A MAGYAR NYELVŰ SAJTÓ MEGINDULÁSA

A magyar nyelvű újságírás megindulása jelentős eseménye sajtótörténetünknek. Igaz, hogy első, nemzeti nyelven megjelent újságunkat megelőzően, már háromnegyed évszázados múltra tekinthetett vissza a hazai időszaki sajtó története, az első anyanyelvű hírlap mégis új, fontos fejezetet nyitott.

Ennek az új fejezetnek, a korábbiakhoz képest, első jellegzetessége az a körülmény, hogy az újság nyelve ezentúl nem lehet többé korlát az olvasók számára: míg a latin és a német lapokat csak a társadalom szűk rétegei érthették meg, addig a magyar nyelven megjelentetett hírlapok már viszonylag szélesebb hazai körökhöz juthattak el; közvetve, felolvasásuk által, néha még az olvasni nem tudó parasztokhoz is.

A másik sajátossága az anyanyelvű sajtónak, hogy maga is cselekvő részesévé válik annak a jelentős és a polgári nemzetállam irányába mutató mozgalomnak, amely a nemzeti nyelv kifejlesztéséért szállt síkra. Az első magyar nyelvű újságok írói, akik az újságírói munka folyamán szinte napról-napra beleütköztek az új fogalmak felbukkanásával kapcsolatban a nyelvi nehézségekbe, szinte kényszerültek a nyelvi újítások bevezetésére. Tevékenységük a magyar nyelvújító mozgalom egyik legjelentékenyebb kezdeményezése is volt egyben.

Azáltal, hogy a nép nyelvén írták újságjaikat és így szélesebb rétegekkel kerültek kapcsolatba, lapjuk tartalma, érdeklődése és irányzata is módosult a korábbi idegen nyelvű lapokéhoz képest: az egyes újságszámok már sokkal színesebben tükrözték a hazai valóságot. Ez a társadalmi és politikai valóság a nyolcvanas-kilencvenes években a hazai fejlődés és a külpolitikai események felélénkülése következtében egyébként is mozgalmasabbá vált. A nemesség – főleg a középnemesség – bizonyos rétegeinek kapitalizálódása, magával vonta a bécsi gazdaságpolitikai érdekekkel való szembe kerülését, és az ellentéteket II. József uralkodása még tovább élezte. A nemesi reformmozgalom lendületet adott annak a jozefinista irányú értelmiségnek is, amely a teréziánus korszak végén és a nyolcvanas évek elején még optimizmussal tekintett a felvilágosult abszolutizmus reformjai elé, de amelynek jelentős része, a németesítő, centralizáló politika hatására, később maga is szembe fordult az udvarral, hogy végül, a forradalomtól megrémült nemesség és az uralkodó közt újra létrejövő kompromisszum után, teljesen magára maradjon.

E folyamatnak, amelynek jelentékeny része éppen II. József uralkodásának évtizedére esett, már hű krónikása az első magyar nyelvű újság, amely nagy lépést {I-70.} tett abba az irányba, hogy a 17. századi száraz, véleményt nem nyilvánító újságtípustól az elődöknél még jobban elszakadva, közelebb kerüljön a korabeli európai politikai újság modelljéhez.

Ez a modell Angliában érte el legkorábban a harcos, nyílt politikai jelleget, és vált a polgárság antifeudális harcának fő támogatójává. Az angol és a holland polgári sajtó jelentős hatást gyakorolt más országok sajtójára is. A 18. század nagy angol publicisztikai személyiségei, főként Defoe, Swift, Steele és Addison, folyóirataik révén Németországban is nagy befolyást értek el. A francia forradalomban pedig a Gazette-nek a francia udvar hivatalos lapjának hosszúra nyúlt monopóliuma után, megszületett a francia polgárság politikai sajtója is.

Hazánkban – és általában Kelet-Közép-Európában – a társadalmi és a politikai viszonyok kedvezőtlenek voltak, s nem tették lehetővé a polgári osztály kialakulását és megerősödését. De a század utolsó évtizedeiben jelentkező– többnyire még a nemesi rétegeken belüli – kapitalizálódó törekvések és a felvilágosult uralkodók reformjai következtében a sajtó megélénkülésének lehetünk tanúi. E sajtó jellegzetessége, hogy közvetlenül még nem lép fel politikai programmal, hanem főleg nyelvi, kulturális és világnézeti térre korlátozódik a véleménynyilvánítása. De, ezentúl, bizonyos mértékben hangot adott már bizonyos nyíltan politikai jellegű törekvéseknek is, hiszen a gazdasági hírekhez, közleményekhez fűzött megjegyzések, és a külföldi forradalmi események kapcsán hangoztatott nézetek már a közvetlen politika területére tartoztak. Ezt tapasztaljuk a magyar nyelvű újságírás kezdeteinél is.

Ez a magyar nyelven megszülető hírlapirodalom megindulásakor azonban még továbbra is, bizonyos szempontból, inkább az abszolutizmusok tipikus udvari lapjának mintájához, a francia és a bécsi udvari újsághoz állt közelebb. Megőrzi ugyanis továbbra is azt a feudális kiváltságot, hogy Magyarország területén kizárólagos jogot élvez a lap kiadója magyar újság megjelentetéséhez. (Ugyanilyen privilégiummal rendelkezett a hazai német és a szlovák újság tulajdonosa is.) Megmaradt, sőt, bizonyos átmeneti enyhülés után, csak még jobban megerősödött az újságok előzetes cenzúrája és utólagos ellenőrzése. Ugyanakkor az udvarnak mégsem volt szerepe az újság létrehozásában, és bizonyos rendeletek közlésén túl, a későbbiek során sem igen igyekezett céljai érdekében, a közvélemény befolyásolására a sajtót felhasználni, bár akadtak már – egy ideig maga az uralkodó–, akik kísérletet tettek erre.

A magyar nyelven meginduló sajtón azonban már felismerhetők az európai polgári újságírásnak is bizonyos jellegzetességei. Ezeknek gazdagsága és szintje sokszor a szerkesztő személyétől, műveltségétől és látókörétől is függött, mert a felvilágosult abszolutizmus sajtócenzúrájának határain belül egy világot látott, az európai haladó mozgalmakba és eszmékbe belekóstolt szerkesztő sokkal többre volt képes, mint kevésbé képzett kortársa. A szerkesztők látókörének növelésében nem kis befolyással voltak azok a külföldi újságok, amelyeket nagy számban járattak.

Az újságok kiadói továbbra is a nyomdászok maradtak, akik azonban alig folytak be a lap szellemi profiljának a kialakításába. Ez az általuk alkalmazott {I-71.} újságíró-szerkesztő személyétől függött elsősorban, akikre mint már utaltunk rá, meglehetős hatással voltak a korabeli magyar társadalomban végbemenő változások, az olvasók igénye és lapjának visszhangja. Természetesen az újságra elsősorban azok figyeltek fel, akik maguk is érdeklődtek a gazdasági, politikai és szellemi élet jelenségei iránt, s így e lapok szerkesztőségei bizonyos központokká váltak azok körében, akik a nyolcvanas-kilencvenes években az elmaradt magyar gazdasági, társadalmi és kulturális élet valamilyen reformjára gondoltak.

A magyar – és általában a kelet-közép-európai viszonyok között – a polgári fejlődés irányába mutatott e korban az a fontos szerep is, amelyet anyanyelvű sajtónk a nemzeti nyelv kifejlesztése terén betöltött. A magyar nyelvű újságírás jelentőségét elsőként Rát Mátyás ismerte fel; az ő nevéhez fűződik az első magyar lap, a Magyar Hírmondó megindítása.