(Nemzedékek) 1932 |
MŰELEMZÉSEK | |
| Pogány Ö. Gábor elemzése | ||
| P. Brestyánszky Ilona írása | ||
| Borbély László elemzése | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Nemzedékek (1932) című kompozíciója a jövő ígérete. Egy jellegzetesen munkástípusú férfi piros fedelű könyvet olvas, a mögötte levő falon tükör lóg, melyben a képsík előtti helyzetre nyílik betekintés, az olvasó munkás családjára, a gyermekét etető anyára és egy bekeretezett portréra, mely a szakállas nagyapáé is lehet, tulajdonképpen Marx Károlyt ábrázolja. A festmény továbbvitele annak a szerkesztő elvnek, amely már az Én és a felesésem megalkotásakor is érvényesült, a mondanivaló tolmácsolására kiválasztott motívum a képzetet koncentráló kivágásban jelenik meg, a térképzés a síkszerűség szabályainak megsértése nélkül történik, a kolorit meg - elhagyva a naturális véletleneket - a rokonhangzások ökonómiájára épül. A. marxizmuson művelődő proletárban feltör a látszatvilág megváltoztatásának igénye, gyermekeire már az anyagi és szellemi javak birtokbavétele vár.
Forrás: Pogány Ö. Gábor: Derkovits Gyula, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1961, 18. oldal
A festő a kép előterében önmagát ábrázolta munkás képében, amint egy pirosfedelű könyvet olvas. Feje mögött tükör, amelyben gyermekét etető felesége képe látszik. A tükör Derkovits festészetében igen nagy szerepet játszik. A kép fő síkja és a tükör egységbe foglalja a kép síkjait. Hátul a falon Marx arcképe. A festményt a művész úgy szerkesztette meg, hogy az egymás mögött elhelyezkedő fejek a nemzedékek egymást váltogatását, az élet folytatását érzékeltetik. Derkovits ezzel a köznapi ténnyel a valóságot emeli a sorsszerű jelkép rangjára. A hideg és meleg színcsoportokkal, az előtérben ragyogó aranyló vörösökkel, a rózsaszínekkel, a háttér ezüstszürkéjével a munkásosztály küldetését fejezi ki festői nyelven.
Forrás: P. Brestyánszky Ilona: Kernstok, Derkovits, Dési Huber (Az én múzeumom sorozat 23.)
Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1967, 20. oldal
A művészeket a század eleje, elsősorban a futurizmus fellépése óta fokozottan foglalkoztatta a negyedik dimenzió, az idő képi realizálása. Derkovits e téren is példamutatónak bizonyult. Az előtérben olvasó munkás a jelenkor. Mögötte a falon levő tükör vetíti elénk a múltat, egy ezüst csillogású Marx-portrét, s a jövőt, az anya gyermekével együttest. A több nézőpontos szerkesztés ilyen formában egyetlen nézőpont szintézisévé vált, egységbe foglal három időben, térben különböző mozzanatot. Segítségével Derkovits társadalmi fogalmakat rögzít, a proletariátus erkölcsi egyeduralmát hirdeti a József Attila-i "tudatos jövőbe látó" munkás típusának megfogalmazásával. Az időábrázolás hasonló megoldása már 1929-ben megjelenik Derkovitsnál a Szőlőevőkben és pasztell önarcképében, majd az 1930-as Aukciónál. Tartalmi téren, az európai művészetben a könyvet olvasó munkástípus, miként arra Aradi Nóra és Németh Lajos tanulmánya egyaránt felhívja a figyelmet, Masereel Egy ember passiója gázlámpának támaszkodó figurájával jelentkezik először. Derkovits festményét több, ma jórészt lappangó rajz előzte meg, köztük a Proletár két vázlata, egyiken egy félreérthetetlen Marx-portréval és a Beszélgető munkások egy MAR(X) feliratú képpel. A közvetlen előzmény az ugyancsak 1932-ben festett Család (Proletárcsalád). E képén azonban Derkovits mellőzött minden felesleges, csendéletszerű elemet, redukálta a figurákat, a környezetet. A főszereplőkre koncentrált, s ezt a koncentrációt húzza alá a színek alkalmazása is. Bár a mű a hideg és meleg színek puha kontrasztjára épül, a finom ezüst- és kékesszürkék, a rózsaszínek, aranyló okkerek közül a színszimbolika lehetőségeit kihasználva hangsúlyozott szerepet kap a közülük kicsendülő vörös: a könyv.
Forrás: 20. századi magyar festészet és szobrászat
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa (főszerk.: Csorba Géza)
Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1986, 139. oldal
