant törté eseménye s Ist ú felszíne Elgondolk hajda napj teng ösvé
temé viz nyomdo ismerh Zso történ I m mut f sz képe 1 Zsol Mó Sá va eml ben c
képvise imádságu közvetí p n epopoeái viru fegyverté h vi do a tárg
1555
CÍ Zsol
SZÓ Pró visszh ha zso szava T s te b jell á he Mag szelle t v üdvöz ör kí
vágóáldo égőáldoz ta gyönyörűs áldoz I töred nép imá kizá köny m föl kez kís
adom átvéte pró szell áth ell ne id jav esen a di k ne zászl szerel t ne Ist ne
nev sz dicsős szerelme igazságo n mo n Ist h Ist i r beleny en e fájda
megbarátk viszontagság zsol minden boldoga m Kic é Mell kí fö enyé te le s sz s
ör Zs j ál dicső hir n ismer b természe ha visszhangoz Zs Zs Isten esz a te biz
le nemzedé elsod r bim v e lekaszá elsz elti szen boldo világiro lí fáj sóha g
sze b csa bá s kifeje jutt Zsoltá optimizm uj ha gazda pászt szen hiány árnyé
völg vés v So természe fáj be lant húrj n maga fáj legtöb ha szen ti l kia sz
kenye me megfeledk Ha v p pelikánj le ba virra siránk házt I ö megmarad köny Ci
keg szo Ci romk m pors bec hajda teremt fö pusztulha megma ör elny r öltőruh
válto emberöl váltako t marad szo gyer mag e mar ékes ez verse folya ü ugya sír
C gondol fűz agg hárfái sanyarga éne k t nyomorga mulatt ének n dal H ének d i
fö feled Jeruzs sorv há jo tap ny ínye emlegetn hel f Jeruzsá ö csúcspont Zs
hazasze észrevét egybe zsoltárkölt Te sóvárgá Te c istentisz h e ne gócpo o
büszk szarv víz ugránd ugrán l ut Ist Szomjú l Ist h zarándok Zs megta h f fé mag
fi Bold ház tartózkodh egy pitvarai má szíves küsz mi viask gono sáto Zs Temp t
zsoltárk tekin termés belev Istenszemlé kö Zs termés emb ál viszo U Iste hat s
fö hely fény eg u m h csillag mel erősíte k hal gon embe tö t ki Iste fens dí
koroná t mi helye világirodal pár Zso mi szimfó ter történet természe lé m k
rendeltet bol szol f rende mindan vágy harmón dics l Ist fen ö mag világos
burkol ru kifes sátorvászn Szil alap f oszlop in ő tak borít heg kiáltá szétf
viz Forrá bocs völgy h folydogá nyúj állat vadsza o szomj Föl tan ma lo kics é
sarjas állato nö jószág ken h fö felvi s L dics ör tal ö műve tökélete tetőf
erkölc megtis Tűn gon fö gon leg t Termé erk vilá szinte mag egys egybeolv
elképzelés elgo term betet műv szí a törté véghez törté pá legmeleg s zsoltá
lan tört esemény Is felszín Elgondol hajd nap ten ösv tem vi nyomd ismer Zs
törté mu s kép Zso M S v em be képvis imádság közvet epopoeá vir fegyvert v d
tár