Az opera varázslójaDíszlettervek Oláh Gusztáv életművéből
|
|||||||
Oláh Gusztáv (1901–1956) a 20. századi magyarországi szcenika és színházművészet meghatározó, nagyformátumú személyisége. Széles látókörű, művelt polihisztor, aki kora kamaszkorától a színpad vonzásában élt. Zenei tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán fejezte be, építészmérnöki tanulmányait a Műegyetemen végezte, Hevesi Sándor és Márkus László mellett pedig elsajátította a színpadi rendezés mesterségét. 1921-ben került az Operaházba Kéméndy Jenő mellé szcenikusnak, aki rábízta a díszlettervezési feladatokat. Hamarosan az állami színházak, az Operaház, a Nemzeti Színház és a Városi Színház díszlet- és jelmeztervezője lett, 1927-től az Operaház szcenikai főfelügyelője, 1936-tól az intézmény vezető rendezője élete végéig. 1938-tól haláláig vendégrendezője és tervezője külföldi operaházaknak (Firenze, Milánó, Verona, Stockholm és München), állandó tervezője a hazai szabadtéri színpadoknak (Szeged, Tata, Margitsziget). Az Iparművészeti Főiskolán a díszlettervezés tanára, 1950-1955 között a Zeneművészeti Főiskola opera-rendezői tanszakának vezetője, kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész. Életművének fennmaradt lapjai egy grandiózus egyéniség
alázatos színházi szolgálatáról vallanak. Tervezései és rendezései mindig
a műből és a zenéből kiinduló alkotói egységet szolgálták Igényessége,
biztos és sokoldalú szakmai felkészültsége, mű-, stílus- és színpadismerete,
ízlése, határozott és a születő előadásról alkotott kész elképzelése a
többiek elé is magas mércét állított, ugyanakkor végig nyitott maradt
az alkotó ötletek és gondolatok iránt. Működésének ideje egybeesik az
Operaház máig legfényesebb – két háború közötti – korszakával,
úgy a zenei, mint a színpadi megvalósítás szempontjából. Évtizedekig együtt
dolgozott a rendező Nádasdy Kálmánnal, és a karmester Sergio Failonival,
Ferencsik Jánossal, Otto Klempererrel; a tervezésben méltó társai Fülöp
Zoltán és Márk Tivadar voltak. Bár úgy tűnik, neve a feledés homályába vész, egyedülálló, hogy halála után ötven esztendővel, festői terveivel és rendezésében még mindig két művet játszanak az Operaházban: a Bohéméletet és a Diótörőt. |
|||||||
|