5. A KLÉRUS A POLITIKÁBAN

A Magyar Állam nemcsak a szócső, hanem a szervező szerepét is igyekezett betölteni. A világi és egyházi konzervatív elemek közeledését kaszinók alapításával segítették elő. A „pesti első kath. politikai Casino”, amely 1870 végén alakult, a két laptulajdonost, Török Jánost és Lonkay Antalt választotta elnökké, illetőleg főjegyzővé, s a lap rendre közölte az újabb és újabb felekezeti kaszinóalapításokat.

Sokkal nagyobb szenzációt keltett, amikor a lap egy szerkesztői megjegyzés ürügyén 1870 májusában leszögezte: a katolikusok számára „nyitva álland az önsegély azon útja, hogy az új választásnál addig jól megállapítandó önálló program alapján önálló párt férfiaira adják szavazatukat”. (Magyar Állam. 1870. május 18.) – A bécsi lapok táviratilag közölték a hírt, s idehaza is érdeklődéssel várták a további megnyilatkozásokat. Rövidesen cikk jelent meg „Egy konzervatív-liberális párt szüksége” címmel, melyben már felemlítik a hivatott vezető, Apponyi György gróf nevét, s a továbbiakban mind gyakrabban dicsőítik e férfiút, még a megyeszervezet esedékes újjáalakításának módját is a gyűlölt adminisztrátori rendszer ez atyjának, a forradalom előtti Magyarország kancellárjának hajdani elképzeléseiből vezetvén le. 1872-től szaporodnak a pártalakulással foglalkozó cikkek, de azok egyre óvatosabban nyilatkoznak: csak akkor követik a belga és bajor példát, ha a Deák-párt nem teljesíti a „katolikusok követeléseit”. Ekkor jelentek meg az ifjabb Apponyi, Albert gróf első cikkei, amelyeket teljes fordításban közölt a bécsi Volksfreund is. A Magyar Állam, amelyet a többi lap megvető hallgatással mellőzött, most egyszerre az érdeklődés középpontjába került. A Pester Lloyd, majd a Pesti Naplópolemikus cikkei Apponyi Györgyöt végül nyíltabb állásfoglalásra késztették. A tiltakozások, cáfolatok sorából – melyet a Napló tagadhatatlanul ügyes vitacikkei provokáltak ki – kibontakozik, hogy Apponyi nem külön párt, hanem csak egy a Deák-párton belüli frakció alapítására gondolt, amely kizárólag az egyházi érdekek védelme céljából tömörül. Hasonló taktikát javasolt Apponyi a választásokra nézve {II-2-158.} is: „A Deák-párt, mely közreműködésünk nélkül többségre soha sem vergődhetik, kénytelen lesz (politikai tekintetben Deák-párti, vallási tekintetben azonban szigorú katholikus) jelöltünket elfogadni.” (Magyar Állam. 1872. március 27.) Végszükség esetén – mivel Apponyi György szerint az egyháznak elsőbbsége van a haza előtt – sor kerülhet a pártalakításra is – szögezi le néhány nap múlva újra a gróf a Pesti Naplóval folytatott polémiájában. Végül a lap meghirdeti, hogy mely pontok elfogadása esetén számíthat egy Deák-párti képviselő az ő támogatásukra. (A baloldali jelöltek támogatása természetesen szóba sem jöhet.) A „közös iskola”, a polgári házasság és a „placetum” (egyházi rendeletek királyi jóváhagyása) elutasítása, az egyházi és iskolai alapoknak az autonómia segítségével történő korlátlan egyházi használata szerepel ezek sorában.